Úton, 1989 (1. évfolyam, 1-41. szám)
1989-10-19 / 31. szám
10. oldal ÚTON Nyílt tér Európaiság, ellenzékiség, radikalizmus Az SZDSZ programja: a rendszerváltás is. Magyarországon ma lényegében politikai forradalom zajlik. Ennek igényeit és céljait ma a legpontosabban — lucidus jogfilozófiai szemlélettel és kategóriákkal — talán az SZDSZ-program írja le. Közhelyes és felesleges lenne itt újra felidézni az emberi és polgári szabadságjogoknak azt a teljes skáláját — a szólás-, a sajtó-, az oktatási, a lelkiismereti, a vallási, a gyülekezési, a sztrájk-, a kisebbségi stb., stb. szabadságot —, amely döntő feltétele egy európai, keresztény-humanista eszmeiséget öröklő demokratikus társadalmi berendezkedés megteremtésének. Egyetlen alapvető elvi mozzanatra utalunk itt most csak: arra az ideológiai elhomályosításoktól és szemfényvesztésektől megtisztított emberképre, amely az egyén, a személyiség, az egyedi lélek feltétlenségéből, sérthetetlenségéből és méltóságából indul ki, s nem ismer olyan evilági tényezőt (instanciát), amely az egyéni szabadságot valami más — az egyéni belátáson kívül fekvő — szempont („közösségi érdek”, „államérdek” stb) szerint korlátozhatja. Az egyén szabadságjogainak „nem az állam érdekei, hanem csak mások törvényes jogai és szabadságai szabhatnak határt”, az államnak pedig nem lehet az állampolgárok elismerésétől független, legitim önálló érdeke vagy feladata, hanem csupán az állampolgárok szabadságának a biztosítása. A törvényeknek tehát nem az államot, hanem az állampolgárt kell védeniük és szolgálniuk. A szabadságjogok politikai határát csak az erőszaknak és az uszításnak — a büntető törvénykönyvben lefektetett — tilalma képezheti. Mindez azt jelenti, hogy ez a felfogás nem ismer el olyan közösséget vagy közösségtudatot, amelyet kívülről, az autonóm egyének akaratát és beleegyezését kiiktatva igyekeznek fenntartani. Közösség csak szabad társuláson, a közösséget alkotó egyes emberek jóváhagyásán alapulhat. A kommunista állam totális diktatúrája és erőszakalkalmazása nem (csak) azért (volt) történelmi, erkölcsi botrány és bűntény, mert — úgymond! — egy helyes eszmét erőszakal akart megvalósítani, hanem mert eredendően képtelen és embertelen eszméből fakadt, nevezetesen abból a fantazmagóriából, hogy lehetséges, szabad, sőt kell egy olyan társadalmat, közösséget létrehozni, amelynek irányítása a benne lévők akaratának, véleményének a kategorikus felfüggesztését, semmibevételét feltételezi, hiszen vannak (az irányítók, az „élcsapat”), akik eleve, mindentől, mindenkitől függetlenül és jobban tudják, hogy mi az igazság, a haladás stb., mint mások: az érintettek, az alattvalók, sőt arra is jogosultak, hogy történelmi érdeknek tüntessék fel saját hatalmukat, azzal az önnön hatalmi érdeküket elleplezni kívánó ideológiával, hogy akkor is ők képviselik a társadalom érdekét, ha az az ellenkezőjét akarja, s ha erről erőszakkal kell is azt meggyőzni. A népszuverenitás megsemmisítése nem gyakorlati torzulás eredménye volt negyven esztendőn keresztül, hanem egy ezt az eljárást igazolhatónak, így igaznak vélő ideológia (majdnem) tökéletes gyakorlati megvalósulása. Ami történt, az nem más, mint: kommunista diktatúra „a nép nevében — a nép ellenében”. A liberális demokrácia szabadság- és a szociáldemokrácia egyenlőségeszményének bizonyos fajta — „szociálliberális” — egyeztetési kísérlete; az a meggyőződés, hogy minden ember képes saját érdekét és akaratát kifejezni; az autonóm ember méltóságába vetett hit, amely minden politikai értéket ebből származtat; az a tapasztalat, hogy a politikailag biztosított teljes jogegyenlőség intézményei között a szociális egyenlőtlenségek is jobban és méltányosabban kezelhetők, mérsékelhetők, enyhíthetők, mint bizonyos szabadságokat korlátozó, felfüggesztő „rendpárti”, jogfosztó, parancsuralmi körülmények közepette; egyszóval ez az autonóm értéketika és politikai filozófiai alapállás a „citoyen”, radikális értelmiségiek pártjává is formálhatja az SZDSZ-t, de a politikai eszme tartalma: az „egyenlőség, szabadság, testvériség követelménye révén az SZDSZ minden értelmes ember, mindenki pártja lehet. Az SZDSZ programja ma kétségtelenül egyike a kevés kormányképes programnak. S ha a gazdasági kibontakozás vagy megújulás feltételének tekinti is a politikai rendszerváltást, képes arra, hogy mármost az illő és kellő komolysággal, árnyaltsággal, részletességgel tegye meg ajánlásait a tönkretett gazdaság helyrehozatalának megkezdésére. S ha sok eleme ennek a tervnek fel-felbukkan is a kommunista párt és állam szólamai között, nyilvánvaló, hogy az ellenzéktől elorzott és igencsak újhitű (neofita) buzgósággal hirdetett gondolatok — a többpártrendszerről, a piacgazdaságról stb. — leplezetlenül (és szemérmetlenül) a hatalmon maradáshoz szükséges társadalmi szimpátia megszerzését szolgálja. S ha így van, akkor minden bizonnyal jobban lehet bízni azok kormányzásában, akik tíz-húsz (és negyven) éve tudják és hangoztatják — a kommunista pártállam minden felsőbbségtudattól dülledő erőszakos intézkedése, fenyítése, büntető retorziója ellenére, a megvalósítás legkisebb esélye nélkül — a demokratikus gondolatrendszer lényeges elemeit, mint azokéban, akiknek sem erkölcsi, sem műveltségi alapjuk nincs arra, hogy most hirtelen a kommunista diktatúra alapelveivel szöges ellentétben álló eszmék egyes részeit kapkodva előszedegetve megint és tovább — az elmúlt időszakért tényleges felelősséget nem vállalva, egy újabb különös fordulattal — hatalmon legyenek, a felszínesség, a felelőtlenség és a megbízhatatlanság élő mintaképeiként. Negyven évnyi lehetőségünket ők játszották el. Újonnan beiratkozva, friss tanulóként elkezdve gondolkodni a demokráciáról: ehhez illőbb lenne a szerénység, s nem a hatalmi aspiráció. Vagy a mindentudó kommunista hatalom most azt is jobban tudja, hogy hogyan lehet helyrehozni az általa elrontott, tönkretett országot?! A kommunizmusnak vége, hogy a remény szerinti átmenet milyen lesz, arra olyan járható utat jelöl meg ez a program, ami eknek egyes szakaszai Tíz ellenzéki szervezetek általános követeléseiben egybe-másra kerülnek elénk vagy körvonalazódnak. SZDSZ így tehát a magyarországi nagy ellenzéki mozgalom szellemi tengelyében áll, s méltán tágulhat (az MSZMP-vel koalícióra lépni semmikor nem kívánó) ellenzéki erők szélesebb körének is a pártjává. (Vége) BERTHA ZOLTÁN 1989. október 19. Illúzió vagy egyetlen járható út? Orbán Viktor a keleti végeken Először augusztus 20-án jelent meg a politikai meggyőződésében igen határozott Orbán Viktor a beregi Tisza-parton, az MDF Beregi Szervezetének vendégeként. Sajátos helyzet alakult ki. A helyi hatalom nem jó szemmel nézte a váratlan jövevényt, aki a június 16-i híres beszédével igencsak aláfestett az állóvízhez szokott apparátusnak. Éppen szovjet delegációt láttak vendégül a hivatalos műsorban, s ehhez semmiképp sem találhatták jónak, az újsütetű, hírhedt politikust. Gyorsan szétszedték hát a rögtönzött színpadon felszerelt technikai berendezést, és odébbálltak, így az MDF helyi vezetőségének nem maradt más választása, mint a csoportos beszélgetés. Öt és fél órát tartózkodott a fiatalság körében szívesen látott vendég az ünnepi forgatag egyik zugában, ahol kirakodóvásárt rendezett az MDF helyi szervezete. Orbán Viktor 5-6 fős kis csoportokban vitatkozott, győzködött az érdeklődő fiatalokkal. Még a Tisza hűsítő vízében is megmártózott. Végül vegyes érzésekkel távozott Beregből a lánglelkű próféta. Talán ezért is tért vissza egy hónap múlva Szabolcs-Szatmár megyébe. A nyíregyházi FIDESZ-csoport rendezésében a megyei művelődési központban szeptember 20-án este tartott előadást arról, hogy mi történt a háromoldalú tárgyalásokon a színfalak mögött, illetve, hogy hol tart jelenleg a FIDESZ választási programja. Az est jelszava volt: döntsünk mi saját jövőnkről! A művelődési ház kamaraterme zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. FIDESZ-, SZDSZ- és MDF-tagok gyűltek össze a rendíthetetlen politikus meghallgatására. Orbán Viktor előadásából világosan érthetővé vált, hogy a paktumot alá nem írók a kommunisták menesztését akarják a hatalomból. A menesztés melletti érvek: Először is, elengedhetetlen a párt múltjával való szembenézés. Kétszer erőszakkal kerültek hatalomra, mit tettek a parasztsággal, 56-ban behozták az oroszokat, 68-ban részt vettek Csehszlovákia lerohanásában, 1980- ban Jaruzelskit támogatták, 87-ben a brassói megmozdulást hagyták vérbefolytani, hogy csak a legfontosabbat említsük. A párt is kapitalizmust akar, csak a saját dogmáival és vezetésével. A hatalmon lévő kommunista pártnál azt kell figyelembe venni, illetve alapul venni, ami a párt bal oldalán zajlik. Ameddig a párton belül megtűrik a balos szárnyat, addig nincs mit tárgyalni velük. Bármely pillanatban elcsúszhatnak a centrum felé, és a keménykezűek jutnak hatalomra. Persze ez nem a kommunisták kiirtását, erőszakos eltávolítását jelenti a politikai életből, mint ahogy ezt ők hangoztatják. A kormány gazdaságpolitikájáról szólva kifejtette, hogy a gazdaság érdekszövetségek kezében van. Elsődlegesen nem a mi érdekeink szolgálata a fontos, hanem a gazdasági lobbyk kiszolgálása. A kormánynak nincs önbizalma. Ez a kormány egyedülálló Európában, mivel minden hatalom a kezében van az erőszakszervezet, az egypártrendszer egyeduralmával. A paktum aláírása után most csak egyetlen fegyverünk maradt, a népszavazás. Egy dolgot szem előtt kell tartanunk: az elvi kérdésekben határozottnak kell lenni. Ami a nemzeti egységet illeti, ez az, ami nincsen, de a megosztottság természetes. Régi vád, hogy a nemzeti egységet megtöri az ellenzék. Hazánkban a többszínűség, a többpártrendsze a kívánatos. Az a helyes, ha az ellenzéken belül nincs egység, mindenki a saját véleményét adja, és bizonyos kardinális kérdésekben összefognak. Több MDF-tag hozzászólása után, akik a paktum aláírása miatt lázongtak, e sorok írója mint az MDF Beregi Szervezetének szóvivője méltatta az előadó vásárosnaményi látogatását. Kiállt az MDF rugalmassága, sokszínűsége mellett. Kifejtette, hogy Lezsák Sándor szeptember 15-én Mátészalkán a területi fórumon elhatárolta az MDF-et a demagóg marxista-leninista pártvonaltól. Csakis megreformált, fundamentalistáktól mentes MSZMP-vel hajlandók együttműködni. Ez is elvi álláspont, s mi ebben a szellemben cselekszünk. Az MDF Beregi Szervezete nyit a kisgazdák és a FIDESZ felé. Felkaroljuk a kisgazdák szervezkedését, pártalapítását Beregben. Befejezésül Orbán Viktor hangsúlyozta hojpi"az ellenzék oropagában igen kicsi. Követelései a társsaali követelései, nemcsak aynaghijekebén tárgyal, hanem a nemzet nevében is. A tárgyalóasztalnál lényegében márrflannyisor ott voltunk akaratban és lélek- FELHŐS SZABOLCS db DEBRECENI BÚTORGYÁR MINTABOLTJA bő áruválasztékkal várja vásárlóit saját termékeinken kívül más bútorgyárak termékeivel is rendelkezésükre állunk. ÚJ SZOLGÁLTATÁSUNK: 5 féle irodabútor és bútoripari hulladékanyagok forgalmazása Debrecen, Bartók Béla út 15. Tel: 10-558 CB AM 10 A DEBRECENI VÍZMŰ ÉS GYÓGYFÜRDŐ VÁLLALAT SEGÉDÜZEME felajánlja szabad kapacitását az alábbi szakmákban, munkákra. SZAKIPARI MUNKÁK: lakatos-, forgácsoló-, hegesztő- és kovácsmunkák. Vállalkozunk továbbá különböző acélidomok, karimák, peremek gyártására, acélszerkezetű nyílászárók gyártására. KÜLÖNLEGES SZOLGÁLTATÁSUNK vízmennyiségmérők javítása és hitelesíttetése. Bővebb felvilágosítással a vállalat segédüzeme szolgál. Telefon: 12-655. Cím: Debrecen, Benczúr Gyula u. 2., vízműtelep.