Út és Cél, 1980 (32. évfolyam, 1-5. szám)

1980-01-01 / 1. szám

2 to ÉS CÉL illatát, akik paraszti gyökereikkel szívósan ragaszkodnak még a magyar er­kölcsök, a magyar szokások, a magyar emlékek, a magyar múlt talajában s nem szegyeitek átmenteni és vallani faji vonásaikat mindentől, mindenben^ min­denütt ennek az idegen és vad eletnek ellenséges lé pőrében. Ez az a csoport, amelyik nemzetével együtt örül és sír, áll vagy bukik, él es meghal. Amelyik mindent nemzete 'szemével lát es nemzete szikével érez,,, Felelősseget vállal habozás nélkül masok helyett is, ha meggyőződés«* hogy amit vallal, az a nemzet érdekében áll. Ez az a csoport, amelyik harcunk­ból sohasem fog távolmaradni. * * * SZÁLASI FERENC szavaival köszöntjük olvasóinkat az to ÉS CÉL XXXII. évfo­lyamának kezdetén. Megállapításai érvényesek ma is, itt is; 1980-ban, az emigrációban. A Hazán kívül élő magyar értelmiség is három, egymástól élesen elkülönülő csoportra tagolódik. Az első csoportba tartoznak azok, akiket teljesen megfertőzött a zsidó- gondolkodás, a pénzimádat. Felfuvalko- • dott kis "üzletemberek", aprócska kari­erek nagyképű megszállottjai, héber pártfogókon csimpaszkodó kis majomeg- zisztenciák. Mar itt gyökeresek. Mate­riális javaik es idegen népek tengereibe fullasztott gyermekeik végképp ide kö­tik őket. Kapcsolatuk a Nemzettel meg­szakadt, hazatelepedni sohasem fognak. A második csoport az ijedős "rekli- vitézeké". Ide sorolható közéleti ve­zetőink többsége - azok, akik nem tud­tak az első csoport szintjére aljasodni. Lapjaikban, társadalmi szervezeteikben serény nemzet-mentő tevékenységet mímelnek. Azonban - nagy óvatosan - mindig csak addig mennek el, ameddig^a zsidó póráz enged. Anyámasszony katonai, de az Ország szempontjából megsem egé­szen reménytelenek. A felszabaduláskor egy részük talán hazatér. A harmadik csoport az elit magyar értelmiségi gárda. Kurucok ivadéka, labancok veszedelme. Akiknek eltető eszméje: hazatérni szeretett szülőha­zánkba s kivívni a magyar függetlensé­gét és szabadságét, Az ő nemeslelkŰBegük tette lehetővé lapunk megjelenését 51 küzdelmes éven át. Tudjuk^ velünk ma­radnak a jövőben ia Kitartásuk bennün­ket ie kitartásra ösztönöz. Hitük sziklát ad a lábunk alá.^Fogadják a világ minden táján, amerre élnek, Ölelő testvéri ezeretetünket. nTAKpxs, AZ fe ÉS CÉL munkát örze e. XXXII. évf. 1. szám BABLÊCKE PROFESSZOR A GAZDASÁGI VILÁGVÁLSÁG OKAIRÓL (Defense de l'Occident, Paris.) A krízis, amiben szenvedünk az ipari civilizáció kríziee. Elsősorban a fo­gyasztói társadalomnak és a pazarlásnak tulajdonítható. Ennek a civilizációnak az eredmenye a könnyű és boldog életet biztosító eezközök szaporodása. Ezt az eredményt az emberek bizonyoe formájú rabszolgaság árán érték el, amelyet többé-kevésbé jól elviseltek. Viszont nem tudtak megfékezni sem a gépek sza­porításán sem ijesztő termeleken^ségét; A fogyasztás, pusztítás és reklámozás szörnyűséges civilizációja abból szü­letett, hogy el kell adni a produkción Az eladási szenvedély követte a gyártás szenvedélyét. És ez a kollektív őrült­ség nemcsak megsemmisítette az embernek a természettel való Ősi kapcsolatát, hanem a pusztítás és behelyettesítés ijesztő mechanizmusához, végül pedig a fosztogatáshoz vezetett. Ez a termé­szetellenes civilizáció az ember meg­rontását eredményezte, am-j persze csak azokat a gondolkodókat nyugtalanította, akiket a világ-kormányzó írástudók meg­vetnek. Ez az ipari civilizáció magával vonta a működéséhez nélkülözhetetlen természetes erőforrások után való esze­veszett kutatást is. Az ipari civili­zációnak ezek a túlzásai a krízis leg­főbb okai. Azonban két másik dermesztő ok, oőt, valóságos paralízis, tetézi értelmisé­günk tehetetlenségét az eseményekkel szemben. Egyik strukturális, követke­zésképpen lenyegbe vágó; a másik fel­tételes, tehát kiküszöbölhető, A strukturális ok politikai intéz­ményeink feljavulása, párhuzamban a követett princípiumok elavulásával. Jóllehet demokratikus rendszereink mindjobban értelmiségünk és mágusaink tekintelyura Ima irányában fejlödnek, az általuk kitermelt ellentétes erők: a szakszervezetek, a tömeg hírközlő eszközök és a nemzetközi nagytőke^ meg­bénítanak minden akciót és mozdulatlan­ságra kényszerítik az erők mérlegéi. Az a rögeszme hogy a korlátlan szabad­ság gyakorlása minden vonalon a legfőbb jó - még akkor is, ha minden tekintély fegyelem és biztonság lerombolását és végül a legmerészebb és legerősebb uralmát eredményezi - burkolt anarchi­ához vezetet-^ ami szétrágja a hatalmat, mint femet a rozsda.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék