Utunk évkönyv, 1979
Beke György: Nagy István kórusai
Beke György NAGY ISTVÁN KÓRUSAI Egy férfi áll az ablakban, a tömbház második emeletén. Matúrán dús diákok gyülekeznek lent, a lakónegyed tenyérnyi parkjában, tanáraikhoz jöttek búcsúzni. Györgyfalván tanév vége felé sűrűn felhangzik a Ballag már a vén diák, meg a Gaudeamus; sok tanár lakik ezen a tájon. A gyülekezők most — várakozás közben — egyebet énekelnek. A Gaudeamust különben is a tanáraik otthonába tartogatják. A csitári hegyek alatt... Jó hetvenes a férfi, mélyre vágódott arcvonásai elárulják életkorát, szeme tükre azonban tiszta, rebbenő, mozgása is fiatalos. Tekintetük egy pillanatra találkozik, a gyülekező diákoké és az emeleti ablakból kitekintő férfié. A közelben állok magam is (még a szomszédságban laktam), próbálom megfejteni a néma párbeszédet, vagyis elképzelem. ,,Mi az, öreg szivar, nem tetszik a nótánk? Vagy még soha nem hallottad?“ Mire a fentről alászálló tekintet: „Csak éppen eszembe ötlött: ötven esztendővel ezelőtt a ballagó diákok aligha ezt a dalt énekelték .. „Ki vagy te, hogy ilyen jól ismered mindezt, kedves öregúr?“ „Fontos-e az, hogy ki vagyok? Mondjuk, egy nyugdíjas profeszszor, akit Bach-lemez hallgatásából rezzentett fel az éneketek. Személyem egyáltalán nem érdekes már számotokra. De nekem fontos, nagyon fontos, lényeges — mert az életem —, hogy ti itt, az ablakom alatt véletlenül, dehogy, éppen hogy nem véletlenül, azt éneklitek, hogy A csitári hegyek alatt.. Nagy István kórusát Sepsiszentgyörgyön hallottam először. De tudtam róla jóval előbb, kicsi diák korom óta. Eszmélkedésem a Mikó Kollégiumban korváltás idejére esett, egyebek között a Zenei ízlésben is. Szülőfalum, Uzon annyira Háromszék szélén volt, hogy sok mindenben közelebb állt Brassóhoz, mint a Székelyföldhöz. A folklór már csak lappangott, igaz, hogy Faragó József a negyvenes évek elején nyári vakációját feláldozva becses értékeket hozott felszínre, és még mostanság is találtak bujkáló balladákat, népdalokat Albert Ernő gyűjtő diákjai. De nálunk már nem volt élő kultúra, az önkifejezés