Út és Cél, 1980 (32. évfolyam, 1-5. szám)
1980-01-01 / 1. szám
XXXII. ÉVE. 1960. JANUÁR. A HUNGARISTA MOGMOM HIVATALOS IAWA Értelmiségünk elszakadt nemzetünktől, de részben bűnös kezek szakították el tőle. Elszakadt, amikor bürokrata lett, elszakítottak, amikor az ismert módszerek szerint Csoróca hazánk erkölcsi, szellemi és anyagi leigázásánál a nemzettestet először részekre bontották széjjel, hogy ezeket aztán különkülön megverhessék. Értelmiségünk egy ilyen leszakított és külön megvert rész volt. A középosztály gerinctelensége, nemtörődömség*^ a földtől való idegenkedése, a nemzet élet k ezirányú gyakorlati megnyilvánulásaitól való huzódozása, lélektelen népszerűsége, hitetlensége, erkölcsi elüszkösödése, elanyagiasodása, mindannyi ténye és eredménye a bűnös kéznek, mely gyökértelenné sülylyesztette és erkölcsi, szellemi és anyagi tengődéвге kárhoztatta, önmagában meghasonlott és fásulttá undorodott lelkében minden hazafias, nemzetmentő megmozdulás iránt fásult és érzéketlen maradt. Értelmiségünkben három rétegcsoportot figyelhetünk meg. Ezeket azonban nem a születési korosztályok csoportosítása, hanem az értelmi tudat megnyilvánulásai határozzák meg. Az első csoportba tartoznak azok, akik zsidó szellemmel és zsidó vérrel vannak megfertőzve... Ezek azok, akiknek nincs egyéni meggyőződése, vagy ha volt, eladtak. Akiknek szeme csak azt látja, amit a zsidó érdekek engednek, tőlük csak azt hallja, amit a háttérből súgnak, csajuk csak ennek a nemzetgyilkos érdeknek szószólója. Bérbevett és alkarhozott lelkek. Előttük a pénznek és nyomornak nincs szaga, az elet indítékainak nincs jelentősége, Kasok és egész nemzetük nyomorával szemben érzéketlenek, de saját bajaikon minden halandónak sajnálkoznia kell. áruló, önállt, elkényeztetett. 1897. JANUÁR 6-ÁN, KASSÁN SZÜLETETT SZÁLAST FERENC üres vázak, nemzetünk heréi, ők hazánk igazi szellemi és erkölcsi élősdijei, akiknek henye boldogsága azon alapszik, hogy maguk sem tudják hová süllyedtek és maguk sem tudják, mit tesznek. Különben lelkiismeretük és bűntudatuk korbácsa, halálra ostorozná őket. A második csoportba tartoznak azok, akiket fásulttá tettek az első csoportba tartozók bűnei. Akik megundorodva és elfáradva feladták meggyőződésüket és gerinctelenné váltak. Akaraterejük elveszett. S bár lelkük hamujában megvan az emberi és magyarabb élet alkotó reménye, mintegy megbűvölve süllyedtek a tehetetlenségbe. ...És mert ilyenné tették őket, elcsigázott, alázatos, ijedt páriaként kiszolgálnak mindig mindenkit, aki hatalmát érezteti velük, ők azok, akik sodródnak az események forgatagában, mert elvesztették gyökerüket a nemzetben. ők a legboldogtalanabbak, mert értelmük és tudatuk gyakran rávilágít romlatlan lelkük mélyén a helyes útra. Tudnak a nemzettel érezni, de már nem tudnak vele cselekedni... Ez az a csoport, amelyik harcunkból, nemzetünk élet-halál harcából nem mer, nem tud, de nem is akar kibújni. Ez az a csoport, amelyiknek elsősorban vissza kell adni önbecsülését, férfiasságát és elsősorban vissza kell hogy öleljük őket a népi közösségbe. Ez az a csoport, amelynek végre állást kell foglalnia: itt vágyam ott ! Mert aki értelme minden erejével, szíve minden bensőségével nincsen velünk, az ellenünk van... A harmadik csoportba tartoznak azok akiket gyöngyszemeknek kell neveznünk s akiket a legnagyobb szeretettel kell magunkhoz ölelnünk, mert elénk jönnek tudatosan, lelkük, szívük, értelmük minden kincsével; romlatlanok, egészségesek és a felelősségvállalás bátor és férfias öröme telíti őket. Ezeket leginkább azok között az értelmiségibeliek között leljük, akik megőrizték magukban a drága magyar föld RÉSZLET SZÁLASI frT ÉS CÉLOM MUNKÁJÁNAK "A HUNGARIZMUS ÉS A NÉP" FEJEZETÉBŐL \ ^ГГбЕТ&щ. WTÉZST