Az Üstökös, 1903 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1903-02-22 / 8. szám
1903. február 22. Főtisztelendő Lágyfejű János és gazdasszonya Kenő Sára esti elmélkedései. — Jaj, Jánosom, Jánosom, csak nem tudok én azóta nyugodtan aludni, amióta azt olvastam, hogy el akarják törülni a czélibátust. — Hát azért rúgtál úgy adalba a múlt éjszaka is! — Alkalmasint azért. Hát csakugyan lesz abból valami? — Sohse félj tőle. — De mikor már a talány papok is akarják. — Mondom, hogy ne félj. Akarják tán az egészen fiatal papok, de nem akarják ám az öregek, főképen pedig nem akarja ő szentsége a római pápa. — No, képzelem is! Mer ugyan mi lenne abból, ha ő szentsége is megházasodna, osztán pápáné ő szentsége is volna. — Liba vagy, Sára! Nem azért nem lesz belőle semmi, hanem azért, mert a pápáknak megvan az ő megmásíthatatlan jelmondatjuk: az nem engedi. — Mi a’ ? — Úgy te érted, mert diákul van: non possumus. — Hát azt az istentelen Fejérváry bárót mikor átkozza ki már a pápa őszentsége, a miért az úgy csúfolódzik a Péterfillérekkel ? - Hja, azt nem meri bántani, mert fél a közbeszólásitól , tudod : katona, hát igen egyenes ember. Képzeld, jön a pápai átok, kihirdetik neki, aztán ő egyszer csak közbe szól, hogy: «ja, smamn!» A világ a mellényzsebben, vagy: Mire jó az obstrukczió. Víg komédia. Az ellenzéki szónok: T. ház! Engedjék meg nekem, hogy tényekkel bebizonyítsam, hogy mióta a világ létezik, sohase volt annyi katona, mint most és sohase volt olyan boldogtalan a magyar, mint ma. Kezdjük elölről. Tudjuk a bibliából, hogy mikor a jó Isten a világot teremtette, az uniformisnak még a szinét se ismerték s mégis ime milyen nagyszerűen sikerült minden. (Zajos éljenzés és taps.) Tovább megyek. Azt hiszem, hogy a miniszter úr is elismeri, hogy Ádám és Éva boldogan és gond nélkül éltek a paradicsomban, pedig akkor nem volt se hadügyminiszter, se hadsereg. Fejérváry: Hallja, ne csináljon itt rossz vicczeket, különben tőlem beszélhet Ítéletnapig, úgy se hiszek el semmit. (Fölkiáltások a baloldalon: Rendre, rendre! Egy néppárti honatya: A miniszter nem hisz a bibliában. Botrány!) A kutyakiállításról. Komondor: Hovan van merült el szép szemed világa ? Öleb: Mi jogon mersz megszólítani ? Még nem őriztünk együtt birkákat! Komondor: Bocsáss meg, nem akartalak sérteni. Öleb (büszkén): Én tudom mi az illem. Én szalonokban nevelkedtem. Komondor: Akkor te nagy kutya vagy. Öleb: Igen, arisztokutya vagyok. Komondor: Milyen boldog is vagy te! Téged beczézgetnek, te nem is kutya vagy, hanem eb. Mennyivel kedveseb és szeretetted vagy nálam! Öleb (fölénynyel): A felső tízezerhez tartozom. A többiek örülnek, ha hozzám dörgölődzhetnek. Majd meglátod, én nyerem az első díjat. Te melyikre reflectálsz ? Komondor: Nekem nem kell ilyen kiállítási díj. Én napidíjat szeretnék. A gazdám is napidíjas. Öleb: Akkor neked kutyadolgod lehet. Komondor (sóhajt): Mit csináljak ? Bele kell nyugodnom. Számomra ez a sors volt megírva,va-! (A kiállítás ünnepélyesen megnyílik. A katonabanda rázendíti a kutya-hymnust: «Kis kutya, nagy kutya nem ugat hiába».) (J B T ö K 6 8 121 Az ellenzéki: De menjünk beljebb. Mikor Évát kiűzték a paradicsomból, nem volt se útlevél, se határőrség és mégis a legnagyobb rendet találta mindenütt. Fejérváry: Vizet, vagy más szónokot, mert rögtön elájulok. Az ellenzéki: T. ház! Legyünk igazságosak. Volt-e Szent István korában taraczküteg, vagy bronzágyú ? Ugye hogy nem! Százszor nem. És mit látunk? Azt látjuk, hogy sohase térnek vissza többé azok az idők. (Hosszas éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik. Az elnök öt perczre felfüggeszti az ülést. Szünet után a szónok folytatja a beszédet, de miután lapunk zártakor még csak Aba Sámuelnél tart, ennélfogva csak jövő számunkban foglalkozhatunk vele tárgyilagosan.) Párbeszéd. — Személyek: ad libitum. — Dúsgazdag főár. Ez már mégis sok ! Már megint milliókat adakozott közczélokra egy zsidó! Dúsgazdag főpap. Bizony már mi közülünk is megoldhatná vagy egy a pénzes zsákját. Dúsg. főúr. Oh, mióta várom. De persze, egy se mozdul. Dúsg. főpap. Mert — természetesen — csak a távollevőkről lehet szó, hehehe. Dúsg. főúr. No, hiszen magunkat nem is képzelhetjük olyan bolondoknak. Hanem a zsidók lefőzik a mi egész rendünket! Dúsg. főpap. Osztán még rossz néven veszik tőlünk, hogy antiszemiták vagyunk! Dosg. főúr. Mikor ime, igy szemtelenkednek az adakozásaikkal.