Utazási Magazin, 1981 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1981-12-01 / 4. szám

. . .olvashatjuk a debreceni reformá­tus kollégiumban. S ezzel a bennünk visszhangzó mondással szemléljük a nagyteremben azt az ércoroszlánt, mely 1849. január 9—május 31. között végig­hallgatta a forradalmi kormány képviselőházá­nak tanácskozásait. Nem sietni, elmélkedni. . . dobog bennünk, mi­közben a réztáblákba maratott neveket olvas­suk a padsorokon: Madarász József képviselő, Mészáros Lázár képviselő, Irányi Dániel kép­viselő, Kazinczy Gábor képviselő, Báró Jósika Miklós főrendházi tag, Almási Pál elnök. . . Tör­ténelmi nevek garmadája. Nem sietni, elmélkedni. . . Ezzel szükséges útjára bocsátanunk a kedves Olvasót, aki nyomunk­ban ellátogat Debrecennek legnevezetesebb, egyúttal legnagyobb felelősséget reánk hagyo­mányozó örökségéhez, a Nagytemplomba és a református kollégiumba. Minden, a falak, a lép­csők, a Tiszántúli Református Egyházkerület és a debreceni Református Kollégium művelődés­­történeti és egyházművészeti kiállításának vala­mennyi tárgya, cipőnk sarkának koppanása, a folyosók hűvöse és a suttogó kirándulók hangjá­nak melege, arra figyelmeztet bennünket, hogy a magyarság álmainak és az európai valóságnak több évszázadon át tartó viadala zajlott itt. Hit és eszmék jegyében. A kollégium falán forradalmi nevek: Csokonai és Arany János között Ulrich Zwinglié és Kálvin Jánosé. A paraszti származási Zwingli (1484— 1531), német Svájc progresszív reformátora, az elmaradott parasztság és a városi polgárság érdekellentéteiből fakadó vallási ellentétet a ka­tolikus hit megreformálásával szándékozott fel­oldani. Jellemző módon a kapelli csatamezőn, vallási eredetű polgárháborúban vesztette életét. Kálvin János az egyházi szervezet demokrati­zálásával, a vallási szervezet pompájának csök­kentésével szerzett híveket Magyarországon már a XVI. században a parasztság, a városi plebe­jusok és a kisnemesség között. Az ő haladó ta­naikat szívták magukba a ,,táblaszomszédok”, Csokonain és Arany Jánoson kívül többek kö­zött Kölcsey Ferenc, Fazekas Mihály, Móricz Zsigmon­d, mint a kollégium diákjai, s persze a kollégium nagyhatalmú, történelemformáló tá­mogatói is, Apafi Mihály, I. Rákóczi György, Bethlen Gábor és mind a többiek. Bethlen Gáborról a kollégium könyvtárában megtudhat­juk, hogy több fejedelem szolgálatában járt diplomáciai kiküldetésben, s ezekre az utakra tudásán kívül csak egy latin Bibliát és Erdély térképét vitte magával. E követségekben — Szenczi Molnár Albert szerint — ,,három­szor olvasta által­a Bibliát”. Ő terveztette a debreceni diákok ünnepségeken ma is haszná­latos egyenruháját, aminek viselését viszont 1624-ben I. Rákóczi György tette kötelezővé. Nagy nevek és kis emberek sokadalma találko­zott a nemrég restaurált Nagytemplom tágas terében és a kollégium folyosóin, udvarain év­századok során. Itt Kossuth Lajos beszélt, amott — a kollégium kiállításán — a kenderesi református egyház 1729—1767-ből való anya­könyvének másolata ad hírt az emberi esendő­­ségről. Az anyakönyv ötödik része, ,,Mellyben vagynak A Meg­esett Személlyek Vétkek” arról tudósít, mi bűnben találtattak vétkesnek némely hívők: 1765. augusztus 31-én Kondás Péter Mihály paráznaságban, 1766. március 21-én Mólnár Szeremlei káromkodásban, ugyan­ez év november 5-én öreg Gönczi János károm­kodásban, ugyanezen a napon Berényi István szintén káromkodásban, 1767. december 20-án Salánki Sára paráznaságban. Bűnük, lám, évszázadokon át fennmaradt az anyakönyvben. Kicsi és nagy dolgok szétesnek az emlékezetben, de nem esnek szét az időben s a hitben; megállhatunk a nemzetiszínű szalag­gal átkötött karosszék előtt — ebben ült Kossuth Lajos 1849. április 14-én a Nagytemp­lomban a Függetlenségi Nyilatkozat kihirdeté­sekor. Az ott Petőfi Sándor pohara, ez Arany János pipája, láthatjuk Csokonai fuvoláját, Kazinczy Ferenc vadászpuskáját, amit fia, a negyvennyolcas Kazinczy Lajos tábornok aján­dékozott Illyés Bálint 14 éves diákhonvédnek 1849-ben, s megszemlélhetjük az első magyar nyelvű földgömböt, amit a debreceni rézmetsző diákok készítettek 1790-ben. Nem sietni, elmélkedni. . . Állunk Árva Bethlen Kata 1742-ben készített úrasztali térítője előtt. Megtudhatjuk, hogy 1739-ben a nagy pestis­­járvány idején a debreceni cívisek rézlapot kö­töttek a csizmájuk talpára, így védekeztek a fertőzés ellen. És olvashatjuk: ,,Itt, a hazánk dicső történelmi emlékeitől megszentelt falak között alakult meg 1944. december 24-én az Ideiglenes Nemzetgyűlés. Mint a felszabadító Szovjetunió segítségével visszanyert nemzeti önállóságunk és szabadságunk megtestesítője, munkájával új korszakot nyitott történelmünk­ben: népünk újjászületésének és felvirágzásának dicsőséges korszakát.” A táblát a Magyar Or­szággyűlés állította 1954. december 21-én. A kollégium emlékkönyvében elolvashatjuk Kádár János elvtárs sorait, amit látogatásakor jegyzett be. . . És láthatunk egy 1978-as fény­képet a nagy békeharcos, Martin Luther King díszdoktorrá avatásáról. . . Hit és eszme párban járnak, akár az álom és a valóság. Forró, robbanó elegyet alkotnak s drá­mai csúcspontokra jutva újulnak meg egyre, így él e falak között hit és eszme szoros egy­másra utaltságban. Ahogy a turisták elől elzárt belső udvarban egy 1965-ben elhelyezett emlék­táblán olvasható: ,,1538 óta áll ezen a helyen a református kollégium. Ez idő alatt arany be­tűkkel írta be nevét a magyar és az egyetemes művelődés történetébe. Falai között kezdettől fogva a legalacsonyabb foktól a legm­agasabbig folyt a nevelő és oktató munka. Diákjai a nép fiai közül kerültek ki, tanulmányaik végeztével, majd sokszor évekig tartó külföldi tanulmány­­útjaik után is a nép közé tértek vissza és népük körében szórták gazdagon szellemi kincseiket. Munkájuk nyomán falusi iskolák százai létesül­tek, magyar nyomdák keltek életre, templomok­kal népesült be a Magyar Alföld és magyar nyelven szólalt meg Isten igéje. A kollégium könyvtárában szüntelenül gyűjtögették a min­denkori haladó tudomány legértékesebb alko­tásait s ezzel a művelt világ legjelentősebb gyűj­teményei sorába emelték, de tankönyvekkel, tan­szerekkel, térképekkel látták el a falusi iskolá­kat is, ezek bizonyságait a kollégiumi múzeum őrzi. A kollégiumot minden időben a magyar nép páratlan áldozatkészsége tartotta fenn, ezért szolgálhatta az egyetemes emberi művelő­dést és haladást.” Debrecen tanú: múltunk, útunk, történelmünk érzékletesen tárul elénk utcáit járva. Bármerre megyünk, a forgalmas, modern városban, ott munkál bennünk a figyelmeztetés: nem sietni, elmélkedni. . . Mert van mit megértenünk a szabadság és bőség körülményei közt is magunk­ról, apáinkról; mindig tartogat tudnivalót a múltnak kútja. . . Gulay István Fotó: Saphier Herbert L/TAZAsimagazin 33

Next