Az Üstökös, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1876-07-01 / 27. szám
AZ ÖKÖK.JUDÁS. (Megsütéssel fenyegetett tragédia.) (Sin; a vágóhíd egy komor szöglete a Boga szobra mögött; személyek: hat ökör és egy tagló.) Bimbó. (Elnökör, javabeli.) Iszonytató hir vette fel nyugalommnak ! Miről az Ökrök csöndes ideája Eddig csak édes képet alkotott: A Tavaszi, mit fogaink alatt Édes gyönyörrel, kéjjel ropogtatva Daráltunk eddig, hizlalón magunkat, — Kivetkezett növényi jellegéből, És életünkre tör! Mind. (Borzadva.) Tán elfagyott ?! Bimbó. Ó vajba! Ámde a nyakunkra nőtt, S ha ellenállni készek nem vagyunk, Le is nyiszálja! Hah! Megökörülök, Ha nem találok módot összezúzni! Csákó, te ökrök szarvas Nestora, Állits fel oly szarvas okoskodást A melyben foglyul essék szőre bőre. Csákó. (Ősi ökör agy, reszkető hangon .) Oh, hát mit tegyünk? Rúzsa. (híres barom eunuch.) Megeszszük! Bimbó. Bimbó. Hajh, de nem lehet! Legföljebb Beszédeit ehetnék, merthogy zöldek, Ha kólikát nem kapna tőle gyomrunk. De őt magát!