Útunk/Utunk, 1955 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1955-04-22 / 16. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! UTUNK A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG ÍRÓSZÖVETSÉGÉNEK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 16 (338) SZÁMala 40 BÁNT KOLOZSVÁR, 1955. ÁPRILIS 22. PÉNTEK FURMANO­ BÁLINT GYÍ­KJ KÖNYVEK DUMITRU ' 'V Fehér : -n • 5? •geteai könyvtár ff \ «v* !ó) j dó MAJTÉNYI ERIK LENIN Hát ez már így végeztetett, hogy mi Lenint sohase lássuk, mi, kik villámló éjszakán a sok zeg-zúgos árkot ástuk, mi, kiket ezüst repülők riasztottak az iszonyatra, mikor a század derekán, rózsanyílásunk idején repeszek vágtak a falakba. Pedig de jó lett volna egyszer szemébe nézni kérdezőn — de feszesen állt volna akkor a húszesztendős hosszú hadsor­s de szépen megmondotta volna, hol a helyünk, melyik mezőn. Kezünkbe fegyvert adott volna, szívünkbe ébredő hitet, s mi, húszévesek, attól fogva nem hittünk volna senkinek, csak neki . .. Meg nem adatott e seregnek, hogy Lenint lássa, pedig ma tudjuk: szaporán serkentett volna virágzásra. De egy keserves emberöltő szorult közénk és száz hazug beszéd és mákony hódított el, hogy ne láthassuk, hol az út. Hogy ne láthassa meg a gyermek apja szemét, mely rátekint, s vakokká lettünk virradatkor és sosem láttuk meg Lenint. Sosem láttuk. De látjuk mostan, ahány reggelre ébredünk, minden pacsirtás újrakezdés nagy örömében itt van köztünk s hosszan beszélget el velünk. Én láttam, akár merre jártam, jóságos, átható szemét, láttam délben és szürkületkor — zúgtak a szálas jegenyék. Láttam, bement a néptanácshoz, éjszaka meg a csillagok járását nézte egy kazalból, hanyatt feküdt és hallgatott. Egy munkásember asztalánál tálaltak néki vacsorát, a kisgyermeket vizsgáztatta, meg a szülőket ... s ment tovább, s amerre járt, mélyebbre vágott az anyaföldbe az eke, s hangosabb lett a teherautón robogó brigád éneke. S aki elernyedt, új erőre kapott szavától. Könyveit és szívét tárta föl előttünk, és igaz ütközetbe vitt. Szemébe nézett s öntudatra ébredt a grófi volt cseléd — a gyáros és a zsírosgazda előtte hunyta le fejét. Ő mondta meg, hogy békénk ellen hiába tesz a cselszövő, és tőle tudjuk, hogy hazánk van, s csak vele teljes a jövő. S mi, kiket ez a véres század örvénylő mélybe kergetett, már állunk, mint a szírt, szilárdan hullámverés és vész felett,­­ állunk­ gazdái a jövőnek, állunk, és felszegjük fejünk, mert van már pártunk, van már zászlónk, mert napfény tűz már homlokunkra, mert Lenin itt harcol velünk. 1. A hegyek közt a hír terjed tovább: a Kaukázusig értek a csaták. S a zártkarú szobrot a németek meglátták fönn a habzó víz felett. A tábornok így szólt: „Ledönteni! A bronzból mást fogunk mi önteni!" És íme, földön hevert már a test. S midőn homállyal sűrűbb lett az est, autóra tették föl bitang kezek, s kísérték német gépfegyveresek. 2. A sziklák közt vihar zúg, zeng az ég, és partizánt rejt a hegyszakadék. Hol kanyarodik s keskenyebb a völgy, a szovjet golyószóró felüvölt. Szavát a völgy felett, a bérc alatt megkettőzik mélyhangú szirtfalak. Lövések fénye villan, odalenn Leninért folyik elszánt küzdelem. S a teherautón áll Lenin maga és nézi, hogyan tombol a csata. Ott sötétlik a szírt, amely megött a messzeségben Sztálin született. 3. A városból, mihelyt fölkelt a nap, tódult a partra emberáradat, hogy megnézzék a mű talpazatát, hol Lenin állott annyi éven át. És látják, hogy Lenin ott áll megint épen, sértetlenül, rájuk tekint. S feléjük nyújtja két karját Lenin és így szól: — Mi győzünk, barátaim! — Most ő beszél — vagy a folyó susog, mely messze földről erre kanyarog ...Z URBAN ESZTER fordítása BALLADA AZ EMLÉKMŰRŐL P. V. Vasziljev Lenin SAMUIL MARSAK EUGEN JEBELEANU LENIN HANGJA Az épületet újra láthatom, e januári, csípős-friss napon. A falakat már régen ismerem, kitárul ismét mindenik terem. Itt találkoztunk — öreg, fiatal — Október dicső katonáival. Egyszer itt láttam egy ősz öreget. Böngészett. Iskolából jöhetett. Kisleánykák, kezükben hóvirág. Fölidézték a küzdő Koreát. Sok apró kéz, izmos tenyér, pöttömnyi itt indult jövő Terveinkért tenni. S belenéztem a dolgos, hű szemekbe, mikor mind Lenin intését követte. Még ötvenegyben volt ez, januárban. Agyuk dörögtek akkor Ázsiában. Mikor beléptem, láttam: a teremben az ablakon melegség fénye rebben. Pillantását a képről ránk vetette, mintha anyákra nézne, s gyermekekre. Egyszerre csönd lett, elhallgattunk sorban Lezárt kis láda állott a sarokban. Egy mozdulat s most felnyílt a fedél, s hallottuk: hanglemez zöreje kél. És akkor felhangzott az ő szava. S láttuk: mintha a kép megingana. S a fül szegény felfogni: hogyan szálltak szavai Lenin Békeszózatának. Tüzesen zúgott, szigorú ütemben. (Nálunk még akkor rongyban járt az ember). Hatalmassá nőtt ott az a lemez. Éreztük: a föld kereksége ez. Egy lányka megragadta most az ajtót. Nem a lemez, az öt világrész mozgott. Minthogyha pontos gépfegyverből szállna, úgy vágott minden szó az óvilágba. Megéreztük mind értelmét e percnek. Új napjaink e szózatból születtek. Termő barázdák szelték át a földet. Láncok roppantak, börtönrácsok törtek. S a föld — bár közben a lemez megállt — továbbgörgette lángoló szavát. BAJOR ANDOR fordítása A BUKARESTI LENIN-SZTÁLIN MÚZEUMBAN 1955 áp­risi 17. őszikedvű vasárnap délelőtt; olyan idő, amikor a legmegrögzöt­­tebb sétálók, „korzózók“ is inkább otthon maradnak a rádió, vagy egy-egy könyv mellett. Ám a Győzelem tere felé most is áramlik a tömeg. Ahány autóbusz megáll­t, tucatnyi ember szál le s szinte kivétel nélkül a vörös téglás épület felé indul. Egy-egy teherautó is lestoppol a környéken, kékruhás tengerészek, katonák, diákok vagy vidékiek, parasztok ugrálnak le belőle s indulnak a széles lépcsőfeljárat felé. De a csoportos látogatóknál még több talán azoknak a száma, akik egyenként, vagy kettesben, kisebb társaságokban ér­­keznek; családok, apa, anya s a gyerme­kek, ifjú párok, jó barátok jönnek a mú­zeumba. A bejárati asztalkánál dolgozó elvtársnő nem győzi tépdesni a jegyeket. Az első terem bejáratánál időnként való­sággal le kell állítani a csoportokat, hogy ne zavarják egymást a látogatásban. A megnyitás percétől kezdve szakadatlanul áramlanak a látogatók és szinte hihetet­len, hogy a múzeum előadói, vezetői — „lektorai“ — mindvégig győzik idővel és hanggal a magyarázást. De győzik! — és el kell ismerni, hangjuk egy pillanatig sem válik monotonná, fásulttá. Pedig ezen a napon az is előfordul, hogy ezek a ki­tűnő felkészültségű lektorok nem egy, ha­nem két, sőt három alkalommal is végig­mennek a múzeum tizenkét hatalmas ter­mén, vagyis több óra hosszat — talán nyolc órán át — szakadatlanul magyaráz­nak. Szavuk, s a kiállított tárgyak nyomán felelevenedik az emberiség történelmének legfontosabb szakasza, felelevenedik az orosz proletariátus győzedelmes harca, a marxi-leniai eszmék győzelme Oroszor­szágban. ... Különös kiállítás ez. „Múzeum“ — mondjuk s már valahogy megszoktuk, hogy ez a szó régmúlt korszakok halott tárgyait őrzi meg, csontozatokat és megkövesedett nyomait egy régtűnt világnak, paleon­tológiai ereklyéket és mammut-fogakat, elmúlt évszázadok tanúságait. Ez a múze­um nem az elhalt dolgok, hanem a szü­letés múzeuma. A boldogság bölcsőjének múzeuma. Nem egy korszak végét, hanem egy teljesen új kor kezdetét jelöli meg. cA múzeum­ LZ.Éve.zh.ilye­n nagy seg­tséget nyújtott a Szovjetunió Kommu­nista Pártja; a kiállítási anyag nagy ré­szét a moszkvai Központi Lenin Múzeum bocsátotta a Román Népköztársaság ren­delkezésére. Ennek tulajdonítható, hogy a bukaresti múzeum anyaga szinte azonos gazdagságú a moszkvaival — ahogyan azt azok a látogatók megállapították, akik a szovjet fővárosban látták a múzeumot. Fel­sorolni természetesen lehetetlen az egész anyagot, hiszen körülbelül 1000 tárgy — lenyomatok, fényképmásolatok, eredeti nyomtatványok, fényképek,­­nagyértékű festmények és szobrok, épület-reproduk­ciók stb. — sorakoznak fel a nézők előtt. Nem lehet meghatódottság nélkül elmenni az Iszkra, a Brdzola egyes számai előtt; márványkeretes üveglap alatt itt láthatók a Materializmus és empiriokriticizmus, a Mivel kezdjük. Az imperializmus, mint a kapitalizmus legfelső foka és más klasszi­kus művek példányai, illegális és féllegális kiadványok, Lenin különböző kongresz­­szusokon készített jegyzeteinek fénykép­másolatai. Az egyik márványplaketten a Mi a teendő eredeti orosz példánya lát­ható. Az orosznyelvű cím alatt ott a kiadó: Stuttgart, Verlag von J. H. W. Dietz Nachf. (G. m. b. h.) 1902. Kicsit arrébb az Iszkra 1903-as július 15-i, 44. száma; ebben jelent meg Lenin híres cikke, A nemzeti kérdés programmunkban, majd Lenin jegyzete a II. kongresszus kérdéseiről, az alapszabály­zat első pontjának vitája alatt készített feljegyzései, a genfi ház fényképe, ahol Lenin dolgozott, a batumi cella, amelynek Sztálin volt a foglya 1902 április 6 és 1903 április 19 között, majd Petrova háza, a szuszenkói ház, a Tőke 1872-es pétervári orosz kiadása, a gori ház, az Iszkra szer­kesztőinek fényképei — és végig, a kiállí­tás valamenyi termén át, maga az új tör­ténelem ... Nagyjelentőségű és egyre bővülő a romániai munkásmozgalomra vonatkozó ki­áriási rész, pontosabban: az oroszorszá­­gi forradalom romániai hatását bemutató részleg. Íme, néhány eredeti kiadvány: Friedrch Engels: Socialismul utopic şi socialismul ştiinţific, Bucureşti, Tipografia Ioan Weiss, Calea Victoriei 29, 1891, a Romînia Muncitoare egyik száma 1914-ből, I. C. Frimu jelentésével az Alapszabályzat módosításáról. (Romînia Muncitoare, — Organ al Partidului Socialdemocrat și al Uniunii Sindicale din România, 1914, 20 Martie. Modificarea Statutului, raportului tov. I. C. Frimu), a Lupta zilnică 1915-ös háború-ellenes számai, az 1907-es paraszt­­felkelés dokumentumai, folyóiratok, újsá­gok, rendőri jelentések fényképmásolatai, cikkek és brosúrák... A kiállításnak ezt a részét szüntelenül gazdagítja a Múzeum vezetősége. Igen értékes és ugyancsak még gazdago­­dó a múzeum művészeti anyaga. A leg­jobb szovjet festőművészek és szobrászok műveinek művészi másolataiban, valamint hazai művészek idevágó műveiben gyö­nyörködhetnek a kiállítás látogatói. Egy­előre tizenhat festmény és 12 szobrászati alkotás szerepel; most újabb kilenc fest­ménnyel és két szoborral bővül a művé­szeti anyag. Különösen N. A. Andrejev világszerte ismert kitűnő Lenin-szobrait veszik körül a látogatók. d . HU­LZLUJIULC1.Il van egy olyan terme is, ahová különösen csöndesen lépnek be a látogatók. Itt nem hallszik már a léptek csosszanása sem, semmi sut­togás, az emberek percekig meghatódottan állnak s lassan, elgondolkodva, lábujjhe­gyen mennek tovább. Lenin halotti maszk­ja fehérült az üvegkazetta alatt, gyász­­fátyolos vörös zászlók és örökzöld növé­nyek borulnak fölé .. . Ezen a termen úgy mennek át­ a látogatók, ahogyan a moszkvai Lenin mauzóleum harminc esz­tendeje meg nem tört csendjében vonul­nak át a proletariátus nagy vezetőjének tanítványai.. . S ezután .. . Háromszáz férőhelyes mozi­teremben megszakítás nélkül pereg a ve­títés: az emberiségnek fennmaradt eredeti Lenin-filmeket mutatnak be. Lenin beszél, Lenin mosolyog, bátorít, buzdít, dolgozik; energikus, mozgékony alakja, megfontolt, erőteljes beszéde, annyiszor leírt és meg­mintázott, kedves, kemény és meleg arca örökre a nézők emlékezetében marad. „Új intézmény... a marxi—lenini taní­táson terjesztésének művét fogja elősegí­teni ..." — mondotta Pârvuiescu elv­­társ két hónappal ezelőtt a múzeum megnyitó ünnepségén. B. a kiállítás utolsó termében sorban állnak a látogatók, hogy bejegyezzék nevüket, benyomásaikat, ész­revételeiket a Múzeum emlékkönyvébe. „Ma, a Posta és Távközvetítési Miniszté­rium 150 tagú csoportjával meglátogattuk a Lenin-Sztálin Múzeumot. Rengeteget láttunk és tanultunk. S ez lelkesít ezután is mindennapi munkánkban, erőt ad ne­künk ...“ „Mi, a háromhónapos pártkáder­­iskola tanulói. ■„A Maxim Gorkij inté­zet diákjainak nagyobb csoportja ...“ „Mi, az ország különböző területeiről tanács­kozásra összegyűlt földművesek, a nagy termések mesterei ...“ „A bukaresti Vörös Csillag üzemek párttörténeti szemináriuma 11. évfolyamának tagjai eljöttünk ma meglátogatni Lenint és Sztáliné...“ „Nem felejtjük el soha ezt a kiállítást . A te­mesvári Lokomotiva lapdarugó csapat tagjai. ..“ „Alulírott Niculescu Ion nyug­díjas köszönöm a sorsomnak, hogy meg­értem Lenin győzedelmét minálunk, a mi hazánkban is ...“ „Eljöttünk mi is, a nép­hadsereg repülőtisztjei, és meglátogattuk a múzeumot. Eletünk minden percében rájuk gondolunk majd, Leninre és Sztálinra, hogy fennt, a felhők között, gépeink kormánya mellett is olyan bátrak lehessünk, mint ők, olyan merészen szárnyaljunk, ahogyan az ő gondolataik szárnyaltak és olyan erő­­sen lassúak, ahogyan ők láttak a történe­lem láthatárának végtelenségeire.“ Aki it jár, mind jogadaimat tesz. Ki maga van, ki írásoan is, határozottan, az egész nép színe előtt. Mert aki Leninnek és Sztálinnak tesz fogadalmat — az népe előtt tesz fogadást: „... Most elmegyek innen s szívemben meg erősebb a vágy, az elszántság, hogy minden erőmet bevessem a móc gyerme­kek kommunista neveléséért — a móc gyermekeken, akiket oly szörnyű mostoha sötétben tartott a rosszemlékű polgári­­földesuri rendszer. 1955 április 12. Varel Lacosti, az aoruai pionírház igazgatója .. „A marxi-lenini tanítások terjesztésé­ért ...“ február tizenkettőtől április 17-ig több mint húszezer ember látogata meg a múzeumot. Ma, április 7-én, nehány nap­pal Lenin születésének évfordulója előtt, reggeltől déli tizenkét óráig kétezerkétszáz ember lépett be a palota kapuján. A mai napon olyan nagy van az érdeklődés, hogy az előre jelentkező csoportok nagy részét nem is fogadhatta a Múzeum vezetősége, csak a mai napon ötven csoport, vagyis közel 3000 ember volt kénytelen más na­pokra halasztani a látogatást. Az emberiség emlékezik. A proletariátus büszke nagy fiára — és követi útját. S ezekben a percekben ezrek és százezrek lépnek be a moszkvai Lenin-mauzóleum, a moszkvai Lenin-múzeum, a pekingi, prá­gai, budapesti, tiranai Lenin-múzeumok kapuin, ezrek és százezrek gondolnak Le­ninre, a győzelem zászlóhordozójára. BODOR PÁL _ ÉPÍTSÉTEK az új életet, az élet új formáit, az ÚJ KULTÚRÁT­­ MINT ILJICS ,SZHJ,„, A PÁRTOSSÁG LENINI ELVE n­em volt a világon ember, aki annyira rászolgált volna az örök emlékezetre ” ,­­ mint ő“ — mondotta Leninről Gorkij. Ma, amikor a szovjet nép és az egész haladó emberiség a lenini eszmék győzel­meinek jegyében emlékezik meg Vlagyimir Iljics születésének 85. évfordulójáról, jobban érezzük, mint valaha e nagy szavak igazságát. Lenin, a Kommunista Párt és a szovjet állam megalapítója és vezetője, a világ összes dolgozóinak vezére, taní­tója és barátja itt él közöttünk, és mi valamennyien a költővel együtt valljuk: Lenin elvtárs, füstös üzemeinkben s havas tarlókon ön itt van velünk. Az ön nevével, a szívével szívünkben eszmélünk, lélegzünk, verekszünk, élünk. Felmérhetetlen nagyok Lenin érdemei az emberiség boldogságáért vívott harc­ban. Lenin megalapította a Szovjetunió Kommunista Pártját, amely az összes kom­munista- és munkáspártok példaképe, korunk szíve, bölcsessége és lelkiismerete. Lenin továbbfejlesztette Marx és Engels tanítását az imperializmus feltételei között, megvédte a marxizmust az opportunista ferdítésektől és leleplezte a jobbol­dali szocialista vezetőket, mint a burzsoázia képviselőit a munkásosztályon belül. Lenin bebizonyította a szocializmus győzelmének lehetőségét egy országban és kidolgozta a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének és e szövetségen belül a munkásosztály vezetőszerepének tételét. Lenin fedezte fel a szovjethatal­mat, mint a proletárdiktatúra legmegfelelőbb államformáját. Lenin lefektette a nemzeti-gyarmati kérdés elméleti alapjait és megjelölte az imperializmus igájában sínylődő gyarmati népek szabadságharcának útját. A történelemben először Lenin mutatta meg konkrétan az utat, amely a kom­munizmus anyagi-technikai alapjának megteremtéséhez vezet. Ezen az úton köz­ponti feladatként a szocialista iparosítást jelölte meg és azon belül főláncszemként a nehézipar fejlesztését. Lenin mérhetetlenül bízott népének alkotó erejében. Nagy tanítványa és műve méltó folytatója, Sztálin éppen ezért így jellemezte őt: „Én nem ismerek még egy olyan forradalmárt, aki olyan mélyen hitt volna a proletariátus teremtő erejében s osztályösztönének forradalmi célszerűségében, mint Lenin...“ A nép alkotóerejébe vetett bizalma határozta meg az irodalomról és művészet­ről vallott nézeteit is: „A művészet — tanította Lenin — a népé, legmélyebb gyöke­reit a széles dolgozó tömegek sűrűjébe kell lebocsájtania. Ezek előtt a tömegek előtt kell érthetőnek és kedvesnek lennie. Ezeknek a tömegeknek érzéseit, gondolko­dását és akaratát kell összefognia, őket kell felemelnie.“ Döntő fontossága volt a szocialista-realista irodalom megszületésében és fejlő­désében Lenin 1906-ban írott Pártszervezet és pártirodalom című cikkének. Ebben a cikkben fogalmazza meg Lenin a pártosság követelményét, a pártosság nagyszerű elvét, amely megtermékenyítette a szovjet irodalmat s a szocialista-realista művé­szet magaslataira vezette el. „Miben áll ez az elv, a pártirodalom elve? Nemcsak abban, hogy a szocialista proletariátus számára az irodalom művelése nem lehet egyes személyek, vagy cso­portok profitjának forrása, egyáltalán nem lehet a proletariátus egyetemes ügyé­től független magánügy. Le a pártatlan írókkal! Le az irodalmi übermenschekkel! Az irodalmi munkának az egyetemes proletármunka részévé kell lennie“.....Az iro­dalmi munkának a szervezett, tervszerű, egységes szociáldemokrata pártmunka al­kotó részévé kell lennie“. Lenin leleplezi a polgári irodalom szabadságát dicsőítő szónoklatok képmutatá­sát: „társadalomban élni és a társadalomtól függetlennek lenni nem lehetséges. A polgári író, művész, színésznő szabadsága csak leplezett, vagy képmutatóan álcázott függés a pénzeszsáktól, a megvásárlástól, attól, hogy valaki kitartja őket“. Ezzel a látszat szerint szabad, a valóságban azonban a burzsoáziához kötött irodalommal Lenin szembeállítja a valóban szabad, nyíltan a proletariátus oldalára álló irodalmat. A pártosság lenini elve nem korlátozza az írói tevékenységet, hanem határtalanul kiszélesíti azt. A pártosság lenini elve azt követeli meg az írótól, hogy a mun­kásosztály szemszögéből nézze a valóságot és ne csak tükrözze az újat, hanem segítse is annak győzelmét. Bontakoztassa ki művében mindazt, ami előre mutat, szálljon harcba mindennel, ami visszahúz és akadályt jelent a szocializmus építésében. A szocialista realista alkotási módszertől elválaszthatatlan a lenini pártosság elve. A szovjet irodalom nagy példája igazolja, hogy a szovjet írók büszkén állít­hatják szembe a „művészet a művészetért“ hazug és képmutató polgári felfogással műveik magas eszmeiségét, nagy nevelő erejét. A szovjet írók II. összszövetségi kongresszusa újra hitet tett a nép ügyét szolgáló, harcos irodalom mellett. A SzKP Központi Bizottsága a kongresszushoz intézett üdvözletében, miután elemezte a nem­zetközi helyzetet és az utóbbi időben beállott változásokat, hangsúlyozza, hogy „ilyen feltételek között felmérhetetlenül megnövekszik a szovjet szépirodalomnak a társa­dalmi átalakulásban betöltött szerepe, aktív-nevelő hatása“. A mi irodalmunkban is döntő jelentőségű a pártosság lenini elve. A párt és a nép nagy ügyének szolgálata vezette íróinkat a széles tömegekhez szóló magas esz­mei és művészi színvonalú irodalom útjára. A szocializmus építésében és a béke­harcban vállalt szerepe késztette nálunk is a lélek mérnökét arra, hogy mind ma­gasabb igényt támasszon önmaga és műve iránt, mind határozottabban küzdjön a társadalom átalakulására erőteljesen ható irodalomért. Éppen az irodalom nevelő hatásának érdekében küzdünk a sablonos megoldások, a valóságot meg­hamisító idiilista színezés, vagy negativista torzítások ellen. Előfordul még, hogy egyes írók didakticizmussal, jelszavak hangoztatásával, vagy nagy szavak puffog­tatásával szeretnék pótolni a művészi kép semmivel sem pótolható erejét. Küzdenünk kell az ilyen művészietlen megoldások ellen. De küzdenünk kell az olyan visszahúzó törekvések ellen is, amelyek a séma elleni harc nevében alá akarják ásni az irányzatosság és pártosság elvét, le akarnak mondani az irodalom nevelő szerepé­ről, vagy pusztán az irodalom általános és tartalomtól elszakított „léleknemesítő“, „emberformáló“ hatására hivatkoznak. „Úgy kell írnunk — vallják a szovjet írók a Szovjetunió Kommunista Párt­jának Központi Bizottságához intézett üdvözletükben —, hogy az ifjúság elvtár­saivá fogadja irodalmi hőseinket, példaként kövesse őket ... Úgy kell írnunk, hogy a dolgozó olvasó kövesse hősünket az ésszerű és igazán szép emberi kap­csolatok nagyszerű új rendszerének megszilárdításáért vívott harc és az alkotás világába.“ Ezt a felhívást kell szem előtt tartanunk, ha azt akarjuk, hogy az ifjúság és a dolgozó nép szívébe fogadja műveinket. I­rodalmunk csak úgy felelhet meg a pártosság lenini elvének, ha magas művészi színvonalon megmutatja eszméink szépségét és nagyszerűségét, ábrá­zolja a régi és az új harcát és nemcsak tükrözi az újat, hanem minden eszközzel elősegíti győzelmét. Irodalmunk hivatott megmutatni a szocializmus építői, a városi és falusi dolgozók munkájának, társadalmi és magánéletének gazdagságát, sokrétűségét, magával ragadó lendületét. Irodalmunknak olyan hősöket kell alkotnia, amelyek megtestesítik a szocializmus építőinek forró hazaszeretetét és határtalan áldozatkészségét a haza védelmében, az emberiség szabadságáért, boldogságáért és békéért vívott harcban. Lenin azt mondta: „Le a pártatlan írókkal! Le az irodalmi übermenschekkel“ Az emberiség géniusza születésének 85. évfordulóján, amikor a békeszerető népek minden erejükkel küzdenek a békés építőmunka vívmányaira törő imperialista háborús uszítók mesterkedései ellen, és a mi feladatunk az, hogy hazánkat a béke­tábor minél erősebb, anyagi és szellemi vértezetében megingathatatlan várává te­gyük, e szavak időszerűbbek, mint valaha. De az apolitizmus megnyilvánulásaival! Le a visszahúzó, életünk forró lüktetésétől eltávolító, lagymatag vizekre evező ten­denciákkal! Éljen a harcos, az új győzelmét minden eszközzel segítő magas esz­mei és művészi színvonalú irodalom!

Next