Utazási Magazin, 1981 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1981-09-01 / 3. szám
A SÁRMAI MINISZÁLLÓ Kis hazánkban ritka erény a szerénység, akár magunkat, esendő embereket, akár intézményeinket nézzük. Szerénység és szegénység sokáig párban jártak, vívmányunknak tudhatjuk be, hogy ma már nem csak a jómód szerénytelenkedik ? Tény, hogy immár azok is kétkedőkké válnak, tódítanak, lódítanak, akiknek erre semmi okuk, joguk. Afféle reklámfogásként! Sokak szerint ugyanis ,,ezt így kell”! Furcsa, nem furcsa, nem tudhatom, mindenesetre ez jutott eszembe Sárváron, miután már lepakoltam a Vas megyei Idegenforgalmi Hivatal kezelésében levő Mini-szállóban s a hozzátartozó strand egyik medencéjében lemostam magamról az út porát. Egyébként a Mini-szálló a legkevésbé sem hasonlít szállóra. Először egykori felvonulási épületnek néztem. Aztán, mivel a fal fölső csíkjában sorakoznak kicsiny ablakai, arra gondoltam, borjúistálló vagy csirkefarm épülete volt valamikor. Mikor megbizonyosodtam arról, hogy ez Miniszálló, hiszen ki volt írva rá, „meglepetésemnek adtam kifejezést”. Egy hosszú, keskeny folyosóról nyílnak a szobák ajtajai. Jó helyszíne lehet ez burleszkeknek, mivel a kinyitott ajtó mellett nem lehet elhaladni, előfordulhat tehát, hogy kilépéskor betörjük ártatlan lakótársunk orrát. A szoba, bár egyszerűen rendezték be, éles ellentéte az épület fizimiskájának: emberi, kényelmes, ízléses. Csak az zavar, hogy nem tudok kinézni az ablakon, mert fejmagasság fölött nyílik. A hallban Borg és McEnroe roppant csatáját nézik a tévén a vendégek. Én megszegve a szabályt, miszerint a szállodából nem lehet közvetlenül a fürdőmedencékhez menni, noha nyílik oda ajtó, bizony a legrövidebb úton megyek a vízhez. Nem teszem meg, hogy az utcára kilépve körbemenjek a strandpénztárhoz s úgy jussak vízhez. Igazam van, vagy sincs, magatartásomat az általános emberi természetnek tudom be. Szerintem ebből fakad az a pici méreg, amit akkor érzek, ha százmilliókért épült áruház hat hatalmas ajtaja közül öt zárva van... ha egy kempingből a szomszédos strandra nyíló kaput lelakatolva tartják (szintén az utcán körbekerülve juthat a vendég a strandra)... ha magánlakásba belépve a házigazda le akarja vetetni a cipőmet. Persze, jelentéktelen, apró dolgok ezek. Amit eddig leírtam, az első öt perc gondolatfényképe. Fürdés után (kellemes, tiszta víz), az első körültekintés végén (tisztaság, praktikus, egyszerű kényelem) átléptem a Mini-szállóval átellenben levő Termál-étterembe, ahol nyár közepén hideg (!) sört, olcsó és ízletes ételt szolgáltak fel a teraszon. Úgy ültem, hogy gyönyörködhessem a réten álló hat idős kocsányos tölgy fantazmagóriás mivoltában és akkor... arra gondoltam, milyen csalódott lennék, ha Mini-szállómat mondjuk Belvedere-szállóként harangozták volna be nekem, vagy Nádasdy-szállónak keresztelik el, hiszen a pompás sárvári várat ezek a nagyurak, a Nádasdyak bírták. Szállómat azonban szerényen Mini-szállónak keresztelték el. S így már értékelni is tudom a leleményt, amivel az egykori kabinsorból kialakították Sárvár egyetlen, első szállodáját! A pótágyakat is beleértve, egyszerre huszonhárman szállhatnak meg itt, a fedett termálfürdő, a gyógyvizes strand, az ellátást biztosító étterem közvetlen szomszédságában. Sárvárnak kell szálloda, mert a helyreállított vár (benne a világvárosi szenzációnak beérő keleti szőnyegek kiállításával), a gyógyfürdő, a fürdőtől ötven méterre, a városközponthoz két percre levő remek csónakázótója (csónak- és vízibicikli kölcsönzés) és nem utolsósorban határközeli fekvése miatt előbb-utóbb üdülővárossá fog fejlődni. Jelentős a tranzitforgalom, az osztrák és nyugatnémet turisták szívesen pihennek meg a Mini-szállóban, feltéve, hogy kapnak helyet. Kellett szálloda, hát lett. Mini-szálló, kevés pénzből. Ez is nagy dolog! Hadd folytassam azzal: Kráner László, a Mini-szálló gondnoka őszinte gondoskodással fogadja a vendégeket, a vécé tiszta (nem úgy, mint annyi „rangos” helyen), a szobákban hidegmeleg víz (a csaptelep nem csöpög, ez is ritka), az ágyak fölött ég az olvasólámpa (tapasztalatból mondom: öt szállóból háromban „aluszik”), az ajtó minden további nélkül záródik (szintén nagy sze ám!). Igaz viszont, hogy a folyosó fala fog, előttem szidta le az egyik vendég asszonyka a fiát, miért dől neki a falnak. Védtem a gyereket: ,,A fal dőlt neki!” S sajnos, ez volt az igaz. Sorra futottak be a Balaton felé tartó turisták a Mini-szálló tágas, aszfaltozott parkírozójába. Kilépve a szállóból, sóhajtva álltak meg a rétet méricskélve, ideális hely kempingnek! De kemping nincs, mert nincs rá pénz. Pedig itt a víz, a villany, a csatorna... sehol ilyen jó lehetőség kemping létesítéséhez. Talán ha „fönt” és „lent” összefognának!... Igazán érdemes lenne. Mert a Mini-szálló ugyan szerény, de fekvése „főúri”. Mi kirándulni jöt tünk ide, végül üdültünk. Kellemesen. Gulay István (UIi.: Cikkünket megjelenés előtt elküldtük az illetékeseknek. A leírtakkal egyetértettek, alkalmasnak találták az UIVI olvasóinak őszinte tájékoztatására. Egyúttal intézkedtek, hogy a szálló portáján is vásárolható legyen strandbelépő. — A szerk.) itazasi magazin .