Utunk, 1961 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1961-01-06 / 1. szám
Fiatal írók III. országos tanácskozása (Folytatás az első oldalról) Hangsúlyozza a fiatal írói jelentős hozzájárulását a munkásosztály életének ábrázolásához, s Teodor Mazilu, Nicolae Tic, Constantin Chirila és különösen Corneliu Len műveit idézi ezzel kapcsolatban. A Jelentés azonban felhívja a figyelmet az említett írók műveinek hibáira is. A fiatal prózaírók tevékenységének elemzését eedig ezekkel a szavakkal zárja: Ahhoz, hogy írásaink forrása valóban a munkásosztálynak, a társadalom vezető osztályának mozgalmas élete legyen, ahhoz, hogy hőseink forradalmi pátosztol áthatott, aktív emberek legyenek, mint a kommunisták, az írónak alaposan ismernie kell a gyár, az építőtelep életét, tevékenyen részt kell vennie az iparosítás folyamatán átmenő ország nagy A fiatal nemzedék sok tehetséggel gazdagította szocialista realista líránkat. Az utóbbi évek során kiemelkedett Alexandru Andriţoiu, Ion Brad, Aurel Rau, Ştefan Iureş, Tiberiu Után, Székely János és Ion Horea neve, akik állandóan jelen vannak új költészetünk frontján, akiket az olvasók egyre szélesebb köre ismer. Az utóbbi években aztán egész fiatal költő-csoport szélesítette színeivel líránk tájait. Azok közül, akiket az 1956-os tanácskozáson kezdőkként említettek, kiemelkedett a korán elhunyt Nicolae Labiş neve. Kötetei, a Primele Iubiri (Első szerelmek) és Lupta cu inerţia (Harc a tehetetlenséggel) ma kétségtelenül költészetünk legjobb eredményei közé számítanak. Az utóbbi években megjelent verskötetek közül említsük meg Nicolae Stoian Fierul dracului (Az ördög vasa), Ion Gheorghe, Căile pamintului (A föld útjai), Gheorghe Tomozei, Steaua polară (Sarkcsillag), Rusalin Mureşan, La marginea câmpiei (Az alföld szélén) című köteteit . . . A közelmúltban érdekes kiadói kísérlet volt öt fiatal költő, Ilie Constantin, Cezar Baltag, Nichita Stănescu, Leonida Neamţu és Florin Mihai Petrescu bemutatása az Állami és Művészeti Kiadó Luceafărul (Esthajnalcsillag) című sorozatában. A Sub semnul revoluţiei (A forradalom jegyében) című versantológia pedig, mely a múlt évben jelent meg, és amelyben több tucat szerző szerepelt, bizonyítja, milyen sok fiatal költő jelentkezett az utóbbi években. (Mihai Negulescu, Miron Scorobete, Negoita Irimie, Florenţa Albu, Ion Crânguleanu, átalakulásában. Az alkotónak, aki a munkásosztály életéről akar írni, mélyen és sokoldalúan kapcsolódnia kell a munkásokhoz, a munkáskörnyezethez. Gheorghiu-Dej elvtárs rendkívül találóan határozta meg a szocialista realista irodalomnak ezt az elvét a kolozsvári tartományi pártkonferencián tartott beszédében, amikor bírálta ,,azokat az írókat, akik menekülnek az élettől, a valóságtól, nem mennek a dolgozók körébe, nem igyekeznek megismerni életüket és foglalatosságaikat. Az ilyen írók alkotó munkássága elkerülhetetlenül terméketlenné válik; kivívhatják néhány sznob olcsó rajongását, de a nép — amelyhez minden igazi művészi alkotás szól — elutasítja őket.“ Ezek a szavak állandó útmutatásul szolgálnak minden író és méginkább a fiatalok munkájában. Ilona Zileru, Anghel Dumbraveanu, Cristian Maurer, Andi Andrieş, Darie Novăceanu, Sina Dănciulescu, Aurora Conţescu, Adrian Miriţiu és mások.) A fiatalok művészi tevékenységét általában az a törekvés jellemzi, hogy mai, előremutató, mozgósító üzenetet tartalmazó témákat dolgozzanak fel. Azok az apolitikus, evazionista, betegesen intimista megnyilvánulások, melyek egyes fiatal költők műveiben az elmúlt években jelentkeztek, egyre ritkábbak, amúgy is anakronisztikusak, idegenek a szocialista realizmustól. Nemcsak szembeötlő, hanem egyre több siker koronázza a fiatal költőnemzedék törekvését, hogy közeledjék a szocialista építés valóságához, és lélekben egybeolvadjon vele. A jelentés ezután jellegzetes példákat idéz Florin Mihai Petrescu, Nichita Stănescu, Lászlóffy Aladár és Szilágyi Domokos műveiből, majd rátér annak vizsgálatára, hogy a fiatalok lírai alkotása irodalmunk jelenlegi feladatainak színvonalán, alakuló életünk igényeinek színvonalán áll-e? Vajon mi akadályozza a fiatalok költészetét abban, hogy egészében és következetesen lépést tartson az élettel? Bár a fiatal költőket az jellemzi, hogy a szocialista valóságot igyekeznek tükrözni, mégsem sikerül mindig kiragadniuk az életből azt, ami lényeges, nem mindig sikerül tolmácsolniuk a valóság adatait, és újszerű költői képekben tükrözniük életünk alakulásának nagyszerű értelmét. Tehát: a költői alkotás ideológiai tartalmáról, forradalmi üzenetének erejéről van szó, arról a képességről, hogy ez a költészet közvetítse korunk nemes érzelmeit, hogy mélyebben hasson az olvasóra. Sokan próbálkoznak az életet lírai riportokban megszólaltatni. Ez kétségtelenül megfelelő módja a kor aktív tükrözésének. A költőnek országjárás közben alkalma van felfedezni az újulás jeleit, megfigyelnie az életünkben nap-nap után felbukkanó érdekes jelenségeket. Annak azonban, hogy ezek az észrevételek valóban költőiek legyenek, az a feltétele, hogy a korszerű érzékenység lencséjén szűrjük át őket, hogy élő kapcsolatba hozzuk mély költői eszmékkel, és ilyenformán a versek — a tényeken túlmenően — hiteles, jelentésteljes képet adjanak korunkról. A Jelentés elemzi még a lírai riport terén elért eredményeket, bírálja az egyes tehetséges fiatal költők művében jelentkező prózai előadásmódot, majd felhívja a figyelmet a szimplista fellengzősség és bizonyos modernista tendenciák művészetellenes jellegére. Bírálatnak veti alá a homályos, felületes, forradalmi üzenet- és mozgósítóképesség nélküli költeményeket. Ezzel kapcsolatban a Jelentés a következőket mondja: A valóság lényegének semmibevevése vagy felületes bemutatása feltétlenül vérszegénnyé teszi az irodalmi alkotást. Nem konvencionális himnuszokat, nem üres ditirambusokat várnak a dolgozók — a költészet hősei és olvasói — a fiatal költőktől, hanem teljes egybeolvadást felemelő törekvéseikkel, megingathatatlan kiállást a szocializmusért vívott harc hadállásain. A fiatal költő forradalmi pátosztól áthatott hangjának következetesen érvényesülnie kell azoknak a fontos kérdéseknek a felvetésénél és megvitatásánál, amelyek a dolgozók figyelmét lekötik. A fiatal költők eredményei e téren, a mozgósító, agitatórikus versek terén sem jelentéktelenek. A Jelentés a továbbiakban bizonyos esztétizáló törekvések negatív jellegét taglalja, majd a következőket mondja: A fiatalok a lírai kifejezés művészetének elsajátítása terén feltétlenül fejlődtek, mégis fel kell hívnunk figyelmüket arra, hogy csak a nép életének mély ismerete, a román és az egyetemes költészet klasszikusainak szüntelen tanulmányozása, a legjobb mai költők tapasztalatának alkotó elsajátítása viheti őket előre művészi pályájukon. Egész költészetünkkel együtt, a fiatalok alkotásának is az a hivatása, hogy korunk nagyságát, a szocialista építés kiteljesítése és a kommunizmus felé való feltartóztathatatlan haladásunkat tükrözze. ha bizonyos tudományos kritériumokat alkalmazzanak, hogy a tartalom és forma jegyében elemezzenek, és így emeljék a kritika esztétikai színvonalát. Kritikai szellemük fejlesztésére nagy hatással volt a Scínteiának, Az irodalomkritika és a műbírálat apologetikus hangvétele ellen című cikke. A fiatal kritikusok tevékenységének vizsgálata során a Jelentés elemezte e tevékenység hiányosságait is. Egyes fiatal kritikusoknak — akik egyébként értékes munkákkal is jelentkeznek — joggal vetették szemére, hogy stílusuk mesterkélt, bővelkedik lombikban előállított terminusokban (Leonard Gavriliu, Eugen Simion, Al. Caprariu cikkei). Egyes esetekben a rikító nyelvezet tévedésbe ejtő, alaptalan értékelésekkel társul. A fiatal kritikusok tollából meg-megjelennek még felületes, szimplista szempontokra épülő könyvismertetések, színi- és filmbírálatok is. A fiatalok kritikai és irodalomtörténeti köteteivel foglalkozva a Jelentés értékeli Dumitru Micu, Andrei Baleanu, Valeriu Ripeanu és Al. Sandulescu könyveit; hangsúlyozza az általánosító cikkek szükségét, s kiválóan említi, hogy a fiatal kritikusok hosszú ideig nem foglalkoztak nemzedéktársaikkal. Az utóbbi időben javult ez a helyzet. A fiatal kritikusok előszeretettel foglalkoznak az új nemzedék tagjainak irodalmi alkotásaival (Alexandru Oprea és Lucia Olteanu portré-sorozata a Luccaforulban. Mátéi Calinescu cikkei fiatal költőkről, Gabriel Dimisianu írásai a riportról.) Fontos alkotási kérdések tisztázása végett bátorítanunk kell az elvszerű vitát, a nézetek elvszerű harcát. A fiatal kritikusok érdeme, hogy bekapcsolódtak egyes, az irodalmi sajtóban folyó vitákba. A fiatal kritikusok erkölcsi magatartásának kérdései után a jelentés rámutatott ideológiai, kulturális és esztétikai felkészültségük elmélyítésének szükségességére, és hangsúlyozta, hogy az élettel toló szoros kapcsolat nélkülözhetetlen feltétele a kritikus alkotásának is. Ezután a tudományos kutatással foglalkozó fiatalok tevékenységét elemezte, és különösen kiemelte D. Micu, Mircea Zaciu, Gh. Achiței, T. Vârgolici, Marin Bucur, Dan Haulica munkásságát. 2. A költészet forradalmi üzenete INCZE JÁNOS Szebeni látkép 3. 4 drámairodalom Tfatal drámaírók néhány olyan közönségsikert aratott darabbal jelentkeztek a múlt évadban, amelyek irodalmunk e kényes ágának fejlődésével kecsegtetnek. A fiatal drámaírók nagy előszeretettel szólaltatnak meg mai témákat; reális, korunk embereinek erkölcsi arculatára jellemző konfliktusokra építik műveiket. Nem egyszer sikerrel járt az az erőfeszítésük, hogy eredeti megoldásokat találjanak, és újszerűen dolgozzák fel a drámai lehetőségeket. A mélyebb elemzés igénye nélkül is meg kell azonban állapítanunk, hogy fiatal drámaíróinknak nem sikerült még eléggé színpadra hoznuuk korunk pozitív, kommunista hőseit. (Jó példát nyújt viszont e téren Mirodan színművének Cerchez nevű, feddhetetlen jellemű, kesernyés humorú hőse, aki a legnehezebb helyzetekben is megtalálja a cselekvés helyes fonalát.) Meg kell említenünk még azt is, hogy a fiatal drámaírók — egyes esetekben sikerrel — erkölcsi problémákhoz kezdenek nyúlni, az élet iránti új magatartással foglalkoznak. Ilyen értelemben kell megemlítenünk Dorel Dorian Secunda 58 (Az 58. másodperc) című darabját. A jelentés felhívja a figyelmet Ion D. Șerban, Teofil Butecan és Aurel Storin darabjaira, méltatja e művek érdemeit, és — mint a Secunda 58 esetében — rámutat fogyatékosságaikra is. Megállapítja, hogy mindenekelőtt hős-drámákra, forradalmi romantikával telített darabokra van szükség, és elítéli az ifjúságról írt vulgarizáló drámai műveket, mint például Virgil Stoenescu, Scrisorile de dragoste (Szerelmes levelek) című színművét. A következőkben a Jelentés a fiatal íróknak a filmdramaturgia fejlődésében betöltött szerepéről számol be. Hivatkozik Titus Popovici, Francisc Munteanu, Dimos Rendis, Ioan Grigorescu, Octav Pancu-Iaşi forgató könyveinek a jelentőségére, majd megállapítja: fiatal írónemzedékünk fejlődésében fontos szerep vár az irodalomkritikára. A fiatal kritikusoknak támogatniok kell kollegáikat abban a törekvésben, hogy hűen tükrözzék a szocialista valóságot, fel kell hívniuk figyelmüket hiányosságaikra, lelkesen ki kell emelniük tényleges sikereiket. A fiatal kritikusok fejlődését a marxi-leniai esztétika alapos elsajátítása, az egészséges ideológiai fejlődésükre fordított gond, és az idegen ideológiai megnyilvánulások határozott visszaverése biztosította. Egyes fiatal kritikusok egy időben engedményeket tettek bizonyos retrográd elméleteknek; az e fiatalok tevékenységében jelentkező zavarokat elvszerűen és az ifjú káderek iránti figyelemmel jelezték. Most már el lehet mondani, hogy az utóbbi években sokat javult a fiatal kritikusok tevékenysége, egész irodalmi frontunk egységének szellemében. Meg kell mondanunk, hogy a forgatókönyv nem öncél, hanem alá van rendelve az előremutató ideológiai, művészi üzenet kifejezésének; ennek az üzenetnek kell — akárcsak az irodalom többi ágaiban — a szerző figyelmének középpontjában állania. Tekintsék, elvtársak, e szavakat felszólításnak, és közeledjenek bátrabban a „hetedik“, e komplex, modern, korlátlan kifejezési lehetőségekkel rendelkező „művészethez“. Hogyan jellemezhetjük a fiatalok-írta kritika jelenlegi helyzetét? A fiatalok vitathatatlan haladást értek el az elemző bírálatok terén. Megfigyelhető, hogy hozzáértéssel és komolyan vizsgálják kutatásaik tárgyát. Sok irodalmi kiadvány állandóan felhasználja a tehetséges fiatal kritikusok elemző cikkeit és könyvismertetéseit. E téren ki kell emelnünk Dumitru Micu, Alexandru Oprea, S. Damian, Ion Dodu-Balan, Gálfalvi Zsolt, Ion Oarcasu, Szőcs István, vagy a fiatalabb nemzedékhez tartozó Eugen Simion, Leonard Gavriliu, Kántor Lajos, Baróti Pál, Al. Caprariu, D. Solomon és mások eredményes tevékenységét. Jóllehet, a fiatal kritikusok bírálatainak és könyvismertetéseinek nem mindegyike elég elmélyült és elvszerű, tagadhatatlan, hogy útjuk felfelé ível. Általános az a törekvésük, hogy a bírálat- 4. A7 irodalombírálatról ■ * '■* AIBERT LÁSZLÓ Faipari munkások (Freskórészlet) UTUNK 5. 4 gyermekirodalom nevelő szerepe Az írószövetségnek a gyermekirodalommal foglalkozó bizottsága tavaszszal tartotta plenáris ülését. A kis olvasókhoz szóló könyvek és kiadványok futólagos számbavétele is örvendetes eredménnyel járt: megállapíthatjuk, hogy legjobb íróink, a gyermekek jóbarátai és lelki szülei — mellett, számos fiatal járul hozzá ifjúságunk szocialista neveléséhez. A Jelentés gyermekirodalmunknak olyan értékes műveit sorolja fel, mint Nicuţă Tănasă — Acţiunea P 1500 (P 1500-as megbízatás), Octav Pancu-Iaşi — Cartea cu ochii albaştri (Kékszemű könyv), Costache Anton — Seri albastre, (Kék esték), Gică luteş — Cei din Crisanta (A crisantaiak) című írásait. Idézi ezeken kívül Petre Luscalov, Mircea Sintimbreanu, Bajor Andor, Fodor Sándor és Hédi Hauser szép karcolatait és meséit is. Végül felhívja a figyelmet a forradalmi romantikától áthatott fantasztikus és kalandregényekre, s elismeréssel szól Ion Hobana és Constantin Chirila e téren elért eredményeiről. A gyermekvers műfaját illetően — állapítja meg a Jelentés a továbbiakban — nemcsak az olvasó, de ami eddig nem igen fordult elő, a kritika figyelmét is magukra vonták Elena Dragos, Florin Mugur, Rusalin Muresanu, Veress Zoltán, Emilia Caldararu, Aurora Contescu, Titel Constantinescu, Horia Aram., Tamás Mária és mások művei. A szóbanforgó időszakban sajnos megjelent néhány „álköltemény" is (George Tudor, Bob auriu — Aranymagocska — című úgynevezett verses tündérmeséje és Ana Tudoras Família Buna Dimineata — A Jó reggeli család — című „műve“, melyeknek színvonaltalansága más alkalommal is szóbakerült már.) Bár gyermekirodalmunk állandóan fejlődik, még mindig úgy érezzük: több, a szocializmust építő népünk hősies életéből merítő könyv kellene. A gyermekirodalmat művelő fiatal szerzők tevékenységét éppen a tematikai, műfaji és stílusbeli változatosság teheti élénkebbé. 6. Folyóiratok, kiadók, alkotószövetségünk Örömmel állapíthatjuk meg: hazánk irodalmi életében a fiatalok mind nagyobb súllyal jelentkeznek. Természetes ez, hiszen rendszerünk lényegéből adódik; nálunk a haladást elősegíteni képes ifjúság tehetségének fejlesztése és értékesítése erkölcsi, anyagi és társadalmi-szervezési kérdésekben testet öltő állampolitika! Az írószövetség irányítása alatt álló szépirodalmi folyóiratok sok fiatal tehetség indulását segítették elő az utóbbi években. A Luceafărul, Gazeta Literară, Tribuna, Utunk, Steaua és az Igaz szó elsőrendű feladatnak tekinti a fiatal írók támogatását, gondoskodik a harmonikus fejlődésüket elősegítő kedvező körülmények biztosításáról, szocialista realista irodalmunk biztos medre felé vezérli őket. A Jelentés beszédes példákkal bizonyítja, mennyire komolyan foglalkozott némely folyóirat a szerkesztőségekben dolgozó értékes fiatal írókkal és kezdőkkel is. A fiatal írók — állapítja meg a Jelentés ezek után — az indulás időszakában természetszerűen inkább a folyóiratok hasábjain fejtik ki irodalmi tevékenységüket. A szerkesztők munkája a szerzőkkel és a kéziratokkal ezek szerint különösen fontos a fiatal írók irányításával kapcsolatban. A fiatalok alkotásai iránti igénytelenség, ami álértékek felkarolását eredményezi, valamint (Folytatása a 4 oldalon)