Útunk/Utunk, 1955 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1955-04-22 / 16. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! UTUNK A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG ÍRÓSZÖVETSÉGÉNEK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 16 (338) SZÁMala 40 BÁNT KOLOZSVÁR, 1955. ÁPRILIS 22. PÉNTEK FURMANO BÁLINT GYÍKJ KÖNYVEK DUMITRU ' 'V Fehér : -n • 5? •geteai könyvtár ff \ «v* !ó) j dó MAJTÉNYI ERIK LENIN Hát ez már így végeztetett, hogy mi Lenint sohase lássuk, mi, kik villámló éjszakán a sok zeg-zúgos árkot ástuk, mi, kiket ezüst repülők riasztottak az iszonyatra, mikor a század derekán, rózsanyílásunk idején repeszek vágtak a falakba. Pedig de jó lett volna egyszer szemébe nézni kérdezőn — de feszesen állt volna akkor a húszesztendős hosszú hadsors de szépen megmondotta volna, hol a helyünk, melyik mezőn. Kezünkbe fegyvert adott volna, szívünkbe ébredő hitet, s mi, húszévesek, attól fogva nem hittünk volna senkinek, csak neki . .. Meg nem adatott e seregnek, hogy Lenint lássa, pedig ma tudjuk: szaporán serkentett volna virágzásra. De egy keserves emberöltő szorult közénk és száz hazug beszéd és mákony hódított el, hogy ne láthassuk, hol az út. Hogy ne láthassa meg a gyermek apja szemét, mely rátekint, s vakokká lettünk virradatkor és sosem láttuk meg Lenint. Sosem láttuk. De látjuk mostan, ahány reggelre ébredünk, minden pacsirtás újrakezdés nagy örömében itt van köztünk s hosszan beszélget el velünk. Én láttam, akár merre jártam, jóságos, átható szemét, láttam délben és szürkületkor — zúgtak a szálas jegenyék. Láttam, bement a néptanácshoz, éjszaka meg a csillagok járását nézte egy kazalból, hanyatt feküdt és hallgatott. Egy munkásember asztalánál tálaltak néki vacsorát, a kisgyermeket vizsgáztatta, meg a szülőket ... s ment tovább, s amerre járt, mélyebbre vágott az anyaföldbe az eke, s hangosabb lett a teherautón robogó brigád éneke. S aki elernyedt, új erőre kapott szavától. Könyveit és szívét tárta föl előttünk, és igaz ütközetbe vitt. Szemébe nézett s öntudatra ébredt a grófi volt cseléd — a gyáros és a zsírosgazda előtte hunyta le fejét. Ő mondta meg, hogy békénk ellen hiába tesz a cselszövő, és tőle tudjuk, hogy hazánk van, s csak vele teljes a jövő. S mi, kiket ez a véres század örvénylő mélybe kergetett, már állunk, mint a szírt, szilárdan hullámverés és vész felett, állunk gazdái a jövőnek, állunk, és felszegjük fejünk, mert van már pártunk, van már zászlónk, mert napfény tűz már homlokunkra, mert Lenin itt harcol velünk. 1. A hegyek közt a hír terjed tovább: a Kaukázusig értek a csaták. S a zártkarú szobrot a németek meglátták fönn a habzó víz felett. A tábornok így szólt: „Ledönteni! A bronzból mást fogunk mi önteni!" És íme, földön hevert már a test. S midőn homállyal sűrűbb lett az est, autóra tették föl bitang kezek, s kísérték német gépfegyveresek. 2. A sziklák közt vihar zúg, zeng az ég, és partizánt rejt a hegyszakadék. Hol kanyarodik s keskenyebb a völgy, a szovjet golyószóró felüvölt. Szavát a völgy felett, a bérc alatt megkettőzik mélyhangú szirtfalak. Lövések fénye villan, odalenn Leninért folyik elszánt küzdelem. S a teherautón áll Lenin maga és nézi, hogyan tombol a csata. Ott sötétlik a szírt, amely megött a messzeségben Sztálin született. 3. A városból, mihelyt fölkelt a nap, tódult a partra emberáradat, hogy megnézzék a mű talpazatát, hol Lenin állott annyi éven át. És látják, hogy Lenin ott áll megint épen, sértetlenül, rájuk tekint. S feléjük nyújtja két karját Lenin és így szól: — Mi győzünk, barátaim! — Most ő beszél — vagy a folyó susog, mely messze földről erre kanyarog ...Z URBAN ESZTER fordítása BALLADA AZ EMLÉKMŰRŐL P. V. Vasziljev Lenin SAMUIL MARSAK EUGEN JEBELEANU LENIN HANGJA Az épületet újra láthatom, e januári, csípős-friss napon. A falakat már régen ismerem, kitárul ismét mindenik terem. Itt találkoztunk — öreg, fiatal — Október dicső katonáival. Egyszer itt láttam egy ősz öreget. Böngészett. Iskolából jöhetett. Kisleánykák, kezükben hóvirág. Fölidézték a küzdő Koreát. Sok apró kéz, izmos tenyér, pöttömnyi itt indult jövő Terveinkért tenni. S belenéztem a dolgos, hű szemekbe, mikor mind Lenin intését követte. Még ötvenegyben volt ez, januárban. Agyuk dörögtek akkor Ázsiában. Mikor beléptem, láttam: a teremben az ablakon melegség fénye rebben. Pillantását a képről ránk vetette, mintha anyákra nézne, s gyermekekre. Egyszerre csönd lett, elhallgattunk sorban Lezárt kis láda állott a sarokban. Egy mozdulat s most felnyílt a fedél, s hallottuk: hanglemez zöreje kél. És akkor felhangzott az ő szava. S láttuk: mintha a kép megingana. S a fül szegény felfogni: hogyan szálltak szavai Lenin Békeszózatának. Tüzesen zúgott, szigorú ütemben. (Nálunk még akkor rongyban járt az ember). Hatalmassá nőtt ott az a lemez. Éreztük: a föld kereksége ez. Egy lányka megragadta most az ajtót. Nem a lemez, az öt világrész mozgott. Minthogyha pontos gépfegyverből szállna, úgy vágott minden szó az óvilágba. Megéreztük mind értelmét e percnek. Új napjaink e szózatból születtek. Termő barázdák szelték át a földet. Láncok roppantak, börtönrácsok törtek. S a föld — bár közben a lemez megállt — továbbgörgette lángoló szavát. BAJOR ANDOR fordítása A BUKARESTI LENIN-SZTÁLIN MÚZEUMBAN 1955 áprisi 17. őszikedvű vasárnap délelőtt; olyan idő, amikor a legmegrögzöttebb sétálók, „korzózók“ is inkább otthon maradnak a rádió, vagy egy-egy könyv mellett. Ám a Győzelem tere felé most is áramlik a tömeg. Ahány autóbusz megállt, tucatnyi ember szál le s szinte kivétel nélkül a vörös téglás épület felé indul. Egy-egy teherautó is lestoppol a környéken, kékruhás tengerészek, katonák, diákok vagy vidékiek, parasztok ugrálnak le belőle s indulnak a széles lépcsőfeljárat felé. De a csoportos látogatóknál még több talán azoknak a száma, akik egyenként, vagy kettesben, kisebb társaságokban érkeznek; családok, apa, anya s a gyermekek, ifjú párok, jó barátok jönnek a múzeumba. A bejárati asztalkánál dolgozó elvtársnő nem győzi tépdesni a jegyeket. Az első terem bejáratánál időnként valósággal le kell állítani a csoportokat, hogy ne zavarják egymást a látogatásban. A megnyitás percétől kezdve szakadatlanul áramlanak a látogatók és szinte hihetetlen, hogy a múzeum előadói, vezetői — „lektorai“ — mindvégig győzik idővel és hanggal a magyarázást. De győzik! — és el kell ismerni, hangjuk egy pillanatig sem válik monotonná, fásulttá. Pedig ezen a napon az is előfordul, hogy ezek a kitűnő felkészültségű lektorok nem egy, hanem két, sőt három alkalommal is végigmennek a múzeum tizenkét hatalmas termén, vagyis több óra hosszat — talán nyolc órán át — szakadatlanul magyaráznak. Szavuk, s a kiállított tárgyak nyomán felelevenedik az emberiség történelmének legfontosabb szakasza, felelevenedik az orosz proletariátus győzedelmes harca, a marxi-leniai eszmék győzelme Oroszországban. ... Különös kiállítás ez. „Múzeum“ — mondjuk s már valahogy megszoktuk, hogy ez a szó régmúlt korszakok halott tárgyait őrzi meg, csontozatokat és megkövesedett nyomait egy régtűnt világnak, paleontológiai ereklyéket és mammut-fogakat, elmúlt évszázadok tanúságait. Ez a múzeum nem az elhalt dolgok, hanem a születés múzeuma. A boldogság bölcsőjének múzeuma. Nem egy korszak végét, hanem egy teljesen új kor kezdetét jelöli meg. cA múzeum LZ.Éve.zh.ilyen nagy segtséget nyújtott a Szovjetunió Kommunista Pártja; a kiállítási anyag nagy részét a moszkvai Központi Lenin Múzeum bocsátotta a Román Népköztársaság rendelkezésére. Ennek tulajdonítható, hogy a bukaresti múzeum anyaga szinte azonos gazdagságú a moszkvaival — ahogyan azt azok a látogatók megállapították, akik a szovjet fővárosban látták a múzeumot. Felsorolni természetesen lehetetlen az egész anyagot, hiszen körülbelül 1000 tárgy — lenyomatok, fényképmásolatok, eredeti nyomtatványok, fényképek,nagyértékű festmények és szobrok, épület-reprodukciók stb. — sorakoznak fel a nézők előtt. Nem lehet meghatódottság nélkül elmenni az Iszkra, a Brdzola egyes számai előtt; márványkeretes üveglap alatt itt láthatók a Materializmus és empiriokriticizmus, a Mivel kezdjük. Az imperializmus, mint a kapitalizmus legfelső foka és más klasszikus művek példányai, illegális és féllegális kiadványok, Lenin különböző kongreszszusokon készített jegyzeteinek fényképmásolatai. Az egyik márványplaketten a Mi a teendő eredeti orosz példánya látható. Az orosznyelvű cím alatt ott a kiadó: Stuttgart, Verlag von J. H. W. Dietz Nachf. (G. m. b. h.) 1902. Kicsit arrébb az Iszkra 1903-as július 15-i, 44. száma; ebben jelent meg Lenin híres cikke, A nemzeti kérdés programmunkban, majd Lenin jegyzete a II. kongresszus kérdéseiről, az alapszabályzat első pontjának vitája alatt készített feljegyzései, a genfi ház fényképe, ahol Lenin dolgozott, a batumi cella, amelynek Sztálin volt a foglya 1902 április 6 és 1903 április 19 között, majd Petrova háza, a szuszenkói ház, a Tőke 1872-es pétervári orosz kiadása, a gori ház, az Iszkra szerkesztőinek fényképei — és végig, a kiállítás valamenyi termén át, maga az új történelem ... Nagyjelentőségű és egyre bővülő a romániai munkásmozgalomra vonatkozó kiáriási rész, pontosabban: az oroszországi forradalom romániai hatását bemutató részleg. Íme, néhány eredeti kiadvány: Friedrch Engels: Socialismul utopic şi socialismul ştiinţific, Bucureşti, Tipografia Ioan Weiss, Calea Victoriei 29, 1891, a Romînia Muncitoare egyik száma 1914-ből, I. C. Frimu jelentésével az Alapszabályzat módosításáról. (Romînia Muncitoare, — Organ al Partidului Socialdemocrat și al Uniunii Sindicale din România, 1914, 20 Martie. Modificarea Statutului, raportului tov. I. C. Frimu), a Lupta zilnică 1915-ös háború-ellenes számai, az 1907-es parasztfelkelés dokumentumai, folyóiratok, újságok, rendőri jelentések fényképmásolatai, cikkek és brosúrák... A kiállításnak ezt a részét szüntelenül gazdagítja a Múzeum vezetősége. Igen értékes és ugyancsak még gazdagodó a múzeum művészeti anyaga. A legjobb szovjet festőművészek és szobrászok műveinek művészi másolataiban, valamint hazai művészek idevágó műveiben gyönyörködhetnek a kiállítás látogatói. Egyelőre tizenhat festmény és 12 szobrászati alkotás szerepel; most újabb kilenc festménnyel és két szoborral bővül a művészeti anyag. Különösen N. A. Andrejev világszerte ismert kitűnő Lenin-szobrait veszik körül a látogatók. d . HULZLUJIULC1.Il van egy olyan terme is, ahová különösen csöndesen lépnek be a látogatók. Itt nem hallszik már a léptek csosszanása sem, semmi suttogás, az emberek percekig meghatódottan állnak s lassan, elgondolkodva, lábujjhegyen mennek tovább. Lenin halotti maszkja fehérült az üvegkazetta alatt, gyászfátyolos vörös zászlók és örökzöld növények borulnak fölé .. . Ezen a termen úgy mennek át a látogatók, ahogyan a moszkvai Lenin mauzóleum harminc esztendeje meg nem tört csendjében vonulnak át a proletariátus nagy vezetőjének tanítványai.. . S ezután .. . Háromszáz férőhelyes moziteremben megszakítás nélkül pereg a vetítés: az emberiségnek fennmaradt eredeti Lenin-filmeket mutatnak be. Lenin beszél, Lenin mosolyog, bátorít, buzdít, dolgozik; energikus, mozgékony alakja, megfontolt, erőteljes beszéde, annyiszor leírt és megmintázott, kedves, kemény és meleg arca örökre a nézők emlékezetében marad. „Új intézmény... a marxi—lenini tanításon terjesztésének művét fogja elősegíteni ..." — mondotta Pârvuiescu elvtárs két hónappal ezelőtt a múzeum megnyitó ünnepségén. B. a kiállítás utolsó termében sorban állnak a látogatók, hogy bejegyezzék nevüket, benyomásaikat, észrevételeiket a Múzeum emlékkönyvébe. „Ma, a Posta és Távközvetítési Minisztérium 150 tagú csoportjával meglátogattuk a Lenin-Sztálin Múzeumot. Rengeteget láttunk és tanultunk. S ez lelkesít ezután is mindennapi munkánkban, erőt ad nekünk ...“ „Mi, a háromhónapos pártkáderiskola tanulói. ■„A Maxim Gorkij intézet diákjainak nagyobb csoportja ...“ „Mi, az ország különböző területeiről tanácskozásra összegyűlt földművesek, a nagy termések mesterei ...“ „A bukaresti Vörös Csillag üzemek párttörténeti szemináriuma 11. évfolyamának tagjai eljöttünk ma meglátogatni Lenint és Sztáliné...“ „Nem felejtjük el soha ezt a kiállítást . A temesvári Lokomotiva lapdarugó csapat tagjai. ..“ „Alulírott Niculescu Ion nyugdíjas köszönöm a sorsomnak, hogy megértem Lenin győzedelmét minálunk, a mi hazánkban is ...“ „Eljöttünk mi is, a néphadsereg repülőtisztjei, és meglátogattuk a múzeumot. Eletünk minden percében rájuk gondolunk majd, Leninre és Sztálinra, hogy fennt, a felhők között, gépeink kormánya mellett is olyan bátrak lehessünk, mint ők, olyan merészen szárnyaljunk, ahogyan az ő gondolataik szárnyaltak és olyan erősen lassúak, ahogyan ők láttak a történelem láthatárának végtelenségeire.“ Aki it jár, mind jogadaimat tesz. Ki maga van, ki írásoan is, határozottan, az egész nép színe előtt. Mert aki Leninnek és Sztálinnak tesz fogadalmat — az népe előtt tesz fogadást: „... Most elmegyek innen s szívemben meg erősebb a vágy, az elszántság, hogy minden erőmet bevessem a móc gyermekek kommunista neveléséért — a móc gyermekeken, akiket oly szörnyű mostoha sötétben tartott a rosszemlékű polgáriföldesuri rendszer. 1955 április 12. Varel Lacosti, az aoruai pionírház igazgatója .. „A marxi-lenini tanítások terjesztéséért ...“ február tizenkettőtől április 17-ig több mint húszezer ember látogata meg a múzeumot. Ma, április 7-én, nehány nappal Lenin születésének évfordulója előtt, reggeltől déli tizenkét óráig kétezerkétszáz ember lépett be a palota kapuján. A mai napon olyan nagy van az érdeklődés, hogy az előre jelentkező csoportok nagy részét nem is fogadhatta a Múzeum vezetősége, csak a mai napon ötven csoport, vagyis közel 3000 ember volt kénytelen más napokra halasztani a látogatást. Az emberiség emlékezik. A proletariátus büszke nagy fiára — és követi útját. S ezekben a percekben ezrek és százezrek lépnek be a moszkvai Lenin-mauzóleum, a moszkvai Lenin-múzeum, a pekingi, prágai, budapesti, tiranai Lenin-múzeumok kapuin, ezrek és százezrek gondolnak Leninre, a győzelem zászlóhordozójára. BODOR PÁL _ ÉPÍTSÉTEK az új életet, az élet új formáit, az ÚJ KULTÚRÁT MINT ILJICS ,SZHJ,„, A PÁRTOSSÁG LENINI ELVE nem volt a világon ember, aki annyira rászolgált volna az örök emlékezetre ” , mint ő“ — mondotta Leninről Gorkij. Ma, amikor a szovjet nép és az egész haladó emberiség a lenini eszmék győzelmeinek jegyében emlékezik meg Vlagyimir Iljics születésének 85. évfordulójáról, jobban érezzük, mint valaha e nagy szavak igazságát. Lenin, a Kommunista Párt és a szovjet állam megalapítója és vezetője, a világ összes dolgozóinak vezére, tanítója és barátja itt él közöttünk, és mi valamennyien a költővel együtt valljuk: Lenin elvtárs, füstös üzemeinkben s havas tarlókon ön itt van velünk. Az ön nevével, a szívével szívünkben eszmélünk, lélegzünk, verekszünk, élünk. Felmérhetetlen nagyok Lenin érdemei az emberiség boldogságáért vívott harcban. Lenin megalapította a Szovjetunió Kommunista Pártját, amely az összes kommunista- és munkáspártok példaképe, korunk szíve, bölcsessége és lelkiismerete. Lenin továbbfejlesztette Marx és Engels tanítását az imperializmus feltételei között, megvédte a marxizmust az opportunista ferdítésektől és leleplezte a jobboldali szocialista vezetőket, mint a burzsoázia képviselőit a munkásosztályon belül. Lenin bebizonyította a szocializmus győzelmének lehetőségét egy országban és kidolgozta a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének és e szövetségen belül a munkásosztály vezetőszerepének tételét. Lenin fedezte fel a szovjethatalmat, mint a proletárdiktatúra legmegfelelőbb államformáját. Lenin lefektette a nemzeti-gyarmati kérdés elméleti alapjait és megjelölte az imperializmus igájában sínylődő gyarmati népek szabadságharcának útját. A történelemben először Lenin mutatta meg konkrétan az utat, amely a kommunizmus anyagi-technikai alapjának megteremtéséhez vezet. Ezen az úton központi feladatként a szocialista iparosítást jelölte meg és azon belül főláncszemként a nehézipar fejlesztését. Lenin mérhetetlenül bízott népének alkotó erejében. Nagy tanítványa és műve méltó folytatója, Sztálin éppen ezért így jellemezte őt: „Én nem ismerek még egy olyan forradalmárt, aki olyan mélyen hitt volna a proletariátus teremtő erejében s osztályösztönének forradalmi célszerűségében, mint Lenin...“ A nép alkotóerejébe vetett bizalma határozta meg az irodalomról és művészetről vallott nézeteit is: „A művészet — tanította Lenin — a népé, legmélyebb gyökereit a széles dolgozó tömegek sűrűjébe kell lebocsájtania. Ezek előtt a tömegek előtt kell érthetőnek és kedvesnek lennie. Ezeknek a tömegeknek érzéseit, gondolkodását és akaratát kell összefognia, őket kell felemelnie.“ Döntő fontossága volt a szocialista-realista irodalom megszületésében és fejlődésében Lenin 1906-ban írott Pártszervezet és pártirodalom című cikkének. Ebben a cikkben fogalmazza meg Lenin a pártosság követelményét, a pártosság nagyszerű elvét, amely megtermékenyítette a szovjet irodalmat s a szocialista-realista művészet magaslataira vezette el. „Miben áll ez az elv, a pártirodalom elve? Nemcsak abban, hogy a szocialista proletariátus számára az irodalom művelése nem lehet egyes személyek, vagy csoportok profitjának forrása, egyáltalán nem lehet a proletariátus egyetemes ügyétől független magánügy. Le a pártatlan írókkal! Le az irodalmi übermenschekkel! Az irodalmi munkának az egyetemes proletármunka részévé kell lennie“.....Az irodalmi munkának a szervezett, tervszerű, egységes szociáldemokrata pártmunka alkotó részévé kell lennie“. Lenin leleplezi a polgári irodalom szabadságát dicsőítő szónoklatok képmutatását: „társadalomban élni és a társadalomtól függetlennek lenni nem lehetséges. A polgári író, művész, színésznő szabadsága csak leplezett, vagy képmutatóan álcázott függés a pénzeszsáktól, a megvásárlástól, attól, hogy valaki kitartja őket“. Ezzel a látszat szerint szabad, a valóságban azonban a burzsoáziához kötött irodalommal Lenin szembeállítja a valóban szabad, nyíltan a proletariátus oldalára álló irodalmat. A pártosság lenini elve nem korlátozza az írói tevékenységet, hanem határtalanul kiszélesíti azt. A pártosság lenini elve azt követeli meg az írótól, hogy a munkásosztály szemszögéből nézze a valóságot és ne csak tükrözze az újat, hanem segítse is annak győzelmét. Bontakoztassa ki művében mindazt, ami előre mutat, szálljon harcba mindennel, ami visszahúz és akadályt jelent a szocializmus építésében. A szocialista realista alkotási módszertől elválaszthatatlan a lenini pártosság elve. A szovjet irodalom nagy példája igazolja, hogy a szovjet írók büszkén állíthatják szembe a „művészet a művészetért“ hazug és képmutató polgári felfogással műveik magas eszmeiségét, nagy nevelő erejét. A szovjet írók II. összszövetségi kongresszusa újra hitet tett a nép ügyét szolgáló, harcos irodalom mellett. A SzKP Központi Bizottsága a kongresszushoz intézett üdvözletében, miután elemezte a nemzetközi helyzetet és az utóbbi időben beállott változásokat, hangsúlyozza, hogy „ilyen feltételek között felmérhetetlenül megnövekszik a szovjet szépirodalomnak a társadalmi átalakulásban betöltött szerepe, aktív-nevelő hatása“. A mi irodalmunkban is döntő jelentőségű a pártosság lenini elve. A párt és a nép nagy ügyének szolgálata vezette íróinkat a széles tömegekhez szóló magas eszmei és művészi színvonalú irodalom útjára. A szocializmus építésében és a békeharcban vállalt szerepe késztette nálunk is a lélek mérnökét arra, hogy mind magasabb igényt támasszon önmaga és műve iránt, mind határozottabban küzdjön a társadalom átalakulására erőteljesen ható irodalomért. Éppen az irodalom nevelő hatásának érdekében küzdünk a sablonos megoldások, a valóságot meghamisító idiilista színezés, vagy negativista torzítások ellen. Előfordul még, hogy egyes írók didakticizmussal, jelszavak hangoztatásával, vagy nagy szavak puffogtatásával szeretnék pótolni a művészi kép semmivel sem pótolható erejét. Küzdenünk kell az ilyen művészietlen megoldások ellen. De küzdenünk kell az olyan visszahúzó törekvések ellen is, amelyek a séma elleni harc nevében alá akarják ásni az irányzatosság és pártosság elvét, le akarnak mondani az irodalom nevelő szerepéről, vagy pusztán az irodalom általános és tartalomtól elszakított „léleknemesítő“, „emberformáló“ hatására hivatkoznak. „Úgy kell írnunk — vallják a szovjet írók a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottságához intézett üdvözletükben —, hogy az ifjúság elvtársaivá fogadja irodalmi hőseinket, példaként kövesse őket ... Úgy kell írnunk, hogy a dolgozó olvasó kövesse hősünket az ésszerű és igazán szép emberi kapcsolatok nagyszerű új rendszerének megszilárdításáért vívott harc és az alkotás világába.“ Ezt a felhívást kell szem előtt tartanunk, ha azt akarjuk, hogy az ifjúság és a dolgozó nép szívébe fogadja műveinket. Irodalmunk csak úgy felelhet meg a pártosság lenini elvének, ha magas művészi színvonalon megmutatja eszméink szépségét és nagyszerűségét, ábrázolja a régi és az új harcát és nemcsak tükrözi az újat, hanem minden eszközzel elősegíti győzelmét. Irodalmunk hivatott megmutatni a szocializmus építői, a városi és falusi dolgozók munkájának, társadalmi és magánéletének gazdagságát, sokrétűségét, magával ragadó lendületét. Irodalmunknak olyan hősöket kell alkotnia, amelyek megtestesítik a szocializmus építőinek forró hazaszeretetét és határtalan áldozatkészségét a haza védelmében, az emberiség szabadságáért, boldogságáért és békéért vívott harcban. Lenin azt mondta: „Le a pártatlan írókkal! Le az irodalmi übermenschekkel“ Az emberiség géniusza születésének 85. évfordulóján, amikor a békeszerető népek minden erejükkel küzdenek a békés építőmunka vívmányaira törő imperialista háborús uszítók mesterkedései ellen, és a mi feladatunk az, hogy hazánkat a béketábor minél erősebb, anyagi és szellemi vértezetében megingathatatlan várává tegyük, e szavak időszerűbbek, mint valaha. De az apolitizmus megnyilvánulásaival! Le a visszahúzó, életünk forró lüktetésétől eltávolító, lagymatag vizekre evező tendenciákkal! Éljen a harcos, az új győzelmét minden eszközzel segítő magas eszmei és művészi színvonalú irodalom!