Út és Cél, 1974 (26. évfolyam, 1-5. szám)
1974-01-01 / 1. szám
ÚT ÉS CÉL, XXVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, 1974. JANUÁR-FEBRUÁR. 11 lett venni a mandarinok, a nagybirtokosok és nagypolgárság selyemruháját és felcserélni a kék munkaruhával, de ezzel szemben százmilliók boldogan szabadultak meg azelőtti rongyaiktól. Az új társadalmi egyenlőség más külső jelekben is megnyilvánul. Megszűntek a rangok és kivételezett hatalmi pozíciók. Nincsenek főnökök, direktorok, ezek helyébe a forradalmi tanácsok elnökei léptek, akik azelőtt munkások vagy parasztok voltak és akik látszólag egyszerű, közvetlen, bajtársi kapcsolatot tartanak fenn mindenkivel. A fizetések közötti különbség minimális. A tanácselnök fizetése nem haladja meg egy idősebb és képesített munkás fizetését. A lakások mind nagyon szerények. Senkinek sincs már szép apparte- s mentje. Látszólag még a miniszteri nívón sem. Így van ez a hadseregnél is. A rangok megszűntek, a tiszt szót eltörölték. Természetesen megmaradt a ’’káder", amelynek tagjai a zubbonyokon látható négy zsebről ismerhetők fel, amíg a legénységhez tartozóknak csak két zsebük van. Kétségtelen, hogy a fogyasztási cikkek hiánya elősegíti ezt az egyenlősítést. Magánautó nincs, a televízió kizárólag csak az iskolák és kultúrközpontok számára van fenntartva. Ha a kínainak sikerül megvásárolni egy órát, egy tranzisztoros rádiót és egy kerékpárt, semmi mást nem kiván más, mert nincs is más megvehető. És meglepő az a tény, hogy sok kínai minimális fizetéséből fokozatosan beszerzi fenti szükségleteit, így pl. a nőtlen tolmács havonként 60 Yuan-t keres (130 francia Ft × 30 dollár). Lehetetlen összehasonlítást tenni más államokban érvényes kereseti lehetőségekkel, mert a létfenntartási költségek végtelenül alacsonyak Kínában. (Kantinétkezés, teljesen ingyenes orvosi és kórházi kezelés és gyógyszerszolgáltatás, jelentéktelen közlekedési díjak és különösen a lakbérek: pl. egy kétszemélyes szoba bére negyedévenként 1,50 francia Fta 1/3 dollár. A tolmács fizetésének egyharmadát félreteheti. Megvásárolhatja tehát az óráját (egy havi fizetés), a kerékpárját (két havi fizetés) és a tranzisztoros rádióját. Mivel ezután nincs mást vásároljon, megtakarított pénzét bankba teheti, amit csak akkor vesz igénybe, ha vidéki rokonai látogatásakor azokat meg akarja vendégelni. Szigorú erkölcsök uralkodnak mindenütt és kétségtelenül ez lepi meg legjobban a nyugati látogatót. A nő most egyenrangú lett a férfival. Megfosztották "nőiességétől”. A lányok, asszonyok haja rövidre van vágva, mellett alig látható. A szoknya, kosztüm eltűnt, arcfesték ismeretlen. A nő, mint téma tilos. Kínában erről nemi beszélnek. Olyan mérvű a puritánizmus, hogy egy kínai nő szépségéről beszélni meglepő lenne és azzal a kockázattal járna, hogy rossz néven vennék. Szerelmes párokat nem látni kéz a kézben, vagy karonfogva Peking nyilvános parkjaiban, mint a világon máshol mindenütt. Fiúk, lányok kellő távolságban, padokon ülve halkan beszélgetnek. Mindennek forrása a születésszabályozásra irányuló politika. Szigorúan korlátozzák a