Az Üstökös, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1873-10-25 / 43. szám
510 Elszeretik az egymásét. Lügewacker levele egy bécsi lapszerkesztőhöz. Szerkesztő! Ön fenyeget, hogy fizetésemet felére reducálja. Jó. Akkor megyek vidékre és írok a »Reform«-nak. Quitt. Az későn kelt fel, ki engem rá akar szedni. Hogy az itteni ultramontánoktól gázsit húzok, azt ön nem tudhatja be saját budgetjének. Különben tudom, hogy ön küldi gázsimat, tehát én is küldöm levelemet. Nagy titok! Rettenetes titok! Már meg van bukva a magyar kormány. Úgy vegye mintha a jelenlegi miniszter már mind megannyi bankigazgatóra lenne felváltva. »Geszt!« Tudja mi ez! — »Ehnye!« fogja rá mondani. Nollát a kettő együtt az a »gesztenye« amit Tisza Kálmán Csernátonyval kikapartatott a baloldaliak részére. Beszéljünk nyiltan! Tudja, én soha sem is szerettem ezeket az itteni jobboldaliaskodókat; mindig baloldali voltam, s csak azért szidtam őket, mert »was sich liebt, das necht sich.« Tegnap láttam, mikor a postáról vittek Bécsből egy kétfejű sassal pecsélt levelet Gesztre. Hm, nagy eset! Én már más kalapot is vettem. Nyílt dolog, hogy e napokban »titkos értekezlet volt Geszten. Tisza lábbajának már vége. Nem sántikál többé, most kezd sántikálni valamiben. Tudja mit tesz ez? Más szelek fújnak. A régi vitorlákat, be kell húznunk. A baloldali kör már költözik is — új helyiségébe. A régi »szűk« volt. Most »tágasabb« kellett. Miért? . . . Hova költözik ? azt még nem tudhatni! Tudja, szerkesztő úr, a jobboldali klubb is ki Ha te elhódítod az én uralkodómat