Úttörővezető, 1981 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1981-12-01 / 12. szám
rulnak hozzá társadalmunk építéséhez. És erre legyél büszke, amit külső jelekkel is fejezz ki: viseld a nyakkendődet otthontól-otthonig! Ha táborozások, kirándulások alkalmával jó barátokra találsz, a barátságot ne úgy fejezzétek ki, hogy neveteket kölcsönösen a nyakkendőitekre felírjátok, hanem kisebb ajándékkal, jelvénnyel ajándékozzátok meg egymást! Ha emlékként szeretnél eltenni egy aláírással teli baráti kendőt, akkor erre a célra vásároljatok egy másikat, de ezt ne kössétek a nyakatokba, hiszen ez emléktárgy. Az avatáskor kapott nyakkendőt őrizd meg tisztán, ezt viseld! KÖSZÖNTÉSÜNK: ELŐRE! Az ember több olyan tulajdonsággal rendelkezik, ami őt más élőlények fölé emeli. Ezek közül, mint legfontosabbat említjük a gondolkodással járó munkavégzést és a beszélőképességet. Képzeld el, hogy mi történne azzal az emberrel, akinek születése után embertársaitól elkülönítve kéne felnőnie? Tegyük fel, hogy az élelmet és a testi fejlődéshez szükséges feltételeket biztosítanánk számára, de senki nem tanítaná meg beszélni, írni, olvasni, a fejlett technika vívmányainak megismerésére nem lenne lehetősége. Ilyen kísérletet soha nem fognak végezni, mert ez az ember ellen elkövetett legborzasztóbb kísérlet lenne. Gondolatban mégis kövessük ennek az embernek a sorsát! A fejlődés első lépcsőfokáról kellene kezdenie mindent és bejárnia azt a hosszú utat, amit elődeink több ezer év alatt tettek meg. Meg kéne ismernie, fel kéne találnia a fémeket, a tüzet, de a sok-sok gépet is el kellene készítenie, nem is beszélve a művészetekről, a modern gyógyászatról és a tudományok különböző ágazatairól. Azt hiszem, semmire sem vinné, mégha száz esztendeig élne is. Mi, a sok ezer évet átugorjuk, mert a társadalom számunkra készen adja azokat az ismereteket, tapasztalatokat, amelyeket az emberiség több ezer éves fejlődése során meg tudott szerezni, felhalmozott. S milyen jó, hogy ez így van! S ha mindent készen kapunk, amit elődeink elvégeztek, nekünk mi a dolgunk? Mindenekelőtt a felhalmozott ismereteket, tapasztalatokat a lehető legjobban el kell sajátítanunk, hogy ezeket munkánk során fel tudjuk használni. Már ez is lehet szép életcél. A mi, „ELŐRE!” köszöntésünk azonban ennél többet kíván. Az élet minden területe tele van meg nem oldott problémákkal, lehetőségekkel, amelyeknek a megoldása a jövő, így a te feladatod is lesz. Képzeld csak el: Más bolygókon sok, nekünk szükséges nyersanyagok lehetnek ... Különböző, ma még gyógyíthatatlan betegségeknek gyógymódját felkutatni ... Minden elvetett mázsa búzából 60—80—100 mázsát termelni... Ugye, nagyszerű feladatok? Pedig nem is vagyunk nagyon távol a megvalósításuktól. Az élet törvénye a szakadatlan fejlődés. Tanulmányaid során tapasztalhattad, hogy a történelem egyes szakaszaiban a fejlődés szinte ugrásszerűen meggyorsul. Napjainkban is ilyen gyors, robbanásszerű fejlődésnek vagyunk tanúi. Az űrhajózás, az atomenergia békés célra való felhasználása, a kibernetika felhasználása a termelésben, a gyógyításban, mind-mind óriási távlatot nyit meg az emberiség előtt. Ezek a távlatok, lehetőségek azt kívánják, hogy ne csak szema tanúi, hanem cselekvő részesei legyünk rohanó léptekkel haladó fejlődésnek, a tudomány és a technika forradalmának. Nemsokára te állsz majd az esztergapad mellé, vagy a gyógyító kést veszed a kezedbe, de lehet hogy a 60—80— 100 mázsás terméseredményt ostromolod. Átveszed elődeid tapasztalatait, melyeket később te adsz tovább az akkori fiatal nemzedéknek, de úgy, hogy abban a te tapasztalataid is benne lesznek már, benne lesz életed munkájának értelme, eredménye. Olyan ez, mint a stafétabot, de attól mégis különbözik. A különbség az, hogy többet adunk tovább, mint amennyit átvettünk. Annyival többet, amennyivel életünk során gazdagodtunk. Ilyen feladatokra készülsz most fel az iskola padjai között. Ez a feladat kötelez arra, hogy tanulj jól, a lehető legjobb eredményt érd el! Nem könnyű dolog ez! Komoly, igazi elhatározást kíván. Ezt az elhatározásunkat fejezi ki köszöntésünk, amely Petőfi Sándor: Csatadal című költeményéből származik. Most már láthatod, hogy köszöntésünk nem idegen tőled, hanem benne élsz, életcélodat legszebben kifejező jelképünk. 18