Út és Cél, 1986 (38. évfolyam, 6-8. szám)

1986-06-01 / 6. szám

XXXVIII. évfolyam, 6. szám. UT és CÉL _____1986. junius hó. 45 ÉVE Virágerdővel a Kerepesi temetőbe •MEGHALT SÉRTŐ KÁLMÁN!” Az első hírek junius 15-én érkeztek Erdélyből a fővárosba. Mint a tűz terjedt tova a Gyalu községből küldött gyász­hír de senki nem akarta elhinni. — Félreértés, té­vedés — mondogatták az emberek, — a hír úgy mellbevágta őket. Tiltakoztak az ellen, amit maguk mondtak ki csak néhány nappal előbb, a könyvnapon: "Szegény Sértő Kálmán nem sokáig élhet már. Szomorú összejövetel színhelye volt 1941. június 15-én a Pilvax-kávéház Ott volt Fiala Ferenc. Ké­kes... Rudolf. Hubay Kálmán. Szerető Sándor. Gellért Vilmos. Bornemisza Gábor. Schovendtner Frigyes. Mika János. Borbíró Hugó. Szó kevés esett. Egy ívet köröztek az asztalnál. Ki mennyit ad Sértő Kálmán temetésének költségeihez?! Mindenki jegyzett erejé­hez képest. Mint­ey kétezer pengő kellett a halott hazaszállításához és a temetéséhez. Csak a sírhely négyszáz pengőbe került a Kerepesi­ úti temetőben. Valaki felvetette a gondolatot, hogy fel kellene kérni a polgármestert, adjon díszsírhelyet az elhunyt költőnek. Ott a helyszínen azonnal elkészült a kér­vény Kiemelte, hogy Sértő Kálmán a magyar iro­dalomban reprezentánsa volt a magyar nép költői lelkének. Rövid élete alatt nyomorúságos viszonyok között alkotta műveit, de örök emléket állított nevé­nek. Sértő Kálmán barátai, kiadói és tisztelői, vala­mint a keresztény nemzeti szellemben működő iro­dalmi testületek és kiadók elhatározták, hogy Sértő A temetési gyászszertartást Paczolay György református lelkész, a Nyilaskeresztes Párt ország­­gyűlési képviselője végezte. Gyászbeszéde után meg­indult a menet. Száznál több koszorút vittek a kocsik. A koporsó előtt a Nyilaskeresztes Párt és a Turul Szövetség díszszázada ment, mögötte a gyászolók,,­elől a “sánta Gizi”, az elhúnyt költő hű szerelmese. Majd hatos sorban a párt országgyűlési képviselői és a magyar irodalom reprezentánsai. Szálasi Ferencet Hubay Kálmán képviselte. Hullt a virág, amerre a halottas kocsi haladt és ezrek néma karlendítéssel, gyásszal, de büszke tekintettel vettek búcsút az eltávozott harcostól. A sírnál Fiala Kálmán holttestét a fővárosba szállíttatják és itt temetik el. Ezzel tartoznak az elhunyt költő szelle­mének, emlékének és annak a népnek, amelynek vére és irodalmi reprezentánsa volt. Gyaluról autó hozta haza a halott költő koporsó­ját. Hatalmas, mezei virágokból kötött koszorú is érkezett vele. A gyalui iskolásgyermekek szedték és fonták egybe, hogy odatehessék a költő sírjára. A temetés ideje azonban még bizonytalan volt Késett a válasz a székesfővárostól is a díszsírhely kiutalá­sáról. A Nyilaskeresztes Párt a lapok útján közölte, hogy saját halottjának tekinti Sértő Kálmánt. Közben megérkezett a válasz. A kérelem elől a székesfőváros nem zárkózik el, de csak a Közteme­tőben tud sírhelyet adni a székesfőváros ''százpengős támogatásából’'. Schwendtner Frigyes megköszönte a támogatást, de arra kérte a székesfővárosi tanács­nokot, hogy a százpengőt tudja be annál a sírhelynél, amit majd a Kerepesi­ úti temetőben választanak ki Sértő Kálmán barátai. A székesfőváros történel­mének lapjain mindesetre szomorú folt. Egy elhunyt magyar költő négyszázpengős sírhelyére a főváros százpengőt ad, míg barátai és tisztelői háromszáz pengőt gyűjtenek össze. 1941-ben­ A gyászjelentést a Nyilaskeresztes Párt nyomatta ki. A költő ravatala szom­baton délelőtt ott állt már teljes gyászpompában a Kerepesi­­ úti ravatalozó­házban. A koporsó melletti a Nyilaskeresztes Párt és a Turul Szövetség tagjai álltak díszőrséget. Délután emberáradat indult a temető felé. Leg­többen zöld ingben. Kivo­nult Ostián Antal budapesti párt - főkerületvezető irá­nyítása mellett a rendet fenntartó, egyenruhás ren­dezőség ezer taggal. A ren­dőrség ezúttal is megerő­sített karhatalmi alakula­tokat vezényelt ki a teme­tő környékére. Öt óra előtt már olyan hatalmas tömeg volt a temetőben, amihez hasonlót csak Gömbös Gyula halálakor láthatott a székesfőváros. Ferenc búcsúzott Sértő Kálmántól, majd felcsendült a cigányzenekar édes-bús nótája: — Lehullott a rezgő nyárfa . . . • Az első magyar nemzetiszocialista költőt temet­ték .. . 1941. június 21-én . . . Verseskötetein kívül többszáz újságcikk őrzi mun­kásságát. Halála után pedig száznál több méltatás örökítette meg emlékét. A legértékesebbet Szitnyay Zoltán írta róla már a bujdosásban. (G. L. SÉRTŐ KÁLMÁN­ ­:SZITTYÁKÉRT , 1965. jan..

Next