Út és Cél, 1973 (25. évfolyam, 7-12. szám)
1973-12-01 / 12. szám
/'/~í . /ыигсм-ну /f/rj ,Жatrrc.bny /.'Уу'.у Si <мло»у KARÁCSONY — folytatás a belső borítóról hogy az utolsó falat kenyértől, az utolsó meleg ruhától is megfosa-szák a meggyötört magyart. A több mint negyed század táv-lata sem engedi elhomályosodni a keserű emlékeket, történelmünknek ezt a szemünk előtt lejátszódott legnagyobb tragédiáját. A tragédia útjelzői: sírok, hősi sírok, magyar katonasírok... A sírok lakói ott dőltek ki a vörös áradattal szembeni harcban. Verőket felitta, testüket befogadta az anyaföld. Mi ösztönöz bennünket arra, hogy újra és újra feltörjön lelkünkben a keserű magyar fájdalom? Talán az ősi harcos életszemlélet szaggatja fel a be-behegedő sebeket, hogy fájjanak, hogy a fájdalom ne engedjen bennünket feledni. Mert nekünk nem szabad feledni.Nem szabad felednünk a hősi halottakat, nem szabad felednünk rabhazában szenvedő Nemzetünket. Nem szabad felednünk a Hazát, amelyet elvesztettünk. Magyar testvérem, érzed-e mi a Haza, amikor elvesztetted ? Mert tudnod kell, hogy nem az a te hazád, ahol ma élsz. Megtaláltad-e lelked nyugalmat a tragikus események után, amikor a vihar az évezredes ősi törzsről leszakítva idegenbe dobott? Pótolják-e idegenben gyökeret verni akaró próbálkozásaid azokat az ősi gyökereket, amelyek őseid porába kapaszkodnak? Nem hiányzik-e valami lelked legbensőbb mélyében? Úgy telnek-e napjaid, ahogy azt, elképzelted még azon a földön, amelyet ha akarnál sem tudnál feledni? Találtál otthont az elveszett helyett, van személyi, anyagi biztonságod, de kielégítik-e magyar lelkedet? Érzed-e mi a Haza, amikor nincs többé? Érzed-e, amikor pusztulunk, veszünk? Amikor egymás után, ki előbb, ki utóbb, költözünk a temetőbe, amikor nem tudhatod, hogy az idegen földben megásott sírodból mikor szórják ki porladó csontjaidat? Mert az idegenben megásott sírod csak ideiglenes nyughelyed lehet, mert annak csak bérlője lehetsz. Érzed-e, hogy mi a Haza, amikor tudod, hogy kihűlt tested nem pihenhet az ősök porai közt, abban a szívednek telkednek kimondhatatlanul drága földben, amely ápolt, eltartott, amelyet ... elvesztettél ... De hazát vesztett lélekkel sem szabad elcsüggednünk. Tisztában kell lennünk azzal, hogy csak önmagunkra számíthatunk. Egyedül vagyunk. Évezredes egyedülvalóságunkban is eddig megóvta Isten a pusztulástól Nemzetünket. Kell, hogy célja legyen népünkkel a Mindenhatónak. Megtanított bennünket harcolni nemzetünk szabadságáért, boldogulásáért. Velünk volt győzedelmes csaták dicsőségében, de velünk maradt vereségeink közepette és megtanított emelt fővel viselni a gyászt, a szenvedést. Krisztust követő, keresztet hordozó, de lelket sugárzó néppé lettünk a véres századok alatt. Most is keserűen, de erős lélekkel emeljük a hit, a hősi életszemlélet lobogóját ! ! ! I 444ρ 4 ± 4 ± 4444 ± 4 ± 4 ± 4 Μ 444 ± 4 ± 4 ± 4 Μ 444 ± 444 ± 444 444