Az Üstökös, 1888 (31. évfolyam, 1. félév 1. szám - 2. félév 27. szám)

1888-04-08 / 15. szám

(15. közlemény.) A SZUSZ. — Humorisztikus regény, írta Szabó Endre. VII. HEGYEN-VÖLGYÖN LAKODALOM. Ugyan mi lehet az? valami repülő­gép? Oh dehogy! Igen egyszerű dolog, de eredetiségére nézve mégis legalább akkora kaliberű, mint a boldogult Kolombus tojása. Mi volna egyéb, mint csizma? Haj-haj! de micsoda csizma ? Nem ám afféle nyikor­­gós, nyalka,­ kordovány-csizma, mint a­milyenekkel Roncsán András uram különben remekelni szokott, hanem olyanforma, mint a­milyet a német a hideg ellen visel, de szőrből. Alakja egészen botos, de ter­mészete bőr, virtusa örökké tartó, haszna pedig csak sár és víz ellenében való. Ez a csizma pedig Loncsár uram találmánya és patentje. Igen egyszerű az az okoskodás, a melylyel ő arra rájött. Ugyanis midőn egy ízben a közmondások könyvét tanulmányozá, arra a puczér igazságra buk­kant, hogy : «ha kocsid nincs, járj gyalog». — Könnyű ezt mondani, — dörmögte magában a bölcs csizmadia, — de hogy járj gyalog Csatabulyon olyankor, mikor feneketlen sár van ? S bizony, ha véletlenül asztalosnak vagy ácsnak született volna Loncsár András, bizonyosan új Noé­­bárkával igyekezett volna megoldani ezt a maga­ maga által föltett nehéz kérdést, — így azonban mi termé­szetesebb, minthogy a saját mesterségéből indult ki s feltalálta azt a nevezetes csizmát, a mely fel­illik minden ember lábára, (csak egyik ember lába­ szára kevésbé lötyög benne, mint a másiké), s a melylyel komolyabb veszedelem nélkül lehet meglábolni a csa­­rabulyi Fekete-Tengert. És ez alapította meg az ő hírnevét hat olyan vár­megyében, a­hol sár nélkül nincs föld. Mondja meg a világ, hogy mi csak a kész találmá­nyokat használjuk, csak a német hunczutságot bámul­juk a gőz­masinákban s magunk emberségéből nem tudunk valamire rájönni, — mondja még, s mi büsz­kén oda vághatjuk az alföldi en-tous-cas csizmákat: ime, az alföldi­­gyalog sorspont. — Hát ez az óriási bőrzacskó mi a guta ? — kér­dezhetné valamely franczia utazó. — Ez uram arra való, — magyarázná meg Loncsár András, — hogy ilyen szerszámnak minden tehetősebb családnál kell lenni. Ez az úri népnek az ekvipázsa Ha nem szeretnélek, Fel sem keresnélek. Ezt a sáros utczát Nem tipornám érted. Népdal. XXXI. árfolyam II.­ FOLYAM. V. KÖTET 15. SZÁM. BUDAPEST, 1888. ÁPRILIS 8. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. ker., Kecskeméti­­ utcza 6. szám (Pallas irodalmi és nyomdai részvénytársaság. Előfizetési árak : egész évre (két kötet) 8 forint; félévre (egy kötet) 4 forint; negyedévre 2 forint. Egyes szám ára 16 krajczár

Next