Útunk, 1946 (1. évfolyam, 1-15. szám)
1946-11-09 / 11. szám
ÖTÜNK ŐSZI HAJNALOK Hogy él, hogy zsong még minden, akár a méhraj, a hajnali madárcsicsergés is hogy összefoly, akár egy sebes csermely lármája, akár egy igazi dal... A süket tó fölött pajkos bíbic suhan, érzi a keleti fényt, mely csak egy sóhajtásnyira van, már jön is szelíden, szőke dacosan, s felbukkan a hegy mögül. Előjött messze, messze fészkibül a tegnap s az éjszaka bilincséből, hogy születve szüljön halott tűnő csillagokat, ébredő világos napokat. Ó csodás, érett napok, nyugtalan, lázas őszi hajnalok, amikor szólít a kormos gyárak dudája hív, könyörög s parancsol munkába: embereket, akik csak álmukban voltak boldogok. Ó csodás fényű könnyes hajnalok, mikor a vágy a leggyorsabb utas, legfürgébb a gondolat. Ilyenkor akarlak Téged, ki borongás napjaim tükre vagy, mint szelíd tó vize, mely tükre a fáknak, s a felhős égnek. Ilyenkor legsúlyosabb az emlék, mert vágyódom, erősen vágyódom Téged látni még... még csak egy hosszú, akár egy rövid életen át. S amit egy egész világ sem adhat drága szép szemedben keresném... BALLA KÁROLY ‰‹ ;‡•› * ■ ) i Ur MAGYAROK, ROMÁNOK testvéri kézfogása a szovjet‘ ^ hadifogságban A Szovjetunió egyik közös fogolytáborában német, olasz, román, francia és más nemzetiségű hadifoglyokkal éltünk együtt. A tábor belső szervezését, élelem felvételezését és elkészítését a hadifoglyok közül kijelölt vezetőség végezte. Mivel a németek számbeli többségben voltak, a legtöbb táborban a vezetés az ő kezükben volt. Sokan közülük látva, hogy az idők szelének iránya megváltozott, demokratáknak adták ki magukat. A fasiszta szellem azonban olyan mélyre hatolt beléjük, hogy minden tettük leleplezte önző, imperialista szellemű voltukat. A más nemzetek hadifoglyai szintén érezték a német elnyomást. A közös sors és közös problémák a különböző nemzeteket összehozta. Közös harcot kezdtünk a németek ellen a tábor belső parancsnokságában való részvételért s nem utolsó sorban a szakácsi állásoknak a nemzetek számarányának megfelelő betöltéséért. E közös küzdelemben különösen a magyarok és románok között alakult ki jó bajtársi szellem. A közös anyagi érdekek felismeréséből született magyar—román bajtársi viszony a munkában edződött meg. A nagyon szép eredményt felmutató és az orosz térparancsnokság elismerését is kiérdemelt magyar és román munkásbrigádok versenyre hívták ki a németeket. A magyarok és a románok között a munkában olyan szoros volt az együttműködés és egymás kisegítése, hogy felülmúlták a németeket. Említésre méltó, hogy a magyar—román közeledésben a magyarországi magyarok az erdélyiek előtt jártak. A jó bajtársi viszony később a kultúrközeledésben meleg barátsággá fejlődött. A tábor kultúrtermében koncerteket és kultúrelőadásokat felváltva rendeztek a különböző nemzetek hadifoglyai. Lassan-lassan az a szokás alakult ki, hogy udvariasságból a más nemzetiségűeket is meghívták a terem befogadó képességének megfelelő számban. A magyarok és a románok között kölcsönösen sokkal nagyobb volt az érdeklődés egymás előadásai iránt, mint a más nemzetiségű hadifoglyoknál. Március 15-én, a magyarság szabadságünnepén történt meg, hogy amíg a németek nem is képviseltették magukat az ünnepi előadáson, addig a román hadifoglyok egytől-egyig eljöttek az ünnepségre és lelkesen éltették a szabadságért és a haladásért küzdő magyar népet. Természetesen a magyar rendezőségnek gondja volt rá, hogy minden számot románul is konferáljon. A Groza-kormány uralomrajutásának emlékünnepélyén a magyarok is teljes számban jelentek meg. Sőt egy fazekasból a fogságban költővé fejlődött magyarországi fiú ódát írt Grozához. Egy másik román kultúrelőadáson a román fiúk magyar népdalokkal kedveskedtek a magyar hallgatóknak. Az énekesek figyelme arra is kiterjedt, hogy született magyar előtt tartsanak próbát, megkérve, hogy magyartalan kiejtésüket kijavítsa. Ez év tavaszán a magyarok népi táncokat mutattak be óriási sikerrel. Olyan nagy volt az érdeklődés, hogy hétszer kellett megismételjék az előadást. A hadifoglyok közül a románok örvendtek a legjobban a magyarok nagy sikerének. A következő kultúrelőadáson a magyarok bíztatására a románok is népi táncokkal léptek fel. Ez alkalommal a románok a magyaroktól kapták a legtöbb tapsot a megérdemelt sikerért. Érdekes, hogy az előadás utáni méltatásban a románok a magyarok játékából főleg a finomságot emelték ki, a magyarok pedig a románok táncában megnyilvánuló ősi erőt csodálták meg. A magyar—román barátság a kalákaszerűen rendezett közös nótaestéken vált igazán meghitté. Mindkét nép fiait kölcsönösen a népdalok érdekelték, mint ami legjobban kifejezi a két nép lelkivilágát. Ezeken az estéken a magyar és román nyelvet egyaránt beszélő erdélyiek örvendettek a legnagyobb megbecsülésnek. A mi helyünk középen a magyarországi magyarokés az ókirályságbeli románok között volt, hogy a dalok szövegét lefordítsuk és általában lehetővé tegyük közöttük a társalgást, a kultúrközeledést. Mi erdélyi magyarok ekkor éreztük, hogy valójában a híd szerepét töltjük be a magyar és román nép között. A magyar—román barátság elmélyülése folytán a magyarok és románok agyában egyszerre fogant meg a közös faliújság kiadásának a gondolata. A magyarok románnyelvű, a románok magyarnyelvű cikkeket írtak. A fordítók mi erdélyiek voltunk. A faliújság 12 cikke pompásan ecsetelte a két szomszéd nép közös sorsát és közös problémáit, amelyeknek mgoldása csak közös összefogással érhető el, így jutottunk el a személyes barátságtól a közös nemzeti érdekek felismeréséig. Egy magyar festőművész hadifogoly az óriásméretű faliújság keretéül gyönyörű erdélyi tájat festett. Az előtérben a két ország határánál egy magyar és egy román paraszt állott nemzeti viseletben. Baráti kézfogásuk súlya alatt az elválasztó határkő ledőlt. A kétnyelvű újságcím betűinek megrajzolásánál a tervező nem használt centimétert, hogy a magyar és román szöveg betűi azonos nagyságúak legyenek, hanem kizárólag csak a művészi kivitel szempontjára volt tekintettel. És ez természetes volt az azonos anyagi érdekek felismerése után a művészet magaslatán egymással találkozó két nép fiai előtt. Egyik közös nótaest emelkedett hangulatában hangzott el a kölcsönös nagy lelkesedést kiváltó indítvány, hogy a hadifogságból való hazatértünk után, mihelyt a gazdasági helyzet megengedi, közös magyar-román hadifogolytalálkozót rendezünk: az egyik évben Budapesten, a következőben Bukarestben, vagy a Fekete-tenger partján, hogy ezáltal is jobban megismerje egymást a két nép. A táborunk magyarországi hadifoglyainak nagy részét ez év június havában hazaszállították. A románok meleg búcsúbeszédben fejezték ki jókívánságaikat a szabaddá vált magyaroknak. Útravalóul egy magyar és román nemzeti színű szalaggal átkötött virágcsokrot nyújtottak át és nótaszóval kísérték el a tábor kapujáig a magyar bajtársakat. E meleg baráti viszony kialakulására feltétlenül döntő módon hatott a szovjet népek közötti testvéri viszony légköre. E szellemet tükrözi az összes hadifoglyok által rendezett nemzetközi koncerten történt eset. A koncert már javában folyt, amikor megérkezett az orosz táborparancsnok. Tekintete a terem fő falán elhelyezett szovjet zászlóra esett, majd a koncert folytatását letiltva, magához hivatta az ünnepély rendezőjét. A hallgatóság soraiban ülők — nem hallva beszélgetésüket — nem tudták elképzelni, hogy mi nem tetszik az orosz ezredesnek. A talány csak akkor nyert megoldást, amikor pár perc múlva a szovjet zászló mellé magyar, román és osztrák zászlókat tűztek ki. Csak ennek megtörténte után adott engedélyt a táborparancsnok a nemzetközi hangverseny folytatására. (A német zászlót azért nem tűzték ki, mert nemzeti szuverenitásuk még nincs elismerve.) A hazatérés előtt a magyarok és románok kölcsönösen megfogadták, hogy idehaza is ápolni fogják a hadifogságban felismert közös sorsra alapozott baráti viszonyt, küzdeni fognak a két nép barátságáért és keményen fognak harcolni az imperialista érdekeket szolgáló sovinizmus ellen. László Ferenc Lélektani ekhó A múlt század végén egy francia spirituális filozófus, Alfred Fouillée, megírta az európai népek összehasonlító lélektanát. Az utóbbi két évtizedben szinte divatos műfajjá lett a nemzetek portréját megrajzolni. A spanyol Madariaga a franciákat, angolokat és spanyolokat vetette össze az európai humor magaslatáról, a romanista Wechsler a német és francia nyelv ió szelleméből és „jellegéből“ igyekezett kihámozni a két ellenséges nép karakterét. Magyarul nagy irodalom foglalkozik a népek lelki struktúrájával. Nomina sunt copiosa... "» " Ilyen gondolatok környékezték elmémet, mikor a borbélysegéd enyhén figyelmeztetett, hogy tessék megtámasztani a fejet, mire én aggódva válaszoltam, hogy nem szeretem a fej hátrasüllyesztését, mert szédülök tőle. Negyvenévi borotválkozó múltam tapasztalatai alapján nem ok nélkül félhettem tőle, hogy nyomban bosszút állva megfogja az ajkamat, aminek érintetlenségét még a saját ujjaimmal szemben is garantálni tudtam vagy netán benedvesíti szivaccsal a fülcimpámat, avagy megvág és — ami még szörnyűbb — hegyes követ vesz elő, hogy az előző vendég vércsöppjeit az én sebembe plántálja. Minden ország-nak megvan a támasza-talpköve, minden népnek a maga borbélyfajtája. A magyar borbély kitünően és a legsimábbra borotvál, kézügyessége a sebésszel vetekszik, de — valljuk be — kissé fölényesen kezeli a páciensét. Mert ne tévesszen meg senkit az udvarias frazeológia, a borotválkozó teljes cím- és jellegének néha indiszkrét fitogtatása, sőt az sem, hogy esős időben odahajol a füledhez, mondván, hogy rossz idő van kéremálássan, napderű esetén pedig bizalmasan közli veled, hogy régen nem volt ilyen szép idő, nyilván csak a célból, hogy a lankadó diskurzust egy-egy új, politikátlan fordulattal élénkítse — mindez ne tévesszen meg senkit, mert minden úgy történhetik, ahogyan ő akarja. Kopasz fejed körhajából csak éppen annyit ígér levágni, amennyi muszáj, de aztán alaposan megkopaszt. Az álladát erősen megszorítja, gyöngéden jelezni óhajtván, hogy szakmunkájának masszírozási jellege is van, tehát simogatása és ujjtechnikája voltaképen a közegészségügyet szolgálja, mint hajdanában a félcseri dicső múlt idején. Van, aki tulajszerűen számonkéri tőled, hogy mért nem jelentkeztél három hónapja, amit csak úgy tudsz kiparírozni, ha bevallod neki, miszerint közben kineveztek a hondurasi követségre sajtóattasénak, de minden negyedévben hazaröpülsz, mert csak a Kismester utcában tudnak borotválni. Aki pedig azzal kellemetlenkedik, hogy uraságod ugyebár nem idevalósi, azt ugyanezzel a válasszal megnyugtathatod.” A német borbély a higiénia halkszavú és szakavatott hivatalnoka. A körmei ragyognák és cigarettára gyújtás előtt gyógyjavallja a kézmosást. Mielőtt szappanozna, „vitamindús“ krémet dörzsöl az arcodra. Hófehér köpenyében tanársegédnek néznéd, ha nem azzal kezdené, hogy vételre kínálja a szappanrudat, amellyel megkent, vagy hogy diszkrét mosollyal kerek skatulyát vesz elő, amelyen nagy kérdőjel mutatja, hogy mifajta francia áru van benne ... A német borbély szereti a széles borotvakést, nem szúrja meg körmével a nyakadat, mikor a gallérodba illeszti a frottir-par-tedlit. Fölhívja figyelmedet az orvosi hetilapra, amelyben a helybéli tiszti főorvos a pamacshasználat ellen nyilatkozott. Seprűvel gondosan leütögeti a nagykabátodat és azzal búcsúzik, hogy tiszteld meg őket máskor is.̇ A francia borbély külön fejezet! Ott kezdődik a dolog, hogy Illőben egy Beaumarchais nevű író halhatatlanná tette Figaro-t, az ezermester-szellemes borbélyt, akiben a latin humor és a vásári olasz komédiák pajzánsága egyesül, szülte francia nemzeti karakterfigurává. Figaro az élet fölülről néző filozófusa, örökké vidám és ötletes, gáláns költő és bohém kalandor egy személyben, sebész és patikus, nőügyekben leleményes, mint a furfangos Odysseus a hadicselek és diplomácia útvesztőiben ... Az egyik legnagyobb párisi napilap a Figaro nevet viseli. Ez körülbelül olyan, mint ha — mutatis mutandis — egy komoly pesti újság Tallérosy Zebulon vagy Ludas Matyi néven jelenne meg. Figaro utódai disztingvált gentlemanek, ritkán fiatalok, a Regényes magyar borbély módján, inkább komor tudósai az arcászati szálon elegáns és néma miliőjének, ahol az áldozat hosszú műtétnek veti alá magát és ahonnan újjászőrtelenítve távozik. Súlyos keresztkérdésekkel fogadja a jámbor külföldit és ha az illető csupán borotválást igényel, nem érdekli többé a szimpla eset. Elvégre a borotválkozást úriember otthon végzi, mint a mosdást. De a haj, Monsieur, a haj! Eme sóhajban benne van az ancien régim e torony frizuráinál, minden prédeux emléke, a paróka bonyolult művészetének regényes titka, az álszakállhoz tapadó farsangi álromantika. A különböző, drága fejmosások mutatják meg igazán, hogy kinek mi van a tarkója mögött. A szakáll pedig még a hajnál is fontosabb. A szakáll a francia férfi dísze. Mutasd meg a szarkálladat és megmondom, ki vagy: hegyesszakállú kedélyes agglegény, pofaszakállas operaházi kulisszahabitné a nyolcvanas évekből, vagy lantszakálú, tudós pedagógus. Mindezeknek a variációknak virtuóz mestere a francia borbély, a csattogó ollóknak, kis- és nagy fésűk, puha és kemény kefék szuverén kezelője. Az öregedő francia borbélysegéd, aki szakálla javát már lenyirta, este szmokingban megy színházba, vasárnap pedig valahol a marnei csaták vidékén vikendezik. Az olasz borbély, akire Itália kék ege mosolyog... Mondhatnám „habozás“ nélkül megy neki a kubista ecsetvonásokkal fölkent arcnak. De előbb sebbel-lobbal feni a hosszú szíjon a gyilkos szerszámot, széles mozdulatai közben karját kitárva és operaáriát dúdolva. Hosszabb az előkészület, mint maga a cselekmény. A művész nagyvonalúsága jellemzi. Nem a kisplasztika, nem a fűszálábrázoló realizmus híve. Egy lehúzás és a szakállad felét meghagyja holnapra. Már nyitja is kétfelé a csörgő fonalakat, amik között kibújsz az utcára. Ha pedig disszertációt akarnál készíteni összehasonlító lélektani és történetszociológiai alapon az európai borbély lelki alkatáról, vedd figyelembe azt is, hogy a mohamedánok találták ki azt a szellemes üdvözlést, hogy Allah növessze meg a szakálladat és hogy nem véletlen az sem, miszerint a magyar nyelvben a frizer, a borbély, az otkorony francia eredetű szavak, a bajusz taján kaukázusi, a pakompart osztrák, a stuccol német, a sampon angol, de a bajuszkötő huszárosan magyar. GARAZDA PÉTER Iskolák ! TANKÖNYVEK FÜZETEK legolcsóbb beszerzési forrása Józsa Béla Al Actaeum leoozsvár, Szabadsáy-rét 17 ,9 yi Asztalosok figyelmébe! FURNIR-1 RAKTÁRI ALBERT DEZSŐ I C L U 1, TIMARUTGil 20. 1