Út és Cél, 1971 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1971-03-01 / 3-5. szám

­ Veszteségünk gr. Serényi Miklós. Megint búcsúzunk egy régi jó hungaristától ! Amilyen csendes, szelíd ember volt olyan volt a távozása is. Kedves baráti körben kilehelte ne­mes lelkét, ő kész volt a nagy útra . Október 13-án áldozott és október 15-én szabad napján, — mert még mindig akart dolgozni a múzeumban 72 esztendeje dacára — egykori rabtársa család­jánál Farkas Imrénél halt meg Bostonban az Egyesült Államokban. Múzeumban dolgozván al­kalma nyílt a könyvtárban oknyomozó történelmi munkát végezni örömére óriási magyar anyagra bukkant, utolsó éveiben igen értékes kutató mun­kát végzett. Serényi testvért 1945-ben kiszolgáltatták a kommunista rendszernek életfogytiglani börtönre ítélték, számára is az 1956-os nemzeti felkelés nyi­totta meg a börtön ajtait és kiutazhatott az U.S. A.-ban élő csalájához. A hosszú rabság természe­tesen megviselte egészségét, de egy súlyos műtét után felesége szerető, gondos ápalása következté­ben talpraállt megint. Serényi Miklós ízig-vérig magyar és jó hun­garista volt, bajtársasasága miatt szerették és tisztelték rabtársai, meggyőződéséért keményen kiállott és véleményét nem rej­tegette véka alá. 1970 október 15-én átment azokhoz, akikre úgy mint ö reg a nemzet böszkén fog tekinteni ! Kozlák Rudolf testvér 69 éves korában fejezte be földi küldetését Clevelandi otthonából, távo­zott az örökké­valóságban. Hazánk és Nemzetünk védelme szolgálatában sok áldozatot hozott. H.M. és annak sajtójának hűséges támogatója volt em­lékét kegyelettel megőrizzük. Gyászolják szerető felesége leánya Radva Jó­­zsefné és unokái valamint ifj. Kozlák Rudolf és családja temetése 1971 jan. 22-én volt nagy rész­vét mellett. UT­ES CEL 7. oldal A fasizmus mai arculata a világon Fejlődése és lehetőségei. A nemzeti megújhodás Európában. A Parisban Bardéche professzor kiadásában megjele­nő « Défense de l’Occident » 1970 évi 91-92. számában a fenti címen közreadott tanulmányt ismerteti kivona­tosan Figyelő. 1. Közlemény: « A fasizmus fejlődése és lehetőségei ». I. fejezetben írja Bardéche professzor » . Húsz évvel ezelőtt 1950 nyarán Svédországban Malmoeben zajlott le az a ne­vezetes kongresszus, amely az első kísérlete volt azon nemzeti erők együttműködésének, amelyek Európában felismerték az 1945-ben kreált helyzet komolyságát és azokat a veszélyeket, amelyeket ez egész Európa szá­mára jelentett. A Malmoe-i kongresszus sugalmazásai, — amelyekről ellenfeleink rendszeresen elferdített képeket terjesztet­tek, — egyáltalában nem voltak — amint általában hiszik — olyan értelmű és irányú kívánságok, hogy a hajthatatlan faji elméletek ,vagy olyan rendszerek a­­melyek egy nemzet felsőségének egy másikra való rákényszerítését engesztelhetetlenül elhatározták, ismét mindenütt feltűnjenek. A csoportok, a mozgalmak és a pártok amelyek Mal­­moe-ben összegyűltek, tiltakoztak azon általános és fel­­lebbezhetetlen marasztaló ítélet ellen, amely a fasizmus­sal szemben különböző formákban megnyilvánult. Visszautasították az ítéletet, de magukból a kon­

Next