Úszósport, 1989 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1989-03-01 / 3. szám
ÚSZÓSPORT XXVIII. ÉVF. 3. SZÁM, 1989. MÁRCIUS Máraedyis ?i£enotopike 1848 február 23-án és 24-én a párizsi nép elűzte királyát és az addigi polgári tőkés uralom helyébe szocialista szellemű, radikális kormányt vitt uralomra. A párizsi hírek a barrikádharcokról, a minisztériumba lépő Lamartine elragadó szónoklatai adták meg Európa népeinek azt az utolsó lökést, mely szükséges volt ahhoz, hogy a szentszövetségi korlátlan kényuralom igáját egy emberöltő türelme után végre igyekezzenek lerázni magukról. A párizsi hírek a legtöbb országba március elején érkeztek meg, 1848 március lett a szabadság hónapja, mely azonban a francia mozgalomtól eltérően nem szocialista irányzatú, hanem nemzeti felszabadulásért való küzdelmeket hozott. A földrész népei csak ekkor érkeztek el oda, ahová a franciák már 1789-ben eljutottak: a felvilágosodott kényuralom elűzése után a nemzetiség igazi hordozói, az értelmiségiek segélyével arra támaszkodva nemzeti egységet és a franciák valamint angolok mintájára országgyűlési kormányformát próbáljanak alkotni. A polgári reformokat követelő szabadelvű nemesi ellenzék legjobbjai nálunk: Kölcsey Ferenc, Wesselényi Miklós, majd Kossuth Lajos vezetése alatt tömörültek és elfogadták az önálló Magyarország polgári átalakításának Kossuth által kidolgozott programját. Kossuth és hívei a megyéket tartották az ellenállás bástyáinak, a Szalay László és Eötvös József vezetése alatt állók a megyerendszert megszüntetve központi kormányzat létrehozásával kívánták végrehajtani a polgári reformokat. A negyvenes években az értelmiség radikális részének képviselői, Petőfi Sándor és társai, a Fiatal Magyarország köre már a polgári átalakulás forradalmi, demokratikus megoldását sürgették. A reformprogram körüli harcok fellángolásához döntő lökést adott a februári párizsi és a március 13-i bécsi forradalom. A bécsi hírek nyomán másnap Petőfi Sándor megírta a Nemzeti Dal nemzeti talpraállásra buzdító sorait, majd Vasvári Pál, Bolyovszky Gyula és Jókai Mór társaságában a Pilvax kávéházba vonult, ahol Degré Alajos, Bozzay Pál, Vajda János, Sükei Károly, Pálffy Albert, Emődi Dániel és Oroszhegyi Józsa társaságában Irinyi József megfogalmazta a nemzeti követelések 12 pontját és elhatározták, hogy azokat városszerte kihirdetik. 1848 március 15-én - amikor a pesti országos vásárra a vidéki nép nagy tömege érkezett a Budával szinte egy életet élő és így mintegy százezer lakosú nagyvárosba - szitáló esőben vonultak a márciusi ifjak az egyetem jogi és orvosi karára, ahol az egyetemi ifjúság csatlakozott hozzájuk. A tömeg-az akkori Hatvani - ma Kossuth Lajos - utcai legnagyobb nyomdához, Heckenast és Länderer intézetéhez vonult, ott lefoglalt egy nyomdagépet, azon ezernyi példányban kinyomatta a magyar nemzet 12 pontba foglalt követelését és a Nemzeti Dalt, majd a Nemzeti Múzeum előtt tartott népgyűlést követően a pesti városházára, azután a budai várba vonult, hogy a polgári és katonai hatóságokkal elismertesse mozgalmát és a József laktanyából kiszabadítsa a parasztság jogaiért folytatott küzdelme miatt börtönbüntetésre ítélt Táncsics Mihályt. Este a Nemzeti Színház megváltoztatott műsorú hazafias ünnepélyével végződtek be a nap eseményei. A Pozsonyban ülésező utolsó rendi országgyűlés a bécsi forradalom és a pesti forradalmi előkészületekről érkezett hírek hatására elfogadta a szabadelvű ellenzék Kossuth által előterjesztett követeléseit. A pesti radikális ifjúság által vezetett népi tömegek történelmi fellépése március tizenötödikén felrázta az egész országot. Az 1848. évi forradalmakat a reakció Európa-szerte leverte, a magyarországi mozgalmak nyomán megindult szabadságharcban a magyarok magukra maradtak. Az agrárkérdésben a nemzetiségi felfogásban 1848 folyamán elkövetett hibák kijavítására ágvezetők későn gondoltak. A középnemesség egy része mindinkább a Habsburgokkal való megjegyzésre törekedett és háttérbe szorította a forradalmi erők következetesebb radikális képviselőit. Az új Habsburg uralkodó, Ferenc József elnyerte I. Miklós orosz cár támogatását és az 1849 június közepén megindult cári megszállás segítségével leverte a szabadságharcot. Március tizenötödikét az 1867. évi kiegyezést követően minden évben megünnepelte az ország, 1927-ben pedig az országgyűlés nemzeti ünnepként törvénybe iktatta megünneplését. A felszabadulást követően március tizenötödike már nem volt munkaszüneti nap, tavaly azonban az országgyűlés ismét munkaszüneti nemzeti ünneppé nyilvánította és ezt törvénybe iktatta. Petőfi és a márciusi ifjak emléke előtt immár az egész ország népe kegyelettel hódolhat.