Az Üstökös, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-01-18 / 3. szám

32 ÓRÁMHOZ. 1Sz épdal a­­z eg­yete­m­­e­n. L­­ejártad már kis ketyegésedet, Kedves órám hamar lejártad azt. Végsőt szólt hangod és pihenni mégysz A zálogháznak büs­z­ébe le. Nemcsak magad ménél, elvitted a Lánczon csüngő gyűrűt, elvitted a Juliskám adta drága kincseket. Ki mondja meg nekem, hogy már reggel van ? Ah ! Ki fog fölhúzni téged estelenkint? Sirat gazdád és mondja : »Óra jer, Jer Kincsem, szép aranyos drága lény !« Mind hasztalan, te meg nem hallod őt, Pihenve ott maradsz és nem ketyegsz . . . De fájdalom ne bántsa nyugtodat, Válásunk könnyű volt és megszokott, Hisz úgy sem első, nem utolsó ez. A jövő titkait ki ismeri? Lehet, ha késve is — de múlva nem, Még más sajátom is sorsodra jut, Nyugodni vándorol oda .. . oda ... Te túl vagy már, nincs kétség utadon. Oh, majd ha a hó első napjain Megjön az üdvözítő gázsipénz, Elmegyek érted, drága kedvesem Elmegyek téged visszaváltani. De addig is, mig ez megérkezik, Mig zsebem csillogatlan égövén Holdként fogyatkozó tárczám megint Ezüst sugárral szépen megtelik : Engedd, hogy zálogczéduládat addig is Melléd küldhessem, hogy magad ne légy, S zálogba csapjam, neg kiválthatom. Kis Miska. Társ­­­irgön­y. A banktárgyalások alkalmából a bankárok a kö­vetkező táviratot kapták : — Most feszítsétek meg a — Krisztust! __ Istóczy. A nagy hivatalnok. Vaj’ hogy juthat a Tár­oly könynyen e szép hivatalba A feje vajmi üres. — Telve van ámde zsebe. Persze. A régi jó táblaírák idejében történt, hogy egy falusi paraszt­ember nagy jószágra és sok pénzre tett szert. A jó lélek azt hitte, hogy okosabb dolgot annál nem tehet, mint ha nemességet vásárol. Meglett. S most már bejutván a városi tanácsba, úgy okoskodott, hogy neki nemcsak lehet, de kell is deákul beszélnie. Kérdést intéz hozzá az elnök : — Hát kigyelmed akarja-e, hogy a Dóczi malma megvetessék e ? — Persze ! — Jön a felelet. — Mit gondol kigyelmed, kiirtassuk-e az erdőt, vagy inkább vegyünk még hozzá? — Persze! válaszol az uj nemes. Méregbe jön a kérdező s igy rivall rá: — Hátha a tüzes istennyila belecsapna a kigyel­med ostoba fejébe?----------­— Persze jön a felelet. Amna bizonyos csizmadia és felesége, kérdése és feleletei. -------­No, ilyet se ettem még! Nézze kend, mi­féle uj vallás- felekzetet talált a »Hon« muszkaország­ban. Eleven Krisztusa van, eleven Szűz Máriája és eleven tizenkét apostola. Úgy híják, hogy »montánok.c) Ugyan mit mókázik az a Hon! nem uj felekezet az, aztán meg nem is csak Muszkaországban található és nem is az az igazi neve, hogy montánok, hanem — ultramontánok. IVEon­cLjon h­át! Egy fiatal logatus, midőn a legtüzesebben papolna »mondjak-e még többet« szóknál elakad. Egyik belső ember végre csak feláll, mikor már vagy 4—5 ször hallotta a kérdést, s azt feleli: — Mondjon hát! — ha tud! »Kriszkindli.« A. Mit hozott neked a kriszkindli ? B. 4000 forintot. A. Kellemes meglepetés, s hogyan ? B. Hát meghalt a feleségem s biztosítva volt 4000 forintig. ÜSTÖKÖS, Január 15. 1876.

Next