Utazási Magazin, 1983 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
Egy idegenvezetés • Akik a múlt évben jártak a Fekete-tenger melletti abház kikötővárosban Szuhumiban, bizonyára találkoztak , vagy ha az idén utaznak oda, találkozni fognak egy bajuszos, 27 éves fiatalemberrel, Hvarckija Igor Ivanoviccsal, aki nemcsak idegenvezető, hanem költő, újságíró és az Abház írószövetség propagandistája. — Az írószövetségnél vagyok főállásban. Emellett dolgozom az abház rádiónak és a televíziónak, verseket írok, s természetesen örömmel mutatom meg a város szépségeit az ideérkező turistáknak. A rádiónak főleg néprajzzal foglalkozó anyagokat viszek, ilyen volt például az Abházi Aggok Karával készített műsorom, akik 1974-ben Budapesten megnyerték az Arany Páva versenyt. A legidősebb tag, akit meginterjúvoltam, akkor 110 éves volt. Mondanom sem kell, hogy ma is él. A sajtóban az irodalom a fő témám. Fiatal költőket, írókat mutatok be az olvasóknak, kritikákat, recenziókat írok. — Az abház fiatalok mivel töltik a szabad idejüket? — Elsősorban sokat sportolnak és kirándulnak. Érdekes, hogy nálunk nem a labdarúgás a legnépszerűbb sport, hanem a magasugrás, a lovaglás és a birkózás. Szeretik a dzseszt és főleg a népzenét. — Minden szavadból érződik, hogy nagyon szereted néped művészetét. Neked is van valamilyen tárgyi emléked? — Nagyapám ezüst feliratokkal díszített tőre a legféltettebb kincsem, ami már közel 400 éves. Szülőfalumban, Zvandripsben, a családom ma is őrzi az ő „Ha a ló meghal, föld marad utána, ha az ember, dal marad utána.” (Abház közmondás) Szuhumiból 118 éves az Arany Páva nyertese 400 éves ezüst tőr 118 abház népdal magyar gyűjtője 3000 éves kőtáblák díszruháját, ami ugyancsak nagyon értékes, régi darab. Egyébként nem tudom hallottál-e már róla, hogy a legrégibb írásos emlékek, amit a Szovjetunió területén találtak, abház nyelven íródtak. Ezek a háromezer éves „Majkopi kőtáblák”, amiket Leningrádban őriznek. — Ismered a magyar irodalmat, zenét? Ki a kedvenced? — Éppen most olvastam el Mikszáth Kálmán: Fekete város című regényét. Nagyszerű könyv! Egyébként Petőfi Sándor a legkedvesebb magyar költőm, s a közelmúltban kezdtem hozzá egy kötetnyi versének lefordításához oroszról abház nyelvre. A magyar zeneszerzők közül Liszt Ferenc művei állnak különösen közel hozzám. Talán csodálkozni fogsz, de Szuhuminak magyar vonatkozású zenei emléke is van. _ ? ? ? — A 20—30-as években egy magyar ember érkezett ide, aki betegségéből szeretett volna kigyógyulni. Az itteni klíma ugyanis gyógyító hatású a tüdőbetegségekre. Nos, Konsztantyin Kovács beírta nevét az abház nép történetébe. Hosszú kutatómunkával 118 már elfeledett abház népdalt gyűjtött össze. Emellett megalakította az első abház szimfonikus zenekart, és az első zeneiskola megalapítója is ő volt. Makszim Gorkij barátságát is az abház népdaloknak köszönhette, aki jómaga is e dalok kedvelője volt, és több ízben ellátogatott a városba. Kovács a népdalgyűjtemény tetejére egy abház közmondást jegyzett fel: „Ha a ló meghal, föld marad utána, ha az ember, dal marad utána”. Nos az abház nép nem feledkezett meg Kovácsról. Szuhumiban egy zenei általános iskola viseli nevét, ezzel fejezve ki népünk nagyrabecsülését. ■ — gordon — •Abház aggok kara utazási mnenzin 13