Út és Cél, 1983 (35. évfolyam, 3-9. szám)

1983-03-01 / 3. szám

1946 Március 12 Fiatal ember voltam.;« Fiatal ahhoz, hogy megértsem Szálasit, a Hungarizmus, a Fax Hungarica nagyszerű koncepcióját; de idős ahhoz, hogy 1946 március 12;~én megértsem, hogy Budapesten ezen a napon a történelemben eddig ismeretlen gazemberség történt « Ordenáré csőcselék Ítélkezett sátáni palástban és kéjelegve élvezte sa ját Ítéletének végrehajtását. A nyomorult hóhér is sápadt volt; Emlékszem, az emberek is réveteg szemekkel kószáltak a városban és az a Budapest, amely oly hamar lelkesedik és olyan végtelenül gyorsan nyugszik meg, a mai napig is nyughatatlan maradt;- Az átkozott fasiszta szellem uralkodik ebben a városban! - mondotta a Budát ostromló szovjet csapatok egyik vezénylő tábornoka. Nagyszerű volt ezt a szellemet érezni éveken át, a kommunista terror köze­pette. A volt munkaszolgálatos párttitkár keze ettől remegett meg oly sokszor amikor az erőszak jogán beletúrt az évszázados magyar erkölcsbe. Ez a szel­lem bátorította az évek folyamán megkinzottak tízezreit és ez a szellem tette hadseregnél erősebbé a gyászruhában felvonuló magyar anyákat. Ahogy az évek teltek, megtanultam látni, felismerni az igazságot. Sok­szor tekintettem öreg édesanyám fáradt arcára, összehasonlítva Őt, a neme­set a hivatalokban festett hajjal futkározó pártmaskarákkal; Erotikus, sze- ndta nők kerültek utamba és lidércnyomásként ismertem fel bennük azokat, a- ld.k azon a napon hisztériásán tapsolták a hóhérnak; Nyomorultak! Azt hitték hogy megállítják, letagadják, elsikkasztják az igazságot, A történelmet csak ideig-óráig lehet hamisítani. Nem állítom, nem is állíthatom, hogy ma már megértem Szálasit; Bizonyos azonban, hogy közel kerültem Hozzá; Amit a gondolatok nagyszerűségével ránkhagyott, úgy érzem, kellemesen simogató, úgy érzem, megszámlálhatatlan erőt ad, úgy érzem, kifogyhatatlan bölcsességet sugároz. Megvetem a személyi kultuszt, hiszen valamennyiünket gondolkodóvá te­remtett a Mindenható1. De Szálasi nagysága meghajlásra késztet. Csodálom a mély előrelátást, a hosszú időkre fennmaradó épitőerőt és a szellem azon nagyságát, amely mélységes hittel szereti az életet, de van ereije megvetni a halált • Ismerem az októberi utcákat Budapesten, mohó vággyal ittam be a szel­lemét. Ott hallottam és magam is megrettentem, hogy kimerik mondani;- Bárcsak egy vezérünk lennel...- Istenem, ha élne Szálasi!... Fiatal ember és őszhaju öregasszony voltak. Suttogták és azt hiszem, ez volt az a pillanat, amikor megértettem Szálasit, mi ht vezért és mint prófétát. Fiatal ember voltam.;; Alikor még túlságosan fiatal, ma már talán túlságosan öreg, de úgy ér­zem, tisztán látok; Abban a szellemben, amit Szálasi ránkhagyott, szeretnék élni és kérem a Mindenhatót, hogy ebben érjen a halál... * # * * "Uj Meneleült"

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék