Úton, 1989 (1. évfolyam, 1-41. szám)
1989-07-27 / 19. szám
1989. július 27. ÚTON 7. oldal Plátói kapcsolatok? Tanár-diák szerelem »... Nem emlékszel-e, édes lelkem, csak két esztendeje, hogy iskoládba jöttem, számolom. S te elfelejted! A tölgyzsámolyon leültem melléd és hallgattalak tudatlanul. S ahogy múlt napra nap megleltük egymást...” (W.B. Yeats) 1984-ben aNevelési ismeretek A gimnáziumi fakultatív csoportfoglalkozáson a tanár-diák viszonyról beszélgettünk tanítványaimmal. Már nem emlékszem, hogyan is került szóba a tanár-diák szerelem. Pillanatnyi ötlettől indíttatva megkértem a gyerekeket, tegye fel a kezét az, aki környezetében már találkozott ilyesmivel. A csoport fele jelentkezett. Ekkor határoztam el, hogy gyűjteni fogom a tanár-diák szerelemmel kapcsolatos információkat. Amikor összeállt egy írásra való anyag, nagy volt a kísértés, ne riportot írjak-e inkább. Végül is az elméleti megközelítés tűnt izgalmasabbnak. „A szerelemben a lehetőség a legizgalmasabb” (Szentkúthy M.) A szerelem szexualitás nélkül, vagyis a plátói szerelem a felnőtt társadalomban ritka, mint a fehér holló, s egyre ritkább. Az intim tanárdiák kapcsolatnak viszont ez a leggyakoribb típusa. Alig van olyan férfi tanár, aki — legalább pályája kezdetén — ne könyvelhetné el néhány tucat tanítványa plátói szerelmét. S alig van olyan nő, aki életében legalább egyszer ne lett volna szerelmes legkedvesebb tanárába. (írásomban csak férfi tanár és diáklány intim viszonyáról írok. A többi — jóval ritkább — variáció talán egy másik írás témája lehet.) A plátói tanár-diák szerelemnek pszichológiai alapja van. Serdülőkorban a gyermek érzelmileg leválik szüleiről, ugyanakkor szeretetéhsége nem csökken, hanem nő. Még nem teljesen önálló személyiség, szüksége van modellre, követendő példaképre, így a serdülő gyakran beleszeret valamelyik, környezetében élő felnőttbe, aki lehet rokon, szomszéd, családi ismerős , vagy éppen tanár. Különösen csonka családban felnőtt, hátrányos vagy veszélyeztetett helyzetű lányok hajlamosak ilyen — Ödipusz-komplexusos — szerelemre. A plátói tanár-diák szerelem, legalábbis kezdeti szakaszában, pozitív szerepet tölt be a serdülő fejlődésében, hiszen a tanár az iskolában (elvileg és általában) a társadalom pozitív értékeit és normáit képviseli, a tanárába szerelmes diák beépíti személyiségébe ezeket az értékeket és normákat. A plátói tanár-diák szerelem eleinte meglehetősen gyermekes dolog. Nincs többről szó, mint ártatlan ábrándozásról, álmodozásról. Az sem ritka, hogy a tanárába szerelmes diák együtt jár kortárs fiúval, esetleg nemi életet is él. Még felnőtt korban is előfordul, hogy valaki egyszerre kettőt szeret. A serdülőnek gyakran szüksége van egy fiúra, akivel együtt lehet járni, és egy férfire, akit imádni, akiért rajongani lehet. A tanár-diák szerelem ebben a szakaszában nem is nevezhető a szó szoros értelmében vett (.igazi*, .felnőtt*) szerelemnek. Mégis, többről van szó, mint a kedvenc tanár szeretetéről, tiszteletéről. A tanítvány ugyanis rendszerint kísérletet tesz a .kedves” meghódítására. Ez a kísérlet lehet gyermekesen naiv, ügyetlen, tétova és ártatlan, de lehet nőiesen taktikus, rámenős, ravasz és merész is. A diák lehet olyan finom, félénk és óvatos, hogy hódítási szándékát még a szeretett tanár sem veszi észre, de lehet olyan drasztikus és harsány is a szerelmi manőver, hogy az osztálytársak és a tanárok számára is nyilvánvalóvá válik. Lehet a hódítási ,akciót jellemet, személyiséget pozitívan formáló erő, ha a tanár kegyeit főként azzal igyekszik elnyerni a diák, hogy jobb tanulmányi, közösségi teljesítményekre törekszik. Emellett a vonzó férfi társaságában viselkedni tanul, női nemi szerepét gyakorolja. A tanár meghódításához a diáknak rendelkezésére áll a szerelem ezeréves metakommunikációs rendszere és eszköztára. Az első fegyver a tekintetváltás (szemezés), melyhez a tantermi szituáció jó lehetőséget nyújt, hiszen természetes, hogy magyarázat közben a diák a tanárra néz. Középiskolás lányok olykor szinte sportot űznek abból, hogy epedő tekinteteket mímelve zavarba hozzanak egy fiatal férfi tanárt. A szerelmes diák azonban nem űz sportot és nem akar zavarba hozni — ő szemezni akar, mint nő a férfival. A kedvenc tanár óráján lekerül a köpeny, viszont megjelenik a szemfesték, ékszer. Diákok szívesen keresnek kedvenc tanárukkal órán kívüli, személyes, de szinte sohasem négyszemközti kapcsolatot. A szerelmes diák azonban elvállalja és bámulatos találékonysággal teremti meg ezeket a többnyire csak egy-két perces négyszemközti beszélgetéseket, gondosan ügyelve ürügyekre és látszatokra. Még nagyobb lelemény kell avéletlen és csupán pillanatnyi testi érintkezések megteremtéséhez. „Minden szerelem esztétikának indul és etikába fullad” (Szentkuthy M.) A tanár néha észre sem veszi tanítványa mesterkedését, vagy ha észreveszi, legyint és mosolyog, nem tulajdonít nagy jelentőséget az egésznek. De mi történik akkor, ha a hódítási manőver célt ér? Felnőtt és serdülő intim kapcsolatában nem lehet kompromisszum. Vagy a tanár emeli serdülő partnerét-szerelmét a felnőtt korba, vagy belőle lesz menthetetlenül kamasz. A tanár mint felnőtt férfi, előbbutóbb ajánlatot tesz. S a diák visszutasítja az ajánlatot, akkor ír, ha szereti tanárát, akkor is, ha már nemi életet él. Az álmokból és ábrándokból felépített légvár kipukkan, szertefoszlik. A diák csalódott tanárában: lám, ő is ,olyan, mint a többi" ő is ,csak azt akarja”. A tanár lehetetlen helyzetbe kerül. A diák óhatatlanul visszaél kettőjük titkával. Osztálytársai előtt viselkedésével, egész egyéniségével hangsúlyozza, hogy neki tanára fölött hatalma van. Mi történik akkor, ha a tanár, felmérve a körülményeket, jobb híján belemegy a plátói kapcsolatba? Ebben az esetben is ő a vesztes. Minden szerelemben óriási szerepük van az illúzióknak, s minden szerelem elmúlásában az illúziók elmúlásának. Ám mindez a tanár-diák szerelmekre fokozottan igaz. Aláfelé rendeltségi viszony. A diák a tanteremben értelmes, tehetséges, szorgalmas, emellett fiatal és szép —ez a maximum. Tantermen kívül hamar kiderülnek hibái, fogyatékosságai, gyereksége. Ám a csalódás kölcsönös. A tanár az iskolában a tudás, a műveltség és az erkölcs letéteményese. Vagyis szélső esetben mérték és modell, akiért rajongani lehet és kell. A szerelem pedig tanár-diák viszonyban szélső eset. Csakhogy a magánéletben a tanár is átlagember, akinek hibái, gyengéi is vannak. S a tanárról tanítványa lelkében megrajzolt eszmény és a valóság között nagyobb a szakadék, mint a diák ideája és valósága közt. A diák hamarabb és nagyobbat csalódik. A plátói szerelem véget ért. A szerelem nélküli szexuális kapcsolat a felnőttkorban meglehetősen gyakori, és a serdülők között sem ritkaság. Az intim tanár-diák kapcsolatokban azonban az ilyen típusú viszony igen ritka. A tanárt jogi, erkölcsi, pedagógiai és gyakorlati-technikai szempontok tartják vissza. A legtöbb diák pedig gondolni sem mer arra, hogy tanárával szexuális kapcsolatot létesítsen, vagy csak gondolni mer rá, a megvalósulás szándéka és reménye nélkül. Mégis, akadnak olykor ilyen kapcsolatok. Kirándulás, építőtábor, iskolabál, az érettségi bankett éjszakája — olyan szituációk, melyekben néha a kísértés és megkívánás legyőzheti a gátlásokat, azt a nagyon erős tabut, amit a társadalom az ilyen kapcsolatokra kiépített. A tanár-diák kapcsolatok legerkölcstelenebb változata az, amelyben a tanár valósággal prostituálja tanítványát: a bukás elkerülésének, a jobb osztályzat, a sikeres vizsga megszerzésének ára a szexuális kapcsolat. Az intim kapcsolatok közül a társadalom a szerelem és szexualitás összekapcsolódását tekinti optimálisnak, kívánatosnak. Valóban, mind a felnőttkori, mind a serdülőkori kapcsolatok jelentős részében összefonódik az érzéki és érzelmi kötődés. Az intim tanár-diák kapcsolatok között viszont kevés az ilyen teljes szerelem. Hogy miért? A választ részben már az eddigiekben megadtuk. A tanár és diák közötti — igen ritka — szexuális kapcsolatok többnyire firtó kalandok, amiknek nem sok közük van a teljes szerelemhez. A plátói kapcsolatok pedig nem fejlődnek át ,igazi” szerelemmé. A tanár-diák kapcsolatok legsajátosabb vonása talán éppen ez. Többnyire egyik fél sem akarja igazán, hogy a kedves és ártatlan tanár-diák szerelem ,valódi” szerelemmé váljon. És még egy tényezőt számításba kell venni. Az érzelmi és szexuális tartalommal egyaránt bíró teljes szerelmek egyik fontos vonása a legalitás. Szerelmünket vállaljuk a külvilág előtt, bemutatjuk szüleinknek, rokonainknak, barátainknak, szinte dicsekszünk vele, mintegy azt akarva, hogy mások is osztozzanak örömünkben. Az illegalitás — a tanár-diák szerelmektermészetes közegek — könnyen kilátástalanságba torkollik, s megöli a szerelmet. Mégis, akadnak néha teljes szerelmek tanár-diák kapcsolatok között is. Néhány ezek közül a házasságig is eljut. Magyarországon több száz ember él olyan házasságban, amelyik tanár-diák szerelemből született. A tanár-diák szerelmek ritkán kerülnek nyilvánosságra — szerencsére. Mert ebben a nagyon is emberi, s többnyire inkább szánalmas, mint erkölcstelen kapcsolatban mindkét fél a bórát viszi a vásárra. A diák ártatlan ábrándozása, gyermekes-felelőtlen szárnypróbálgatása, ösztönös női szerepjátéka a kicsapás és meghurcoltatás kockázatát rejti magában. A tanár számára egy ilyen kapcsolat kötél tánc, védőháló nélküli fa megbélyegzés, nevetségessé válás, munkahelyi fegyelmi veszélyével. ( 'jírA ÓFALUfil EDE