Az Üstökös, 1878 (21. évfolyam, 1012-1063. szám)

1878-01-06 / 1012. szám

ÜSTÖKÖS.Január 6. 1878.­ ­ Azért hogy ha „kendtek­“ még egy­szer mernének Messiást keresni, — mivel az nem fér meg Reichsgesetz paragraph nem to’m hányadikkal — Fognak ismerkedni bővebben dutyikkal. Mivelhogy itt nálunk mindenki oly boldog Hogy hát alig győzi. Akik meg bolondok S bőrükbe nem férnek, kiveszek belőle! Azért hát „Firt vna Gott.“ Czoki. Előre! Dongó, így jön, hogy tovább mér nem is keresnének A beírom királyok, mind a hárman vének, Mégegyszer az utat egyik se tenné meg — Hisz Messiást sehol, sehol sem lennének. Tekintedezs barátom uram! Olvasok ujságba, hogy anglius kezdi fisz­­kelödnyi muszka elen, hogy bizony mar kö­­sön bikesiget turkusal. Hogy Andrasy gróf a excelentiaja is elfelejtete ujivi gratulatiot kül­­denyi Bismarknak is Gorcsakoffnak, a miből karikazot nagy munka aprehensio, a minek is­­mit az let a vige, hogy Andrasy el akarja csap­­nyi harom­ csaszar-szüvetsiget is kurszalnyi kezdi anglius kiralyainak (Mig­eczer meg­­jegyzek, hogy mindezt in ujságokbul böngi­­szek is nem valalok irte felelüsiget.) Az égisznek pedig az lene legeslegvige, hogy most mar muszka megijet is kínaija fegy­verszünetet turkusnak. Turkus azonban nem tagit. Hogy a neki nem kel. Mar kise. Minek neki fegyverszünet, — gondolja magaban, — mikor neki anglius küldenyi fog flotat. (Kirek nem flotat olvasnyi, a kin lehet piano fujdo­­galnyi szép csendes, bikesiges notakat, hanem valóságos, igazi tengeri illotat, a kin szokás öreg agyukbul bumberdoznyi.) Hanem hat az mind csag lari-fari, újság­író orszag-vilag-bolondito kombinatioi, a me­lyekre soha se nem lehet sokat adnyi. A mint hogy in nem izs adok semit. Mer tudok, a mit tudok: hogy keleti kirdis mozst van legnagyob krízisben, melynek utolja lesz nagyon szomorú furcsaság. Elmondok barátom uramnak parolara status-titkot, melyet kluban kikonfundáltak. A dolog úgy al, hogy jövő tavaszra me­­kezdődik olyan nagy háború, a­kihez a mos­tani csak kizs­miska. Vagy mig a se! Lesz ne­­mutas égisz keleten. Három nagyhatalom fogja egymást pusztitanyi, czibalnyi, a turkus, a muszka is az anglius. Mig pedig furfangos módon. Törökországot fogja segitenyi Angol­­ország aziz, hogy muszka Konstantinápolyba bele ne mehesen (hogy hova mehesen! ahoz sémi köze,) de fogja segitenyi muszkát is, hogy a maga, — mar mint Anglia, — okupalhason Egyptomot. Jól van! De turkus se bolond, hogy ne ilyen gyanupörel. Elfogagja ugyan anglius segicsiget, hogy muszkakat Konstanti­nápolyiul visszatartson, de azir mig se fog na- i­gyon megvern­i ázsiai orosz armadiat, nehogy furfangos anglius muszkák leveretise után Ázsiában is Afrikában megvethesen lábát. Igen ám! De muszkanak izs van magahoz való esze. Fog ugyan haboruznyi angliusok is tur­­kusok elen, de titkon migis csag segitenyi fog I angliust aziz, hogy az Egyptomba szoruljon,­­ is hagygyon égisz Európát muszka cziviliza­­tionak, — turkust pedig aziz, hogy angliust Egyptombul izs visza kiszoricson s ot izs le­­­­gyen filig-medig ur. (A másik filig-medig ural, a turkusokat, — gondolja magaban muszka, — majd kisöb úgy izs elbanhatya.) Hat bizony ez nagybolond háború lesz. Mi csak fogjuk hatulról varnyi, hogy mi lesz hat ebül?

Next