Útunk, 1949 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1949-01-01 / 1. szám
§ ii Jfc.-r©.k% UTÓNKAZ ELO PROLETAR NEMZETKOZILEG VW A Romám Mankáspárt Politikai Irodájának Határozata a nemzeti kérdésben, kérlelhetetlen harcot hirdet a dolgozók egységének legveszélyesebb ellensége, a polgári nacionalizmus ellen. A Határozat megjelöli ugyanakkor az osztályellenség e megosztó politikájának ellenszerét is. A tömegeket a proletárnemzetköziség szellemében kell nevelni Mit jelent a gyakorlatban, a mi sajátos romániai feltételeink között, a proletár nemzetköziség terjesztése? Hogyan folytassuk ezt a nevelő munkát a magyar és a román polgári nacionalizmus, a sovinizmus elleni harcban? Lenin és Sztálin tanítása arra figyelmeztet, hogy ebben a tömegnevelési munkában az egységes célt két oldalról kiindulva kell megközelítenünk. Hiba volna az internacionalizmus hirdetését konkréten egyforma módszerekkel végezni mind a román, mind a magyar dolgozók között. Az út, amely a polgári nacionalista maradványok felszámolása felé visz két irányból tart egy pont felé. Mást kell hangsúlyoznunk a magyarság körében folytatott nevelő munkában és mást a románság körében. Ebben természetesen nincs semmi ravaszkodás, nincs semmilyen ellenmondás. Egyszerűen arról van szó, hogy az igazi internacionalizmus, a proletár nemzetköziség követelménye szerint a román lakosság között működő kommunistáknak a jogegyenlőség kiteljesítésére és a sovinizmus leküzdésére kell fektetniük a hangsúlyt, míg a magyarság tömegeiben tevékenykedőknek, minden erejükkel az elszigetelődés, a nemzeti elzárkózás és partikularizmus ellen kell harcolniuk. Miért? Azért, mert a román polgári nacionalizmus ma főleg abban jelentkezik, hogy egyes közszolgálatban lévő elemek — az osztályellenség idológiáját közvetítve — „közönyt és megnem értést tanúsítanak a nemzetiségi tömegek szükségletei iránt. A Párt és a kormány politikájával ellentétben, ezek az elemek akadályt gördítenek a román nép és az együttélő nemzetiségek testvéri egyetértésének útjába és kompromittálni igyekeznek a népi demokratikus államszervezeteket“. A Határozat itt nyilvánvalóan azok ellen mozgósít, akik egyes hivatalokban gátolják meg például az anyanyelv használatát, vagy nem veszik figyelembe egyes vidékek sajátos nemzetiségi arculatát és problémáit. A proletár nemzetköziség szellemében folytatott nevelőmunka nem elégedhet meg általános szólamokkal, hanem konkréten az ellen a megnyilvánulás ellen kell forduljon, mely mögött felfedezhető a polgári nacionalizmus, az osztályellenség befolyása. Az is mellébeszélés volna természetesen, ha a románság körében például, elzárkózási irányzatokkal vennénk fel a küzdelmet, amikor az elszigetelődés nyilvánvalóan a magyar polgári nacionalizmus, a magyar sovinizmus fő jelentkezési formája. Sztálin megállapította, hogy az elkülönülési irányzatokban az egykor elnyomott nemzetiségek volt uralkodó osztályainak törekvése jut kifejezésre melyek a szocialista építéstől való elzárkózással, a közös erőfeszítésektől elszigetelődve, gyengíteni akarják a dolgozók egységét. Minden ilyen elkülönülési irányzat a magyar kizsákmányoló osztályok maradványainak kísérlete arra, hogy az osztályellentétek elkenésével fenntartsák a „magyar egység**-et és bizalmatlanságot ébresszenek a magyarságban a román néppel és a Román Népköztársasággal szemben. Az osztályellenség tehát szintén két irányból igyekszik ugyanazon cél felé. Az anyanyelv használatát gáncsoló és a nemzetiségi problémák iránt közömbös tisztviselő ugyanis nem csak a magyarságot sújtja, hanem elsősorban a népi demokrácián ill. Rendszerünk gyengítésére törve találkozik a magyar elzárkózókkal, akik ugyancsak a népi demokratikus álamhatalom hitelének aláásásán dolgoznak. A Határozat szerint „a magyar nacionalista polgárság maradi szelleme még most is érezhető egyes kulturális és gazdasági intézményekben“. Emlékezzünk csak vissza, milyen ellenállást kellett leküzdeni akkor, amikor például a magyar és a román szövetkezetek egységesítéséről volt szó. Figyeljük csak meg a művelődésünkben fellelhető hasonló elszigetelődési tendenciákat. Ezek az elszigetelődök elzárkóznak egyfelől Népköztársaságunk kibontakozó- demokratikus, szocialista tartalmú és formájában nemzeti - kultúrájától, viszolyognak minden együttműködéstől . Az Egyesült Nemzetek közgyűlésének plénuma 1948 december 11-én jóváhagyta az „Emberi Jogok Nyilatkozatát", amelynek szövege azonban csak igen hézagosan és tökéletlenül fejezi ki az alapul szolgáló főbb jogtételeket, minek következtében a kitűzött célt nem is valósíthatja meg. Amikor ezt Visinszkij szovjet fődelegátus fölhozta, egyúttal meggyőző érvekkel mutatott rá egyfelől arra, hogy az emberi jogokat el sem lehet képzelni az államtól függetlenül, azaz magának az államnak (jelesül: az állam szuverén vitájának) védelme és biztosítása nélkül, másfelől pedig, hogy az emberi jogokat nemcsak kinyilatkoztatni, hanem e jogok érvényesítését hatásosan biztosítani is kell. Visinszkij megállapításai alkalomszerűvé teszik az alábbi rövid áttekintést, amely rávilágít arra, hogy új Alkotmányunk mindezeknek a kellékeknek milyen kiváló módon tesz eleget s egyben jelzi a levonható tanulságokat. román kultúrintézményekkel és sérelmi politikájukkal állandóan gyanakvást igyekeznek elhinteni a magyarság lelkébe, ám tágra nyitott kapukat sürgetnek a „kultúregység" nevében minden magyarországi sajtó- és kultúrtermük számára. Természetesen ezek az elemek nem az új, demokratikus magyar kultúra gyümölcseit hiányolják. Nem is hiányolhatják, hiszen azok szabadon eljutnak hozzánk. A „kulturális egység“ alatt ők a reakciós magyar kultúrával való egységet, Rákosi Jenő, Hercegh Ferenc, a Mindszenthy-féle „Új ember“ „kultúrájával“ megőrizendő egységet értik. Elszigetelődésük tehát egy irányú. Csak a haladó román és az új romániai valóságot kifejező kultúrával szemben érvényes. Nem akarnak azonban megválni a dollárkultúra, a dekadens polgári művészet rothadást és bomlást árasztó termékeitől, melyeket egészen az utóbbi időkig egy ma már felszámolásban lévő liberális kultúrpolitika következtében szabadon terjesztettek Magyarországon. Nem engedhetjük a politikából nagyrészt már kiűzött „magyar egység“ feltámasztását művelődésünkben! Nincs szükségünk elvtelen „magyar kultúregység“re sem, de igenis, egységet akarunk a haladó román kultúrával, hazánk nemzetiségeinek a mi valóságunkat visszatükröző kultúrájával. Kapcsolatban akarunk ugyanakkor maradni és kimélyítjük kapcsolatainkat az új, népi demokratikus, szocializmus felé haladó Magyarország, a magyar dolgozók kultúrájával. Az elkülönülést és nemzetiségi bezárkózást hirdető irányzatok termemindenek előtt: a szuverenitás kérdése. Jellegzetesen domborodik ki Alkotmányunk 1. szakaszának nagyjelentőségű elvi tételle: „A Román Népköztársaság népi, egységes, független és szuverén állam". Visinszkij az Emberi Jogok Nyilatkozata tervezetének bírálata során egyebek között azt is kiemelte, hogy a tervezet több szakasza figyelmen kívül hagyja a demokratikus államok szuverén jogait, kapcsolatban azzal a képtelen „elmélettel", amelynek a legutóbbi időkben egyes polgári szakírók a „tudomány" leple alatt szeretnének hangulatot kelteni. Ezek az „államtudósok“ anynyira mennek, hogy egyenesen „túlhaladotténak, sőt, mi több, „reakciósának bélyegzik az állami szuverenitás elvét. Szerintük az egész szuverenitás nem egyéb, mint fikció, mert — azt mondják — mindazok a társadalmi alakulatok, amelyeket mi államoknak nevezünk, voltaképpen csak önállótlan, függő részei annak a hatalmas vládszervezetnek, amelyben szükségkényen bele kell tartoznia valamennyi országnak. Nem nehéz meglátni a lólábat ebben a fantasztikus elméletben. „Tudományos“ igazolása akar ez lenni annak a törekvésnek, hogy az amerikai imperializmus behatolhasson minden álam belső életébe és irányíthassa prinast gazdasági és politikai működését. Az ilyen kí°érletekre adja meg a félre nem érthető, határozott választ a fentebb idézett első szakasz. .,Az imperialista nagyhatalmak“ — mondotta Gheorghiu-Dej az Alkotmánytervezet kiterjesztése alkalmából tartott beszédében — „azt a szerepet róttákk Államunkra, hogy a határesendős cég feladatát lássa el a a Szovjetunió határain.... Mi véget vetünk ennek a helyzetnek • •“ Az állami szuverenitásnak különös jelentősége van éppen az emberi jogok szempontjából. Nemlehet elképzelni — jelentette ki Visinszkij — az államtól független emberi jogokat, sőt maga a jog fogalma is egyet jelent az állam fogalmával. Ez indokolja a fent már említett követelményt, hogy az állam szuverénittásának teljes és tökéletes biztosítása nélkül az emberi jogok is illuzóriusokká válnak. n I Az ember helyzete az állam- I ban nem az elvijén kijelen- ■ tett és himnoztatott, hanem a tömpén biztosított 6* megvalósitott jogok összességétől függ. A polgári alrotmányok flgy ezek között az 1868.-i, illetőleg 1023.-i Román Alkotmémt is) fo rngi Jog Tervben kijelentették az úgynevezett alapjogokat. Csakhogy ezek az alapjogok — legalább is a dolgozó néptömegekre nézve, tehát az állam népességének túlnyomó többsége szempontjából — csupán fives szavak voltak. Amint Sztálin találóan jellemzi: ,A polgári alkotmányok kétkeny talaja a volt kizsákmányoló osztályok által sugallmazott Bérelmi politika. A „magyar egység“ felszámolása előtt ennek a bűnös politikának még tág tere volt a MNS- ben. A „magyar egység“kizsákmányolót és kizsákmányoltat egy kalap alá vevőirányzata ,magyar nemzeti sérelemnek tüntetett fel, minden olyan demokratikus intézkedést, mely sértette a magyar kizsákmányolók érdekeit ésmagyar sérelemként tálalva, alkalmas volt arra, hogy elszigetelődést, köldöknézést és búsmagyarkodást tápláljon. Napjainkban, ennek a sérelmi politikának jelmezébe bujtatott, elszigetelődést propagáló gyűlölködő, soviniszta uszításnak a melegágya, a katolikus egyház reakciós vezetősége. A dollárimperializmus szolgálatába szegődött . Vatikán utasításait követve, a katolikus egyház reakciós körei főleg az iskolák államosításából akarnak maguknak és gazdáiknak politikai tőkét, kovácsolni népi demokráciánk ellen. Természetesen ezúttal is „magyar sérelem“-ről siránkoznak farizeus módra mikor pedig — alkotmányunk előírásait végrehajtva — a sovinizmus és a nemzeti elzárkózás, a babonák és a maradiság gócainak felszámolásáról van szó. A felekezeti iskolák ugyanis — akár magyarok, akár mások — a nemzeti elzárkózás, a polgári nacionalizmus és a demokrácia-ellenesség központjai voltak. Államosításuk valóban sérelem: a reakciós, az ország függetlensége és szabadsága ellen törő imperialisták és kegyes ügynökeik sérelme! Új, egységes, demokratikus iőcsoportba oszthatók. Az egyik... egyenesen megtagadja, vagy a gyakorlatban a semmivel teszi egyenlővé az állampolgárok jogegyenlőségét és a demokratikus elveket. A másik... örömmel fogadja, sőt fennen hirdeti a demokratikus elveket, ugyankkor azonban olyan fenntartásokkal és megszorításokkal él, hogy a jogok és szabadságok erősen megcsonkítva kerülnek ki belőle.“ Majd: „a polgári alkotmányok rendszerint arra szorítkoznak, hogy az állampolgárok alaki jogait megállapítsák, anélkül, hogy e jogok valóra váltásának feltételeiről, lehetőségeiről és eszközeiről gondoskodnának.“ A mii Alkotmányunk — ezzel ellentétben — az ember jogait ténylegesen meg is valósítja és azok gyakorlását biztosítja. „A mi Alkotmányunk“ — mondotta Gheorghiu-Dej — „ezeket a jogokat nemcsak beírta, de anyagilag is biztosítja. Ama tény következtében, hogy a Román Népköztársaságban a hatalom a népé, a sajtószabadságot biztosítja az, hogy a nyomtatási lehetőségek, a papír, a szükséges helyiségek, épületek a dolgozók rendelkezésére állanak. A szólás- és gyülekezési szabadság biztosítva van minden dolgozó számára azáltal, hogy rendelkezésére áll akárhány terem, vagy összejöveteli hely, stb.“ Ugyanezt az érvényesülést és tényleges megvalósulást biztosítja Alkotmányunk az összes alapvető jogok tekintetében, ide értve ezzel kapcsolatosan a teljes és valóságos egyenlőséget is nemre, nemzetiségre, fajra, vallásra, vagy műveltségi fokra való tekintet nélkül; kiegészítve az elvi kijelentést azzal, hogy a faji, vagy nemzetiségi gyűlölet bármilyen hirdetése, vagy megnyilvánulása: bűncselekmény. Az állampolgárnak joga van továbbá a munkára s az állam ezt a jogot fokozatosan biztosítja a nemzetgazdaság tervszerű megszervezésével és feskolahálózatunk kiépítése pedig csapás a polgári nacionalizmusra, de hatalmas sikere a proletár nemzetköziség szellemét szétsugárzó nevelő munkának. Két Irányból elindulva, de közös cél felé haladva küzdhetünk legeredményesebben a polgári nacionalizmus és formái, a magyar és a román sovizmus ellen. Következetesen folytatva ezt a lenini kettős nevelő munkát, a BMP kimagasló eredményeket ért el a mindkétoldali sovinizmus elleni harcban. A nemzeti kérdésben alkalmazott helyes és semmiféle kompromisszumot nem ismerő politikájának következményeként pedig megalapozta a román nép és az együttlakó nemzetiségek közötti tartós testvéri együttélést, megszilárdította a dolgozó nép politikai és erkölcsi egységét. A dolgozók nemzetközi szolidaritásának alapja, a proletár nemzetköziség próbaköve viszont a Szovjetunió, a szocializmus hazája iránti ragaszkodás. Ebben a vonatkozásban tehát azonos irányú mind a magyar, mind a román lakosság körében folytatott nevelőmunka a proletár nemzetköziség elmélyítésére. Mind a magyar, mind a román tömegek között egyik legelső és legfontosabb kötelesség harcolni az angol-amerikai imperializmus ügynökeinek legalávalóbb megnyilatkozása ellen, a szovjetellenesség maradványainak leküzdéséért. Ez egyben népi demokráciánk felvirágzásának és függetlenségünk megvédésének legbiztosabb kezessége. GALL ERNŐ lesztésével. (19. szakasz.) Joga van a pihenésre, amely jogot a munkaidő szabályozása, fizetett szabadság, pihenő otthonok, szanatóriumok, klubbok, parkok, sportpályák és más iyen célú intézmények megszervezése biztosítja. (20 sz.) A tanulás,hoz való jogot az ingyenes és kötelező elemi iskolai oktatás, valamint az érdemes tanulóknak és főiskolai hallgatóknak nyújtandó ösztöndíjak, úgyszintén a szakmai és műszaki oktatás juttatja érvényre. (22. sz.) Az országban együttlakó nemzetiségek számára az anyanyelv használatának joga az által érvényesül, hogy olyan körzetekben, ahol nem román nemzetiségű lakosság is él, a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban az illető nemzetiség nyelvét is használni kell, amit ezt az illető nemzetiségbeli vagy megfelelő nyelvtudással bíró hivatali személyzet kinevezése biztosítja. (24. sz.) Az anyanyelven való oktatást törvényhozásunk minden fokozatban megvalósította. A közegészség tekintetében: az állam társadalmi gondoskodás és orvosi segélyt biztosít betegség, baleset, rokkantság és öregség esetére, a 25. sz.-ban megállapított feltételek keretében. Állami védelemben részesül a házasság és család, és különös védelemben az anya és a 18 éven aluli gyermek. A szülők kötelezettségei pedig azonosak a házasságon kívül és házasságból született gyermekekkel szemben. (26. sz.) Biztosítja az Alkotmány a személyes (28.), a lelkiismereti- és vallásszabadságot (27), a lakás sérthetetlenségét (29), a levéltitkot (33) és a kérvényezési jogot (34). E jogok jórészét — mint mondottuk — „proklamálták“ a polgári alkotmányok is. Hogyan valósították meg? Csak példaképpen: utalhatunk a (Folytatás a 1. oldalon) Az állam és az egyén Alkotmányunkban . Az Állami Képzőművészet Kiállításról: CUCURENCQ: Ana Ipătescu 1848-ban Zimtenzárunk IdmanAilám, és tóm A f & " -— — soknak,ráh a szovjetunió! ÉVFORDULÓ Ülöttek, verlek, rúgtok engem, szivem szükött, dobolt — nem volt se házom, se hajlékom, csendes sarkom se volt. Riadton, pislán néztem mindig ki emel rám botot. Áru voltam, cérnára nyüttek s mindenki eldobott. Zúgott a szó a föld alatt, erő gyűlt és remény. Aki ütött-vert eddig engem, azt visszavertem én. Emelt, nevelt, és harcba vitt, — eszem is talpra állt — kézenfogoa, dalra tanított és vezetett a Párt. Dolgos napok órája forgott és küzdelmek sora, csörrenve hullt, mint rabkilincs királyi korona. Azóta gyáram van és tájam, Iskolám van s hazám. Véle növök, miatta szólok és élek igazán. SZÁSZ JÁNOS