Út és Cél, 1971 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1971-03-01 / 3-5. szám
Veszteségünk gr. Serényi Miklós. Megint búcsúzunk egy régi jó hungaristától ! Amilyen csendes, szelíd ember volt olyan volt a távozása is. Kedves baráti körben kilehelte nemes lelkét, ő kész volt a nagy útra . Október 13-án áldozott és október 15-én szabad napján, — mert még mindig akart dolgozni a múzeumban 72 esztendeje dacára — egykori rabtársa családjánál Farkas Imrénél halt meg Bostonban az Egyesült Államokban. Múzeumban dolgozván alkalma nyílt a könyvtárban oknyomozó történelmi munkát végezni örömére óriási magyar anyagra bukkant, utolsó éveiben igen értékes kutató munkát végzett. Serényi testvért 1945-ben kiszolgáltatták a kommunista rendszernek életfogytiglani börtönre ítélték, számára is az 1956-os nemzeti felkelés nyitotta meg a börtön ajtait és kiutazhatott az U.S. A.-ban élő csalájához. A hosszú rabság természetesen megviselte egészségét, de egy súlyos műtét után felesége szerető, gondos ápalása következtében talpraállt megint. Serényi Miklós ízig-vérig magyar és jó hungarista volt, bajtársasasága miatt szerették és tisztelték rabtársai, meggyőződéséért keményen kiállott és véleményét nem rejtegette véka alá. 1970 október 15-én átment azokhoz, akikre úgy mint ö reg a nemzet böszkén fog tekinteni ! Kozlák Rudolf testvér 69 éves korában fejezte be földi küldetését Clevelandi otthonából, távozott az örökkévalóságban. Hazánk és Nemzetünk védelme szolgálatában sok áldozatot hozott. H.M. és annak sajtójának hűséges támogatója volt emlékét kegyelettel megőrizzük. Gyászolják szerető felesége leánya Radva Józsefné és unokái valamint ifj. Kozlák Rudolf és családja temetése 1971 jan. 22-én volt nagy részvét mellett. UTES CEL 7. oldal A fasizmus mai arculata a világon Fejlődése és lehetőségei. A nemzeti megújhodás Európában. A Parisban Bardéche professzor kiadásában megjelenő « Défense de l’Occident » 1970 évi 91-92. számában a fenti címen közreadott tanulmányt ismerteti kivonatosan Figyelő. 1. Közlemény: « A fasizmus fejlődése és lehetőségei ». I. fejezetben írja Bardéche professzor » . Húsz évvel ezelőtt 1950 nyarán Svédországban Malmoeben zajlott le az a nevezetes kongresszus, amely az első kísérlete volt azon nemzeti erők együttműködésének, amelyek Európában felismerték az 1945-ben kreált helyzet komolyságát és azokat a veszélyeket, amelyeket ez egész Európa számára jelentett. A Malmoe-i kongresszus sugalmazásai, — amelyekről ellenfeleink rendszeresen elferdített képeket terjesztettek, — egyáltalában nem voltak — amint általában hiszik — olyan értelmű és irányú kívánságok, hogy a hajthatatlan faji elméletek ,vagy olyan rendszerek amelyek egy nemzet felsőségének egy másikra való rákényszerítését engesztelhetetlenül elhatározták, ismét mindenütt feltűnjenek. A csoportok, a mozgalmak és a pártok amelyek Malmoe-ben összegyűltek, tiltakoztak azon általános és fellebbezhetetlen marasztaló ítélet ellen, amely a fasizmussal szemben különböző formákban megnyilvánult. Visszautasították az ítéletet, de magukból a kon