Utazási Magazin, 1984 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1984-05-01 / 5. szám

UTHZASI maGAZin I3 kívánja a kornak és az embereknek, amit megelevenítenek. Néprajzosi szinten ismerik az indiánok minden­napi életét, használati tárgyait. Nagy türelemmel a hosszú téli estéken hí­mezték ki apró üveggyöngyökkel ruhájukat, varrták meg mokasszin­­jukat, fűzték a tollakat fejdíszeikbe, így válhatott a romantikus táborozás­ból az évek során az, ami ma: kéz­ügyességet és gondolatokat egyaránt fejlesztő, ismereteket gyarapító, el­mélyültséget és kitartást igénylő, évekre programot adó kellem­es idő­töltéssé. Az ország eldugott zugában ők fél­­százan megteremtették álomországu­kat, felépítették vágyaik birodalmát, amely minden évben két hétre csak az övék. (Lehet utánozni őket!) Tourinform teríték A hónap kérdése: Van-e az országban működői vízima­lom ? Válasz: Legalább féltucat he­lyen.­­ Az országot járva néhány helyen még találunk olyan műemlék-malmo­kat, amelyeket működés közben is megfigyelhetünk. A Balatonnál, Aszófőtől 1 km-re, Örvényesen, a vízimalom nagy fa­kerekét a Pécsely patak vize hajtja. Ez amolyan mintamalom, ahol a turisták kedvéért mindent a XVIII. századi állapotnak megfelelően állí­tottak helyre. S hogy a malomzúgá­son kívül más élményt is magával vigyen a látogató, arról Molnár Antal molnármester gondoskodik, aki 22 éve nem fogyó lelkesedéssel ismerteti a kis molnárszobában be­rendezett néprajzi gyűjtemény sok gondossággal és szeretettel gyűj­tött, féltett darabjait. A népi műemlékekben igen gazdag Szabolcs-Szatmár megyében, im­pozáns méreteivel lep meg a túrist­­vándi vízimalom. Különleges élmény, amikor a nagy sodrású „kis Túr" vize meghajtja a hatalmas vízikereket. A Börzsöny hegyei közt barangol­va juthatunk el Nagybörzsönybe, amelyet a középkorban az arany­­bányászat tett gazdaggá. Vízimalmát a falu közepén, a Börzsöny patak partján találjuk. Körülötte zajlanak a májusi Nagybörzsöny­ Napok ese­ményei, amikor a vízimalmot a ven­dégek tiszteletére megdolgoztat­ják". Mosonmagyaróvár ma is őrzi vízi­­város-jellegét. A Lajta folyó vize régen malmokat hajtott itt. Egyikü­ket, a XVIII. század közepén épült régi városi malmot, a Városkapu téren ma is megtalálhatjuk. Az Alföld képéhez régen hozzá tartoztak a szélmalmok. Ma már csak néhány helyen: Kiskunfélegyházán (Vöröshadsereg útja 9.), Kiskun­hegyesen, Kengyelben (Bagi-ma­­jor), Karcagon (Vágóhíd utca), Kun­halason (Kölcsey és Linhard utca sarok) és Kiskundorozsmán leljük meg őket. A Dunántúlon ritka szélmalmok közül Tésen kettő is fennmaradt - a Táncsics Mihály utca 17. szám alatti még ma is működik. Népi műemlékeink sorában emlí­tésre méltók még a szárazmalmok, amelyekben valamikor lóerővel őröl­ték a magot. Ránk maradt emlé­ke ennek a malomtípusnak a tarpai, vagy a szarvasi száraz­malom. Az utóbbit 1836-ban épí­tették és egyike a legépebben meg­maradt ilyen jellegű épületeknek hazánkban. A Szentendrei Szabadtéri Nép­rajzi Múzeumba Vámosorosziból ke­rült a szárazmalom. Mindig nagy érdeklődés kíséri az „őrlési bemuta­tókat", amelyeket nyári vasárnapo­kon itt rendeznek. A malmok nyitvatartásáról, a láto­gatás feltételeiről a TOURINFORM a 179-800-as telefonszámon ad fel­világosítást. HALASY-NAGY ENDRE A felvételeket a szerző és ifj. Novotta Ferenc készítette

Next