Út és Cél, 1977 (29. évfolyam, 3-9. szám)
1977-04-01 / 3. szám
út és cél ? Amíg a "Prágai Tavasz" mindig hálás témája a nyugati sajtó vezető orgánumainak és a progresszisták lelkes helyeslését élvezi,addig az 1956-os véres magyar forradalom 20 éves évfordulója kevesebb buzgóságot váltott ki. Néhány jelentéktelen nemzeti mozgalom és a magyar menekültek szerény méretű tüntetései és ünnepségei jelezték mindössze az évfordulót. Pedig ezt a forradalmat számtalan hősies tett jellemezte. A cseh ellenállóknak is voltak hősei, de jelentőségük jóval csekélyebb. A cseh hadseregnek nem hiányzott sem emberállománya, sem fegyverzete, sőt számíthatott a népi milíciára is, a Varsói Paktum megszálló csapatainak mégsem kellett harcba bocsátkozniuk. Ezzel szemben a magyarok - beleszámítva a nemzeti hadsereg nagy részét - kegyetlen elszántsággal szálltak szembe a sokkal jelentősebb erőkkel. 1956 nov. 4-én - a "lázadók" ellen vezetett általános támadás során - több ezer nehéz és közepes tank által támogatott 20 motorizált páncélos hadosztályt vetettek be. Hogyan magyarázható meg az ugyanazon uralom alól való két felszabadulási kísérlet között mutatkozó különbség? A legfontosabb magyarázat: a magyar forradalom nacionalisták műve volt, akik nemcsak felszabadítani akarták hazájukat Moszkva járma alól, hanem véget akartak vetni az uralkodó rendszernek is. Nagy Imre "liberális kommunista" barátait hamar túlszárnyalták az antikommunista elemek és vitathatatlan,hogy ez súlyosan esett latba a Kreml olyan értelmű döntésénél, hogy a "lázadást" le kell törni. Bizonyos, hogy a magyar felkelés a lengyel események.nyomán tört ki, de az ellenzéki kommunista körök - Petőfi Kör, Ifjú Kommunisták - amelyek a mozgalmat elindították,két nap után észrevehették, hogy csak egyszerű boszorkányinasok voltak s egy csodálatos, tántoríthatatlanul kommunista-ellenes ébredés következett be a magyar népnél,amely sohasem fogadta el az ország bolsevizálását. Ne feledjük el, hogy amíg Csehszlovákiában szabályos választás keretében a kommunisták a szavazatok 37/6-át nyerték el, addig egy meghamisított választás során, 1947-ben, a Magyar K. P. nagy kínnal csak a szavazatok 22%-át tudta megszerezni, annak is felét közönséges csalással. A szabadságharcosok nyíltan elutasították a kommunizmust. Az újra életrehívott Kisgazdapárt döntő győzelme biztosítottnak látszott egy szabad választás során és a különböző nemzeti mozgalmak szilárd népi támogatásra számíthattak. Ami a kommunista pártot illeti - amelyben Kádárnak kellett rendet teremtenie azalatt a néhány nap alatt, ami a felkelés győzelme és Moszkva általános ellentámadása között eltelt - bizony nehéz helyzetben volt és teljes összeomlását jósoltak egy szabad választás esetén 12-3'fős szavazatarányt). Ezzel szemben a "Prágai Tavasz" elindítói és vezetői az "eurokommunisták" voltak,bizonyos értelemben a Berlingerek és Marchaisok előfutárai. Érthető tehát, hogy a sajtó, amely naphosszat tömjénezi a "ragyogó" Olasz K. P.-t, szüntelenül visszatér az 1968-as tavaszban történt nagy csalódásra. Egy részlet, amely rámutat a nagy sajtó állásfoglalásának igazi okára: amg Budapest megingathatatlan sztálinistái mind zsidók voltak (Rákosi, Hegedűs, a két Farkas, a hirhedt a H legfelsőbb vezető gárdája), addig Prágában a liberális kommunisták voltak zsidók (pl. Kriegel), vagy mindenekelőtt a cionizmus hívei. Természetes tehát, hogy a prágai "elhajlók" több elismerést kapnak, mint a budapesti felkelők. A magyar forradalom sokkal fontosabb marad mint a cseh krízis, abban a vonatkozásban, hogy rámutatott a Vörös Hadsereg sebezhetőségére. Ez nem nyilvánult meg Csehszlovákiában. Ott egy bizonyos "liberális kommunizmus" fejlődött ki, "Térjünk vissza a forráshoz, Brezsnyev megbolondult" stílusban. A magyar felkelés során az ott állomásozó két motorizált szovjet divízió (amelyek évek óta tartózkodtak ott) a gyengeség jeleit mutatta: a tisztikar és legénység jelentős számban állt át a felkelőkhöz, vagy tagadta meg az ellenük való harcot. Ebben a két divízióban sok ukrán szolgált és úgy látszik, hogy két tényező játszott közre magatartásuknál: 1. A szovjet katonák elég hosszú ideig tartózkodtak Magyarországon ahhoz, hogy elég szívélyes kapcsolatot létesíthessenek a lakossággal. 2. Stepan Bander nacionalista ukrán szervezete,az aktív propaganda sejteket épített be Magyarországon, amelyek befészkelték magukat a megszálló hadseregbe. Mindenesetre, amikor a Vörös Hadsereg 1956 nov. 4-én megkezdte általános támadását, elővigyázatosságból visszavonta az országból a két "megfertőzött" divíziót, ami azt a célt is szolgálta, hogy jobban megtévessze a magyarokat, elhitetve, hogy a Szovjetunió hozzájárult országuk felszabadulásához. Helyette nagyrészt ázsiaiakból álló rohamcsapatokat vetett be. (Mongol és turkomán csapatok részvétele Budapest összezúzásában nem vitatható.) Ezek teljesen lojálisak voltak és éppen olyan brutálisak, mint eredményesek.! Bravo Rivarol! Köszönjük a bátor kiállást igazságos magyar ügyünk mellett. Talán még megérjük, hogy a tájékozatlan, félrevezetett és a bolsevista jarom alatt nyögő népünk sorsa iránt közömbös nyugati közvélemény végre megismeri az igazságot. FIGYELŐ XXIX. évf. 3. szám ».■■»„»■..■»■wiMèli ■ ................—