Utazási Magazin, 1984 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1984-04-01 / 4. szám
utazási manszinus Emelkedett hangulatban kerül sor arra, hogy a kényelmes pamlagokkal berendezett boxokban levetkőzzünk és átadjuk testünket és szellemünket az ősi, jól kipróbált felfrissítési folyamatnak. Vesa Kauspinen úr, fürdőigazgató vezetésével el is indulunk a párákkal teli labirintusba. Előbb meleg és hideg tus! Néhány beavatott tudni véli, hogy ezután már 40-50 fokos szauna következik. De nem oda Buda! Aki férfi a talpán, a fekete szaunában kezdi, fordítja a vezényszót cicerónénk. És követjük Kauspinen urat a behavazott tó partján, úgy, ahogy a jóisten megteremtett bennünket, egy vastag gerendákból ácsolt, ablaktalan kunyhóban, amelynek ajtaján vastag füst gomolyog ki. Lasciate ogni speranza ! Mintha a pokol kapuján lépnénk be. Fával fűtött kemencén ökölnyi kövek forrósodnak. Szurtos arcú ördögfióka vizet loccsant a kövekre. Parázs izzik, a mélyben gőzfelhő vág az arcunkba. Kémény nem lévén, a kunyhóban gomolygó füsttel elegyes gőzben pácolódunk könnyezve, krákogva, prüszkölve öt percen át, azzal a férfias elhatározással, hogy lesz, ami lesz, az oklevelet kiérdemeljük. Ezután már csupa kellemetességben van részünk. A füstös páclét langyos tus alatt lemossuk magunkról. A fehér szaunában, mint a csirkék, vagyis inkább, mint a kakasok letelepszünk a lépcsőzetes padkákon. Néhány perc múlva pirul, gyöngyözik a bőrünk. Hátunkat nyírfaágakkal paskoljuk és öt percenként megmerülünk a gőzfülke melletti langyos medencében. Mindezzel gyorsan eltelik egy fél óra. Miután magunkra öltöttük, no nem az öltözékünket, hanem a fehér lenvászon köpenyt, a piros gyapjú harisnyát, erre gyékény papucsot, s libasorban bevonultunk a terembe, ott a terített asztaloknál vendéglátóink hősöket megillető éljenzéssel fogadtak bennünket. A magnum áldomás gasztronómiai részletezése helyett inkább azt ecsetelem, hogy este nyolc óra után már nagyon otthon érezem magam. Mintha nem is egy finn tó partján lennék, hanem valahol Tokajban vagy Badacsonyban egy reprezentatív pinceszeren, ahova kedves külföldieket látnak vendégül. Csakhogy azt itt, szőlőhegyek híján, szaunázásnak hívják. Mert megvagyon írva a Kalevalában: „A víz, a napfény, a derű, meg a jó ital az élet szülőanyja." zoltán Péter TOURINFORM-teríték A hónap kérdése: - Él-e még az a gesztenyefa, melyet Wesselényi ültetett? Válasz: - Igen. Niklén, a Berzsenyi park kertjében. Nem is az egyetlen féltve őrzött fáink között, amelyeknek kora a 100 évet meghaladja. Országszerte több száz olyan növényritkaságot talál az országjáró, amelyek koruknál, méreteiknél fogva nevezetességszámba mennek, illik ismerni őket. Összeállításunk terjedelme csak a „leg"-ek felsorolását teszi lehetővé. Budapest legöregebb fája - egy terebélyes hársfa - Pesthidegkúton, a Gazda u. 45. sz. alatt található. A köznyelv „Rákóczi-fa"-ként emlegeti a süttői kislevelű hársfát, amelynek korát 400 évre becsülik. A görcsönyi kastélypark „balatonfüredi hársfája" egyedülálló ritkaságnak számít. Hazánk legősibb kocsányos tölgyét, az „Árpád-fát" a hédervári kastélypark őrzi. Fiatalabbak, de azért két emberöltőnél mégis öregebbek a komáromi kocsányos tölgyek. Bakonybélben a Szociális Betegotthon parkját díszíti az a két somfa, amelyeket közel 400 éve ültettek. Az ország egyetlen páráskérgű jegenyefenyőjét a farkasgyepűi Gyógyintézeti parkban találjuk, a dobai fehérnyár a második a családjába tartozó hazai fák sorában. Száz évnél idősebb molyhostölgyeket védenek Balatonfüreden, a Kiserdőparkban. A körmendi kastély platánjai 10 m átmérőjűek, koruk 3—400 év. Pécs környéke valóságos élőfa-múzeum. A különlegességnek számító narancseperfa Melesfán, a jégkorszakból ránkmaradt vörös áfonya a Páprágy völgyben éli hosszúra nyúlt életét. A pécsbányatelepi szelídgesztenyés fái félezer évesek, míg a mecseki hegyoldal legöregebb kultúrnövénye a 250 éves szőlőfa. A pécsi páfrányfenyő (Sallai u. 25.) törzse közel 4 m átmérőjű, magassága 20 m. Három tiszafával is büszkélkedhet a Káptalan u. 2. sz. alatti kert. A 80- 90 éves aggastyánok 10 m magasra nőttek, nyolc méterrel emelkedik föléjük a 130 éves törökmogyoró-fa (Donátori u. 2.). A magassági rekordot egy kaliforniai óriásfenyő tartja, 40 méterrel. (Nagyszkokói u. 5.) A fenyők különféle fajtáiból más vidékein is találni hatalmas példányokat. A mammutfenyőt Pilismaróton az Erdészeti parkban, páfrányfenyőt a keszthelyi Helikon kastélyparkban, 160-170 éves óriás lucfenyőket a zalai Zichy-parkban láthatunk. Aki pedig a fákban is a különlegeseket keresi, annak jelezzük mit hol talál: vasfát Zalán, a Zichy-arborétumban, mocsári ciprust — többek között a pápai Belső várkertben, szomorú bükkfát a szilvásváradi, tulipánfát a gödreszentmártoni parkban. Hazánkban a védett növénytársulások is szép számmal előfordulnak. A tőzegmohás tavak vízinövényeit Egerbaktán, az alföldi ősláp maradványait Zsombón, a kisalföldi buckavilág flóráját Felpécen figyelhetjük meg. Réti növényeink gazdag lelőhelye a kundacsi turjános. A Földközitenger partján őshonos örökzöldek a Kaposdadai arborétumban, pirítógyökér Szekszárdon a Sötétvölgyi parkerdőben vételezhető szemre. Virágkülönlegességekben sincs hiány: a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem botanikus kertje az orchideákat, az orosházi Ragyánszky-féle arborétum a rózsák 2000 fajtáját, a budafai arborétum ra rhododendronokat tárja szívet gyönyörködtető változatosságban a látogató elé. Akinek pedig a szűkszavú felsorolás nem elég és maguk is szeretnének természeti értékeink nyomába eredni, eligazodásukhoz szívesen nyújt segítséget a TOURINFORM a 179-800-as telefonszámon.