Az Üstökös, 1888 (31. évfolyam, 1. félév 1. szám - 2. félév 27. szám)
1888-04-08 / 15. szám
(15. közlemény.) A SZUSZ. — Humorisztikus regény, írta Szabó Endre. VII. HEGYEN-VÖLGYÖN LAKODALOM. Ugyan mi lehet az? valami repülőgép? Oh dehogy! Igen egyszerű dolog, de eredetiségére nézve mégis legalább akkora kaliberű, mint a boldogult Kolombus tojása. Mi volna egyéb, mint csizma? Haj-haj! de micsoda csizma ? Nem ám afféle nyikorgós, nyalka, kordovány-csizma, mint amilyenekkel Roncsán András uram különben remekelni szokott, hanem olyanforma, mint amilyet a német a hideg ellen visel, de szőrből. Alakja egészen botos, de természete bőr, virtusa örökké tartó, haszna pedig csak sár és víz ellenében való. Ez a csizma pedig Loncsár uram találmánya és patentje. Igen egyszerű az az okoskodás, a melylyel ő arra rájött. Ugyanis midőn egy ízben a közmondások könyvét tanulmányozá, arra a puczér igazságra bukkant, hogy : «ha kocsid nincs, járj gyalog». — Könnyű ezt mondani, — dörmögte magában a bölcs csizmadia, — de hogy járj gyalog Csatabulyon olyankor, mikor feneketlen sár van ? S bizony, ha véletlenül asztalosnak vagy ácsnak született volna Loncsár András, bizonyosan új Noébárkával igyekezett volna megoldani ezt a maga maga által föltett nehéz kérdést, — így azonban mi természetesebb, minthogy a saját mesterségéből indult ki s feltalálta azt a nevezetes csizmát, a mely felillik minden ember lábára, (csak egyik ember lába szára kevésbé lötyög benne, mint a másiké), s a melylyel komolyabb veszedelem nélkül lehet meglábolni a csarabulyi Fekete-Tengert. És ez alapította meg az ő hírnevét hat olyan vármegyében, ahol sár nélkül nincs föld. Mondja meg a világ, hogy mi csak a kész találmányokat használjuk, csak a német hunczutságot bámuljuk a gőzmasinákban s magunk emberségéből nem tudunk valamire rájönni, — mondja még, s mi büszkén oda vághatjuk az alföldi en-tous-cas csizmákat: ime, az alföldigyalog sorspont. — Hát ez az óriási bőrzacskó mi a guta ? — kérdezhetné valamely franczia utazó. — Ez uram arra való, — magyarázná meg Loncsár András, — hogy ilyen szerszámnak minden tehetősebb családnál kell lenni. Ez az úri népnek az ekvipázsa Ha nem szeretnélek, Fel sem keresnélek. Ezt a sáros utczát Nem tipornám érted. Népdal. XXXI. árfolyam II. FOLYAM. V. KÖTET 15. SZÁM. BUDAPEST, 1888. ÁPRILIS 8. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IV. ker., Kecskeméti utcza 6. szám (Pallas irodalmi és nyomdai részvénytársaság. Előfizetési árak : egész évre (két kötet) 8 forint; félévre (egy kötet) 4 forint; negyedévre 2 forint. Egyes szám ára 16 krajczár