Út és Cél, 1971 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1971-03-01 / 3-5. szám
UT ES CEL 7. oldal t Veszteségünk gr. Serényi Miklós. Megint búcsúzunk egy régi jó hungaristától ! Amilyen csendes, szelíd ember volt olyan volt a távozása is. Kedves baráti körben kilehelte nemes lelkét, ö kész volt a nagy útra : Oktober 13-àn áldozott és Oktober 15-én szabad napján, — mert még mindig akart dolgozni a múzeumban 72 esztendeje dacára — egykori rabtársa csaladjánál Farkas Imrénél halt meg Bostonban az Egyesült Államokban. Múzeumban dolgozván alkalma nyílt a könyvtárban oknyomozo történelmi munkát végezni örömére óriási magyar anyagra bukkant, utolso éveiben igen értékes kutató munkát végzett. Serényi testvért 1945-ben kiszolgáltatták a kommunista rendszernek életfogytiglani börtönre Ítélték, számára is az 1956-os nemzetifelkelés nyitotta meg a börtön ajtait és kiutazhatott az U.S. A.-ban élő csalàjàhoz. A hosszú rabság természetesen megviselte egészségét, de egy súlyos műtét után felesége szerető, gondos àpalàsa következtében talpraállt megint. Serényi Miklós izig-vérig magyar és jo hungarista volt, bajtársaiasága miatt szerették és tisztelték rabtársai, meggyőződéséért keményen kiállott és véléményét nem rej tegette véka alá. 1970 Oktober 15-én átment azokhoz, akikre úgy mint ö reá a nemzet böszkén fog tekinteni ! Kozlák Rudolf testvér 69 éves korában fejezte be földi küldetését Clevelandi otthonából, távozott az örökké valóságban. Hazánk és Nemzetünk védelme szolgálatában sok áldozatot hozott. H.M. és annak sajtójának hűséges támogatója volt emlékét kegyelettel megőrizzük. Gyászolják szerető felesége leánya Radva Jo- zsefné és unokái valamint ifj. Kozlák Rudolf és családja temetése 1971 jan, 22-én volt nagy részvét mellett. A fasizmus mai arculata a világon Fejlődése és lehetőségei. A nemzeti megújhodás Európában. A Parisban Bardéche professzor kiadásában megjelenő « Défense de l’Occident » 1970 évi 91-92. számában a fenti cimen közreadott tanulmányt ismerteti kivonatosan Figyelő. 1. Közlemény. « A fasizmus fejlődése és lehetőségei с. I. fejezetben írja Bardéche professzor » : Húsz évvel ezelőtt 1950 nyarán Svédországban Malmoeben zajlott le az a nevezetes kongresszus, amely az első kísérlete volt azon nemzeti erők együttműködésének, amelyek Európában felismerték az 1945-ben kreált helyzet komolyságát és azokat a veszélyeket, amelyeket ez egész Európa számára jelentett. A Malmoe-i kongresszus sugalmazásai, — amelyekről ellenfeleink rendszeresen elferdített képeket terjesztettek, — egyáltalában nem voltak — amint általában hiszik — olyan értelmű és irányú kívánságok, hogy a hajthatatlan faji elméletek ,vagy olyan rendszerek a- melyek egy nemzet felsőségének egy másikra való rákényszeritését engesztelhetetlenül elhatározták, ismét mindenütt feltűnjenek. A csoportok, a mozgalmak és a pártok amelyek Mal- moe-ben összegyűltek, tiltakoztak azon általános és fel- lebbezhetetlen marasztaló Ítélet ellen, amely a fasizmussal szemben külömböző formákban megnyilvánult. Visszautasították az Ítéletet, de magukból a kon