Az Üstökös, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-10-10 / 41. szám

|Q (?j> t X | OKTOBER 6. | í® w ■ m NEM VAGYTOK TI HALVA, TI HŐSÖK! — Az aradi vértanuk 25 éves emléke. — S ILY csöndes az éj! — Mély köd borúl el: Gyászfátyol a földön az égből; Most hull le a harmat. A könyny. — A síron Fájó lelkek bolygó tüze ég föl. A fülmise szól: — Költő szava az; A csillagok őrtüze fénylik: — Mondatlan szókat a szellő Suttog. S lehat az, le a mélyig. .... »Nem vagytok halva, ti hősök !« Ködfátyol, a mely mélán beborít: Nemzet fájdalma, ki szőtte. — A pázsit, a mely sírotok benővé: Nép-hála örök-üde zöldje. — A dal: hős tetteitek viszhangja. — S mely ég örök égen, a csillag : Emlékezet az: — ne felejtsel lenn, A füvek kék csillagi, nyílnak.... .... »Nem vagytok halva, ti hősök!« Bár hoszszu az éj! Sir álma kitart Egy századnak negyedéig — A nap — s igaz ügy nem hal meg örökké, Felkéi az s újra kifénylik ! Hajnal derül át a menynyek ivén : S mig sáppad csillagi fénye, Láng, bibor, arany ömöl át az égen: Egy jobb kor büszke reménye. .... »Nem vagytok halva, ti hősök!« Ím sirotokon megnőtt a bokor; De nem tövises koszorúnak a sarja, Mit viszszaad a sir. A büszke babér az !

Next