Útunk, 1950 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1950-01-14 / 1. szám

A­lie három hónappal ezelőtt zaj­­lott le az angol szakszervezetek (Trade­ Unions) országos kon­gresszusa, melyen nem hangzott el olyan becstelen munkásáruló javaslat vagy jelentés, amit a bársonyszéké a legfelsőbb vezetőség, a legaljasabb sza­vazási módszerek felhasználásával meg ne szavaztatott volna. így szavaz­tatták meg Lawther elnök jelentését is, amely kimondja a sztrájktilalmat és amely a Wall­ Street és a City szája­­ize szerint arra kötelezi a szakszerve­zeti dolgozókat, hogy eleve mondjanak le minden béremelési törekvéseikről­ — miközben a fontleértékelés követ­keztében az árak emelkednek. A sza­vazógép működött itt is, akárcsak az ENSZ gyűlésein, de ez nem tudta el­némítani a dolgozók igazi érdekeiért felszólaló delegátusok hangját . Ezért fogadta tapsvihar annak a szakszervezeti kiküldöttnek a közbe­­szólását, aki , amikor a vezetőség a kommunisták elleni javaslatát beter­jesztette, gúnyosan megjegyezte: miért hoznak határozatot a kommunisták el­len, hiszen ,„az angol dolgozók sorsát Washingtonban nem kommunisták, ha­nem a finánctőke emberei döntik el“. Hasonló taps fogadta White baloldali delegátus megjegyzését a sztrájktila­lommal és a­­gazdasági követelések azögreakasztásával kapcsolatos hatá­rozat előterjesztésekor: ,,Milliók fog­nak ellenünk szavazni , és csak meg­erősíti majd azt, hogy milyen gyenge a szavazatok árfolyama ezen a kon­gresszuson ...” Nem volt ez kedves zene a szakszer­vezeti boncoknak, mert még fülükbe csengett az áruló vezetők feje felett sztrájkoló dokkmunkások hangja, s szívükbe nyilatt annak félelmetes nem­zetközi visszhangja. White megjegyzése rövidesen gya­korlati igazolást nyert. A sztrájktilal­mi szavazat ott díszeleg a kongresszus jegyzőkönyvében,­­ a „szocialista” kormány pedig kénytelen katonaságot kivezényelni, hogy a londoni erőmű­­telepek sztrájkoló munkásai helyett úgy-ahogy biztosítsák London villany­ellátását. Szomorú jelenség ez az áruló jobb­oldali szociáldemokrata vezetők szá­mára. Nem azért, mintha — bocsánat­tal legyen mondva —­ erkölcsi gátlá­saik volnának a katonaság ilyen irányú fel­használása tekintetében. Oh nem, ezek a zsakettbe öltözött angol munkás­gentlemanek mentesek az efajta gát­lásoktól, de — a katonaság felhaszná­lása részükről, a nagyobb darab ke­nyeret követelő dolgozók ellen, dics­telen szerepük utolsó felvonásának kezdetét jelenti. Különösen a „liberá­lis szabadságjogok“ olyan hagyomá­­nyos országában mint a kivénhedt britt oroszlán Anyaországa. Mert Itt a „szocialista" rendőrség, a „szocialis­ta" korbács és gépfegyver még nem­régen — a korlátlan gyarmati kizsák­mányolás lehetőségének idején — csak a gyarmatok proletárjainak volt fenn­tartva .. • Itt a baj és még sok másban is s nemcsak Angliában hanem másfitt ütt­ Minden kapitalista országban, ahol a burzsoázia, a tömegek háború után forradalmi lendületét a jobboldali szo­ciáldemokraták útján való kormány­­zással igyekezett és igyekszik lesze­relni, minden ponton, ahol az impe­rializmus, a monopoltőke a jobboldali szociáldemokráciát tolta előtérbe vé­dőbástyaként vagy faltörő kosként. A jobboldali szociáldemokraták jól tudják: dúsan javadalmazott állásuk csak addig biztos, amíg baloldali frá­zisokkal, üres, tartalom nélküli „szo­cialista” műszavakkal tömegeket tud­nak maguk mögé állítani és az impe­rializmusnak házhoz szállítani. Amíg teljesíteni tudják gazdáiktól kapott legfőbb feladatukat: a munkásosztály egységének megbontását. A katonaság felhasználása azonban véglegesen és menthetetlenül leleplezi őket. A mun­­kásárulás nagy mesterei két tűz közé kerülnek: a dolgozó tömegek elfordul­nak tőlük és elfordul tőlük kenyéradó gazdájuk is: az imperialista tőke. A­nélkül, hogy kisebbíteni akarnánk a veszélyt, amit a munkásosztály egységére ezek ez árulók ma még jelentenek, megállapíthatjuk, hogy az 1949-es esztendő alaposan megnyir­bálta az utóbbi években amúgy is gyen­gülő hatóerejüket, megrendítette jól fi­zetett szolgálati helyüket. Ezért kény­telenek elveikkel ellentétben — ott, ahol a nagytőke kegyelméből és szol­gálatára hatalmon vannak — fegyveres erőt is igénybe venni. Igyekeznek be­bizonyítani gazdáiknak, hogy szükség esetén ők is tudnak annyit, mint Chur­chill buldogjai, De Gaulle terrorlegé­nyei vagy Mannerheim zsandárjai. Ezért lövet a „szocialista" Mock is a sztrájkoló francia bányászokra s a nem kevésbbé „szocialista” Fagerhoim a tüntető finn munkásokra. Ezek a ..katonai hőstettek" azonban a jobb­oldali szociáldemokraták alkonyának végső jelei. A dolgozók előtt ott áll a Nagy Ok­tóberi Forradalom példája, annak minden hatalmas eredményeivel; ott áll a népi demokráciák példája, me­lyeknek indulása, létrejöttüknek a le­hetősége az Októberi Forradalomban gyökerezik, megvalósításaikban azon­ban döntő szerepe volt és van a mun­kásosztály egységének. Elsősorban ezért vár nehéz szerep az egységbon­­tás betyárjaira. Ezért nem hat már eléggé a „szép szó" és kell a börtön, kell a rendőrkutya és a puskagolyó, kell Mochnak 2000 csendőrt ki­­tervelni az amerikai parancsra le­­zá­rvár kapuihoz, hogy számszerűtt jjgicsak nem több mint 2000 mun­­k tával tartson jogos munkahelyétől. ■jler leigázta Európát, de a legyőz­­tb­ennek hitt ármádiát megverte. Leiig űzte és ott megsemmisítette It­álin vezette munkás- és paraszt­­harreg. A dolgozók tudják, hogy mí­­ig Gabriel Perit és kommunista kar­­títá­sait kivégezték a hitleristák, a­­demokrata Blum egy kényelmes fán üdült, tisztiszolgája volt. für- Bvája, nagyúri ellátása — mint Lily SS főúrnak. Ezt kapta jutal­­H Hitlertől, amiért meggyilkolta ,,be­avatkozási poitikájával” a spanyol fón­tot s ezzel együtt megölte a la népfrontot is. ilvén 161 tudják ezt a francia nun- S azt is, hogy mindenütt, ahol fenállás lángja fellángolt a hitleri­ek ellen — a kommunisták állot­­t élen. Blum 1939-ben, a Francia nunista Párt törvényen kívüli hel­­­yének megszavazása után levetet­­t­selyem-nagykereskedői atyai ház­iasával hozott minden „finomsá­­veszett dühvel maga irta le a faire-ben: „Agyon kell löm a kom­ita vezetőket.” Nem volt ideje v­ajtani, de — miközben honfi­­n csegettek Bucn­én walaban —­oBgadja a fiinfoszopus vruai k­il­­lAeboi, amely véres volt az ellen­­áll mozgalom kivégzett hőseinek VL mcia dolgozók mindezt jól tud­­j.j azt is, hogy Blum és társai most chrilui imperializmus huseges ki­­sAi, a gyűlölt amerikai ,»meg. s4H' gaufeiterei. A kommunisták Pt^^vséges összefogásra hívják fel a rHia munkásosztályt s körülöttük mjH becsületes francia hazafit. HcJH hívják a dolgozókat minden ka^lta országban a marshalli rab­­az Atlanti Paktum, az újjá­­&e®leri militarizmust jelentő nyu_­gati WIJ szövetség a dollár tőkések érd* szolgáló minden háborús ka­­rantén, — a békéért.­­ A kétség az iránt, hogy az ÍSV Váltott dolgozók kit követe­et‘ Mochot, Soaakot, Bevint és tiHat, vagy pedig a Kommunista Pártot Vagy talán a földért har­coló * parasztok fognak hallgatni Sara, aki annyiszor lépett ki és tért .ra a gyilkos Scelba oldalára, az „alkai” De Gasperin kormány­ba. Kllnár maga sem tudja bénát van-egy kint. A látszatot akarta ment néha, hogy nem ért egyet sortűzű kollégájával. Hiábavaló fá­radoztak olasz dolgozók olvasták az Unitád, amerikai gazdái megírták Saragatjt nyíltan, ha dollárt akar kapni, jen akcióba ... A Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának ez év no­vemberi határozata megállapít­ja: „A jobboldali szocialisták jelenleg nemcsak saját országuk burzsoáziáié­­nak ügynökeiként lépnek fel, hanen az amerikai imperializmus ügynökei­ként is és az európai országok szo­ciáldemokrata pártjait amerikai pár­tokká, az Egyesült Államok impe­rialista agressziójának közvetlen esz­­közeivé változtatják.“ A dolgozó tömegek nagy többsége tisztán látja a jobboldali szociáldemo­kraták áruló szerepét, mégis hiba vol­na lekicsinyelni azt a veszélyt, amit a nép, a haladás, a béke ügyére nézve ezek jelentenek. A Tájékoztató Iroda határozata éppen ezért a munkásosz­tály egységének­­megteremt­­ésében és megszilárdításában az árulók leleple­zésében és az ellenük folytatandó harc­ban látja a Kommunista Pártok egyik legfontosabb feladatát. Miért? Mert: „A munkásosztály sorainak egységén szükség van a béke megvédésére, a há­borús gyű­jtogattók bűnös szándékainak keresztülhúzására, a demokrácia és a szocializmus ellen irányuló imperialis­ta összeesküvés meghiúsítására, a fa­siszta uralmi módszerek bevezetésének megakadályozására...” S mert a Nagy Októberi Forra­da­lom, a Szovjetunió és a népi demo­kráciák története azt bizonyítja, hogy „A munkásosztály egysége csakis a munkásmozgalom jobboldali szocialista szakadárai és bomlasztói ellen vívott elszánt harcban valósítható meg." Az elmúlt esztendőben számos csapás érte a munkásosztály egységbontóit­, a dolgozó tömegek árulóit — éppen s dolgozók fokozottabb öntudata, ama képességük kifejlődése folytán, hogy a maguk valóságában ítéljék meg az eseményeket s az embereket a tetteik s ne a szavaik szerint értékeljék. Az új esztendő — a Tájékoztató Iro­da határozatának szellemében — eb­ben a vonatkozásban a munkásosztály összes erőinek egyesítéséért és szerve­zéséért folyó harc jegyében indul Nem kétséges, hogy ezt a harcot a dol­gozók a Kommunista Pártok vezeté­sével sikeresen fogják megvívni, így kerülnek a szociáldemokrata árulók valóban két tűz közé, a mun. káss£g végleg kivett soraiból, de egy­úttal kiesnek jólfizetett áruló-stallu­­maikból is. Az imperialisták "használ­hatják majd őket nyíltan házőrző csá­bosokként, de nem többé a munkás­­osztály egységének megbontóiként, a munkásosztály soraiba férkőzött áru­lókként. Számunkra pedig, a munkásosztály számára a nyílt harcban kevésbbé ve­szélyesek. Egyes csábosok lesznek, mint a többi kutyák, akik ugatnak a koncért, de meg nem állíthatják a karavánt, amely halad előre biztos célja felé. BODOR TAMÁS EGYSÉGBONTÁS tejárjai -v I / (Folytatás az 1. oldalról.) H éberben magukhoz a hatalmat, ami­kor is a siker csak a milliós tömege­ket felölelő mozgalom kész szervezeti formáinak aktivizálásától függött.... A szovjethatalom — hangsúlyozza más helyen — a dolgozó tömegek által megtalált út a szocializmus felé, ép­pen ezért helyes, éppen ezért legyőzhe­tetlen De Lenin nemcsak hitt a tömegek­ben, nemcsak tanult a tömegektől, ha­nem mindenekelőtt vezette és tanította azokat. Éppen ebben állott Lenin zse­nialitása, ez, ami Sztálint, a ma Lenin­jét a világproletáriátus hivatott vezé­révé teszi, ebben volt és van a Bolse­vik Párt és általában a lenini-sztálini típusú pártok ereje: az, hogy ilyen szövődési viszony van köztük és a tö­megek között. És ez adja erejét az ál­taluk vezetett tömegeknek is. Lenin nemcsak „a forradalom káo­szának“ és „az önhatalmú tömegakció bacchanáliáinak“ — Sztálin szavaival — önelégült kritikusait ostorozta kí­méletl­enül; ugyanolyan elvi következe­tességgel harcolt a d­nasztizmus, az aszálypolitika ellen, a tömegek, a munkásmozgalom nyomában kullogók ellen is. Igen, a tömegeknek kiapadha­tatlan kezdeményezőképessége, alkotó­ereje van. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne tűzzünk ki célokat e kezde­ményezés elé, ne tereljük mederbe, ne irányítsuk ezt az alkotóerőt. A töme­gek ilyenszerű képességei hajtják a közismert sztálini példa hajóját, mely előbb-utóbb kormányrúd nélkül is át­ér a másik partra. A tömegek hivatott vezetői (és ilyen vezető volt Lenin is) kezében lévő kormányrúd azonban biz­tosan, összehasonlíthatatlanul rövidebb idő alatt a túlsó parthoz segíti a hajót. Például: Lenin azt tanítja, hogy „az élő, alkotó szocializmust maguk a nép­tömegek vezetik". De milyen néptöme­gek? Váljon a magukra hagyott, veze­tés nélkül álló, tudatlan, sőt öntudat­lan tömegek? Korátsem. „Új népréte­gek bevonása nélkül a szocialista tár­­sadalom építésébe — írja tovább Le­nin — a még tunya, széles tömegek öntudatra ébresztése nélkül szó sem le­het semmilyen forradalmi átalakulás­ról." A Nálunk a Ramnán Népköztársaságban is maguk a néptömegek, a dolgozók milliói építik az élő, alkotó szocializ­must mindennapos, áldozatteljes mun­kájukon keresztül. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ez az építés nem célsze­rűen és tervszerűen történik, nem azt jelenti, hogy a célszerűséget és tervszerűséget maguk a tömegek „ter­melik ki"; nem azt jelenti, hogy a tö­megeket nem irányítják ebben az épí­tésben. Az a vezetőerő, mely mozgósít­ja és irányítja a dolgozókat, a Román Munkáspárt. Ez a Párt, Lenin fenti tanítását követi, mikor tevékenységé­nek középpontjába a széles tömegek öntudatra ébresztését, a tömegek ideo­lógiai és politikai színvonalának eme­lését állította. Különösen erőteljesen jelentkezik az iránytmutatás fontossága a tömegek kezdeményező és akcióképességével kapcsolatban korszakunkban és egyben a történelem legnagyobb küzdelmében, a kizsákmányoló és a kizsákmányolás nélküli társadalmi rendszer közötti küzdelemben. Ebben a küzdelemben, mint a ma Leninje, tanítja,­­már nem lehet a világ dolgozóit perspektívátlan, „vak tömegeknek“ tekinteni, mert az Októberi Forradalomé világítótornyot emel számukra, amely útjukat megvilá­gítja és perspektívákat nyújt." A háborús uszítók fegyveres kezét a néptömegek ereje szegezi a földhöz. De, hogy ezt megtehessék,­arra a Szov­jetunió és a lenini-sztálini­ típusú pár­tok tanítják és vezetik öklei. Ez a helyes, lenini viszony a töme­gek és vezetőik között. E­mlítettük, hogy Lenin szerint a tömegek kezdeményező és al­kotóereje a forradalomban, pon­tosabban a szocialista forradalomban bontakozik ki a legteljesebben. Azért ott, mert a kapitalisták fölötti győ­zelem kiválóan alkalmas feltételeket teremt erre. A munka embere, mondja Lenin, csakis most mutathatja meg, mi lakozik benne, most „amikor kissé kiegyenesítheti a hátát, felemelheti a fejét, embernek érezheti magát". Év­századokon át másnak dolgozott, más aratta le munkája gyümölcsét; csak most, a szocialista forradalomban nyi­tott lehetőség arra, hogy saját magának dolgozzék. Innen a szocializmus építésének az az üteme és azok a teljesítményei, me­lyek elérhetetlenek a kizsákmányolá­son alapuló társadalmi rendszerek számára. Ezért tudták a Szovjetunió dolgozói néhány évtized alatt behozni és túlhaladni azt, ami a kapitalista államokban évszázados fejlődés ered­ménye, azért emelt el a népi demokrá­ciák dolgozó tömegei olyan eredménye­ket a szocializmus építésében, mely egyedülálló országok történetében. Ezért építettünk mi hazánkban, a Ro­mán Népköztársaságban többet e né­hány év alatt, mint a burzsoá földes­úri rend évtizedek alatt. A tömegek gáttalan alkotóerejének legmarkánsabb példája korszakunk­ban, a szocialista forradalom korszaká­ban, a szocialista verseny.­­ Lenin szembeállítja a szocialista ver­senyeket a kapitalizmuson belüli ver­sennyel, a konkurenciával. „A konkurrencia a kapitalizmusban a lakosság tömegeinek óriási többsége, a dolgozók kilenc tizede számára azt jelenti, hogy a vállalkozó szellemet energiát, merész kezdeményezést bru­tálisan elnyomják. A szocializmus nemcsak nem fojtja el a versenyt, el­lenkezőleg, először teremti meg ann­­nak lehetőségét, hogy a versenyt való­ban széles, valóban tömeg­méretekben alkalmazzák, hogy valóban a dolgozók többségét vonják be az olyan munká­ba, ahol megnyilvánulhatnak azok a tehetségek, amelyek a népben, e fris­sen buzgó forrásban megvannak és amelyeket a kapitalizmus ezer és ezer, millió és millió esetben eltiport, elnyo­mott és elfojtott“. Le a hákmányolástól megszaba­dult tömik „megmutatták, mit tud­nak", méltatták a szocialista ver­senyek éli jelentkezésében, a szub­­botnikokba­n Ezek az éhes munkások — írja Lejlj — kommunista szomba­tokat rendnek, minden fizetés nélkül túlóráznak, annak ellenére, hogy fá­radtak, micínzottak, kimerültek az éhségtől, annak a termelékenységének óriási engedését érik el. Hát nem óriási hősi­ség ez? Hát nem világtör­ténelmi mentőségi­ fordulat kezdete ez?" Az volt. Lenin, a tömegek zseniális ismerője , tanítója, felismerte a tö­megekből m­övő szubbotnik mozga­lomban jelztkező öntudatot, forradalmi eltökéltsége a saját sorsukat kezükbe vevő millió erejét — a felszabadult tö­megek aai jellegzetességeit, melyek elengedhete,ennek a „világtörténelmi fordulat“ főtételéhez, a kizsákmányo­lás nélküli trsadalmi rend felépítésé­hez. Csakis a tömegeknek ilyen — ezen a síkon előtör a szubbotnik mozga­lomban jelentkező — kezdeményező és alkotóereje áltoztathatta át a Szovjet­uniót páratlnul rövid idő alatt el­maradt a Brttországból élenjáró ipari országgá. Csakis a­ömegeknk ez az aktív részvétele , erőkifejtése teszi lehető­vé a népi fonokráciák országainak és így a Roman Népköztársaságnak is, hogy a szoci­zmust építsék. A töme­geknek ilyen magatartása és aktivitása, a tömegesetik ilyen lendülete eredmé­nyezte azt, egy első Állami Tervün­ket túltelj­esíettük és ez a biztosítéka új tervün­k ízesítésének is. A kozm­unuizmus építése a Szovjet­unióban, és mi szocializmus építése a népi d­emokratákban a legnagyszerűbb megn­yitvánul­a a tömeges történel­­m­et csináló altotóerejének. A népben, e frissen buzgó forrás­ ,­ban rejlő erők azonban nem­ -­s csak gazdasági és politikai terü­leten nyilvánulnak meg, hanem kultu­rális síkon is. Gorkij mondotta: „A nép nemcsak az az erő, amely minden anyagi értéket megteremt, hanem egyedüli és kiapadhatatlan forrása a szellemi értékeknek is. A nép az első szépen és lángeszűen alkotó filozófus és poéta, alkotója a föld minden nagy költeményének és tragédiájának s e költemények és tragédiák legnagyobbi­kának, a világkultúra történetének." A kapitalizmusban azonban a széles néptömegek, bár ők teremtik a kultú­rát, nem részesedhetnek annak legele­mibb javaiból sem. Lenin megkülönböztetett gondot for­dított arra, hogy közelvigye a tömege­ket a kultúrához. A kultúrálatlan em­bereknek nincs lehetőségük arra, hogy cselekvően részt vegyenek a társadal­mi életben, politikában, az ilyen em­ber, Lenin szavaival, ,,történelmen kí­vül", politikán kivil", „kultúrán kí­vül" áll. Magának a művelődésnek elsajátítá­sa hatalmas akaratot és tetterőt kíván. Lenin tudta, látta, hogy ez az erő meg­­van a tömegekben. „A munkások egy pillanatra sem felejtik el, hogy szüksé­gük van a tudás hatalmára. Az a rend­kívüli buzgalom, amely a munkások részéről a művelődés tekintetében megnyilvánul ... mutat­ja, hogy a pro­­letáriátus soraiban e tekintetben nincs és nem is lehet tévelygés." A tömegeknek ez a kultúrabefogadó és kultúraalkotó képessége, a Szovjet­unió magasrendű kultúrájában, a világ legelőrehaladottabb kultúrájában tel­jesedett ki.­ Ezt és ezeket tanította Lenin a tö­megek alkotóerejéről. És a burzsoázia „tudósai", „ideológusai“ és „elittjei“ siserahadának, kik félelmükben és gyű­löletükben megvetik és semmibe veszik a tömegeket, a proletáriátus tömegeit, Lenin így felelt: „Hadd vonítsanak és ugassanak a burzsoá-társadalom mopszlikutyái .. . hiszen azért mopszlikutyák, hogy meg­ugassák a proletár elefántot. Csak ugas­sanak. Mi megyünk a magunk­ban." . A néptömegek mennek a maguié uj­­ján új életük önálló teremtésének .wj.. . KALLÓS MIKLÓS LENIN- I a tömegek alkotóerejének felszaba­tója

Next