Az Üstökös, 1875 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1875-01-16 / 3. szám
26 ÜSTÖKÖS. Január 16. 1875 éjét. Bábi pedig valóban sikoltozott örömében, mikora szánka repült a csuszkapályán. Hanem ez egyszer aztán véget ért s a szánka nem akart magától tovább menni. Serenissime azt hitte, hogy a rajta ülő polgártársak akadályozzák a haladást. Néhány legkegyelmesebb pofon nagyon hamar letisztítá őket a szánkáról. Mindig azt tanultam, hogy semmi sem olyan háladatos munka, mint olyankor, amikor a fejedelem megharagszik valakire és azt üti, mellé állni és segíteni a verésben. Megfigyeltem, melyik medve kapott pofont Marczipántól, azt fülön csíptem, a csizmaszárból előrántottam a korbácsot, jól rávertem. Mikor aztán nagyon meg volt hunynyászkodva, akkor nyakába akasztottam a hámot, amit a vontató kutyáknál szoktunk használni s odakötöttem a szánkához. Eként sikerült hat gyönyörű medveként befognom a szánkába, mire magam a szán elejébe ugrottam, kieresztettem az ostort, nagyot durrantottam vele s arra neki iramodott a hatos fogat s vitt bennünket a jégsikon tova, mint a szélvész. Serenissime ordított örömében, s Bábi végig felaküdt a szánkában kényesen szűkölve. Őt idegessé tette e gyors szánkázás. A többi medvekiséret pedig, ki elöl, ki hátul nyargalt a szánka mellett — bandérium gyanánt. Számításom igen természetes volt. A medvék egyenesen haza fognak velem szánkázni. Mert valahol csak laknak. Az a lakhely bizonyosan egyike azon jégbarlangoknak, amiket már említeni szerencsés voltam. Óránként húsz angol mértföldnyi sebességgel közelítettünk a Zichy-előfok felé. Ezt igen jó előjelnek vettem. A Ferencz József föld kincsei e szerint a magyar területre esnek. Gyönyörű északfénynél érkeztünk meg a rezidentiába. Innen még jókora kaptatón kellett felvontatnunk a megterhelt szánkót s mondhatom, hogy ez alkalommal az általam inaugurált előfogat rendkívül hasznavehetőnek bizonyította be magát.Ezen a jéglejtőn csupán az ő körmeivel lehetett felkapaszkodni; minden más vonó marha nyakát törte volna rajta. A hegyoldalban tátongott egy fél kerek lyuk, alig ember magasságnyi s nem nagyobb, minthogy épen a szánka beférhessen rajta. A hozzá felvezető tört it igazold sejtelmemet, hogy ez az egész medve nemzetség tanyája itt. S egy tekintet az onnan alávonuló hegyszakadékba meggyőzött a felől, hogy amit kerestem, azt megtaláltam. Az a völgy tele volt már a barlangból kihurczolt ősállatcsontokkal, mik közt fölismerem az ősbölény és ásatag hzámszarvas vázait. De mielőtt e barlangba belépnénk, álljunk meg elébb és fejtsük meg, hogy jöhetett ide ez a jégbarlang ez ős állatokkal együtt. Tény ugyan, hogy mammuthokat találnak a jeges tenger jégtorlaszai között, de miután az őselefánt forró égalj lakója, aki bambusznál kisebb füvet nem legelész, itt pedig jég van, és fű nincs; tehát kérdés, hogy ment be a mammuth a jégbe? vagy hogy ment rá a jég a mammuthra? Ezt a nehéz kérdést én eként oldottam meg. A plyocene korszakában a föld felszíne még igen erős emelkedésnek és szállásnak volt kitéve. Hisz még az újabb időkben is tapasztaltunk ilyen hullámzást a föld szilárd kérgén a puzzuolai Jupiter Serapis templománál, mely egyszer ennyire alámerült a tengerbe, másszor ismét kétszer olyan magasra emelkedett ki belőle: az oszlopaiba befurakodott modiolák, pholas kagylók s egyéb lithophagok bizonyítják, hogy milyen mélyen járt a tenger alatt. Tehát egy ilyen földkéreg hullámzásnál a horpadás színhelyéről a megrémült földlakók siettek az emelkedőben levő földrészre menekülni. Az állati ösztön a rémekkel teljes ég alól a barlangok sötétjébe vezette őket. A barlangban már most tehát benn volnának. De hogy jön a nyakukra a jég? Következik az is. A földkéreg hullámzásával együtt járt annak több helyütt megrepedezése s rétegenkint fölválása. A mély repedésekből a földkebel tüze rontott elő, míg ugyanakkor a horpadásokra omló tengerözön betörte a repedéseket. Ebből a víznek rögtöni tömeges elpárolgása származott. Az pedig természettani szabály, hogy mikor egy cseppfolyós test hirtelen párává alakul át, sok meleget leköt, hideget támaszt. Aki erről meg akar győződni, nézzen meg egy mesterséges jéggyárat, hogy készítik a jeget a fütött kemenczével ? Tehát e gyors elpárolgás által támadt rögtön a jég. Az emelkedésben levő földkéreg felfoszlott rétegei alatt megfagyott az oda betódult víz. Mikor aztán rövid idő múlva ugyanazon földkéregháborgás miatt az előbb fölemelt réteg hirtelen alásülyedt, megtelt a barlang egyszerre vízzel s az odamenekült élőlények belefuladtak. Úgy de a földréteg alá betódult víz már jéggé volt fagyva, s mint tudjuk, a jég, pondus specificuma