Útunk, 1950 (5. évfolyam, 1-24. szám)
1950-01-14 / 1. szám
Alie három hónappal ezelőtt zajlott le az angol szakszervezetek (Trade Unions) országos kongresszusa, melyen nem hangzott el olyan becstelen munkásáruló javaslat vagy jelentés, amit a bársonyszéké a legfelsőbb vezetőség, a legaljasabb szavazási módszerek felhasználásával meg ne szavaztatott volna. így szavaztatták meg Lawther elnök jelentését is, amely kimondja a sztrájktilalmat és amely a Wall Street és a City szájaize szerint arra kötelezi a szakszervezeti dolgozókat, hogy eleve mondjanak le minden béremelési törekvéseikről — miközben a fontleértékelés következtében az árak emelkednek. A szavazógép működött itt is, akárcsak az ENSZ gyűlésein, de ez nem tudta elnémítani a dolgozók igazi érdekeiért felszólaló delegátusok hangját . Ezért fogadta tapsvihar annak a szakszervezeti kiküldöttnek a közbeszólását, aki , amikor a vezetőség a kommunisták elleni javaslatát beterjesztette, gúnyosan megjegyezte: miért hoznak határozatot a kommunisták ellen, hiszen ,„az angol dolgozók sorsát Washingtonban nem kommunisták, hanem a finánctőke emberei döntik el“. Hasonló taps fogadta White baloldali delegátus megjegyzését a sztrájktilalommal és agazdasági követelések azögreakasztásával kapcsolatos határozat előterjesztésekor: ,,Milliók fognak ellenünk szavazni , és csak megerősíti majd azt, hogy milyen gyenge a szavazatok árfolyama ezen a kongresszuson ...” Nem volt ez kedves zene a szakszervezeti boncoknak, mert még fülükbe csengett az áruló vezetők feje felett sztrájkoló dokkmunkások hangja, s szívükbe nyilatt annak félelmetes nemzetközi visszhangja. White megjegyzése rövidesen gyakorlati igazolást nyert. A sztrájktilalmi szavazat ott díszeleg a kongresszus jegyzőkönyvében, a „szocialista” kormány pedig kénytelen katonaságot kivezényelni, hogy a londoni erőműtelepek sztrájkoló munkásai helyett úgy-ahogy biztosítsák London villanyellátását. Szomorú jelenség ez az áruló jobboldali szociáldemokrata vezetők számára. Nem azért, mintha — bocsánattal legyen mondva — erkölcsi gátlásaik volnának a katonaság ilyen irányú felhasználása tekintetében. Oh nem, ezek a zsakettbe öltözött angol munkásgentlemanek mentesek az efajta gátlásoktól, de — a katonaság felhasználása részükről, a nagyobb darab kenyeret követelő dolgozók ellen, dicstelen szerepük utolsó felvonásának kezdetét jelenti. Különösen a „liberális szabadságjogok“ olyan hagyományos országában mint a kivénhedt britt oroszlán Anyaországa. Mert Itt a „szocialista" rendőrség, a „szocialista" korbács és gépfegyver még nemrégen — a korlátlan gyarmati kizsákmányolás lehetőségének idején — csak a gyarmatok proletárjainak volt fenntartva .. • Itt a baj és még sok másban is s nemcsak Angliában hanem másfitt ütt Minden kapitalista országban, ahol a burzsoázia, a tömegek háború után forradalmi lendületét a jobboldali szociáldemokraták útján való kormányzással igyekezett és igyekszik leszerelni, minden ponton, ahol az imperializmus, a monopoltőke a jobboldali szociáldemokráciát tolta előtérbe védőbástyaként vagy faltörő kosként. A jobboldali szociáldemokraták jól tudják: dúsan javadalmazott állásuk csak addig biztos, amíg baloldali frázisokkal, üres, tartalom nélküli „szocialista” műszavakkal tömegeket tudnak maguk mögé állítani és az imperializmusnak házhoz szállítani. Amíg teljesíteni tudják gazdáiktól kapott legfőbb feladatukat: a munkásosztály egységének megbontását. A katonaság felhasználása azonban véglegesen és menthetetlenül leleplezi őket. A munkásárulás nagy mesterei két tűz közé kerülnek: a dolgozó tömegek elfordulnak tőlük és elfordul tőlük kenyéradó gazdájuk is: az imperialista tőke. Anélkül, hogy kisebbíteni akarnánk a veszélyt, amit a munkásosztály egységére ezek ez árulók ma még jelentenek, megállapíthatjuk, hogy az 1949-es esztendő alaposan megnyirbálta az utóbbi években amúgy is gyengülő hatóerejüket, megrendítette jól fizetett szolgálati helyüket. Ezért kénytelenek elveikkel ellentétben — ott, ahol a nagytőke kegyelméből és szolgálatára hatalmon vannak — fegyveres erőt is igénybe venni. Igyekeznek bebizonyítani gazdáiknak, hogy szükség esetén ők is tudnak annyit, mint Churchill buldogjai, De Gaulle terrorlegényei vagy Mannerheim zsandárjai. Ezért lövet a „szocialista" Mock is a sztrájkoló francia bányászokra s a nem kevésbbé „szocialista” Fagerhoim a tüntető finn munkásokra. Ezek a ..katonai hőstettek" azonban a jobboldali szociáldemokraták alkonyának végső jelei. A dolgozók előtt ott áll a Nagy Októberi Forradalom példája, annak minden hatalmas eredményeivel; ott áll a népi demokráciák példája, melyeknek indulása, létrejöttüknek a lehetősége az Októberi Forradalomban gyökerezik, megvalósításaikban azonban döntő szerepe volt és van a munkásosztály egységének. Elsősorban ezért vár nehéz szerep az egységbontás betyárjaira. Ezért nem hat már eléggé a „szép szó" és kell a börtön, kell a rendőrkutya és a puskagolyó, kell Mochnak 2000 csendőrt kitervelni az amerikai parancsra lezárvár kapuihoz, hogy számszerűtt jjgicsak nem több mint 2000 munk tával tartson jogos munkahelyétől. ■jler leigázta Európát, de a legyőztbennek hitt ármádiát megverte. Leiig űzte és ott megsemmisítette Itálin vezette munkás- és parasztharreg. A dolgozók tudják, hogy míig Gabriel Perit és kommunista kartításait kivégezték a hitleristák, ademokrata Blum egy kényelmes fán üdült, tisztiszolgája volt. für- Bvája, nagyúri ellátása — mint Lily SS főúrnak. Ezt kapta jutalH Hitlertől, amiért meggyilkolta ,,beavatkozási poitikájával” a spanyol fóntot s ezzel együtt megölte a la népfrontot is. ilvén 161 tudják ezt a francia nun- S azt is, hogy mindenütt, ahol fenállás lángja fellángolt a hitleriek ellen — a kommunisták állott élen. Blum 1939-ben, a Francia nunista Párt törvényen kívüli helyének megszavazása után levetettselyem-nagykereskedői atyai háziasával hozott minden „finomsáveszett dühvel maga irta le a faire-ben: „Agyon kell löm a komita vezetőket.” Nem volt ideje vajtani, de — miközben honfin csegettek Bucnén walaban —oBgadja a fiinfoszopus vruai killAeboi, amely véres volt az ellenáll mozgalom kivégzett hőseinek VL mcia dolgozók mindezt jól tudj.j azt is, hogy Blum és társai most chrilui imperializmus huseges kisAi, a gyűlölt amerikai ,»meg. s4H' gaufeiterei. A kommunisták Pt^^vséges összefogásra hívják fel a rHia munkásosztályt s körülöttük mjH becsületes francia hazafit. HcJH hívják a dolgozókat minden ka^lta országban a marshalli rabaz Atlanti Paktum, az újjá&e®leri militarizmust jelentő nyu_gati WIJ szövetség a dollár tőkések érd* szolgáló minden háborús karantén, — a békéért. A kétség az iránt, hogy az ÍSV Váltott dolgozók kit követeet‘ Mochot, Soaakot, Bevint és tiHat, vagy pedig a Kommunista Pártot Vagy talán a földért harcoló * parasztok fognak hallgatni Sara, aki annyiszor lépett ki és tért .ra a gyilkos Scelba oldalára, az „alkai” De Gasperin kormányba. Kllnár maga sem tudja bénát van-egy kint. A látszatot akarta ment néha, hogy nem ért egyet sortűzű kollégájával. Hiábavaló fáradoztak olasz dolgozók olvasták az Unitád, amerikai gazdái megírták Saragatjt nyíltan, ha dollárt akar kapni, jen akcióba ... A Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának ez év novemberi határozata megállapítja: „A jobboldali szocialisták jelenleg nemcsak saját országuk burzsoáziáiénak ügynökeiként lépnek fel, hanen az amerikai imperializmus ügynökeiként is és az európai országok szociáldemokrata pártjait amerikai pártokká, az Egyesült Államok imperialista agressziójának közvetlen eszközeivé változtatják.“ A dolgozó tömegek nagy többsége tisztán látja a jobboldali szociáldemokraták áruló szerepét, mégis hiba volna lekicsinyelni azt a veszélyt, amit a nép, a haladás, a béke ügyére nézve ezek jelentenek. A Tájékoztató Iroda határozata éppen ezért a munkásosztály egységénekmegteremtésében és megszilárdításában az árulók leleplezésében és az ellenük folytatandó harcban látja a Kommunista Pártok egyik legfontosabb feladatát. Miért? Mert: „A munkásosztály sorainak egységén szükség van a béke megvédésére, a háborús gyűjtogattók bűnös szándékainak keresztülhúzására, a demokrácia és a szocializmus ellen irányuló imperialista összeesküvés meghiúsítására, a fasiszta uralmi módszerek bevezetésének megakadályozására...” S mert a Nagy Októberi Forradalom, a Szovjetunió és a népi demokráciák története azt bizonyítja, hogy „A munkásosztály egysége csakis a munkásmozgalom jobboldali szocialista szakadárai és bomlasztói ellen vívott elszánt harcban valósítható meg." Az elmúlt esztendőben számos csapás érte a munkásosztály egységbontóit, a dolgozó tömegek árulóit — éppen s dolgozók fokozottabb öntudata, ama képességük kifejlődése folytán, hogy a maguk valóságában ítéljék meg az eseményeket s az embereket a tetteik s ne a szavaik szerint értékeljék. Az új esztendő — a Tájékoztató Iroda határozatának szellemében — ebben a vonatkozásban a munkásosztály összes erőinek egyesítéséért és szervezéséért folyó harc jegyében indul Nem kétséges, hogy ezt a harcot a dolgozók a Kommunista Pártok vezetésével sikeresen fogják megvívni, így kerülnek a szociáldemokrata árulók valóban két tűz közé, a mun. káss£g végleg kivett soraiból, de egyúttal kiesnek jólfizetett áruló-stallumaikból is. Az imperialisták "használhatják majd őket nyíltan házőrző csábosokként, de nem többé a munkásosztály egységének megbontóiként, a munkásosztály soraiba férkőzött árulókként. Számunkra pedig, a munkásosztály számára a nyílt harcban kevésbbé veszélyesek. Egyes csábosok lesznek, mint a többi kutyák, akik ugatnak a koncért, de meg nem állíthatják a karavánt, amely halad előre biztos célja felé. BODOR TAMÁS EGYSÉGBONTÁS tejárjai -v I / (Folytatás az 1. oldalról.) H éberben magukhoz a hatalmat, amikor is a siker csak a milliós tömegeket felölelő mozgalom kész szervezeti formáinak aktivizálásától függött.... A szovjethatalom — hangsúlyozza más helyen — a dolgozó tömegek által megtalált út a szocializmus felé, éppen ezért helyes, éppen ezért legyőzhetetlen De Lenin nemcsak hitt a tömegekben, nemcsak tanult a tömegektől, hanem mindenekelőtt vezette és tanította azokat. Éppen ebben állott Lenin zsenialitása, ez, ami Sztálint, a ma Leninjét a világproletáriátus hivatott vezérévé teszi, ebben volt és van a Bolsevik Párt és általában a lenini-sztálini típusú pártok ereje: az, hogy ilyen szövődési viszony van köztük és a tömegek között. És ez adja erejét az általuk vezetett tömegeknek is. Lenin nemcsak „a forradalom káoszának“ és „az önhatalmú tömegakció bacchanáliáinak“ — Sztálin szavaival — önelégült kritikusait ostorozta kíméletlenül; ugyanolyan elvi következetességgel harcolt a dnasztizmus, az aszálypolitika ellen, a tömegek, a munkásmozgalom nyomában kullogók ellen is. Igen, a tömegeknek kiapadhatatlan kezdeményezőképessége, alkotóereje van. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne tűzzünk ki célokat e kezdeményezés elé, ne tereljük mederbe, ne irányítsuk ezt az alkotóerőt. A tömegek ilyenszerű képességei hajtják a közismert sztálini példa hajóját, mely előbb-utóbb kormányrúd nélkül is átér a másik partra. A tömegek hivatott vezetői (és ilyen vezető volt Lenin is) kezében lévő kormányrúd azonban biztosan, összehasonlíthatatlanul rövidebb idő alatt a túlsó parthoz segíti a hajót. Például: Lenin azt tanítja, hogy „az élő, alkotó szocializmust maguk a néptömegek vezetik". De milyen néptömegek? Váljon a magukra hagyott, vezetés nélkül álló, tudatlan, sőt öntudatlan tömegek? Korátsem. „Új néprétegek bevonása nélkül a szocialista társadalom építésébe — írja tovább Lenin — a még tunya, széles tömegek öntudatra ébresztése nélkül szó sem lehet semmilyen forradalmi átalakulásról." A Nálunk a Ramnán Népköztársaságban is maguk a néptömegek, a dolgozók milliói építik az élő, alkotó szocializmust mindennapos, áldozatteljes munkájukon keresztül. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ez az építés nem célszerűen és tervszerűen történik, nem azt jelenti, hogy a célszerűséget és tervszerűséget maguk a tömegek „termelik ki"; nem azt jelenti, hogy a tömegeket nem irányítják ebben az építésben. Az a vezetőerő, mely mozgósítja és irányítja a dolgozókat, a Román Munkáspárt. Ez a Párt, Lenin fenti tanítását követi, mikor tevékenységének középpontjába a széles tömegek öntudatra ébresztését, a tömegek ideológiai és politikai színvonalának emelését állította. Különösen erőteljesen jelentkezik az iránytmutatás fontossága a tömegek kezdeményező és akcióképességével kapcsolatban korszakunkban és egyben a történelem legnagyobb küzdelmében, a kizsákmányoló és a kizsákmányolás nélküli társadalmi rendszer közötti küzdelemben. Ebben a küzdelemben, mint a ma Leninje, tanítja,már nem lehet a világ dolgozóit perspektívátlan, „vak tömegeknek“ tekinteni, mert az Októberi Forradalomé világítótornyot emel számukra, amely útjukat megvilágítja és perspektívákat nyújt." A háborús uszítók fegyveres kezét a néptömegek ereje szegezi a földhöz. De, hogy ezt megtehessék,arra a Szovjetunió és a lenini-sztálini típusú pártok tanítják és vezetik öklei. Ez a helyes, lenini viszony a tömegek és vezetőik között. Említettük, hogy Lenin szerint a tömegek kezdeményező és alkotóereje a forradalomban, pontosabban a szocialista forradalomban bontakozik ki a legteljesebben. Azért ott, mert a kapitalisták fölötti győzelem kiválóan alkalmas feltételeket teremt erre. A munka embere, mondja Lenin, csakis most mutathatja meg, mi lakozik benne, most „amikor kissé kiegyenesítheti a hátát, felemelheti a fejét, embernek érezheti magát". Évszázadokon át másnak dolgozott, más aratta le munkája gyümölcsét; csak most, a szocialista forradalomban nyitott lehetőség arra, hogy saját magának dolgozzék. Innen a szocializmus építésének az az üteme és azok a teljesítményei, melyek elérhetetlenek a kizsákmányoláson alapuló társadalmi rendszerek számára. Ezért tudták a Szovjetunió dolgozói néhány évtized alatt behozni és túlhaladni azt, ami a kapitalista államokban évszázados fejlődés eredménye, azért emelt el a népi demokráciák dolgozó tömegei olyan eredményeket a szocializmus építésében, mely egyedülálló országok történetében. Ezért építettünk mi hazánkban, a Román Népköztársaságban többet e néhány év alatt, mint a burzsoá földesúri rend évtizedek alatt. A tömegek gáttalan alkotóerejének legmarkánsabb példája korszakunkban, a szocialista forradalom korszakában, a szocialista verseny. Lenin szembeállítja a szocialista versenyeket a kapitalizmuson belüli versennyel, a konkurenciával. „A konkurrencia a kapitalizmusban a lakosság tömegeinek óriási többsége, a dolgozók kilenc tizede számára azt jelenti, hogy a vállalkozó szellemet energiát, merész kezdeményezést brutálisan elnyomják. A szocializmus nemcsak nem fojtja el a versenyt, ellenkezőleg, először teremti meg annnak lehetőségét, hogy a versenyt valóban széles, valóban tömegméretekben alkalmazzák, hogy valóban a dolgozók többségét vonják be az olyan munkába, ahol megnyilvánulhatnak azok a tehetségek, amelyek a népben, e frissen buzgó forrásban megvannak és amelyeket a kapitalizmus ezer és ezer, millió és millió esetben eltiport, elnyomott és elfojtott“. Le a hákmányolástól megszabadult tömik „megmutatták, mit tudnak", méltatták a szocialista versenyek éli jelentkezésében, a szubbotnikokban Ezek az éhes munkások — írja Lejlj — kommunista szombatokat rendnek, minden fizetés nélkül túlóráznak, annak ellenére, hogy fáradtak, micínzottak, kimerültek az éhségtől, annak a termelékenységének óriási engedését érik el. Hát nem óriási hősiség ez? Hát nem világtörténelmi mentőségi fordulat kezdete ez?" Az volt. Lenin, a tömegek zseniális ismerője , tanítója, felismerte a tömegekből mövő szubbotnik mozgalomban jelztkező öntudatot, forradalmi eltökéltsége a saját sorsukat kezükbe vevő millió erejét — a felszabadult tömegek aai jellegzetességeit, melyek elengedhete,ennek a „világtörténelmi fordulat“ főtételéhez, a kizsákmányolás nélküli trsadalmi rend felépítéséhez. Csakis a tömegeknek ilyen — ezen a síkon előtör a szubbotnik mozgalomban jelentkező — kezdeményező és alkotóereje áltoztathatta át a Szovjetuniót páratlnul rövid idő alatt elmaradt a Brttországból élenjáró ipari országgá. Csakis aömegeknk ez az aktív részvétele , erőkifejtése teszi lehetővé a népi fonokráciák országainak és így a Roman Népköztársaságnak is, hogy a szocizmust építsék. A tömegeknek ilyen magatartása és aktivitása, a tömegesetik ilyen lendülete eredményezte azt, egy első Állami Tervünket túlteljesíettük és ez a biztosítéka új tervünk ízesítésének is. A kozmunuizmus építése a Szovjetunióban, és mi szocializmus építése a népi demokratákban a legnagyszerűbb megnyitvánula a tömeges történelmet csináló altotóerejének. A népben, e frissen buzgó forrás ,ban rejlő erők azonban nem -s csak gazdasági és politikai területen nyilvánulnak meg, hanem kulturális síkon is. Gorkij mondotta: „A nép nemcsak az az erő, amely minden anyagi értéket megteremt, hanem egyedüli és kiapadhatatlan forrása a szellemi értékeknek is. A nép az első szépen és lángeszűen alkotó filozófus és poéta, alkotója a föld minden nagy költeményének és tragédiájának s e költemények és tragédiák legnagyobbikának, a világkultúra történetének." A kapitalizmusban azonban a széles néptömegek, bár ők teremtik a kultúrát, nem részesedhetnek annak legelemibb javaiból sem. Lenin megkülönböztetett gondot fordított arra, hogy közelvigye a tömegeket a kultúrához. A kultúrálatlan embereknek nincs lehetőségük arra, hogy cselekvően részt vegyenek a társadalmi életben, politikában, az ilyen ember, Lenin szavaival, ,,történelmen kívül", politikán kivil", „kultúrán kívül" áll. Magának a művelődésnek elsajátítása hatalmas akaratot és tetterőt kíván. Lenin tudta, látta, hogy ez az erő megvan a tömegekben. „A munkások egy pillanatra sem felejtik el, hogy szükségük van a tudás hatalmára. Az a rendkívüli buzgalom, amely a munkások részéről a művelődés tekintetében megnyilvánul ... mutatja, hogy a proletáriátus soraiban e tekintetben nincs és nem is lehet tévelygés." A tömegeknek ez a kultúrabefogadó és kultúraalkotó képessége, a Szovjetunió magasrendű kultúrájában, a világ legelőrehaladottabb kultúrájában teljesedett ki. Ezt és ezeket tanította Lenin a tömegek alkotóerejéről. És a burzsoázia „tudósai", „ideológusai“ és „elittjei“ siserahadának, kik félelmükben és gyűlöletükben megvetik és semmibe veszik a tömegeket, a proletáriátus tömegeit, Lenin így felelt: „Hadd vonítsanak és ugassanak a burzsoá-társadalom mopszlikutyái .. . hiszen azért mopszlikutyák, hogy megugassák a proletár elefántot. Csak ugassanak. Mi megyünk a magunkban." . A néptömegek mennek a maguié ujján új életük önálló teremtésének .wj.. . KALLÓS MIKLÓS LENIN- I a tömegek alkotóerejének felszabatója