Utazási Magazin, 1983 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1983-11-01 / 11. szám

„Nagy figyelemmel olvassuk a sajtóban vállalatunkról megjelenő cikkeket, jogos elmarasztalás esetén a szükséges intézkedéseket megtesszük, és a segítőszándékú kritikáért köszönetet mondunk. Ritka azonban az olyan felületes, minden érdemi motívumot nélkülöző cikk megjelenése, mint az Önök lapjának augusztusi számában a „Pofon a szárnyashajón” című. Igen rossz színben tünteti fel vállalatunkat, s amellett valótlan állításokat tartalmaz. Nem igaz, hogy egy ásványvíz 20 schilingbe kerül, mert az ára 10 schilling. Erről a büfé mellett elhelyezett nagyméretű ártábláról mindenki meggyőződhet. Nem igaz az sem, hogy „megalázó gazdasági megkülönböztetés,” miszerint a szárnyashajókon csak konvertibilis valutáért árusítunk, hisz itt minden utas először vámvizsgálaton esik keresztül, ezáltal „vámkülföldi területre” ér, ahol a forint nem hivatalos fizetőeszköz. A cikkíró felteszi a kérdést, hogy közgazdasági ismeretei túl szerények-e? Kénytelenek vagyunk azt mondani, hogy igen, és még azt is, hogy a mindennap, mindenütt felmerülő témát sem ismeri, miszerint a konvertibilis valutabevételek növelése az országnak igen nagy érdeke. Ő pedig maga mondja, hogy 48 dollárt váltott ki (látogató útlevelére), a konvertibilis valutakészleteket csökkentve ezáltal. Ha pedig a szárnyashajót választotta útieszközül, úgy számítania kellett volna arra (ha közgazdasági ismeretei jók lennének), hogy, fogyasztás esetén, konvertibilis valutában kell fizetnie. Nem pontos az az információ sem, hogy egy odavissza úti szárnyashajójegy (Ft-ért) 1590 forint, mert csak 1530, Ft. Választhatott volna vonatot is II. osztályon 1420, vagy autóbuszt is 915 forintért, de akkor nélkülöznie kellett volna a szárnyashajó — repülőhöz hasonló — kényelmét. Amennyiben a repülőt választotta volna, úgy 3800 forintot kellett volna fizetnie.” VERMESY SÁNDOR kereskdelmi igazgató, utasellátó vállalat „Tisztelt Szerkesztőség! Olvastam szeptemberi számukban a Cseregyerekek című cikket, ez indított arra, hogy írjak Önöknek. 146 négyzetméteres lakásom van Budapesten a Kodály Köröndön, akár négy gyermeket is vendégül tudnék látni, mert emeletes gyermekágyaim is vannak. Két fiam közül Sándor harmadikos angol tagozatos gimnazista (angolul és oroszul beszél), István most nyolcadikos, szakácsnak készül, franciául és oroszul tud. Külföldi csereüdülés sem jelentene problémát, mert a cégemtől kaphatok az utazáshoz szabadjegyet. Szívesen venném fel akár belföldi, akár külföldi érdeklődőkkel a kapcsolatot, ezért írok önöknek.” (Cím: a Szerk.-ben.) „Lapjuknak nem régen vagyok vásárlója és olvasója. Nekem megtetszett, egyik kedvenc lapommá vált. 1983/9. számukban olvastam Nyelvészeti országjárás című cikküket, aminek a Kőbányával foglalkozó része logikát keres a Kőbánya-Alsó és Felső elnevezésben — helytelenül. A mai Zalka Máté tér volt Kőbánya-Alsó pályaudvar. Mivel ez az állomás az utcaszinten volt, ez lett az „alsó” állomás, az utcaszintnél magasabbra épített pedig a „felső”. Ez az egyik ok. A másik, hogy a térképen az északi irány felül van, tehát a Kőbánya északi részén, a Fehér úttól nyugatra épített állomás a felső, tőle délnyugatra épített az „alsó”. Tisztelettel: Kovács Árpád, Budapest." „Szeptemberi számukban A Nyakvágó csárda c. cikkükbea szerző kifogásolta, hogy miért „halott” a csárda. Az olvasóközönség tájékoztatása érdekében közlöm, hogy a Nyakvágó csárda elsősorban csárdamúzeum feladatot tölt be, a Kiskunsági Nemzeti Park néprajzi, népi építészeti emlékeinek bemutatását szolgálja. Azok a szervezett csoportok azonban, amelyek az Ibusszal, a Pusztatouristtal vagy bármelyik más idegenforgalmi szervezettel látogatják a nemzeti parkot, valamint az ide érkező különböző szakember-delegációk, tanulmányúton levő diákok stb. étkezni is tudnak a csárdában. A kunszentmiklósi Áfészszel együttműködve előzetes megrendelés alapján 30—40 személynek színvonalas vendéglátást tud a csárdamúzeum biztosítani. A jövőben is ezt a formát szeretnénk továbbfejleszteni. Dr. Tóth Károly, a KNP igazgatója.” „Tisztelt Szerkesztőség! Augusztusi számukban, a Tourinform teríték c. cikkükben megjegyzik a kecskeméti omnibusszal kapcsolatban, hogy „a kontinensen jelenleg csak itt közlekedik”. Tavaly voltunk Lengyelországban, és Krakkóban láttunk szintén omnibuszt. Ott összesen négy omnibusz van, igaz, csak két-két ló húzza. Tisztelettel: Juricsky Sándor, Bp. „Tisztelt UM! Egy pályaudvari újságosnál vettem meg a lapot, a vonaton olvastam el és kellemesen szórakoztam. Sopronnal ez évi augusztusi számuk két cikkben is foglalkozik, s mivel én is soproni vagyok, érdeklődéssel olvastam őket. Most, mikor a külföldi utazások magas árai miatt fellendülőben van a helyi turizmus, előtérbe kerülnek a helyi érdekességek, és nagyon helyesen teszi a lap, hogy ismertetőt közöl róluk. Én Sopronban, a Lővérekben már 30 éve építek egy magánvárat. Ezt nagyon sokan felkeresik. Maga a Várkert is megtekintésre érdemes, délszaki növényekkel van beültetve. A Vár termeiben régi bútorok és „hobbi-művészek” alkotásai, az udvaron pedig régi szőlőprések és más eszközök láthatók. A Vár még készül. Küldök fényképet is, s ha Önök is úgy gondolják, örvendenék, ha szólnának a Taródi-várról. Tisztelettel: Taródi István.” 2 W ARÓDI VÁR SOPRON* 26 utazási ingazin Megfejtések, nyertesek Az Utazási Magazin szeptemberi számában megjelent Családi rejtvény 9. fordulójának helyes megfejtése: utószezon. A fődíjat — útibőrönd térképtartóval, okmánytárséval, iránytűvel, 3000 Ft-os takarékbetétkönyvvel és különböző Ibusz ajándéktárgyakkal — Barna Ilona, budapesti lakos nyerte. Útikönyvet nyertek: Esch Tamásné, Mágocs; Fehér József, Bp.; Odor György, Mohora; Kiss Ernőné, Debrecen; Szendrey Sándor, Körmend; Wöller Zoltán, Kövegy; Nagy Beáta, Debrecen; Lenner Imréné, Bp.; Illés József, Sásd; Kőninger Endre, Egyed; Grédlics Teodora, Szakonyfalu; Fecske Mihályné, Soltvadkert. A nyertesek a nyereményről postán kapnak értesítést. Az UM-kvíz megfejtése 1. A vörös postakocsi 1914- ben, az őszi utazások a Vörös postakocsin 1917-ben. 2. Marad. 3. A.) Lázár Lajos. B.) Berkesi András. 4. Buda környéke, Pécs, Badacsony és általában a szőlőtermelésre alkalmas területek. 5. Ady Endre, az asszony az Ady-versekben Lédának hívott Brüll Adél. 6. ötödrészére. 7. A Szeptember végén címűé. 8. Egy őszi virágra, az őszikékre. 9. Koncz Zsuzsa. 10. Karinthy Ferenc. 11. A.) Csokonai: Az őszi; B.) Berzsenyi: A közelítő tél. „Tisztelt Szerkesztőség! Lapjuk októberi számában a 26. oldalon egy olvasójuk észrevételt tett a Tájak-Korok-Múzeumok mozgalom aranyjelvényes fokozatával járó ingyenes múzeumi belépőkkel kapcsolatban. Kifogásolja, hogy például az Állatkertbe, a Mátyástemplom egyházművészeti gyűjteményébe csak belépőjegy megváltása után engedték ide. Én is öt éve vagyok a TKM mozgalom aranyjelvényese, és így nekem is jár az ingyenes múzeumi belépő. Természetesnek tartottam azonban, hogy például a Planetáriumba, mely szintén TKM bélyegzőhely, csak belépőjegy ellenében mehetek be, így az Állatkertbe is, de még a Mátyás-templom gyűjteményébe is, mely nem állami kiállítás, és az egyház tartja fenn, mint ahogy a Deák téri evangélikus egyházi kiállítást is, ahol szintén természetesnek veszem a belépőjegy megváltását. Természetesnek vettem, hogy belépőjegy ellenében tudok csak bemenni a Párisi utca 2. szám alatt lévő maszek állatkertbe, ahol 15 forint a belépődíj. Legnagyobb meglepetésemre a bejáratnál ülő tulajdonos, amikor bélyegezni akartam a TKM lapot, és meglátta az aranyjelvényes igazolványt, kijelentette, hogy számunkra ingyenes a látogatás. Lám, ilyen is előfordul”.