Utunk, 1968 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1968-01-05 / 1. szám
Előre naptár ,szépirodalom és jogi kalauz, publicisztika és tarka tudomány, riportok és hasznos tanácsok — elég csak belelapoznunk vagy sebtében végigforgatnunk az Előre idei Naptárát, s mielőtt még egy sorát elolvastuk volna, már sejtjük, hogy lényegében az évek óta bevált, okkal-joggal népszerű évkönyv-típus új kiadását nyújtja át ismét olvasóinak az Előre. Olyan évkönyvet, melyet a szó jó értelmében vett magazinszerűség jellemez, az az olvasmányosság, mely az olvasók minden — és nem kisszámú — rétegét igyekszik kielégíteni-szórakoztatni. És ez az első benyomás, mikor a lapozgatást és ízlelgetést az olvasás váltja fel, tudássá bizonyosodik: valóban a megszokott, de ettől nem kevésbé várt tarkabarka, érdekes (mennyire várjuk-keressük még ma is az érdekességet, a kuriózumot, még ma is, amikor pedig már alig-alig tudunk megbirkózni a munkánkhoz és mindennapi életünkhöz nélkülözhetetlenül szükséges új tudásanyaggal és információmennyiséggel is!), kaleidoszkópszerűen változatos, igényes és ötletes válogatásra valló ol Le Maria Scínteia almanach sajátos eset s talán egy kisöbé a recenzens tehetetlenségének beismerése is, de úgy érzem, erről a testes, kereken 400 oldalas kötetről minden ismertetésnél, kommentárnál többet mondana részletes tartalomjegyzéke. Egy olyan tartalomjegyzék, mely nemcsak rovatok szerint mutatná be anyagát — ez amúgy is szerepel benne —, hanem amelyik közleményről közleményre, cím és szerző szerint felsorolná az Évkönyv teljes anyagát, cím és szerző szerint, rovatonként csoportosítva, hiszen a Scínteia Évkönyvének jellegét éppen ez adja meg, hogy nem hasznos (vagy haszontalan) érdekességeket közöl, nem tájékoztatni láván (persze ezt is, hogy egyebet ne mondjunk, közli a múlt év tudományos és kulturális eseménynaptárát, neves hazai és külföldi művészek és tudósok kislexikonát, gazdasági-politikai fogalmak szótárát stb. stb. — egész a világ legnagyobb és legnevezetesebb múzeumainak, szám szerint százötvennek, a bemutatásáig), szóval elsősorban nem kuriózuméhségünket és tudásvágyunkat elégíti ki, hanem az év — és az utóbbi évek, ha úgy tetszik, a kor — néhány fontos, világméretekben mindenkit foglalkoztató és izgató kérdését veti fel és tárgyalja meg — ahogy már-már hagyományos magában a lapban is — nemzetközi ankétok formájában. A modern emberi lét sajátos körülményeinek messzeágazó problémakörét, a siker, az emberi sikerülés „titkáét“, felméri az emberről, e részben még ma is ismeretlen lényről szóló ismereteket, a modern világot szétszaggató s minden évvel, mondhatnánk minden nappal és órával tovább mélyülő gazdasági szakadékokat, ismerteti az amerikaiak vietnami agresszióját és BÚKr’. 1 t -lú jííAíH? cm.. -c - ■ - ' ■ • 14.N a<í«íui •'.!« . - öihíhpi; sonv» © KÖNYVEK bűncselekményeit kivizsgáló Bertrand Russell-féle nemzetközi bíróság első ülésszakának munkálatait és tanúvallomásait. Mindezt a legismertebb kül- és belföldi szakemberek, írók, tudósok, művészek, politikusok részvételével és a modern élet hallatlan dinamizmusának perspektívájábanegy adattal illusztrálnánk ezt a dinamizmust, sok száz hasonló adat mellett közli maga az Évkönyv: míg 1800-ban egyetlenegy millió lakost számláló város sem volt a világon, a tudományos prognózis 2000-re már tizennégy úgynevezett megalopolisszal számol: négy, egyenként húsz-huszonöt millió lakosú és tíz, egyenként tízmillión felüli lakosú várossal; vagy ugyanez hírközlési-tájékoztatási viszonylatban: míg 1950-ben összesen tizenegyezer tévékészülék működött a világon, ma ugyanennyit vagy szinte ennyit adnak el naponta, s az emberek közel kétszázmillió televízió és több mint félmilliárd rádiókészülék műsorait hallgatják). Ennek a dinamikus, ismert és mégis ismeretlen világnak lét- és sorskérdéseibe nyújt bepillantást a Scínteia idei Évkönyve. B. P. vasmánytömeget kapjuk, melyet megunni valaha is aligha lehetne — legföljebb belefáradni az olvasásába. De az ilyen kalendárium-örömök nem is egy estére szólnak. Valaha, amikor a legelsőket írtákszerkesztették (ha ugyan a szerkesztés nem jóval későbbi fogalom — és elfoglaltság), még egész évre gondoltak, teljes évi, mécses vagy ki tudja milyen világítószerszám melletti böngészésre. Azóta még olvasni is gyorsabban olvasunk, s így hamar, mindig túl hamar végére érünk e tarkabarkaságnak. Túl hamar, hiszen ha a Naptár irodalmi anyagára gondolunk, hát irodalomból sohasem lehet elég, a rejtvények és szórakoztató feladványok meg a különböző hasznos tudnivalók-tanácsok is mindig jól fognának, és hát a lochnessi rejtélyen és a fitonoidokon, az emberi növekedésgyorsuláson és a világméretű festményhamisításon, a száraz víz feltalálásán és a zsiráfnyakú nőkön kívül még mennyi furcsaság van és történik a világban, mennyi ismeretlen dolog, mennyi titok vesz körül, melyről már hallottunk, de szívesen hallunk újra, vagy amiről még csak nem is hallottunk, pedig már így is kíváncsiak vagyunk rá. b. p. Petőfi Sándor születésének 145. évfordulóján egyik tréfás verséből idézünk a vízszintes 1., 53., a függőleges 62. és a vízszintes 129. sorokban. Tudjuk, hogy a kívánsággal, amelyet Petőfi ebben a strófában kifejezett, sokan egyetértenek majd. VÍZSZINTES: 20. Több e. 21. Rosszindulatú, kíméletlen. 22. Leszármazottunk (ék. h.). 23. Ilyen világa is van az embernek. 24. Fordított textilnövény. 26. Csekély zaj. 27. Rendszeresen előforduló. 29. Énekesmadár. 30. Kis áramforrás. 32. Éles egynemű hangzói. 33. Kicsinyítő képző. 34. Rokonféle. 35. SCJ. 37. Kis..., gyermek, régiesen. 38. Hibázó. 40. Sajátos kedvessége. 42. fél gubó! 43. Becézett Alekszandr. 45. Visszajuttat, nyelvjárásban. 46. Ami vele történt. 47. Húros hangszere. 49. Fertőtlenítőszer. 52. Kettős mássalhangzó. 56. Végtagja. 58. Filmkomikus pár egyik tagja (fan.). 59. YR. 60. Díszcserje. 61. Sport. 62. Akinek van, kap kölcsönt. 64. Rangjelző. 65. János vitéz hű barátja, az operettben. 67. Szalonnát főz. 68. Esőzés egynemű hangzói. 69. A tudat meghatározója (névelővel). 70. Sír ikerszava. 72. Eredete, kezdete, latinul. 75. Római pénz. 76. Számnév. 77. Város Kolozsvár közelében. 78. Szór. 80. Véredényét. 81. Kicsinyítő képző. 83. Elsajátításával foglalkozó. 85. Adat egynemű hangzói. 86. Hierarchiát jelölnek. 88. Erősítő szócska. 89. ... László: budapesti humorista. 91. Csavarnak készített hely. 95. Vissza évek száma. 96. Melyik évjáratból való? 97. Súlyegysége. 98. Számnév. 100. Érme fele! 102. Korszerű fizikai műszer. 103. Kiejtett mássalhangzó. 105. Ovidius másik neve (fon.). 106. Saját...: fontos küldeményre írják. 108. Betű- és ékezethiányos árpa. 110. Mázol. 111. Előnyt (ék. h.). 113. Háziállat. 114. Ok. 115. Algériai kikötőváros. 116. Vissza: Albán ... , zeneszerző. 118. Füzetet megtöltő. 120. Talpon volt. 122. CEC betűt keverve. 123. Tizedliteres. 125. Ne érkezzék pontosan a találkozóra. 126. A hidrogén atommagja. 128. Arany, franciául. FÜGGŐLEGES: 1. Csavarokon vannak. 2. Feszítés egyik módja. 3. Téka egynemű hangzói. 4. Francia tagadás. 5. Gép. 6. Angol kisasszony. 7. Termelőszövetkezet (röv.). 8. Mutatónévmás. 9. Összetör. 10. Névelős halfajta. 11. Keservesen sír. 12. Alkalmazkodott. 13. Félszeg. 14. Tanító egynemű hangzói. 15. Éktelen ék. 16. Félmérő! 17. Érzékszerv. 18. Megró. 19. Második személyt. 25. Képlet kifejtése. 27. Tejterméken. 28. Kifejtése annak, hogy valamely állítás nem felel meg a valóságnak (névelővel, tárgyraggal). 31. Karc. 33. Hamisan éneklő. 35. Helyiségbe. 36. Stendhal-regényhős, személynevének kezdőbetűjével. 39. Ellentétes kötőszó. 40. Az egyik irányba. 41. Íjhúrt feszít. 43. Ötször húsza. 44. Helyhatározó szó. 47. Végtag. 48. Két szó: szülő, vízi madarak. 50. Izomkötője. 51. Máté fele! 54. Tolvajnyelv, franciául. 55. A fonalak. 56. Személyazonossága. 57. Igekötő. 63. A lelkiismeretfurdalást megszemélyesítő görög istennők. 65. Aki ítélkezik fölöttem. 66. Vissza, kellemes. 68. Urán..., ebből vonják ki a rádiumot. 71. Fehérneműdarabjában. 73. Skálahang. 74. Botladozó. 76. Pénzező. 78. Jó gyógyszerek teszik. 79. Két szó: állóvíz (ék. h.), könyörög. 82. A rejtőző. 84. Vissza: magas törzsű növény. 86. Középiskolai szak. 87. Vissza: téli halászhely. 89. Odaillő, szellemes. 90. Mint az 50. függ. 92. HH. 93 ... Guillén. 94. Borókapálinka. 98. Tiltószó. 99. Mélyen tisztelni, románul. 100. Női becenév. 101. A függ. 44. ikerszava. 104. Tető része (ék. föl.) 106. Falu, melyben Petőfi mézesheteit töltötte. 107. Francis ... , angol filozófus és államférfi (1561—1626). 109. Balszerencse. 111. Férfi becenév. 112. Máramarosban eredő, a Dunába ömlő folyó (román neve). 114. Nehéz fém (ék. h.). 117. Életfolyamatokkal való kapcsolatot jelöl. 118. Nyit (szájat). 119. Börtönlakó. 120. Van neki, románul (fon.). 121. Huckleberry Finn barátja. 124. Súgó egynemű hangzói. 125. Határozói igenévképző. 126. Néma Pál! 127. Nála egynemű hangzái. (Készítette: Keresztes Zoltán) Az 50. számban megjelent, Jonathan Swift című keresztrejtvény megfejtése: Gulliver utazásai, Hordómese, Lilliput, realista hitelesség, óriások, röpirat, Dublin, szatíra. MEGJELENT! MM UTUNK LEVÉLVÁLTÁS • OLVASÓINKNAK, levelezőinknek, munkatársainknak ez úton is köszöni a szerkesztőség a szíves újévi jókívánságokat. Reméljük, a mi újévi üdvözletünk — szilveszteri lapszámunk — szintén idejében megérkezett valamennyiük otthonába. p. k. — Mezőpetri. Rövid beszámolómat abból az alkalomból írom, hogy iskolánk szellemi életében jelentős változás történt. Nemrégen Fülöp Béla tanár elvtárs irányításával megalakult az irodalmi szakkör, amelyet mártír költőnkről, Salamon Ernőről neveztünk el. Valamint a folklórkör is, amely a Kriza János nevét viseli. Az irodalmi körön eddig mintegy negyven tanuló vesz részt rendszeresen, de úgy gondoljuk, ha jobban megismerik a munkánkat és a célkitűzéseinket, úgy sokkal többen is lesznek. Pár szóban terveinkről is említést teszek. Az irodalmi kör tagjai az írás kialakulásáról és fejlődéséről, a Kalevaláról, a népköltészetről, Móriczról és Bartókról hallanak majd érdekes előadásokat. A rövid dolgozatokat mi magunk fogjuk előkészíteni a tanár elvtárs által ajánlott bibliográfia alapján. A folklórosok nagy munkába vágják a fejszéjüket. A falu teljes népköltészeti anyagát szeretnék összegyűjteni. Az első köri ülésen a népballada-gyűjtés módszerével ismerkedtünk meg. Most próbagyűjtéseket végzünk, s miután az eredményt közösen megvitattuk, teljes idővel fogunk munkához. Terveztünk közös tevékenységet is, Adyfalvára akarunk ellátogatni. Erről majd szintén beszámolok egy rövid riportban. Örömmel adjuk hírül a két kör megalakulását. Gratulálunk a kezdeményezésért a tanár elvtársaknak. Maguknak pedig eredményes munkát kívánunk. Várjuk a beszámolóit. Kincses Emese — Gyergyóalfalu. Diogenesz című karcolata kissé érzelmes, de tömör, humánus írás. Kissé megrövidítve alább közöljük. Az öregember alacsony volt és ápolatlan. Fedetlen fővel állingált esténkint az egyetem bejárata előtt. Hóna alatt csomagot szorongatott. Megfeszült izmokkal, előrenyújtott nyakkal a lányokat leste. Az első napokban egy fa mellett tapadt. Később egyre közelebb merészkedett, s végül már a kapuban várta őket. Nem tudta, hogy a lányok szerelemre érett testtel a párjukat keresik, hogy derekuk, mellük feszes, bokájuk finom vonalú. Nem fordult utánuk, pillantása nem csúszott fennebb arcuknál. A szemüket kereste és a mosolyukat. Mindennap addig várt, míg el nem csendesedett az épület, aztán hazabaktatott. Teát főzött, lekortyolgatta, sóhajtozott s lefeküdt. „Meg kell találnom“ — motyogta maga elé meredve. Nappal csak vásárolni járt. Délben egy özvegynél ebédelt. „Jónapot“, „Köszönöm “ — ennyit beszélt. Megszokták a furcsaságait. Különben is rendesen fizetett. Ahogy közeledett az este, kezébe vette a gondosan összekötözött csomagot, és elindult. „Egyszer megtalálom majd. Megismerem a mosolyáról. Egészen biztos, hogy mosolyogni fog. Ő is mindig mosolygott. Apró fogai voltak és nagyon fehérek ... Sokáig nem mondta meg, hogy beteg És én nem vettem észre. Tettem, hogy nem veszem észre. Fájdalmai voltak, és nem szoríthattam meg a kezét. Ha jobban érezte magát, egy könyvbe írt órákon keresztül. Sohasem olvastam el. Nem nekem szólt. Egyszer azt mondotta: majd ajándékozd oda valakinek ezt a könyvet... Egy lánynak, aki most született, ha majd annyit idős lesz, mint én. Olyannak, aki hasonlít rám... Megígértem." Mosolygott búcsúzóul. De a búcsúmosoly nem sikerült. Torz fintorba merevült az arca. A temetésen arra gondolt, hogy a földben, a fintor mögött tovább élnek a fehér fogak, tovább él a mosolya . . . Eleinte még jöttek hozzá. Aztán egyedül maradt. „Nem baj, mert jön majd egyszer egy lány, akit messziről megismerek a mosolyáról. Rám néz és tudni fogja, hogy őt keresem. Teát főzök neki, beszélgetünk és máskor is eljön ...“ Egy este aztán megpillantotta a lányt. Hozzálépett és megfogta a karját: „Kislányom... Téged, kereslek “ A lány meglepődött: „Mit akar?“ Az öreg idegességében megrántotta a karját. „Ez a könyv a tied!“ A lány ijedtében felvisított. „Béla! Gyere ide!“ Többen odaszaladtak. „Vén disznó — mondotta Béla —, minden este itt ácsorog. Pipihús kéne, mi?“ Az öreg akadozva magyarázta: „De kérem ... Én csak a könyvet... A lányom kérése..." A lány tovább visított: „Menjünk innen, Béla. Örült. Ajándékozni akar. Biztosan ez a mániája“. A fiú átkarolta a lányt. „Eltűnjön innen!“ — mondotta az öregnek. „Ne menjenek el... Nem értik? Én őt keresem... Várjanak ..Sírva fakadt. Sírt hangtalanul, öregember sírással. Könnyei meggyűltek a szája körül a ráncokban. „Bácsi — szólította meg halkan egy lány —, adja nekem azt a könyvet. Vigyázok rá...“ Az öreg sokáig nézte, aztán hadarva, könyörgön mondotta: „Nem adhatom. Ne haragudjon ... Nem hasonlít rá ...“ Cs. P. — Marosvásárhely. Hősének igaza van: a művészet akkor terem szépet, ha tehetséggel s önzetlenül művelik. B. T. — Kolozsvár. A beat-novellát, meg a többi nem beatet megkaptuk. Eleinte abban az illúzióban ringattuk magunkat, ahogy az eset világos. Azt gyanítottuk, hogy Rejtő Jenőt olvasott. Ám a szöveg gondos tanulmányozása egyéb — olykor megoldatlannak látszó — problémákat is felvetett. „Mint egy spanyol inkvizitor, drámai pofával verem a kövezethez a fejét“ — olvastuk az írásban. A zavart az okozta, hogy tudomásunk szerint a spanyol inkvizitorok csak egészen kivételes esetekben verték áldozataik fejét a kövezethez. Annyira, hogy — bár a történelem nagyon sokat regél róluk — ilyen ügyről nem tesznek említést a régi könyvek. Másutt biológiai furcsaságaival lep meg: „Kézbe kapom a lábaim és usgyi“ — írja. Ismét másutt fizikai tájékozottságát kell megcsodálnunk: „szemének kék színe — vallja be őszintén — forróbb, mint a nap izzó melege“. Ám, míg e hitelt érdemlő idézeteket másolom ki, eszembe jut, hogy volt olyan kitétele is az írásnak, ahol kételkedtünk állításaiban. Ezt írja: Kinyitom az ablakot. Gede megcélozza, s beugrik. Sípol. Oldalba rúgom. Ezúttal szigorúbban. Jól áll neki. Már kikopott a rúgások helye... Végre majdnem kinyomom a fél szemét. Erre megsértődik, s veszi a kalapját...“ Ezt aztán nehezünkre esik elhinni Önnek, így odáig van egy vacak fél szemért? Szép hősei vannak magának is, mondhatom. K. T. G. — Dornavátra. „Szerintem — írja — két kategória létezik: egy, aki szeret írni, másik, aki tud.“ Ez igaz. Ám ezek nem zárják ki egymást. Az írni tudás szinte minden esetben gyakorlat, munka, fejlődés eredménye. Első — mondom szinte mindig — az irodalom szeretete és az a kielégülés meg öröm, amit az írás okoz. Ezért nem indokolt az ön türelmetlensége. Novellájára levélben válaszoltam. M. I. — Kolozsvár. „Szeretném tudni, mond-e valamit e kis történet másnak? Vagy fakó és fukar leírás? Hiába olvasom újra, nem sikerül az élménytől elválasztanom. Vajon úgy vagyok, ahogy a „rosszfülű“, az énekes hangját hallom, amikor én dúdolok?“ A történet címe s lényege Húsz perc az utcán. Ez az első írása, írja. Asztalos István jut eszembe, aki Történt az utcán című írásával kezdte, ő azonban az utcai történetbe korai osztálya nagy problémáit látta bele, sűrítette bele, fejezte ki benne. Az Ön írásának az a legfőbb baja, hogy leírja, amit talált, de nem keresi meg benne ember voltunk, korunk stb. valamilyen mélyebb problémájának kifejeződését. Ne felejtse el: az író mindig annyi problémát talál a világban, amennyi benne visszhangot kelt. Írjon még. HUSZÁR SÁNDOR • LEVELI ÁLTAL