Út és Cél, 1980 (32. évfolyam, 1-5. szám)
1980-01-01 / 1. szám
irr és cíl 1980. január A feltételes ok - ami súlyosbítja a jelenlegi válságot és kockáztatja, hogy drámaivá fejlődjön - az, hogy a nyugati politikuiok esztelen makacssággal támogatják a több mint 60 évvel ezelőtt néhány fanatikus zsidó agyában megszületett cionista agyrémet A jövő történetírói számára bizonyára elképesztőnek tűnik majd az a tény, hogy az arab államok rokonszenvét, sőt szövetségét - ami stratégiai és gazdasági okokból parancsolóan szükséges volna - fel tudták áldozni egy esztelen, utópisztikus cionista bástyáért, ami háború esetén egész lakosságával 30 másodperc alatt porrázúzható. Léte, szövetsége teljesen felesleges. Megalakulása pillanatától egy világháború kirobbanását szolgáln lőporoshordó, akárcsak 1959- ben Danzig. Íregy a Nyugatnak ez a választása súlyosbító tényezőként hat az energia válságra és megkönnyíti a Szovjetunió vezérkarának minden vállalkozását - úgy hiszem - egyetlen pártatlan lélek зеш tagadhatja.^Meg azok вещ akik semmiféle szimpátiát sem éreznek az arab nemzetek iránt, de még azok sem, akik örülnek, ha ezeket veszteség éri. Ezek magyarázzák meg vezetőink erőtlenségét és mozdulatlanságát. Egy politikai miliő foglyai, ami mozgásukat meggátolja. Csak egy mentséget találok számukra, hogy egy hülye uralom örökösei, üres kézzel érkeznek az ezredforduló krízise elé. Az energiaválság nem váratlanul jött. Előre látható volt. Felelős politikusaink nem ismerték fel egyetlen pillanatra sem a számok súlyát, amelyekből könnyű lett volna a következtetés. A világ energia fogyasztása 1950-ben 1,7 milliárd tonna olajnak felelt meg. 1975-ben az évi fogyasztás 6 milliárd tonnát tett ki. Az akkor ismert kitermelhető készlet pedig 90 milliárd tonna volt. Nem tekinthető-e behunyt szemmel való masírozásnak egy elkerülhetetlen katasztrófa felé ezeknek a számoknak az ignorálása? A figyelmeztetések sem hiányoztak. Egy évvel az arab államok 1973-as Nyugat zsidóbarát magatartása szankciójaként eszközölt - brutális áremelése előtt, az u.n. Római Klub részére dolgozó Pester és Meszárovics specialisták jelezték már az olaj elkerülhetetlen áremelését, ami nem az arabok ellenséges érzülete, hanem a produktum fokozódó csökkenése miatt kellett bekövetkezzen. May 1974-ben az "Express" analizálta ezt a jelentést . "Különböző elemzések mutatják, hogy minden nyersanyagnak van egy optimális ára, ami egyaránt előnyös a termelők és fogyasztók számára. Különösképpen az olajra vonatkozó tanulmányok mutatják, hogy bizonyos áremelések hosszabb távra előnyösebbek leszenek mindenki számára, mint a jelenlegi ár fenntartása." Ha tehát az olajárak nem emelkedtek volna, az emberiséget a 2000. év fele katasztrófa fenyegette volna pazarlása és a megszokott energiaforrások hirtelen eltűnése miatt. Szükséges tehát, hogy az olaj ára emelkedjék, hogy t takarékosságra és helyettesítésre kényszerítse az emberiséget. A konklúzió: mind a termető, mind a fogyasztó országok érdeke az, hogy közeledjenek egymáshoz. Ez a konklúzió érvényes minden természetig kincsre, műtrágyára és nyersanyagra nézve egyaránt . Semi sem történt ebben, az irányban, hogy szembe nézzenek ezzel a szituációval. Mindenféle kifogással válaszoltak a figyelmeztetésekre. A drámai hiányt egyedül az olajárra vonatkoztatva emelték ki, holott a gépkocsik olajfogyasztása a bruttó olajfogyasztásnak mindössze 15 %-át teszi ki. Az amerikaiak magma is csak 75 centet fizetnek egy liter benzinért. Mi, európaiak is csak ennyit fizetnénk, ha az államok nem sújtanák az olajárat ennek háromszorosát is kitevő adójukkal. Az energia probléma ilyen módon történő dramatizálása lélektani előnyöket jelenthet. Az olaj ára tulajdonképpen nem emelkedett, a pénzünk devalválódott. Az olaj termelői ára a gyakorlatban 1957 és 197З között nem változott, dacára az ipari árak emelkedésének. A négyszeres áremelés a valóságban csak az igazolható hátrány behozására irányult. A bruttó ár emelkedése 1974 és 1979 között 33%-ot tett ki, pénzünk devalválása ugyanebben az időszakban 50 fő nap volt. Az olajár problémájának eltúlozása, központba állítása és a tények meghamisítása nemcsak a felelősség ügyes áthelyezése, hanem egy "mindnyájunkat fenyegető ellenség" megjelölésére is szolgál, holott az arab államok a valóságban csak védekeznek azokkal a fegyverekkel, amelyekkel a természet ellátta őket, így terelnek bennünket Izrael táborába, felszítva méltatlankodásunkat azok ellen akik a mi kedves autóinkat fenyegetik. Ez a heves megvilágítás eltakarja szemeink elől a panoráma egészét: először is elfelejtjük, hogy az energiaválság csak követ-