Útunk, 1946 (1. évfolyam, 1-15. szám)

1946-06-22 / 1. szám

I­V. történelem szabadító ténye a művelődés új életformáit életarialitjait, a népi demokrácia életformáit és élettár­at­­ tett időszerűvé. Ezeknek az új életformáknak nálunk, * ■imiiyük tiszta és példájuk él, még kevéssé valósult meg korata. Művelődésünk egésze újjászervezésre, a régi romok kitakarítására vár. A népi demokrácia e for­te építése sok helyt már folyik, parasztok és munkások ! —,csak ti mi munkánk maradna el? töl­i,énelem megint szembe néz velünk. Ezért azonban mi sízsul le a fejünk, a bűn, ami­ felett pálcát tör, nem a mi­nk. Mindannyiunk előtt most egy nemzetiség dolga s egy t­anasii világ pompázó képe áll, sorsunk ez újból újat rikély pillanatában. Nagy messziről a múltból s nagy messziről a térből, a ni poklából, betiltott könyvek meg az elhallgatás maga­ságából összefogódzkodtunk tehát, mi romániai magyar rók, erre a világunkért és magunkért folyó, a tudatunkat, álla­potainkat újjáteremtő együttes munkára. i tár.Arra a táboli, remek célra való törekvés s az álmunk, hogy magányunkból ki akarunk törni s nem alkarunk a faluval szemben más töntetű „városi“, a kézimunkái mellett idegen­­elmiségi“ lenni. Ezzel az ihlettel akarunk szólalni s máso­­rs megszóla­ttatni és egész nemzetiségünket­ ebbe a szólamba ,’alól látni. (G. G.) f» 1 '« '■'■J*-­D­ALO 3\. • NY tlVE LÓDÉJ • ÉLET­ÜNK yam. 1. szám ̇ Megjelenik minden második hét szombatján • Kolozsvár, 1946 június 22 Szerkeszti: GAÁL GÁBOR MÉLIUSZ JÓZSEF Szerkesztőbizottság: Felelős szerkesztő: KISS JENŐ, KOVÁCS GYÖRGY NAGY ISTVÁN, SZEMLÉR FERENC krO^ANiAhMAGYAR BIRO$ZÖVETSÉG • LAP I /X­V ompa László két verse hiwU Uaw4*vke> 194-5 tai'cwzáti Új tavasz mozdul a dúlt földeken — /v De most már aztán elég is legyen! ~J! _i*^nyr'«sty. •gTViU^.’t Elkövetteki az utolsó legyen. I Láthassuk m­LrjJftni az idő szint cserélt, Pusztultat mindén/ háborús herét, Vk munkás küldőt erős béke véd, Hogy fölszeghesse­ alázott fejét. 1. E förtelmes kort feledtesse más — A túlást váltsa föl­­az alkotás, Arinek rendén rengeteg csodás Misen bomlik ki, s győz a haladás, lünk hidat, tudás-falakat, Értődhessék köztük a szabad Gondolat, mely szét­boldogítva hat, Holy kacagjon ránk az ég is, a nap, így életünk is végül emberi Eb­ lesz, bölcsebb rend egyengeti, S háború csúf, véres szörnyei Néjh tudnak többé megkeríteni, ki tudj f íí! • • • Hát úji csak forr, s forr a szörnyű katlan, — Mehek tüze, úgy látszik, szakadatlan — Hogy snünk kelljen váltig, megriadtan: A, lesmág, ami belőle kipattan t­alán pokol tüzel ssorgosabban, Hogy tettét, melyben mind­en bűn, b­aj ott van, Ránk idíthassa háború­ alakban? Jaj, he­­tipródtunk, m­ennyi akaratlan, nti is vállalt véres Iszonyatban már-már elvérezve gyakran s m­os kezdjeil; Miárplig óc3udottan, gyanta ro atvajTji (íj itt indulatbah, átku­k változatban. k kell folyhjt fan a föld olyvást, áradatban, _is é^ertepattarv'' vesz az idősivatagbanjS Aáldvx jlamikor, megújulva ottan,\ \ l^ég fpadjen, javult változ­atbanj? 11jen, c»iddig nem pusztúl-e hatvan, í­­agy nemzedék is, mind biztosabban, sreghe­seregve tűzben, vér csatokban ? ! * 'h, akink még ilyent hozna: nyomban romoljék meg, legyen nyughatatlan, gy főtten, kínban, átkoz­ottaip, illadjge rb», minél csúfosabban!­­ ! 000 les­­Z ÍÉDiac író és olvasó ÍRTA: KACSÓ SÁNDOR A szellemi életet az író és az olvasó együtt teszi. A szellemi élet az a folyamat, amit az író szelle­mi terméke az olvasóban, mint szellemi fogyasztóban megindít és alakít s ezzel mindkettő: az író is és az olvasó is hozzájárul a köz­felfogás valamilyen irányú fejlő­déséhez. Ebből a szempontból a romániai magyarság jelenlegi szellemi élete egyelőre olyan még, mint a beteg ember révedező tekintete. S aztán olyan is, mint az akadozó lélekzet. Néha nem kap elég levegőt, vagy olyant kap, ami szokatlan neki s kapkodva kell kiszedni belőle az éltető oxigént. Ez a képes beszéd természetesen egészen gyakorlati értelmű. Az író — javarészt ilyenek azok, akik megmaradtak s újra írnak — a fejünk fölött átvonult szörnyű vihart megelőző időkből nehezen mentette át életét, irói mivoltát s valamilyen hitét. A háborúba ker­gető fasiszta diktatúra vad szel­lemisége nem maradhatott hatás nélkül sem idegeire, sem szemlé­letére. Van olyan, aki akkor rémül­ten a vállai közé húzta a fejét, írói mivoltát betakarta emberi fé­lelmével s így kereste a menekülés útját. Ez a félelem és óvatosság uralkodik benne ma is. Hallgat, vagy ha óvatosan beszélni kezd, halk .A" "/vott*- i '0T'V ’-*tt réveteg még az írói gondolat s ilyen a hatás is, amit kivált. Jel­legzetes jelensége ez mai szellemi életünknek, de még nem a jellem­ző. Sokkal több még mindig erről az oldalról a hallgatás, mint az óvatos megnyilatkozás. Viszont nagyon valószínű, hogy ezen túl már egyre „fogy a hallgatás“ és szaporodik a beszéd. S amint, sza­porodik, úgy nő a bátorsága is. Reméljük, hogy az így felszaba­duló írói tehetség a mondanivaló tisztulása irányában kapja meg a maga felszabadulásának értelmét. Van aztán olyan író, aki szem­befeszült a gyűlölt viharral s ha — mint író — egyebet nem is so­kat tehetett, hát halmozta magá­ban, idegeiben az ellenkezés, a til­takozás ingerültségét, a küzdés vad vágyát és harci készségét. Az eset­leg elszenvedett emberi szenvedé­sek, testi és lelki megpróbáltatá­sok csak fokozták benne az ilyen indulatokat. Megállapíthatjuk, hogy most szereplő íróink jórésze ilyen s mert ilyen, ez jellemzi mai magatartásukat, emberi és írói vi­selkedésüket. Legnagyobb részüket a mai politikai és közélet első vo­nalában találjuk. Nem hasznos, de annak az érthető következménye ez, hogy a gyűlölt fasiszta szelle­miség is politikai síkon zúdította rájuk a megpróbáltatásokat. Most ugyanezen a síkon küzdenek elle­ne és a demokratikus szellemiség mellett. Ám ez nyomot hagy írói működésükön is. Részben azzal, hogy irodalmilag keveset és keve­sebb elmélyüléssel dolgozhatnak, részben azzal, hogy az idegeikben felgyűlt ingerültség hanghordozá­sa átszűrődik írói munkásságukba is. Töményítve és programmosan hozzák a fasizmus ellenmérgét s igy némileg egyoldalúan s nem eléggé szintentizálva adják azt a sokrétű, színes és­ változatos em­beri életet, amely a tömegek kö­zött nagyrészben nem ilyen íróink­kal azonos politikai élményanyag birtokában keresi a kibontakozás útját haladó demokráciánkban. Meggyőződésem, hogy ezen a téren is hamarosan érvényesül az eligazító­­fejlődés törvénye." Az írók, mihelyt megcsillapodik és általános érvényűvé tisztul bennük az élményanyag,­­újra a maguk egyéni élete fölé emelkedve em­­­.A cikk oly­tatása a neredik oldalra V­­i­r­ ev*rt. fi f J Valaki L • r • I I •• •• I •• k közülünk I ang­zik kozuiuo (KOVÁCS KATONA JENŐ) Egy kis udvari szobában be­széltük meg először most induló új irodalomi lapunk ügyét-baját. A Monostori­ út felől a nehéztü­zérség szerelvényeinek dübörgése hallatszott, közben felbúgott a szi­réna, valahonnan légelhárító üteg lövései vijjogtak. A kis szobát a Bem­ utcai ház emeletén mégsem hagytuk el. Olyanannyira tele voltunk az eljövendő új, szabad világ mámorával, olyanannyira bizonyosnak éreztük emberi iga­zunk győzelmét, hogy ez a biz­tonságtudat testi mivoltunk min­den veszélyeztetettségét is feled­tette. Kovács Katona Jenő­nél, a kis szoba remetéjénél, ak­kor már régen nem békemozga­lomról volt szó, hanem ellenállás­ról, de bármennyire a közvetlen tennivalókat tárgyalgattuk is, va­lami maradt az időből az álmodo­zások számára is. Bár villantanék fel többször mozgalmunk hősi korszakánál­ éles viharfényét! Ott, azokban az őszi beszélgetésekben Kolozsvárt, minden pillanatban az élet és ha­lál mesgyéjén, nemzedékeket meghatározó nagy dolgok sűrűl­tek össze és robbantak tetté, pro­grammá. Mindenről szó volt ott és akkor, amiért azóta is küszkö­dünk, hol eredménnyel, hol pedig még mindig csak a teljesületlen vágyak kínjával. Számomra úgy kezdődött az a nagy idő, hogy levelet kaptam C­s­ő­g­ö­r Lajostól Udvarhely sarkába, vargyasi rejtekembe: jöjjek azonnal! Megállapodott jel volt a hívás, tudtam, hogy a vér­tanú halált halt Józsa Béla örökö­se üzen, Jakab Sándor, a Béke­párt erdélyi irányítója. Megcsókoltam asszonyt, gyer­meket, és a már útnak eredt me­nekülők ezrein átvergődve, ka­landos utazás után jelentkeztem kolozsvári barátaimnál. Először éppen abban a Mi udvari szobá­ban szálltam meg a Bem-utcán. Katona Jenőt a közelgő nagy tör­ténések a tüdőszanatórium csönd­jéből rángatták elő, s hogy itála háltam, nem is nyugodhat­tam, mert mesze éjfélen tűlig be­szélgettünk a román demokrácia győzelme s a­ Vörös Hadsereg Er­délyben való megjelenése folytán előállott új lehetőségekről. Az­előtt valahogyan mindig cinikus­nak éreztem Kovács Katona Je­nőt. Maró szatírával kezdte ki a német győzelmek korszakában úgy-ahogy megpróbált zsenge­­ kezdeményezéseinket s különösen ott volt kegyetlen örökös kritikai hajlama, ahol egyéni hangulatok­ba, lírába-regénybe hagyták el magukat, hangulatokba temetkez­tek legjobbjaink. Most váltott ember ült előttem az ágyon. Kon­krét volt, határozott, a dolgokat gyakorlatiasan mérlegelő. Fanyar gúny helyett éltető kezdményezés áradt szeméről-ajkáról A Békepártnak sikerült tárgya­lásokra bírnia az erdélyi magyar közélet legfelelősebb tényezőit. A nagymagyar birodalmi álom ka­landorpolitikájába olyanannyira belekeveredett Erdélyi Párt leg­műveltebb fői — köztük maga a pártelnök, a párt politikai főtit­­­kára s még egy képviselő — nap­­ról-napra társultak embereinkkel, akik a Békepárt utasításai sze­rint léptek a színre s követelték, hogy Dalnoki Veress Lajos hadserege álljon át, forduljon szembe kuruc-m­ódra a német megszállókkal, a hatóságok pedig velünk együtt hiúsítsák meg a Ja ürítési parancsokat, s ke«'’­» , elő a lakosság körébe® a itt»g3 román m­egbékülést és az csapatok fogadását. A tárgy író asztalnál mindannyiunk csodála­tára éppen az író Kovács Katona Jenő volt a legkeményebb. Aki máskor, az elvetélt németvilág­ban, a­ kötetlen tercsere, a gúnyos csipkelődések és az időtől elvo­natkoztatott örök problémák bo­hémje volt, most irgalmatlan kö­vetkezetességgel ismételte újra meg újra, hogy a katonai el­lenállás az első és leg­fon­to­s­a­b­b. A többi csak hoz­zátétel. A történelem kérlelhetet­lenül átgördül sorsunkon, ha a hadsereg, a hatóság, a polgárság­­ az utolsó pillanatban gyáva jen életükből jegesség játékával akarja mr­mtalan el­úszni a következményeket. Egy reggel azután bekuty­­ott a kis udvari kapu: Gyula is. Vörös vár A ~­paraszt-V- V, SZOLNAY SÁNDOR RAJZA M­­ / VS -A,V­sa

Next