Utunk, 1961 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1961-01-06 / 1. szám

Fiatal írók III. országos tanácskozása (Folytatás az első oldalról) Hangsúlyozza a fiatal írói­ jelentős hozzájárulását a munkásosztály éle­tének ábrázolásához, s Teodor Mazilu, Nicolae Tic, Constantin Chirila és különösen Corneliu Len műveit idézi ezzel kapcsolatban. A Jelentés azon­ban felhívja a figyelmet az említett írók műveinek hibáira is. A fiatal prózaírók tevékenységének elemzését eedig ezekkel a szavakkal zárja: Ahhoz, hogy írásaink forrása valóban a munkásosztálynak, a társadalom ve­zető osztályának mozgalmas élete legyen, ahhoz, hogy hőseink forradalmi pátosz­tol áthatott, aktív emberek legyenek, mint a kommunisták, az írónak alaposan ismernie kell a gyár, az építőtelep éle­tét, tevékenyen részt kell vennie az ipa­rosítás folyamatán átmenő ország nagy A fiatal nemzedék sok tehetséggel gazdagította szocialista realista líránkat. Az utóbbi évek során kiemelke­dett Alexandru Andriţoiu, Ion Brad, Aurel Rau, Ştefan Iureş, Tiberiu Után, Székely János és Ion Horea neve, akik állandóan jelen vannak új­ költészetünk frontj­án, akiket az olvasók egyre széle­sebb köre ismer. Az utóbbi években aztán egész fia­tal költő-csoport szélesítette színeivel líránk tájait. Azok közül, akiket az 1956-os tanácskozáson kezdőkként emlí­tettek, kiemelkedett a korán elhunyt Nicolae Labiş neve. Kötetei, a Primele Iubiri (Első szerelmek) és Lupta cu inerţia (Harc a tehetetlenséggel) m­a kétségtelenül költészetünk legj­obb ered­ményei közé számítanak. Az utóbbi évek­ben megj­elent verskötetek közül említ­sük meg Nicolae Stoian Fierul dracului (Az ördög vasa), Ion Gheorghe, Căile pamintului (A föld útjai), Gheorghe Tomozei, Steaua polară (Sarkcsillag), Rusalin Mureşan, La marginea câmpiei (Az alföld szélén) című köteteit . . . A közelmúltban érdekes kiadói kísérlet volt öt fiatal költő, Ilie Constantin, Cezar Baltag, Nichita Stănescu, Leonida Neamţu és Florin Mihai Petrescu be­mutatása az Állami és Művészeti Kiadó Luceafărul (Esthajnalcsillag) című soro­zatában. A Sub semnul revoluţiei (A for­radalom jegyében) című versantológia pedig, mely a múlt évben jelent meg, és amelyben több tucat szerző szerepelt, bizonyítja, milyen sok fiatal költő je­lentkezett az utóbbi években. (Mihai Negulescu, Miron Scorobete, Negoita Irimie, Florenţa Albu, Ion Crânguleanu, átalakulásában. Az alkotónak, aki a munkásosztály életéről akar írni, mélyen és sokoldalúan kapcsolódnia kell a mun­kásokhoz, a munkáskörnyezethez. Gheor­­ghiu-Dej elvtárs rendkívül találóan ha­tározta meg a szocialista realista iro­dalomnak ezt az elvét a kolozsvári tar­tományi pártkonferencián tartott beszé­dében, amikor bírálta ,,azokat az írókat, aki­k menekülnek az élettől, a valóság­­tól, nem mennek a dolgozók körébe, nem igyekeznek megismerni életüket és fog­lalatosságaikat. Az ilyen írók alkotó munkássága elkerülhetetlenül terméket­lenné válik; kivívhatják néhány sznob olcsó rajongását, de a nép — amelyhez minden igazi művészi alkotás szól — el­utasítja őket.“ Ezek a szavak állandó útmutatásul szolgálnak minden író és méginkább a fiatalok munkájában. Ilona Zileru, Angh­el Dumbraveanu, Cristian Maurer, Andi Andrieş, Darie Novăceanu, Sina Dănciulescu, Aurora Conţescu, Adrian Miriţiu és mások.) A fiatalok művészi tevékenységét ál­talában az a törekvés jellemzi, hogy mai, előremutató, mozgósító üzenetet tartal­mazó témákat dolgozzanak fel. Azok az apolitikus, evazionista, betegesen in­timista megnyilvánulások, melyek egyes fiatal költők műveiben az elmúlt évek­ben jelentkeztek, egyre ritkábbak, amúgy is anakronisztikusak, idegenek a szo­cialista realizmustól. Nemcsak szembe­ötlő, hanem egyre több siker koronázza a fiatal költőnemzedék törekvését, hogy közeledjék a szocialista építés valósá­gához, és lélekben egybeolvadjon vele. A jelentés ezután jellegzetes példá­kat idéz Florin Mih­ai Petrescu, Nichita Stănescu, Lászlóffy Aladár és Szilágyi Domokos műveiből, majd rá­tér annak vizsgálatára, hogy a fiata­lok lírai alkotása irodalmunk jelen­legi feladatainak színvonalán, alakuló életünk igényeinek színvonalán áll-e? Vajon mi akadályozza a fiatalok köl­tészetét abban, hogy egészében és kö­vetkezetesen lépést tartson az élettel? Bár a fiatal költőket az jellemzi, h­ogy a szocialista valóságot igyekeznek tük­rözni, mégsem sikerül mindig kiragad­­niuk az életből azt, ami lényeges, nem mindig sikerül tolmácsolniuk a valóság adatait, és újszerű költői képekben tük­rözniük életünk alakulásának nagyszerű értelmét. Tehát: a költői alkotás ideoló­giai tartalmáról, forradalmi üzenetének erejéről van szó, arról a képességről, hogy ez a költészet közvetítse korunk nemes érzelmeit, hogy mélyebben hasson az olvasóra. Sokan próbálkoznak az életet lírai riportokban megszólaltatni. Ez kétségte­lenül megfelelő módja a kor aktív tük­rözésének. A költőnek országjárás közben alkalma van felfedezni az újulás jeleit, megfigyelnie az életünkben nap-nap után felbukkanó érdekes jelenségeket. Annak azonban, hogy ezek az észrevételek való­ban költőiek legyenek, az a feltétele, hogy a korszerű érzékenység lencséjén szűrjük át őket, hogy élő kapcsolatba hozzuk mély költői eszmékkel, és ilyen­formán a versek — a tényeken túlmenő­en — hiteles, jelentésteljes képet adja­nak korunkról. A Jelentés elemzi még a lírai ri­port terén elért eredményeket, bírálja az egyes tehetséges fiatal költők mű­vében jelentkező prózai előadásmódot, majd felhívja a figyelmet a szimplis­­ta fellengzősség és bizonyos moder­nista tendenciák művészetellenes jel­legére. Bírálatnak veti alá a homá­lyos, felületes, forradalmi üzenet- és mozgósítóképesség nélküli költemé­nyeket. Ezzel kapcsolatban a Jelentés a következőket mondja: A valóság lényegének semmibevevése vagy felületes bemutatása feltétlenül vérszegénnyé teszi az irodalmi alkotást. Nem konvencionális himnuszokat, nem üres ditirambusokat várnak a dol­gozók — a költészet hősei és olvasói — a fiatal költőktől, hanem teljes egybeol­vadást felemelő törekvéseikkel, megin­gathatatlan kiállást a szocializmusért vívott harc hadállásain. A fiatal költő forradalmi pátosztól áthatott hangjának következetesen érvényesülnie kell azok­nak a fontos kérdéseknek a felvetésénél és megvitatásánál, amelyek a dolgozók figyelmét lekötik. A fiatal költők ered­ményei e téren, a mozgósító, agitatórikus versek terén sem jelentéktelenek. A Jelentés a továbbiakban bizo­nyos esztétizáló törekvések negatív jellegét taglalja, majd a következőket mondja: A fiatalok a lírai kifejezés művészeté­nek elsajátítása terén feltétlenül fejlőd­tek, mégis fel kell hívnunk figyelmüket arra, hogy csak a nép életének mély ismerete, a román és az egyetemes köl­tészet klasszikusainak szüntelen tanul­mányozása, a legjobb mai költők tapasz­talatának alkotó elsajátítása viheti őket előre művészi pályájukon. Egész költé­szetünkkel együtt, a fiatalok alkotásának is az a hivatása, hogy korunk nagyságát, a szocialista építés kiteljesítése és a kommunizmus felé való feltartóztathatat­lan haladásunkat tükrözze. ha­ bizonyos tudományos kritériumokat alkalmazzanak, hogy a tartalom és forma jegyében elemezzenek, és így emeljék a kritika esztétikai színvonalát. Kritikai szellemük fejlesztésére nagy hatással volt a Scínteiának, Az irodalomkritika és a műbírálat apologetikus hangvétele ellen című cikke. A fiatal kritikusok tevékenységé­nek vizsgálata során a Jelentés ele­mezte e tevékenység hiányosságait is. Egyes fiatal kritikusoknak — akik egyébként értékes munkákkal is jelent­keznek — joggal vetették szemére, hogy stílusuk mesterkélt, bővelkedik lombik­ban előállított terminusokban (Leonard Gavriliu, Eugen Simion, Al. Caprariu cikkei). Egyes esetekben a rikító nyel­vezet tévedésbe ejtő, alaptalan értékelé­sekkel társul. A fiatal kritikusok tollá­ból meg-megjelennek még felületes, szimplista szempontokra épülő könyvis­mertetések, színi- és filmbírálatok is. A fiatalok kritikai és irodalomtör­téneti köteteivel foglalkozva a Jelen­tés értékeli Dumitru Micu, Andrei Baleanu, Valeriu Ripeanu és Al. San­­dulescu könyveit; hangsúlyozza az általánosító cikkek szükségét, s ki­válóan említi, hogy a fiatal kritiku­sok hosszú ideig nem foglalkoztak nemzedéktársai­kkal. Az utóbbi időben javult ez a helyzet. A fiatal kritikusok előszeretettel foglal­koznak az új nemzedék tagjainak iro­dalmi alkotásaival (Alexandru Oprea és Lucia Olteanu portré-sorozata a Lucca­­forulban. Mátéi Calinescu cikkei fiatal költőkről, Gabriel Dimisianu írásai a ri­portról.) Fontos alkotási kérdések tisztázása végett bátorítanunk kell az elvszerű vi­tát, a nézetek elvszerű harcát. A fiatal kritikusok érdeme, hogy bekapcsolódtak egyes, az irodalmi sajtóban folyó vitákba. A fiatal kritikusok erkölcsi maga­­tartásána­k kérdései után a jelentés rámutatott ideológiai, kulturális és esztétikai felkészültségük elmélyíté­sének szükségességére, és hangsú­lyozta, hogy az élettel toló szoros kapcsolat nélkülözhetetlen feltétele a kritikus alkotásának is. Ezután a tudományos kutatással foglalkozó fiatalok tevékenységét elemezte, és különösen kiemelte D. Micu, Mircea Zaciu, Gh­. Achiței, T. Vârgolici, Ma­rin Bucur, Dan Haulica munkásságát. 2. A költészet forradalmi üzenete INCZE JÁNOS Szebeni látkép 3. 4 drámairodalom Tf­atal drámaírók néhány olyan közön­­ségsikert aratott darabbal jelent­keztek a múlt évadban, amelyek irodal­munk e kényes ágának fejlődésével ke­csegtetnek. A fiatal drámaírók nagy előszeretettel szólaltatnak meg mai témákat; reális, korunk embereinek erkölcsi arculatára jellemző konfliktusokra építik műveiket. Nem egyszer sikerrel járt az az erőfeszí­tésük, hogy eredeti megoldásokat talál­janak, és újszerűen dolgozzák fel a drá­mai lehetőségeket. A mélyebb elemzés igénye nélkül is meg kell azonban álla­pítanunk, hogy fiatal drámaíróinknak nem sikerült még eléggé színpadra hoz­nuuk korunk pozitív, kommunista hőseit. (Jó példát nyújt viszont e téren Miro­­dan színművének Cerchez nevű, feddhe­tetlen jellemű, kesernyés humorú hőse, aki a legnehezebb helyzetekben is meg­találja a cselekvés helyes fonalát.) Meg kell említenünk még azt is, hogy a fiatal drámaírók — egyes esetekben sikerrel — erkölcsi problémákhoz kez­denek nyúlni, az élet iránti új magatar­tással foglalkoznak. Ilyen értelemben kell megemlítenünk Dorel Dorian Se­­cunda 58 (Az 58. másodperc) című da­rabját. A jelentés felhívja a figyelmet Ion D. Șerban, Teofil Butecan és Aurel Storin darabjaira, méltatja e művek érdemeit, és — mint a Secunda 58 esetében — rámutat fogyatékossá­gaikra is. Megállapítja, hogy minde­nekelőtt hős-drámákra, forradalmi ro­mantikával telített darabokra van szükség, és elítéli az ifjúságról írt vulgarizáló drámai műveket, mint pél­dául Virgil Stoenescu, Scrisorile de dragoste (Szerelmes levelek) című színművét. A következőkben a Jelentés a fia­tal íróknak a filmdramaturgia fejlő­désében betöltött szerepéről számol be. Hivatkozik Titus Popovici, Fran­­cisc Munteanu, Dimos Rendis, Ioan Grigorescu, Octav Pancu-Iaşi forgató­­­ könyveinek a jelentőségére, majd megállapít­ja: f­­iatal írónemzedékünk fejlődésében fontos szerep vár az irodalomkriti­kára. A fiatal kritikusoknak támogatniok kell kollegáikat abban a törekvésben, hogy hűen tükrözzék a szocialista va­lóságot, fel kell hívniuk figyelmüket hiányosságaikra, lelkesen ki kell emel­niük tényleges sikereiket. A fiatal kri­tikusok fejlődését a marxi-leniai esztétika alapos elsajátítása, az egészséges ideo­lógiai fejlődésükre fordított gond, és az idegen ideológiai megnyilvánulások ha­tározott visszaverése biztosította. Egyes fiatal kritikusok egy időben engedményeket tettek bizonyos retrográd elméleteknek; az e fiatalok tevékenysé­gében jelentkező zavarokat elvszerűen és az ifjú káderek iránti figyelemmel je­lezték. Most már el lehet mondani, hogy az utóbbi években sokat javult a fiatal kritikusok tevékenysége, egész irodalmi frontunk egységének szellemében. Meg kell mondanunk, hogy a forgató­­könyv nem öncél, hanem alá van rendelve az előremutató ideológiai, művészi üze­net kifejezésének; ennek az üzenetnek kell — akárcsak az irodalom többi ágai­ban — a szerző figyelmének középpont­jában állania. Tekintsék, elvtársak, e szavakat fel­szólításnak, és közeledjenek bátrabban a „hetedik“, e komplex, modern, korlát­lan kifejezési lehetőségekkel rendelkező „művészethez“.­­ Hogyan jellemezhetjük a fiatalok-írta kritika jelenlegi helyzetét? A fiatalok vitathatatlan haladást értek el az elemző bírálatok terén. Megfigyel­hető, hogy hozzáértéssel és komolyan vizsgálják kutatásaik tárgyát. Sok iro­dalmi kiadvány állandóan felhasználja a tehetséges fiatal kritikusok elemző cik­keit és könyvismertetéseit. E téren ki kell emelnünk Dumitru Micu, Alexandru Oprea, S. Damian, Ion Dodu-Balan, Gál­­falvi Zsolt, Ion Oarcasu, Szőcs István, vagy a fiatalabb nemzedékhez tartozó Eugen Simion, Leonard Gavriliu, Kántor Lajos, Baróti Pál, Al. Caprariu, D. So­­lomon és mások eredményes tevékenysé­gét. Jóllehet, a fiatal kritikusok bírála­tainak és könyvismertetéseinek nem mind­egyike elég elmélyült és elvszerű, ta­gadhatatlan, hogy útjuk felfelé ível. Ál­talános az a törekvésük, hogy a bírálat- 4. A7 irodalombírálatról ■ * '■* AI­BERT LÁSZLÓ Faipari munkások (Freskórészlet) UTUNK 5. 4 gyermekirodalom nevelő szerepe A­z írószövetségnek a gyermekiroda­lommal foglalkozó bizottsága tavasz­­szal tartotta plenáris ülését. A kis ol­vasókhoz szóló könyvek és kiadványok futólagos számbavétele is örvendetes eredménnyel járt: megállapíthatjuk, hogy legjobb íróink,­­ a gyermekek jóbarátai és lelki szülei — mellett, számos fiatal járul hozzá ifjúságunk szocialista neve­léséhez. A Jelentés gyermekirodalmunknak olyan értékes műveit sorolja fel, mint Nicuţă Tănasă — Acţiunea P 1500 (P 1500-as megbízatás), Oc­tav Pancu-Iaşi — Cartea cu ochii albaştri (Kékszemű könyv), Cos­­tache Anton — Seri albastre, (Kék esték), Gică luteş — Cei din Crisanta (A crisantaiak) című írásait. Idézi ezeken kívül Petre Luscalov, Mir­­cea Sintimbreanu, Bajor Andor, Fo­dor Sándor és Hédi Hauser szép karcolatait és meséit is. Végül fel­hívja a figyelmet a forradalmi romantikától áthatott fantasztikus és kalandregényekre, s elismeréssel szól Ion Hobana és Constantin Chirila e téren elért eredményeiről. A gyermekvers műfaját illetően — ál­lapítja meg a Jelentés a továbbiakban­ — nemcsak az olvasó, de ami eddig nem igen fordult elő, a kritika figyelmét is magukra vonták Elena Dragos, Florin Mugur, Rusalin Muresanu, Veress Zol­tán, Emilia Caldararu, Aurora Contescu, Titel Constantinescu, Horia Aram.­, Ta­más Mária és mások művei. A szóbanforgó időszakban sajnos megjelent néhány „álköltemény" is (Geor­ge Tudor, Bob auriu — Aranymagocs­­ka — című úgynevezett verses tündér­meséje és Ana Tudoras Família Buna Dimineata — A Jó reggeli család — cí­mű „műve“, melyeknek színvonaltalan­­sága más alkalommal is szóbakerü­lt már.) Bár gyermekirodalmunk állandóan fej­lődik, még mindig úgy érezzük: több, a szocializmust építő népünk hősies éle­téből merítő könyv kellene. A gyermek­irodalmat művelő fiatal szerzők tevékeny­ségét éppen a tematikai, műfaji és stí­lusbeli változatosság teheti élénkebbé. 6. Folyóiratok, kiadók, alkotó­­szövetségünk­ ­Örömmel állapíthatjuk meg: hazánk irodalmi életében a fiatalok mind nagyobb súllyal jelentkeznek. Természe­tes ez, hiszen rendszerünk lényegéből adódik; nálunk a haladást elősegíteni képes ifjúság tehetségének fejlesztése és értékesítése erkölcsi, anyagi és tár­sadalmi-szervezési kérdésekben testet öltő állampolitika! Az írószövetség irányítása alatt álló szépirodalmi folyóiratok sok fiatal tehet­ség indulását segítették elő az utóbbi években. A Luceafărul, Gazeta Literară, Tribuna, Utunk, Steaua és az Igaz szó elsőrendű feladatnak tekinti a fiatal írók támogatását, gondoskodik a harmonikus fejlődésüket elősegítő kedvező körülmé­nyek biztosításáról, szocialista realista irodalmunk biztos medre felé vezérli őket. A Jelentés beszédes példákkal bizo­nyítja, mennyire komolyan foglalko­zott némely folyóirat a szerkesztő­ségekben dolgozó értékes fiatal írók­kal és kezdőkkel is. A fiatal írók — állapítja meg a Je­lentés ezek után — az indulás idősza­kában természetszerűen inkább a folyó­iratok hasábjain fejtik ki irodalmi tevé­kenységüket. A szerkesztők munkája a szerzőkkel és a kéziratokkal ezek sze­rint különösen fontos a fiatal írók irá­nyításával kapcsolatban. A fiatalok al­kotásai iránti igénytelenség, ami álérté­kek felkarolását eredményezi, valamint (Folytatása a 4­ oldalon)

Next