Úton, 1989 (1. évfolyam, 1-41. szám)

1989-10-19 / 31. szám

10. oldal ÚTON Nyílt tér Európaiság, ellenzékiség, radikalizmus Az SZDSZ programja: a rendszerváltás is. Magyarországon ma lé­nyegében politikai forrada­lom zajlik. Ennek igényeit és céljait ma a legpontosabban — lucidus jogfilozófiai szem­lélettel és kategóriákkal — talán az SZDSZ-program írja le. Közhelyes és felesleges lenne itt újra felidézni az em­beri és polgári szabad­ságjogoknak azt a teljes ská­láját — a szólás-, a sajtó-, az oktatási, a lelkiismereti, a vallási, a gyülekezési, a sztrájk-, a kisebbségi stb., stb. szabadságot —, amely döntő feltétele egy európai, keresztény-humanista esz­meiséget öröklő demokrati­kus társadalmi berendezke­dés megteremtésének. Egyetlen alapvető elvi moz­zanatra utalunk itt most csak: arra az ideológiai elho­­mályosításoktól és szemfény­vesztésektől megtisztított emberképre, amely az egyén, a személyiség, az egyedi lélek fel­tétlenségéből, sérthetet­lenségéből és méltóságából indul ki, s nem ismer olyan evilági tényezőt (instanciát), amely az egyéni szabadságot valami más — az egyéni be­látáson kívül fekvő — szem­pont („közösségi érdek”, „ál­lamérdek” stb) szerint korlá­tozhatja. Az egyén szabad­ságjogainak „nem az állam érdekei, hanem csak mások törvényes jogai és szabad­ságai szabhatnak határt”, az államnak pedig nem lehet az állampolgárok elismerésétől független, legitim önálló ér­deke vagy feladata, hanem csupán az állampolgárok szabadságának a biztosítása. A törvényeknek tehát nem az államot, hanem az állampol­gárt kell védeniük és szolgál­niuk. A szabadságjogok poli­tikai határát csak az erő­szaknak és az uszításnak — a büntető törvénykönyvben lefektetett — tilalma képez­heti. Mindez azt jelenti, hogy ez a felfogás nem ismer el olyan közösséget vagy közösségtu­datot, amelyet kívülről, az autonóm egyének akaratát és beleegyezését kiiktatva igyekeznek fenntartani. Kö­zösség csak szabad társulá­son, a közösséget alkotó egyes emberek jóváhagyásán alapulhat. A kommunista ál­lam totális diktatúrája és erőszakalkalmazása nem (csak) azért (volt) történelmi, erkölcsi botrány és bűntény, mert — úgymond! — egy he­lyes eszmét erőszakal akart megvalósítani, hanem mert eredendően képtelen és em­bertelen eszméből fakadt, ne­vezetesen abból a fantazma­góriából, hogy lehetséges, sza­bad, sőt kell egy olyan társa­dalmat, közösséget létrehoz­ni, amelynek irányítása a benne lévők akaratának, véle­ményének a kategorikus fel­függesztését, semmibevételét feltételezi, hiszen vannak (az irányítók, az „élcsapat”), akik eleve, mindentől, min­denkitől függetlenül és job­ban tudják, hogy mi az igaz­ság, a haladás stb., mint má­sok: az érintettek, az alattva­lók­, sőt arra is jogosultak, hogy történelmi érdeknek tüntessék fel saját hatalmu­kat, azzal az önnön hatalmi érdeküket elleplezni kívánó ideológiával, hogy akkor is ők képviselik a társadalom ér­dekét, ha az az ellenkezőjét akarja, s ha erről erőszakkal kell is azt meggyőzni. A nép­szuverenitás megsemmisíté­se nem gyakorlati torzulás eredménye volt negyven esz­tendőn keresztül, hanem egy ezt az eljárást igazolhatónak, így igaznak vélő ideológia (majdnem) tökéletes gyakor­lati megvalósulása. Ami tör­tént, az nem más, mint: kom­munista diktatúra „a nép ne­vében — a nép ellenében”. A liberális demokrácia szabadság- és a szociálde­mokrácia egyenlőségeszmé­nyének bizonyos fajta — „szociálliberális” — egyezte­tési kísérlete; az a meggyőző­dés, hogy minden ember ké­pes saját érdekét és akaratát kifejezni; az autonóm ember méltóságába vetett hit, amely minden politikai érté­ket ebből származtat; az a ta­pasztalat, hogy a politikailag biztosított teljes jogegyenlő­ség intézményei között a szo­ciális egyenlőtlenségek is jobban és méltányosabban kezelhetők, mérsékelhetők, enyhíthetők, mint bizonyos szabadságokat korlátozó, fel­függesztő „rendpárti”, jog­fosztó, parancsuralmi körül­mények közepette; egyszóval ez az autonóm értéketika és politikai filozófiai alapállás a „citoyen”, radikális értelmisé­giek pártjává is formálhatja az SZDSZ-t, de a politikai eszme tartalma: az „egyenlő­­ség, szabadság, testvériség követelménye révén az SZDSZ minden értelmes em­ber, mindenki pártja lehet. Az SZDSZ programja ma kétségtelenül egyike a kevés kormányképes programnak. S ha a gazdasági kibontako­zás vagy megújulás feltételé­nek tekinti is a politikai rendszerváltást, képes arra, hogy mármost az illő és kellő komolysággal, árnyaltság­gal, részletességgel tegye meg ajánlásait a tönkretett gazda­ság helyrehozatalának meg­kezdésére. S ha sok eleme en­nek a tervnek fel-felbukkan is a kommunista párt és ál­lam szólamai között, nyil­vánvaló, hogy az ellenzéktől elorzott és igencsak újhitű (neofita) buzgósággal hirde­tett gondolatok — a több­pártrendszerről, a piacgaz­daságról stb. — leplezetlenül (és szemérmetlenül) a hatal­mon maradáshoz szükséges társadalmi szimpátia meg­szerzését szolgálja. S ha így van, akkor minden bizonnyal jobban lehet bízni azok kor­mányzásában, akik tíz-húsz (és negyven) éve tudják és hangoztatják — a kommu­nista pártállam minden fel­­sőbbségtudattól dülledő erő­szakos intézkedése, fenyíté­se, büntető retorziója ellené­re, a megvalósítás legkisebb esélye nélkül — a demokrati­kus gondolatrendszer lénye­ges elemeit, mint azokéban, akiknek sem erkölcsi, sem műveltségi alapjuk nincs ar­ra, hogy most hirtelen a kom­munista diktatúra alapelvei­­vel szöges ellentétben álló eszmék egyes részeit kap­­kodva­ előszedegetve megint és tovább — az elmúlt időszakért tényleges felelős­séget nem vállalva, egy újabb különös fordulattal — hatal­mon legyenek, a felszínesség, a felelőtlenség és a megbíz­hatatlanság élő mintaképei­ként. Negyven évnyi lehető­ségünket ők játszották el. Újonnan beiratkozva, friss tanulóként elkezdve gondol­kodni a demokráciáról: eh­hez illőbb lenne a szerénység, s nem a hatalmi aspiráció. Vagy a mindentudó kommu­nista hatalom most azt is job­ban tudja, hogy hogyan lehet helyrehozni az általa elron­tott, tönkretett országot?! A kommunizmusnak vége, hogy a remény szerinti átme­net milyen­ lesz, arra olyan járható utat­ jelöl meg ez a program, ami eknek egyes szakaszai Tíz­ ellenzéki szer­ve­zetek általános követelése­ibe­n egybe-másra kerülnek elénk vagy körvonalazódnak. SZDSZ így tehát a ma­gyarországi nagy ellenzéki mozgalom szellemi tengelyé­ben áll, s méltán tágulhat (az MSZMP-vel koalícióra lépni semmikor nem kívánó) ellen­zéki erők szélesebb körének is a pártjává. (Vége) BERTHA ZOLTÁN 1989. október 19. Illúzió vagy egyetlen járható út? Orbán Viktor a keleti végeken Először augusztus 20-án jelent meg a poli­tikai meggyőződésében igen határozott Or­bán Viktor a beregi Tisza-parton, az MDF Be­regi Szervezetének vendégeként. Sajátos helyzet alakult ki. A helyi hatalom nem jó szemmel nézte a váratlan jövevényt, aki a jú­nius 16-i híres beszédével igencsak aláfestett az állóvízhez szokott apparátusnak. Éppen szovjet delegációt láttak vendégül a hivata­los műsorban, s ehhez semmiképp sem talál­hatták jónak, az újsütetű, hírhedt politi­kust. Gyorsan szétszedték hát a rögtönzött szín­padon felszerelt technikai berendezést, és odébbálltak, így az MDF helyi vezetőségének nem maradt más választása, mint a csopor­tos beszélgetés. Öt és fél órát tartózkodott a fiatalság körében szívesen látott vendég az ünnepi forgatag egyik zugában, ahol kirako­dóvásárt rendezett az MDF helyi szervezete. Orbán Viktor 5-6 fős kis csoportokban vitat­kozott, győzködött az érdeklődő fiatalokkal. Még a Tisza hűsítő vízében is megmártózott. Végül vegyes érzésekkel távozott Beregből a lánglelkű próféta. Talán ezért is tért vissza egy hónap múlva Szabolcs-Szatmár megyébe. A nyíregyházi FIDESZ-csoport rendezésében a megyei mű­velődési központban szeptember 20-án este tartott előadást arról, hogy mi történt a há­romoldalú tárgyalásokon a színfalak mögött, illetve, hogy hol tart jelenleg a FIDESZ vá­lasztási programja. Az est jelszava volt: dönt­sünk mi saját jövőnkről! A művelődési ház kamaraterme zsúfolásig megtelt érdeklődők­kel. FIDESZ-, SZDSZ- és MDF-tagok gyűltek össze a rendíthetetlen politikus meghallga­tására. Orbán Viktor előadásából világosan érthetővé vált, hogy a paktumot alá nem írók a kommunisták menesztését akarják a hata­lomból. A menesztés melletti érvek: Először is, elengedhetetlen a párt múltjá­val való szembenézés. Kétszer erőszakkal ke­rültek hatalomra, mit tettek a parasztsággal, 56-ban behozták az oroszokat, 68-ban részt vettek Csehszlovákia lerohanásában, 1980- ban Jaruzelskit támogatták, 87-ben a bras­sói megmozdulást hagyták vérbefolytani, hogy csak a legfontosabbat említsük. A párt is kapitalizmust akar, csak a saját dogmáival és vezetésével. A hatalmon lévő kommunista pártnál azt kell figyelembe venni, illetve ala­pul venni, ami a párt bal oldalán zajlik. Ameddig a párton belül megtűrik a balos szárnyat, addig nincs mit tárgyalni velük. Bármely pillanatban elcsúszhatnak a cent­rum felé, és a keménykezűek jutnak hata­lomra. Persze ez nem a kommunisták kiirtását, erőszakos eltávolítását jelenti a politikai életből, mint ahogy ezt ők hangoztatják. A kormány gazdaságpolitikájáról szólva kifej­tette, hogy a gazdaság érdekszövetségek ke­zében van. Elsődlegesen nem a mi érdekeink szolgálata a fontos, hanem a gazdasági lobbyk kiszolgálása. A kormánynak nincs ön­bizalma. Ez a kormány egyedülálló Európá­ban, mivel minden hatalom a kezében van az erőszakszervezet, az egypártrendszer egyed­uralmával. A paktum aláírása után most csak egyet­len fegyverünk maradt, a népszavazás. Egy dolgot szem előtt kell tartanunk: az elvi kér­désekben határozottnak kell lenni. Ami a nemzeti egységet illeti, ez az, ami nincsen, de a megosztottság természetes. Régi vád, hogy a nemzeti egységet megtöri az ellenzék. Ha­zánkban a többszínűség, a többpártrendsze a kívánatos. Az a helyes, ha az ellenzéken be­lül nincs egység, mindenki a saját vélemé­nyét adja, és bizonyos kardinális kérdések­ben összefognak. Több MDF-tag hozzászólása után, akik a paktum aláírása miatt lázongtak, e sorok író­ja mint az MDF Beregi Szervezetének szóvi­vője méltatta az előadó vásárosnaményi láto­gatását. Kiállt az MDF rugalmassága, sok­színűsége mellett. Kifejtette, hogy Lezsák Sándor szeptember 15-én Mátészalkán a te­rületi fórumon elhatárolta az MDF-et a de­magóg marxista-leninista pártvonaltól. Csakis megreformált, fundamentalistáktól mentes MSZMP-vel hajlandók együttműköd­ni. Ez is elvi álláspont, s mi ebben a szellem­ben cselekszünk. Az MDF Beregi Szervezete nyit a kisgazdák és a FIDESZ felé. Felkarol­juk a kisgazdák­ szervezkedését, párt­alapítását Beregben. Befejezésül Orb­án Viktor hangsúlyozta hojpi"az ellenzék oropagában igen kicsi. Kö­vetelései a társs­aali követelései, nemcsak aynaghijekebén tárgyal, hanem a nemzet ne­vében­ is. A tárgyalóasztalnál lényegében márrflannyisor ott voltunk akaratban és lélek- FELHŐS SZABOLCS db DEBRECENI BÚTORGYÁR MINTABOLTJA bő áruválasztékkal várja vásárlóit saját termékeinken kívül más bútorgyárak termékeivel is rendelkezésükre állunk. ÚJ SZOLGÁLTATÁSUNK: 5 féle irodabútor és bútoripari hulladékanyagok forgalmazása Debrecen, Bartók Béla út 15. Tel: 10-558 CB AM 10 A DEBRECENI VÍZMŰ ÉS GYÓGYFÜRDŐ VÁLLALAT SEGÉDÜZEME felajánlja szabad kapacitását az alábbi szakmákban, munkákra. SZAKIPARI MUNKÁK: lakatos-, forgácsoló-, hegesztő- és kovácsmunkák. Vállalkozunk továbbá különböző acélidomok, karimák, peremek gyártására, acélszerkezetű nyílászárók gyártására. KÜLÖNLEGES SZOLGÁLTATÁSUNK vízmennyiségmérők javítása és hitelesíttetése. Bővebb felvilágosítással a vállalat segédüzeme szolgál. Telefon: 12-655. Cím: Debrecen, Benczúr Gyula u. 2., vízműtelep.

Next