Út és Cél, 1980 (32. évfolyam, 1-5. szám)
1980-01-01 / 1. szám
6 fajjal állítjuk különbözőségük. Asszimiláció nincs, Le пей is kívánatos. Az asssiffiilació? eredményeképpen előállt koros nemcsak önmagának teher, hanem a társadalomnak is, feiben él. Itt a homoszexuális tüntetőkre is gonddőlhetünk, de még súlyosabb példa maga a zsidóság. Kér, kétséges, hogy a zsidó remies&nee óta a világ társadalmában és a korcs zsidóság okozta a legtöbb bajt, megterhelve az életet tipikusan zsidó-korcs problémákkal, mint marxizmus, kapitalíзигой, Emberi jogok, terrorista szekták, női jogok, homoszexuális jogok, pénz-imádat, stb. Így lett a fölszabadult zsidóság mindnyájunk terzjévé. Liberális politikusaink még ma is azt vallják hogy a zsidót asszimilálni kell. Nem kétséges, hogy a zsidóságnak egy része őszintén gondolt és gondol úgy az asszimilációra, hogy ez lenne az egyetlen írt a részére a jövőben. Igaz, a rabbik mindig is ellenezték az asszimilációt, de ezek a zsidók a nemvallásos csoportból valók. Mégis, mindenfajta zsidó asszimiláció balul üt ki. Két példát ragadunk ki annak bemutatására, hogy mily áthidalhatatlan nehézségekkel, bajkeveréssel és tragédiával jár, ha egy zsidó neasszimilációra törekszik. Az első példánk nem más, mint Marx. Tipikus formája az asszimilációs zsidónak: fegyéni előnyért, könnyebb életért próbál a befogadó néphez hasonulni. A legtöbb zsidó is erre az útra lép, ha "baj" mutatkozik zsidó volta miatt. (Pl. a zsidótörvény idején otthon.) Az оков alkalmazkodás még nem jelenti a valláshoz való hűtlenséget. Kern szólva arról, hogy a zsidók javarésze még csak nem is vallásos, tehát mit sem jelent számukra egy másik vallásnak közösségébe lépni - színlegesen Ha Párizs egykor megért egy misét egy protestáns fejedelemnek, akkor jobb megélhetés megérhet egy keresztsebet a zsidónak. Ebbe a csoportba tartozott Marx is, noha fiatalkorában buzgó keresztény voltáról tett tanúságot. Le ne feledjük: a zsidó minden lehet, keresztény is, zsidó is, kapitalista is, bolsevista is. Apja, Henrik (Hirscheha-Levi) ügyvéd, egy talmudi hagyományú rabbi fia. Marx anyja, Henrietta Pressburg (Pozsonyi ír), akinek apja ugyancsak rabbi volt Hollandiában. Érthető hát, ha az orthodox zsidóság megbotránkozik Marx hitehagyásán, atheizmusán. a fiatal Marx (6 éves korában keresztelték) egy zelóta buzgóságával sélyedt a kereszténységbe, így írt 17 éves korában: "Krisztus iránti szeretetünk nem marad gyümölcs nélkül, nemcsak a legtisztább szívvel és tisztelettel tölt el Iránra..." stb. A Zsidó föl tud venni minden karaktert, mert nincs karaktere - mondja Weininger. Érdekes lehet itt bemutatni híressé vált mondását: A vallás a népek ópiuma* "A vallás hirdette szenvedés tiltakozás & szenvedés ellen, A vallás az elnyomott népek sóhaja, szíve egy szívtelen világnak, lelke~ egy lelketlen államvezetésnek* A vallás a népek ópiuma." ... ~ Eredetileg tehát n® volt leértékelő színezetet megállapítanak, sőt. Itt a vallás úgy tűnik, mint tiltakozás a ban sker, ш a gondos kielemzés arra is rávezet hogy már e kijelentésben benne lappangvalamilyen aeidó-metsaiáe utáni sóvárgás, amiből később - megfelelő módosítással - a teljes kommunista messianizmus bontakozott ki. Csak később torzult ez a tétel a kommunisták és a gol atheisták fejében így: A vallás az önmagától elidegenedett ember tudata. A tehetséges és törtető Marx következő lépése az volt, hogy keresztény, arisztokrata családba nősült be, leset egyben az orthodoxia ellen. De Marx sokkal messzebb ment: antiszemita lett "lat der Jude unmöglich geworden?" - kiált föl 1844-ben, közvetlenül házasságkötése után. Nyilván asszimilációs sikerén kívánt meg egyet lendíteni. Ki tudja, mit értett azon, hogy "a zsidó lehetetlenné vált"? Ha már akkor "lehetetlen" volt a zsidó, vajon milyennek mondható ma? Így írja le Marx a zsidót ebben az időben: "Mi az, ami előtt hódolj a zsidó? - Uzsora. Mi az isten©? - Pénz. A zsidók emancipációja csak akkor valósítható meg, ha előbb emancipálják magukat az uzsorától és a pénztől. A különbség a zsidó és a keresztény között csak egyféleképpen törölhető el: a vallás megszüntetésével." Súlyos felismerés, a ma, jó 100 év múltán, meg is valósult ebben a judeokeresztény társadalomban. Cinikus éleslátással jellemzi ezt a judeo-kereszténységet. "A keresztényt teoretizáló seida a zsidót praktizáló keresztény. A praktikus keresztény pedig zsidóvá válik. " Erre a súlyos igazságra mutattunk rá lapunkban oly sokszor a zsidókérdéssel kapcsolatban, amikor azt mondtuk, hogy a zsidóktól való megszabadulásnak első lépése az, ha a magunkban rejlő zsidótól szabadítjuk mag magunkat, szembe, akkor ugróik ki fe ÉS CÉL XXXII. évf. 1. szái.