Úszósport, 1985 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1985-05-01 / 5. szám
Nem is akarjuk mi a derék Gérard Blitz érdemeit elvitetni, hanem csak a történeti hűség kedvéért a hivatkozott műsorfüzetre és a hivatalos olimpiai eredményekre utalva megállapítani, hogy az úgynevezett gólarány javító két mérkőzés közül előbb a német-belga került sorra és annak nem 3-1 volt a végeredménye, hanem 4:1, majd azt követően került sor a magyar-francia találkozóra, mely a maga 5*0 arányú végeredményével nemcsak eldöntötte az olimpiai bajnokság sorsát, hanem az még Gérard Blitz gólja nélkül is sikerült volna. Ne ítéljük azonban el Pierre Gerard honfitársi felbuzdulását, amellyel a belga úszósport valóban legsikeresebb olimpiai szereplőjét magasztalta - Gérard Blitz 1920-ban harmadik volt a 100 méteres hátúszásban, míg a vízilabdázásban 1920-ban és 1924-ben második, 1936-ban harmadik helyezést elért csapatnak volt legkiválóbb játékosa - csak éppen térjünk vissza első mondatunkra, mely szerint furcsa játék a vízilabdázás. Furcsa pedig azért, mert száz évnél is hosszabb története során egyre-másra bukkannak fel közeli és távoli múltjából olyan részletek, melyek szerint minden egészen másként történt, mint ahogyan szereplői, szemtanúi, tudósítói elmondták, leírták sőt elmondják és leírják. De talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy akik játsszák, foglalkoznak vele és nézik, megtalálják benne a maguk gyönyörűségét. Tizenhat magyar a dicsőségcsarnokban 1985. április 29. és 30. napjaira huszadszor voltak meghíva mindazok a floridai Fort Lauderdale városába, akik harminc dolláros helyi részvételi díj ellenében az első nap este nagyszabású díszvacsorán, a második nap délutánján a megtiszteltek tenyere és talpa nyomának valamint aláírásának cementben történt megörökítésével kapcsolatos ünnepségen meg kívántak jelenni. Az 1966 tavaszán még országos méretben megindított mozgalom azóta alaposan kinőtte magát. Most Gerald Ford volt államelnök, hajdani főiskolás úszó elnökletével tizennégy tagú elnökség, hetvennyolc tagú igazgatóság, tizenhét személyből álló gondnokság és tizennégy tisztviselő intézi az ISHOF, vagyis International Swimming Hall of Fame ügyeit. A múzeum, könyvtár, filmtár, előadó termek és uszodák azonban mind csak annak a szolgálatában állnak, hogy a huszonnégy tagú válogató bizottság által húsz év alatt erre érdemesnek kijelölt 291 nemzetközi megtisztelt emlékét fenntartsa. A válogató bizottság nyolc ország úszó, műugró, műúszó és vízilabda sportjának vezetőiből kerül ki és ma három magyar tagja van: Gyarmati Dezső, Hunyadfi István és Rajki Béla. A megtiszteltek - akiknek „honoree" az angol hivatalos nevük - magára a kétnapos ünnepségre tiszteletjegyet kapnak, azonban útiköltségükről, szállásukról és az ünnepségeken kívüli ellátásukról maguknak, vagy rajongóiknak kell gondoskodni és igy bizony tőlünk csak kevés tenyérlenyomat, lábnyom és kézjegy van a dicsőségcsarnokban megörökítve és a mieink nagy része főként fényképekkel van ott képviselve. A húsz esztendő folyamán időrendi sorrendben a következőket érte magyar részről a megtiszteltetés, hogy az úszósport halhatatlanjainak csarnokában emléküket megörökítsék: Hajós Alfréd 1966., Halmay Zoltán 1968., Hunyadfi István 1969., Németh János 1969.,Homonnai Márton 1971., Novák Éva 1973., Novák Ilona 1973., Gyarmati Dezső 1976., Székely Éva 1976., Bárány István dr., 1978., Halasy Olivér 1978., Sárosi Imre 1981., Kárpáti György dr. 1982., Csik Ferenc dr. 1983., Szőke Katalin 1985. Búcsúzás és üdvözlés Vízilabda sportunkban mindinkább érvényesül a természetnek az a rendje, hogy bármilyen nagy és fontos szerepet játszanak benne a kiemelkedő egyéniségek, eljön az ideje annak, hogy helyüket a mögöttük felsorakozó fiataloknak adják át. Az 1984. évben tizenkettő azoknak az országos elsőosztályú bajnokságban szerepelt kiváló játékosoknak a száma, akiknek szereplését hosszú éveken át sok siker kísérte és taps jutalmazta. Névsorukat betűrendben azzal közöljük, hogy nevük után elsőosztályú szereplésük kezdeti évét, majd időrendben azoknak az egyesületeknek nevét közöljük, melyekben szerepeltek, végül azoknak az elsőosztályú mérkőzéseknek a számát adjuk, melyekben játszottak: Cservenyák Tibor 1967 Szolnoki majd Újpesti Dózsa, Volán 316 mérkőzés; Deák Gábor 1967 BHSE, BSSC 282 szereplés; Együd László dr. 1976 OSC 96 játék; Gál Gyula dr. 1974 OSC, SzEOL, BHSE, Volán 202 mérkőzés; Görgényi István dr. 1964 BHSE, Vasas, TBSC 345 játék; Hadobás Gyula 1975 BSE, Izzó, BSSC 90 szereplés; Kásás Zoltán 1964 FTC, TBSC 366 mérkőzés; Molnár György 1971 Izzó, BHSE, Izzó, Volán 179 játék; Müller András 1977 FTC, BHSE, FTC 138 szereplés; Radnóti György 1974 UDSE 199 mérkőzés; Szeri Béla 1968 BVSC, BHSE, BVSC, Izzó, TBSC 254 játék, Szollár László 1975 ETC 170 szereplés. A legalább hét évadban csapataikban meghatározó, gyakran kimagasló szerepet játszó és most végleg pihenni tért játékosoktól meleg szívvel búcsúzunk és megköszönjük nekik azt a szépet, amiben híveiket, a nézősereget részesítették. Sok szerencsét kívánunk nekik jövő életükben. "