Az Üstökös, 1873 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1873-11-08 / 45. szám
Már most ha tisztünk egy múlt századbeli musquetier tiszt lett volna, kötelessége lesz vala e kisértet-csóktól halálra betegedni, és belehalni; — minthogy azonban mai időkben a katonatisztek chemiát és opticát is tanulnak, annálfogva a főhadnagy nem érte be azzal a kisértetlátással, hanem vizsgálódni kezdett a folyosó ajtajain, ablakain,s egyszer egy ablakán a folyosónak kitekintve, észrevette, hogy a Burggal átellenes ház egyik harmadik emeleti ablaka szokatlan fényesen ki van világítva. Rögtön lesietett az étterembe, maga mellé vett két katonát, átment az átelleni házba s kérdezé a házfelügyelőtől, hogy ki lakik ott, ahol az ablak ki van világitva? Egy fényképész. A tiszt rögtön sietett ennek a szállására: nem csengett tett be, hanem betörette az ajtót s szépen ott lepte az egész kisértet-csináló apparátust. A nagy tükörüvegtáblát, melynek segélyével és villanyvilágítással a kísérletes nőalakot a Burg KRÓNIKÁS ADOMÁK, Ilaynail czíme. A napokban hunyt el Szattmár megyében egy derék ügyvéd, Boros Ádám, aki telőtül talpig magyar ember volt, és nagy ellensége a német szónak. Hogy hogy nem, az ötvenes években valami alkalmatlan alkalmatosság többek jelenlétében összehozta őt Haynauval, aki ott birtokos volt, mégpedig olyan formán jöttek össze, amit összeütközésnek is lehetne nevezni. Haynau parancsolólag követelt valamit, Boros pedig nem akart rá hederíteni. Ezért végre harapngosan riadt rá Haynau : — Aber Sie,kennen Sie mich, wer ich bin? Boros nagy alázatosan hajta meg fejét és felelé becsülettudással: — Excellenz, Sie sind ein groszer Ochs! Haynau rá akart rontani a vakmerő gúnyolódóra, alig tarthatták vissza kitörésében. Csakis arra csendesült el, mikor kimentették előtte Borost, hogy ő a »groszer Ochs«-szál épen Haynau nagyuraságát akarta kifejezni, s ablakán át annak folyosóján végig sétáltatták, sőt magát a fehér asszonyt is, akinek még akkor is be volt a képe mázolva krétával. De most már csakugyan megfoghatta, ha a csókjából nem kívánt is. A dologból inquisitió lett; a fényképész azt a merész tréfát nem a maga mulatságából rendezte, hanem aztán annyi magas állású személy keveredett bele a vizsgálatba, hogy jónak látták azt abbahagyni, s az egész kisértet-históriát meghazudtolni. Az ultramontán párt manővere volt az egész: ilyen együgyű hókuszpókuszszal akarták az uralkodót a szabadelvű iránytól elfélemlíteni. Azoknak, akik e dologról tudtak, meghagyatott, hogy ne beszéljenek róla. De hogy nem jól tartották meg a titkot, annak bizonysága az, hogy mi is megtudtuk. K—s 31—n, vagyishogy őexcellenciája »nagy marha« — az ütött ki olyan olyan furcsán a fordításban. _______ -n!«. Kár a chirismáért. W . . . egykori deficientiatus pap eltévesztette élete pályáját, midőn pappá lett; 1848- ban, mikor annyian felcserélték a papi talárt a honvéd ruhával, ő is ott hagyta a szent berkeket, s beállott közhonvédnek. Az is maradt az egész forradalom alatt. Mikor azután vége lett a háborús időknek, ... visszatért Győrbe s jelentette magát a kanonoknál, hogy újra hajlandó elfoglalni előbbi állomását. A kanonok mint valami portentumot azon sárosán és porosán, elvivé IV ... t a püspökhöz, Karnerhoz, ki mikor meglátta a honvédruhás vén csontot, összecsapta kezeit s azt mondta neki: — No ugyan magára is kár volt a szent chirismát kenni. W . . . nem maradt adós, s azt felelte: — Ette volna hát meg méltóságod, salátában.