Út és Cél, 1971 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1971-03-01 / 3-5. szám
UTfis Csili Ilyen kirándulása után Szamuely az Ottihon Klubban keresett magának üdülést, a zsidó újságírók és dandy-k zajos társaságában. Az összeomlás. Május elseje Budapesten a diadal és aggodalom ünnepe volt. A tereken Mátyás, Rákóczi, Pázmány szobrai ledöntve és vörös rongyokkal letakarva. A parlament előtt mint valami Thora szekrény emelkedett egy emelvény. Mindefelé láthatók Marx, Lenin, Trotzky, Liebknecht és Luxemburg Róza képei. Egy összeeszkábált diadalkapu fölött az ötágú vöröscsillag és Salamon csillaga. Az ünnepi, diadal hangulatba valami nyugtalanság feszült bele. Jeruzsálemet megint fenyegették az amaleciták. A 300 ezer lenini orosz még mindig valahol a fantomok világában maradt. Helyette jött az ellenség. Az oláhok elérték a Tiszát, a csehek elfoglalták Miskolcot. Kun Béla csapatokat próbált összeszedni. Alig néhány hónappal a nagy pacifista szónoklatok után, harciasabb hangokat kellett hallatni. Kun beszédében kijelenti, hogy ami tegnap helytelen volt, ma ellenkezőjévé lehet. A Vörös Hadsereg parancsnokává egy régi tisztet, Stromfeldet nevezi ki. Ezalatt a francia csapatok Belgrádban lábhoz tett fegyverrel nézték a fejleményeket. Hagyták, hogy a magyarországi kommunisták vakmerő sikere jó példa legyen szerte Európában a kommunista elvtársak részére. Az volt a clemenceau-i utasítás, hogy nem szabad a dolgok folyásába beavatkozni. Ugyanígy nem volt szabad a cseheket és oláhokat megállítani. Mindamellett a most megindult szegedi ellenforradalmi akció nem tudott volna létrejönni a franciák támogatása nélkül. Nemcsak lőszerrel láttuk el őket, hanem menedéket adtunk sokaknak. Sőt, Bécsből Teleki grófot néhány társával mi láttuk el menlevéllel és egy francia tiszt kisérte őket át az országon Szegedre. Egyébként a magyar főurak az egész proletárdiktatúrát Bécsben a Sacher szállóban vészelték át, ahol a jó konyha és a kártyajátékok elfeledtetni látszottak velük az élet keserves oldalát. Nem is törték nagyon magukat a szegediekhez való csatlakozásra. Ha a szegedi szervezkedők határozottabbak lettek volna, ha a kávéházi fecsegés és a sok személyi vita helyett még időben elindultak volna a bolsevisták ellen, más fordulatot adhattak volna a terror végének. Tehetelenségük időt adott a kommunista hatalomnak arra, hogy nyomást gyakoroljon ránk, aminek eredményeképen kénytelenek voltunk visszavonni a szegediektől az eddig nyújtott segítséget. Innen jött az a vád, hogy mi franciák a bolsevisták oldalán állottunk. Ezalatt Kun Béla, miután a vörösök kisebb sikert értek el a csehek fölött, az oláhok elleni csapatok éllére állt. Hangulata bizakodó volt, mert az az esztelen hiedelem járta köztük, hogy július 20.-án kitör Európaszerte az általános kommunista forradalom. Erre a napra állította be az oláhok elleni offenzíva elindítását. Ám július 20.-a elmúlt az egész világon csöndes eseménytelenségben. Kun Béla is áldozata lett olyanfajta illúzióknak, mint előtte Károlyi. S ennek tetejében még arról is meggyőződhetett, hogy katonái semmit sem érnek. Kezdeti sikerei után az oláhok néhány nap alatt szétverték a Vörös Hadsereget. Az oláhok magyarországi inváziójáról nem mondható, hogy európai szellemben ment volna végbe s könnyen igaz lehet, hogy Magyarországnak ez az invázió annyiba került, mint a háború négy esztendeje. Kun Béla augusztus 1.-én összehívta a Tanács 500 tagját. Kijelenti, hogy a proletárok méltatlannak mutatkoztak a forradalomra s hogy megfelelőbb időben vissza fognak térni. Úgy mondják, hogy beszéde közben könnyezett. De sietnie kellett, közeledtek az oláhok. Különvonatot állítattott össze maga és barátai részére. Pogány, Kunfi és még néhány zsidónak volt rajta csak helye. A keresztény népbiztosok Budapesten maradtak. Kun Bécsen át viszontagságos után Oroszországba menekült. Korvin-Klein Ottót, Kerekes-Kohn Árpádot felakasztották. A Bakonyban bujkáló Csemny-t is felakasztották. Szamuely menekülés közben a határon önyilkos lett. A határmenti kis falu zsidó közössége nem engedte a temetőjébe temetni. Az árok mentén földelték el, egy követ hajtottak rá fejfaként, amire kék ceruzával ez volt írva : « Itt döglött meg egy kutya. » A könyv utolsó fejezetének címe : Ahasvérus botja. Az író sejtető költői sorokkal zárja le munkáját s a látnok szemével kimondja, hogy ezt a piszkos, kaftános csőcseléket már nem lehet feltartani. Ma talán még rosszul megy nekik — mondja — de holnap már előttünk járnak Párisban, Newyorkban. Ezek a gonosz tekintetű szemek itt Buda alatt nagyobb veszélyt jelentenek, mint valaha a törökök. Ázsiának ez az utolsó rohama legyőzte Magyarországot. Talán Európát is. 11. oldal