Utazási Magazin, 1983 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1983-12-01 / 12. szám

akartak beengedni az ország­ba, mondván, hogy túlságosan folyékonyan beszélem az an­golt, ez gyanús, hátha Ang­liában akarok maradni. Ebben az a szép, hogy mindössze két éve tanulom a nyelvet. Salz­burgba a Magyarok Világszö­vetségének meghívására utaz­tunk ki a Magyar Néphadsereg Művész Együttesével. Termé­szetesen az első utam Mozart szülőházához vezetett. — Mit hoztál külföldről? — Régebben a könyvkötés volt a hobbim, ezért gondolom ért­hető, hogy főleg szép térképe­ket, prospektusokat, könyveket. — Egy ilyen világutazónak itthon is van kedvenc helye? — Természetesen. Szerelmeim: az Alföld és Szentendre. Ami­kor Kiskunfélegyházánál „ki­nyílik” az Alföld, csodálatos. Szentendrén pedig van egy kis vityillóm és egy kis kertem, ahol minden növényt én ültet­tem. Imádom a növényeket, órákig el tudom nézegetni őket. Meg a cinkéket szeretem meg­figyelni, ahogy télen dolgoz­nak, hogy valamit még kiszed­jenek a hó alól. Ha Szentend­rén vagyok, mindig kiteszek nekik szalonnadarabokat. — Kedveled a telet? — Nagyon, az áhitatos, puha csendjét, a fehérségét. Persze a természet számomra minden évszakban élmény. Szeretem a nyugalmát, az örökkévalóságát és mindig arra gondolok, vajon hányan láthatták már azt, amit én, és még hányan fogják. Csányi Béla tekevilágbajnok­ . Már az év eleje is jól kez­dődött, ugyanis Dobogókőn pi­hentem a családdal. Nekem egyébként is kedves ez a hely, itt voltam­ annak idején nász­­úton a feleségemmel. Május­ban az NSZK-beli Sandhausen­­ben „gurítottam", amely az eu­rópai teke centruma. Ezt követ­te a bécsi Duna Kupa, majd a csehszlovákiai Trebitschben versenyeztem. A sűrű program miatt nem nagyon jutott időm körülnézni, ezért inkább itthon kirándultunk. Jártunk Szege­den, és kellemes napokat töltöt­tünk Pécsett Nagyszerű emlék marad egy jugoszláviai túra, ahol a győri Richards-csapat vendégjátékosaként szerepel­tem Zomborban. Azt hiszem, ez nem kevés egy évre, én még­is a Budapesttől 22. kilométer­re lévő Veresegyházán éreztem magam a legjobban. Két éve vettünk ott egy kis telket és teljesen belehabarodtam a környékbe. Gyönyörű fenyőer­dő, egy mesterséges tó, a víz­ben stégek, halak, mi több ka­pás, jó levegő, mi kell még? Most éppen egy tanyát építek, ősszel szőlőt és gyümölcsfát ül­tettem, egyszóval a termé­szetben végzett munka a ki­­kapcsolódásom. Annyira meg­szerettem a helyet, hogy május végén kiköltöztem és csak au­gusztusban jöttem be Pestre. Persze télen sem gubbasztunk a városban. Ha nincs verseny, a hétvégeken mindig kirándu­lunk, összeáll három-négy csa­lád, felpakoljuk a gyerekeket, aztán nyomás például a Velen­cei-tóra korizni, szánkózni. Ha nem akarunk túl messzire men­ni, elgurulunk Bótra, a városon túl találtunk egy remek szán­kózó dombot, aztán kezdődhet a „hóhancár”. — Itthon lesztek az ünnepeken? — Nem, kivételesen most sze­retnénk elutazni és a kará­csonyt és az újévet a Magas- Tátrában tölteni. Eszményi Viktória popénekes — A legnagyobb újság: a gyer­mekem Tamás, aki már négy hónapos! — Azt hallottam, a terhességed alatt is sokat utaztál? — így van. Londonban a Rock Színházzal voltam, az NDK- ban tévé­felvételen vettem részt, Pozsonyban pedig egy nemzetközi gálaműsorban lép­tem fel. Itt mozdult meg elő­ször a gyermekem, aminek örö­mére a rendezőség pezsgőt bon­tott. Megható volt. Ezt köve­tően pihennem kellett, de kis idő múlva a Könnyűzenei Szak­­szervezet tagjaként a balaton­füredi szakszervezeti üdülő­ben nyaraltam édesanyámmal. Aztán következett a család ked­venc üdülőhelye Bogács, ahol a szüleimnek van egy kis nya­ralója. Ez Mezőkövesdtől kö­rülbelül 6 kilométerre találha­tó, körülötte erdők, hegyek, és egy mesterséges tó, ahol a fér­jem szenvedélyes horgásszá vált. Nekünk ez valamiféle dol­gozó menedékhely. Mindig van nálunk hangszer és a dalok szö­vegének a nyolcvan százaléka ezt a nyugalmat tükrözi vissza, ami ott vár ránk. Hol voltam még? Végre egyszer nyugodtan sétálgattam az egri várban, be­kukkantottam Mezőkövesdre és természetesen, amíg lehetett, kerékpároztam. _ ??? — Nem olyan nagy dolog, az már érdekesebbnek tűnhet, hogy három nappal a „Gömbi” születése után már a Hangle­mezgyárban énekeltem. Egy gyermeklemezt készítettünk, a címe Tündérkaszinó. Népda­lokat, gyermekénekeket újítot­tunk fel. Egyébként a kisfiam­ról írtam apár egy dalt, ami a januárban felvételre­ kerülő nagylemezemen rajta lesz. — Most sportolsz valamit? — De még mennyire.­­Egy hó­napja aerobicra járok, és per­sze itthon is tornázom. — Mit kap tőled karácsonyra a kisfiad? — Éppen most készítek neki egy Lencsi babát. A feje egy kiszárított­­dísztök, amibe szá­razbabát teszek, hogy csörög­jön. A haja sárga pamut, a ha­sija és a lába pedig kitömött harisnya lesz, hogy jól meg le­hessen markolni. PAJZER GORDON GYÖRGY Tourinform -teríték A hónap kérdése: Hol működik hazánkban csillagvizsgáló? Válasz: Legalább félszáz helyen. A közelmúltban megnyílt két új obszervatórium­­ Szombathelyen és Esztergomban. Mindkettő több éves társadalmi munkával épült, s a nagyközönség számára is nyitott. Szombathely peremfalujában, Herényben már több mint 100 éve működik a Gothard Jenő Asztro­fizikai Obszervatórium. Centenári­uma alkalmából amatőr csillagá­szati klub alakult, amely létrehoz­ta annak a kis csillagászati pavi­lonnak a mását, amely Gothard angol mérnök tervei alapján a kastélyparkban épült, de később megsemmisült. Korszerű Zeiss táv­csővel szerelték fel. Ide várják az érdeklődőket távcsöves bemutató­ra, szombat-vasárnap kivételével naponta délután 5-től este fél 10- ig. Csoportoknak - ha előre beje­lentik — a szombathelyi Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban (Tel.: 12-535, Vértes Ernő) meg­szervezik a látogatást. A hazai csillagászat múltja Má­tyás korában kezdődött: tudós ki­rályunk Esztergomban építtette az első csillagvizsgálót. Éppen ott, ahol most legújabb obszervatóriu­munk létesült. Húsz éves ólom vált valóra, amikor a Petőfi Sándor Művelődési Központ kertjében a­z amatőr csillagászok birtokukba vették a tolható tetővel készült, és — amatőr szinten a legtöbbet tudó — távcsővel felszerelt csillagvizsgá­lót, amely szerdánkérfő este 6-tól 9-ig áll nyitva a nagyközönség számára. Csoportokat — bejelen­tés után — bármely időpontban fogadnak. A csillagászok úgy tartják, hogy a téli égbolt kínálja a legtöbb gyö­­nyörködnivalót a szemlélőnek. Ilyenkor leshetők az Orion (képies nevén: Kaszás), a Fiastyúk, a Nagy-Göncöl titkai, figyelhető meg legjobban a Betelgave — ez a Napnál is öregebb óriáscsillag —, vagy az Orion-köd elnevezésű csillagcsoportosulás, amelyet mind a mai napig a csillagok születési helyeként tartanak számon. A Zeiss gyártmányú, lencsés táv­cső a Jupiterről olyan képet ad, mintha a teliholdat szemlélnénk. De mást is tudnak az esztergomi csillagászok; a napkorongot kive­títik egy ernyőre, hogy a napfoltok szerkezete és mozgása minél job­ban megfigyelhető legyen. A ki­váncsiaknak szívesen megmutat­ják az Extra­galaxist és az And­­roméda-ködöt. Éljenek a lehető­séggel! (Ne feledjék, a 179-800-as telefonszámon szívesen nyújtunk további felvilágosítást.) urazÁsi mflCRzin 13

Next