Utunk, 1968 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1968-11-22 / 47. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG ÍRÓSZÖVETSÉGÉNEK LAPJA XXIII. ÉVFOLYAM • 47. (1047.) SZÁM • ARALEJ • KOLOZSVÁR, 1968. NOVEMBER 22. Nicolae Ceaușescu elvtárs beszéde az írók közgyűlésén Tisztelt elvtársak! Engedjék meg, hogy tolmácsoljam önöknek, romániai íróknak, költőknek, kritikusoknak és drámaíróknak a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága, az Államtanács és Románia Szocialista Köztársaság kormánya meleg, elvtársi üdvözletét. Először történik meg, hogy az összes hazai írók összeülnek kollektíven kidolgozni a szövetség munkaprogramját. Kétségtelen, hogy a közgyűlés, amely felvetette az irodalom alapvető problémáit és az írószövetség további feladatait, a vita méretei és annak felelősségteljes szelleme folytán a hazai irodalmi élet kiemelkedő eseménye lesz, s még inkább arra ösztönzi az írókat, hogy részt vegyenek a politikai és társadalmi tevékenységben, a szocialista társadalom építésének művében. Hangsúlyoznunk kell, hogy mindazok, akik e szónoki emelvényről felszólaltak, kifejezték elhatározásukat, hogy művészetükkel a szocializmus ügyét, hazánk haladását, a román nép nemes törekvéseit kívánják szolgálni. A vita folyamán egész sor bírálat is elhangzott, és amint értesültem, közülük sok jogos. Úgy vélem, hogy az írók új vezetőségének teljes komolysággal kell elemeznie a felszólalók javaslatait és bírálatait, és le kell vonnia a szükséges tanulságokat az írószövetség jövő tevékenysége számára. Elmondhatjuk, hogy az önök gyűlése kifejezte a teljes csatlakozást kommunista pártunk bel- és külpolitikájához, az íróknak azt az elhatározását, hogy tehetségüket a tömegek szellemi felemelésének, a szocialista Románia kultúrája felvirágoztatásának szentelik Az önök közgyűlése egész társadalmunk erőteljes, sokoldalú fejlődésének, a tömegek magas fokú alkotó lendületének időszakában folyik le. Az ország fejlesztésének és a társadalmi szervezés sokoldalú tökéletesítésének hatalmas folyamatában a döntő szerepet a munkásosztály — a társadalom leghaladóbb osztálya — tölti be, az az osztály, amely mind a kapitalistákkal és földesurakkal való összecsapások éveiben, mind a szocializmus korszakában bebizonyította mozgósító erejét, forradalmi következetességét, azt a képességét, hogy tántoríthatatlanul vezeti a népet a szabadság és a haladás útján. Szocialista rendszerünk alapját a munkásosztály és a parasztság, társadalmunknak az ország lakossága nagy többségét felölelő két nagy osztálya közötti megbonthatatlan szövetség, nemzetiségre való tekintet nélkül a munkások, parasztok és értelmiségiek egysége alkotja. A szocialista építés kiteljesítéséért folyó munkában szüntelenül növekszik az értelmiségieknek — a dolgozó nép szerves részének — a szerepe, az értelmiségé, amely tudását, alkotóképességét a haza haladásának szenteli, hogy a népet az ismeretek, a kultúra minél magasabb fokára emelje. A tudományos és kulturális dolgozók soraiban jelentős helyet foglalnak el a művészeti alkotók, az írók. A párt és az állam nagyra értékeli tevékenységüket, különösen nagyra becsüli hozzájárulásukat a tömegek szocialista öntudatának fejlesztéséhez, az ember szellemi nemesítéséhez, az új társadalom céljainak megvalósításához. A román nép méltán büszkélkedhet kultúránk haladó, hazafias hagyományaival. A nemzeti létért, az önállóságért, a szabadságért és a társadalmi igazságért, a jobb életért harcoló néptömegek története örökre ismertté tette számos felvilágosult, tisztánlátó író nevét. A legjelentősebb múltbeli kulturális személyiségek életén és tevékenységén vörös fonalként vonul át a nép és a haza iránti szeretet és hűség, a hő óhaj a sokaság eszményeinek szolgálatára, a nemzeti és társadalmi szabadság ügye iránti felemelő áldozatkészség. Becsületbeli kötelességüknek tekintették, hogy a világ előtt feltárják a román nép erényeit, szellemi nemességét, szerénységét, szorgalmát, humanizmusát, ami e népet mindig jellemezte, szabadság- és igazságvágyát. Ezeknek az íróknak az alkotása örökéletű, mindig fennmarad, mint nemzeti kultúránk egyik legragyogóbb fejezete. Érdemes külön is kihangsúlyoznunk a közgyűlés előtt, hogy a burzsoá földesúri rendszer éveiben egész sor író csatlakozott a forradalmi, az antifasiszta mozgalomhoz, tollával küzdött a társadalom forradalmi átalakításáért, jelentősen hozzájárulva a haza szabadságának és függetlenségének kivívásához. A társadalom ma alapjaiban megváltozott, az ember felszabadult a keserűség, a kizsákmányolás nyomasztó terhe alól, az országban meghonosodott a társadalmi egyenlőség, az emberi méltóság. A nép szabadon és tudatosan alakítja saját sorsát, előkészítve a kommunizmus arany jövőjét. A mai íróknak az a kötelességük, hogy nagy klasszikus irodalmunk hagyományainak egészséges alapján még magasabbra lendítsék a román nép művészetét, azt a társadalmi haladás erős tényezőjévé, a szocializmust építő új ember szellemi táplálékává avassák. Amint a közgyűlésen is számos felszólaló elvtárs rámutatott, megelégedéssel állíthatjuk, hogy a felszabadulás óta eltelt években irodalmunk felfelé ívelő úton fejlődött, kiemelkedő sikereket ért el minden műfajban, egyre erősebben jelentkezett a szocialista felépítmény összességében. A háború utáni időszakban végbement forradalmi átalakulások közvetlenül népünk sorsához kapcsolódó nagy és vívódásokat magukkal hozó problémák elé állították íróink lelkiismeretét, merőben új feladatokat tűztek az irodalmi alkotómunka elé. A hazai írók nagy többségének érdeme, hogy megértették ezeket a problémákat, hogy műveikben válaszolni tudtak a társadalom alapvető követelményeire. A legjelesebb írók, költők, kritikusok, drámaírók együtt haladtak a néppel, minden erejükkel támogatták a nép grandiózus társadalmi művét, tétovázás nélkül küzdöttek a párt zászlaja alatt. A reakció ellen, a kizsákmányoló osztályok ellen, a proletariátus hatalmának kivívásáért, a szocializmus építésére való áttérésért vívott kemény harc feltételei között írásukat harci fegyverré tették, szenvedélyes felhívásnak szánták a társadalom összes haladó erőinek mozgósítására, a kommunista párt politikájának diadalára, a szocializmus romániai győzelmére. A legjobb művek, amelyeket az utóbbi negyedszázadban alkottak, hazafias kicsendülésükkel, társadalmi mondanivalójukkal, azzal a szereppel, amelyet a társadalom előrehaladásában, a tömegek öntudatának emelésében, népünk alapvető eszményei megvalósításában betöltötték, megtisztelő helyet foglalnak el a modern Románia kulturális történetében. Hangsúlyoznunk kell, hogy hazánk irodalmának e nagy sikereihez értékesen hozzájárultak az együttélő nemzetiségekhez tartozó írók. Az együttélő nemzetiségek évszázadok óta együtt élnek és dolgoznak a román néppel ennek az országnak a tájain, és hozzájárultak mind a Románia anyagi fejlődését biztosító javak előállításához, mind kulturális értékeinek megteremtéséhez. A magyar, német és más nemzetiségű dolgozók a román néppel vállvetve /nost a szocialista társadalmat, az ország új anyagi és szellemi civilizációját teremtik meg. (Országunk íróinak — románoknak, magyaroknak, németeknek vagy más nemzetiségűeknek — a művei a román nép és az együttélő nemzetiségek barátságát és testvériségét, a közös haza, a szocialista Románia felvirágoztatásáért kifejtett egyesült munkát szolgálják. Függetlenül attól, hogy milyen nyelven íródott, országunk irodalma — természetesen megtartva sajátos nemzeti vonásait — ugyanazokból a társadalmi realitásokból ihletődik, s nemzetiségükre való tekintet nélkül, az összes dolgozók életéből és közös munkájából, a jólét és a boldogság közös jövőjének megvalósításáért folyó harcukból meríti témáit. A művészeti, irodalmi alkotás megítélésénél mindig szem előtt kell tartanunk, hogy milyen konkrét társadalmi-történelmi feltételek között jött létre, az illető szakasz jellegzetességeit, a társadalmi fejlődés követelményeit, a dolgozók alapvető érdekeit. A kulturális örökség objektív, tudományos elemzése megköveteli, hogy világosan elkülönítsük mindazt, ami haladó és értékes volt, ami a társadalmi haladás szükségleteit fejezte ki, a kizsákmányoló osztályok ideológiájából ihletett munkáktól és eszméktől. Ezért feltárva azt, ami értékes a múltra(Folytatása a 2. oldalon) Kialudtak a reflektorok a bukaresti Ateneul Román hatalmas köröndjében (hogy három nap után újra a pódiumra lépő szimfonikus zenekarokat világíthassák meg holnaptól), szétszéledtek az írók a szeceszszió minden tarka variációját bőven példázó előcsarnokból, lépcsőházakból, folyosókról, amelyek napokon, sőt péntekről szombatra virradólag egy egész éjszakán át eddig páratlan találkozóhelyévé váltak a tizenkilencmilliós ország elvileg minden (és gyakorlatban is a legtöbb) elbeszélőjének, költőjének, drámaírójának, irodalomkritikusának — befejeződtek a romániai írók első országos közgyűlésének tanácskozásai, résztvevői pedig most már az „író asztalánál“ vagy a szerkesztőségi székben nézhetnek szembe azzal, hogy mit is jelentett írótársadalmunk életében ez a három nap, illetőleg mi az, ami utána következik... Mindenekelőtt azt kell hangsúlyoznunk, milyen sokféleképpen és milyen meggyőzően tükrözték ezek a tanácsokzások írótársadalmunk egységes állásfoglalását a Román Kommunista Párt bel- és külpolitikája mellett. Ennek az egységnek a kinyilatkoztatása vezérlő motívuma volt a romániai írók 1968-as közéleti szerepének, s most szinte magától értetődően került a Zaharia Stancu akadémikus által előterjesztett vitaindító jelentés tengelyébe, éppen úgy, mint az idősebb vagy a fiatalabb írók felszólalásainak előterébe. Legérzékelhetőbbé azonban Nicolae Közgyűlés után Ceaușescu elvtársnak a közgyűlés utolsó napján elmondott beszédében s a díszebéden mondott pohárköszöntőjében vált ennek az egységnek az ereje, amikor legjobban kidomborodott a tartalma, s több mint félezer író és a művelődési élet másik félezer munkása tapasztalhatta újra a párt és az állam legnagyobb felelősséget viselő vezetőjének egyszerű, bizalmas szavaiból, mennyire ismeri (és ismeri pártunk, államunk vezetősége) mindazokat a művészi, emberi vágyakat, amelyek az írás művészeinek szívét betöltik, s mennyire e legnemesebb törekvések kiteljesedését kívánja elősegíteni pártunk, államunk egész művelődési politikája. Az egység gyakorlati megnyilvánulásának egyik példáját látjuk az írószövetség új vezetőségének megválasztásában is. A kilencvenegy vezetőségi tag közül tizenegy romániai magyar, négy német és egy szerb író képviseli az együttélő nemzetiségek írásművészetének ügyét Az írószövetség egyik alelnöke és egyik titkára magyar írótársunk, a szocialista demokrácia legteljesebb tiszteletben tartásával megtartott választások tehát fényes bizonyságát adták a román és a romániai magyar, német, szerb írók testvériségének. A szocialista demokrácia kiteljesítésének sokféle vetülete került az első romániai íróközgyűlés figyelmének központjába. Már maga az a tény, hogy ez alkalommal nem delegátusaik által képviseltették magukat az írók, hanem az írótársadalom minden tagja jelen lehetett az országos tanácskozáson: szocialista demokráciánk fejlődésének a jele. Az új ve(Folytatása a 4. oldalon) UTUNK Mattis János: Csendélet A sepsiszentgyörgyi színház 20. évfordulójára (Láng Gusztáv és Veress Zoltán írásai) Van Gogh önarcképei — Kocsis István elbeszélése