Úton, 1989 (1. évfolyam, 1-41. szám)

1989-07-27 / 19. szám

1989. július 27. ÚTON 7. oldal Plátói kapcsolatok? Tanár-diák szerelem »... Nem emlékszel-e, édes lelkem, csak két esztendeje, hogy iskoládba jöttem, számolom. S te elfelejted! A tölgy­zsámolyon leültem melléd és hallgattalak tudatlanul. S ahogy múlt napra nap megleltük egymást...” (W.B. Yeats) 1984-ben a­­Nevelési ismeretek A gimnáziumi fakultatív csoportfog­lalkozáson a tanár-diák viszonyról beszélgettünk tanítványaimmal. Már nem emlékszem, hogyan is ke­rült szóba a tanár-diák szerelem. Pillanatnyi ötlettől indíttatva meg­kértem a gyerekeket, tegye fel a ke­zét az, aki környezetében már talál­kozott ilyesmivel. A csoport fele je­lentkezett. Ekkor határoztam el, hogy gyűjteni fogom a tanár-diák szerelemmel kapcsolatos informá­ciókat. Amikor összeállt egy írásra való anyag, nagy volt a kísértés, ne riportot írjak-e inkább. Végül is az elméleti megközelítés tűnt izgal­masabbnak. „A szerelemben a lehetőség a legizgalmasabb” (Szentkúthy M.) A szerelem szexualitás nélkül, va­gyis a plátói szerelem a felnőtt tár­sadalomban ritka, mint a fehér hol­ló, s egyre ritkább. Az intim tanár­diák kapcsolatnak viszont ez a leggyakoribb típusa. Alig van olyan férfi tanár, aki — legalább pályája kezdetén — ne könyvelhetné el né­hány tucat tanítványa plátói szerel­mét. S alig van olyan nő, aki életé­ben legalább egyszer ne lett volna szerelmes legkedvesebb tanárába. (írásomban csak férfi tanár és diák­lány intim viszonyáról írok. A többi — jóval ritkább — variáció talán egy másik írás témája lehet.) A plá­tói tanár-diák szerelemnek pszicho­lógiai alapja van. Serdülőkorban a gyermek érzelmileg leválik szülei­ről, ugyanakkor szeretetéhsége nem csökken, hanem nő. Még nem teljesen önálló személyiség, szüksé­ge van modellre, követendő példa­képre, így a serdülő gyakran bele­szeret valamelyik, környezetében élő felnőttbe, aki lehet rokon, szom­széd, családi ismerős , vagy éppen tanár. Különösen csonka családban felnőtt, hátrányos vagy veszélyez­tetett helyzetű lányok hajlamosak ilyen — Ödipusz-komplexusos — szerelemre. A plátói tanár-diák sze­relem, legalábbis kezdeti szakaszá­ban, pozitív szerepet tölt be a serdü­lő fejlődésében, hiszen a tanár az is­kolában (elvileg és általában) a tár­sadalom pozitív értékeit és normá­it képviseli,­­ a tanárába szerelmes diák beépíti személyiségébe ezeket az értékeket és normákat. A plátói tanár-diák szerelem ele­inte meglehetősen gyermekes do­log. Nincs többről szó, mint ártatlan ábrándozásról, álmodozásról. Az sem ritka, hogy a tanárába szerel­mes diák együtt jár kortárs fiúval, esetleg nemi életet is él. Még felnőtt korban is előfordul, hogy valaki egyszerre kettőt szeret. A serdülő­nek gyakran szüksége van egy fiú­ra, akivel együtt lehet járni, és egy férfire, akit imádni, akiért rajonga­­ni lehet. A tanár-diák szerelem eb­ben a szakaszában nem is nevezhe­tő a szó szoros értelmében vett (.igazi*, .felnőtt*) szerelemnek. Mégis, többről van szó, mint a ked­venc tanár szeretetéről, tiszteleté­ről. A tanítvány ugyanis rend­szerint kísérletet tesz a .kedves” meghódítására. Ez a kísérlet lehet gyermekesen naiv, ügyetlen, tétova és ártatlan, de lehet nőiesen takti­kus, rámenős, ravasz és merész is. A diák lehet olyan finom, félénk és óvatos, hogy hódítási szándékát még a szeretett tanár sem veszi ész­re, de lehet olyan drasztikus és har­sány is a szerelmi manőver, hogy az osztálytársak és a tanárok számára is nyilvánvalóvá válik. Lehet a hó­dítási ,akciót jellemet, személyisé­get pozitívan formáló erő, ha a ta­nár kegyeit főként azzal igyekszik elnyerni a diák, hogy jobb tanul­mányi, közösségi teljesítményekre törekszik. Emellett a vonzó férfi társaságában viselkedni tanul, női nemi szerepét gyakorolja. A tanár meghódításához a diák­nak rendelkezésére áll a szerelem ezeréves metakommunikációs rendszere és eszköztára. Az első fegyver a tekintetváltás (szeme­zés), melyhez a tantermi szituáció jó lehetőséget nyújt, hiszen termé­szetes, hogy magyarázat közben a diák a tanárra néz. Középiskolás lá­nyok olykor szinte sportot űznek abból, hogy epedő tekinteteket mí­melve zavarba hozzanak egy fiatal férfi tanárt. A szerelmes diák azon­ban nem űz s­portot és nem akar za­varba hozni — ő szemezni akar, mint nő a férfival. A kedvenc tanár óráján lekerül a köpeny, viszont megjelenik a szemfesték, ékszer. Diákok szívesen keresnek kedvenc tanárukkal órán kívüli, személyes, de szinte sohasem négyszemközti kapcsolatot. A szerelmes diák azon­ban elvállalja és bámulatos találé­konysággal teremti meg ezeket a többnyire csak egy-két perces négy­­szemközti beszélgetéseket, gondo­san ügyelve ürügyekre és látszatok­ra. Még nagyobb lelemény kell a­­véletlen é­s csupán pillanatnyi tes­ti érintkezések megteremtéséhez. „Minden szerelem esztétikának indul és etikába fullad” (Szentkuthy M.) A tanár néha észre sem veszi ta­nítványa mesterkedését, vagy ha észreveszi, legyint és mosolyog, nem tulajdonít nagy jelentőséget az egésznek. De mi történik akkor, ha a hódítási manőver célt ér? Felnőtt és serdülő intim kapcsola­tában nem lehet kompromisszum. Vagy a tanár emeli serdülő partne­­rét-szerelmét a felnőtt korba, vagy belőle lesz menthetetlenül kamasz. A tanár mint felnőtt férfi, előbb­­utóbb ajánlatot tesz. S a diák vissz­­utasítja az ajánlatot, akkor ír, ha szereti tanárát, akkor is, ha már ne­mi életet él. Az álmokból és ábrán­dokból felépített légvár kipukkan, szertefoszlik. A diák csalódott taná­rában: lám, ő is ,olyan, mint a töb­bi" ő is ,csak azt akarja”. A tanár le­hetetlen helyzetbe kerül. A diák óhatatlanul visszaél kettőjük titká­val. Osztálytársai előtt viselkedé­sével, egész egyéniségével hangsú­lyozza, hogy neki tanára fölött ha­talma van. Mi történik akkor, ha a tanár, fel­mérve a körülményeket, jobb híján belemegy a plátói kapcsolatba? Eb­ben az esetben is ő a vesztes. Min­den szerelemben óriási szerepük van az illúzióknak, s minden szere­lem elmúlásában az illúziók elmú­lásának. Ám mindez a tanár-diák szerelmekre fokozottan igaz. Alá­­felé rendeltségi viszony. A diák a tanteremben értelmes, tehetséges, szorgalmas, emellett fiatal és szép —ez a maximum. Tantermen kívül hamar kiderülnek hibái, fogyaté­kosságai, gyereksége. Ám a csaló­dás kölcsönös. A tanár az iskolában a tudás, a műveltség és az erkölcs letéteményese. Vagyis szélső eset­ben mérték és modell, akiért rajon­­gani lehet és kell. A szerelem pedig tanár-diák viszonyban szélső eset. Csakhogy a magánéletben a tanár is átlagember, akinek hibái, gyen­géi is vannak. S a tanárról tanítvá­nya lelkében megrajzolt eszmény és a valóság között nagyobb a szaka­dék, mint a diák ideája és valósága közt. A diák hamarabb és nagyob­bat csalódik. A plátói szerelem vé­get ért. A szerelem nélküli szexuális kap­csolat a felnőttkorban meglehető­sen gyakori, és a serdülők között sem ritkaság. Az intim tanár-diák kapcsolatokban azonban az ilyen tí­pusú viszony igen ritka. A tanárt jo­gi, erkölcsi, pedagógiai és gyakorla­ti-technikai szempontok tartják vissza. A legtöbb diák pedig gondol­ni sem mer arra, hogy tanárával szexuális kapcsolatot létesítsen, vagy csak gondolni mer rá, a meg­valósulás szándéka és reménye nél­kül. Mégis, akadnak olykor ilyen kapcsolatok. Kirándulás, építőtá­bor, iskolabál, az érettségi bankett éjszakája — olyan szituációk, me­lyekben néha a kísértés és megkí­­vánás legyőzheti a gátlásokat, azt a nagyon erős tabut, amit a társada­lom az ilyen kapcsolatokra kiépí­tett. A tanár-diák kapcsolatok leg­erkölcstelenebb változata az, amelyben a tanár valósággal pros­­tituálja tanítványát: a bukás elke­rülésének, a jobb osztályzat, a sike­res vizsga megszerzésének ára a szexuális kapcsolat. Az intim kapcsolatok közül a tár­sadalom a szerelem és szexualitás összekapcsolódását tekinti optimá­lisnak, kívánatosnak. Valóban, mind a felnőttkori, mind a serdülő­kori kapcsolatok jelentős részében összefonódik az érzéki és érzelmi kötődés. Az intim tanár-diák kap­csolatok között viszont kevés az ilyen teljes szerelem. Hogy miért? A választ részben már az eddigiekben megadtuk. A tanár és diák közötti — igen ritka — szexuális kapcsola­tok többnyire firtó kalandok, amik­nek nem sok közük van a teljes sze­relemhez. A plátói kapcsolatok pe­dig nem fejlődnek át ,igazi” szere­lemmé. A tanár-diák kapcsolatok legsajátosabb vonása talán éppen ez. Többnyire egyik fél sem akarja igazán, hogy a kedves és ártatlan tanár-diák szerelem ,valódi” szere­lemmé váljon. És még egy tényezőt számításba kell venni. Az érzelmi és szexuális tartalommal egyaránt bíró teljes szerelmek egyik fontos vonása a legalitás. Szerelmünket vállaljuk a külvilág előtt, bemutat­juk szüleinknek, rokonainknak, ba­rátainknak, szinte dicsekszünk ve­le, mintegy azt akarva, hogy mások is osztozzanak örömünkben. Az ille­galitás — a tanár-diák szerelmek­­természetes közegek — könnyen kilátástalanságba torkollik, s meg­öli a szerelmet. Mégis, akadnak né­ha teljes szerelmek tanár-diák kap­csolatok között is. Néhány ezek kö­zül a házasságig is eljut. Magyaror­szágon több száz ember él olyan há­zasságban, amelyik tanár-diák sze­relemből született. A tanár-diák szerelmek ritkán ke­rülnek nyilvánosságra — szeren­csére. Mert ebben a nagyon is em­beri, s többnyire inkább szánalmas, mint erkölcstelen kapcsolatban mindkét fél a bórát viszi a vásárra. A diák ártatlan ábrándozása, gyer­mekes-felelőtlen szárnypróbálgatá­sa, ösztönös női szerepjátéka a ki­csapás és meghurcoltatás kockáza­tát rejti magában. A tanár számára egy ilyen kapcsolat kötél tánc, védő­­háló nélküli fa megbélyegzés, nevet­ségessé válás, munkahelyi fegyelmi veszélyével. ( 'jírA ÓFALUfil EDE

Next