Úttörővezető, 1982 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1982-06-01 / 6. szám
NÉVADÓ ÉS PÉLDAKÉP Új sorozatot indítunk, s beköszöntőként nem álljuk meg, hogy általában szóljunk a névadó és a példakép összefüggéseiről, erről a közösségeink szerveződésében kicsit mostoha, nevelési tartalmában azonban kiemelt jelentőségű témáról. Az úttörőcsapatok, a rajok névadói képviselik azokat az eszmei tartalmakat, amelyek szellemében gyermekeinket nevelni törekszünk, s akiknek példáját gyermekeink követni akarják. A névadó: példa! Nem feltétlenül egy 25—30 fős közösség példája csupán — s igazán nem akkor példa, ha csak kevesek számára mutat erkölcsi erőt, tanulságot és követelményt életművével. Az igazi példa általános és egyetemes, mert gyereknek és felnőttnek egyaránt pozitív útmutatást ad az örökidejű kérdés megoldásához: hogyan éljünk, hogyan álljunk helyt az életben, az adott társadalmi környezetben. Ezért nem igényel magyarázatot, hogy miért viseli oly sok úttörőcsapatunk, rajunk Dózsa György, Hunyadi János, II. Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Kun Béla, Ságvári Endre nevét. Általános és egyetemes példát adhatnak azok a személyiségek is, akik a világ dolgainak megoldásában, az élet szebbé tételében nem egy egész nemzet, hanem a kultúra, a tudomány, a közélet egy-egy területén, vagy az ország valamelyik földrajzi régiójában tudtak hitet és erőt adni a többieknek, az őket követőknek. Így gyarapodott évről évre azoknak az úttörőközösségeknek a száma, amelyek zászlójukra névadóként Bartók Béla, József Attila, Ady Endre, Vasvári Pál, Eötvös Loránd, Szirmai István, Komócsin Zoltán vagy Kalamár József, Kasztelli László, Kanizsai Dorottya nevét írták. Tudjuk: nemcsak a hősök lehetnek példáink. Igényeljük is, hogy a mindennapi életben, a munkában, a tanulásban, a sportban kiemelkedőt alkotók tetteiből ugyancsak merítsünk a továbblépéshez, életünk céljainak megfogalmazásához. Kodály Zoltán, Ilku Pál, Dobi István neve bizonyítja ezt a csapatnaplókban, a rajfalakon. Nem osztályoztuk névadóinkat az előbbiekben, hanem arra próbáltuk a figyelmet irányítani, hogy a névadó köré csoportosuló gyermeki tevékenységek: névadópróba, a példakép életének, munkásságának megismerése, kultuszának (!) ápolása nem lehet önmagáért való pótcselekvés: nem azért foglalkozunk velük, mert őket választottuk rajunk, csapatunk jelképének, hanem azért választottuk, mert úgy érezzük: gyermekeink s magunk leszünk többek, ha tetteiket megértjük, s követni tudjuk. Ismerjük meg őket! Tudjuk, miért fontosak számunkra! Higgyük és valljuk, hogy gyermekeink erkölcse, világnézete egymáshoz és a társadalomhoz való viszonya az ő eltörölhetetlen emlékük révén is erősödik, fejlődik szocialistává, kommunistává! A megismerést szándékozunk segíteni sorozatunkkal, ettől a lapszámunktól kezdve. A sorozat első két írása módszertani segítséget ad, míg a többi írás azokat a névadókat mutatja be, amelyeket sok úttörőcsapat és raj választott példaképül. ÖTLETTÁR Gyűjtsünk anyagot névadónk életéről, munkásságáról. A gyűjtőmunka területei lehetnek: helyi múzeum; könyvtár; a róla elnevezett intézmény; készítsünk fényképet a névadóról készült vagy a vele kapcsolatos szoborról, emlékműről, a róla elnevezett utcáról, térről. Kiránduláson se feledkezzünk meg a gyűjtőmunkáról, menjünk el múzeumokba, emlékhelyekre ! A gyűjtött anyagot dolgozzuk fel! — A munkát osszák fel csapatnévadó esetén a rajok, zajnévadók esetén az őrsök között. Készüljön tabló, album (az albumlapokat előre osszuk szét a szerkesztő csoportok között). Írjunk dokumentumjátékot színpadi vagy hangjáték formában (a hangos csapathíradó számára). Állítsunk össze bibliográfiát — ehhez a későbbiekben rovatunk is segítséget nyújt. Tüntessük fel, hogy melyik úttörő rendelkezik az iskolai könyvtárban nem található — a névadóval kapcsolatos— könyvvel. Teremtsünk kapcsolatot a mienkkel azonos nevű csapatokkal, rajokkal! Szer- 60