Utunk, 1969 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1969-08-22 / 34. szám
VILÁG • A Bukarestben megjelenő Neue Literatur júliusi számában Franyó Zoltán emlékezik meg Petőfi Sándor halálának százhuszadik évfordulójáról 120 Jahre seit Sándor Petőfis Tod című cikkében. A Neue Literatur ugyanakkor közli A farkasok dala (Das Lied der Wölfe), Még alig volt reggel... (Raum ivar es Morgen), Világosságot! (Licht!), Szeptember végén (Ende September) és Egy gondolat bánt engemet... (Nur ein Gedanke ...) című költeményeit Franyó Zoltán fordításában. Ugyancsak Franyó tolmácsolásában közli a Neue Bartater Zeitung július 27-i számában A kutyák dalát (Das Lied der Hunde) és A farkasok dalát (Das Lied der Wölfe), és a Karpaten Rundschau július 25-i számában a Gyors a madár, gyors a szélvész... (Schnell ist der Vogel), Füstbement terv (Eitler Vorsatz) és az Alkony (Abenddämmerung) című Petőfi-verseket. A Karpaten Rundschauban Nagy Jenő emlékezik meg az évfordulóról Leidenschaft und Innerlichkeit 120 Jahre seit Petöfis Tod címmel. A londoni Modern Poetry in Translation kiadó, mely a modern költészet angolra fordításával és kiadásával foglalkozik, meghívta Páskándi Gézát 3—4 hetes angliai tanulmányútra. • A felszabadulás negyedszázados évfordulója tiszteletére hagyományos ünnepi képzőművészeti tárlatok mutatják be a klasszikus és a jelenkori romániai festészet, grafika és szobrászat legjelentősebb alkotásait a világ számos fővárosában. Berlinben augusztus 14- én nyílt meg Henri Catargi és Ion Musceleanu festményeinek és grafikáinak, elsősorban arc- és tájképeinek kiállítása. A bolgár közönség Szófiában Lucian Grigorescu hetven olajfestményét és gouache-át tekintheti meg. Budapesten harminckét grafikus állítja ki metszeteit; ugyancsak a grafikusok mutatkoznak be Prágában és Santiago de Chilében, ahol harminc, illetőleg huszonhét művész alkotásait mutatják be. Havannában az évforduló előestéjén textília-kiállítás nyílik. Helsinkiben mai festészeti és grafikai tárlat, Moszkvában pedig az utolsó két évtized jelentős alkotásaiból válogatott műveket mutatnak be. Jugoszláviában az idén Titográdban, Crna Gora (Montenegro) fővárosában rendezték meg az ünnepi tárlatot, melyen ötven kiállító nyolcvan festményét és szobrát mutatják be. A múlt évben harmincegyezer könyv (pontosan: 31 420) jelent meg Angliában, közel kétezerrel több, mint 1967-ben. Legnagyobb arányban a művészeti írások száma nőtt meg, majd sorrendben a szépirodalmi, a gyermek- és ifjúsági irodalmi s a társadalomtudományi művek következnek. • Augusztus 10-én hetvenéves korában elhunyt Kodolányi János, a népi írók mozgalmának kiemelkedő alkotója. Kodolányi János Telkiben született 1899-ben. Írói világára legnagyobb hatással felbomló családjának élménye és Ormánságban töltött gyermekkora volt; a társadalmilag, emberileg és lelkileg elmaradt ormánsági világ ihleti és készteti tiltakozásra Sötétség című 1922-ben írott elbeszélésében, melytől igazi írói indulását számítja (első könyve még 1918-ban jelent meg). Ezeknek az élményeknek a hatása kapcsolja átmenetileg a munkásmozgalomhoz is (középiskolás korában a diákdirektórium tagja, a harmincas évek elejéig a Korunk munkatársa, szemináriumok előadója), válságos éveiben azonban, mint A magyar irodalom története megjegyzi, „éppen a keretet, irányt és erőt adó pozitív programot veszítette el“. Mégis, ezekben az években írt drámái, majd Süllyedő világ címmel megjelentett visszaemlékezései már az újbóli magáratalálás jelei, mint a Tanácsköztársaság bukását követő válságos éveiben az ormánsági elbeszélései voltak. A felszabadulás után nagyarányú mítosz-történeteiben egy ideig még folytatja történelmi regényeinek sorát, de elkezdi új önéletrajzi ciklusát is, melyek visszavezetik ifjúkora forradalmi emlékeihez és forradalmi elkötelezetségehhez. Tudatosan vagy öntudatlanul, a modern ember nap mint nap keresi helyét a rohamosan fejlődő technika világában. Bár hírnökeink eljutottak a holdig, saját emberi lényünkről aránylag még mindig nagyon keveset tudunk. A művészek új gondolatokkal, formákkal, hangokkal, színekkel törekednek hidat verni az ember és az általa alkotott világ között. Az építőművész feladata, hogy az állandóan megújuló élet követelményeinek megfelelően alakítsa ki embertársainak környezetét, hiszen tőle függ, milyen tér-, szín- és formavilágban él, dolgozik, tanul, szórakozik vagy éppen gyógyul sok millió kortársa. Az elmúlt fél évszázadban a haladó építészet véglegesen felszámolta az akadémizmust, az eklekticizmust és az öncélú szecessziót, és helyettük a célszerűségnek és az egyszerűségnek szavazott létjogosultságot. Ma, miután a túldíszítésnek mintegy ellentéteként az elemi mértani formák alkalmazása megszokottá vált, mindinkább szembetűnik e formák sivársága és továbbfejleszthetőségük korlátozottsága. Világviszonylatban felmerült az az igény, hogy a forma és tér művészei teremtsék meg a mindennapi élet környezetének költészetét, emberi közelségét. Ez a magasabbrendű igény megköveteli, hogy az architektúrában egységbe forrjon az alkotó egyének művészete az általános társadalmi szemlélet sajátosságaival. Az alkotások nemcsak az emberi fizikai szükségleteknek és méreteknek kell hogy megfeleljenek, hanem a szellemi fejlődés tükrévé is kell hogy váljanak. Az építészet általános értékrendszerének alapjait hajdanában Vitruvius a hasznosság, időállóság és szépség fogalmaira alapozta. Míg a hasznosság és időállóság fogalmai aránylag kevés vitára adnak alkalmat, az építészeti „szép“ nehezen meghatározható. Általánosan szépnek nevezhetünk minden építészeti alkotást, mely: — összhangot teremt az ember arány- és térérzetével, a társadalmi és egyéni fejlődésnek megfelelően; — egyensúlyt biztosít a szerkezet és funkció között, a nagy egység és annak részletei között; — szemlélteti, egységbe foglalja a főtömegek, a felületek és részelemek viszonyait; — tolmácsolja, tükrözi társadalmának életszemléletét, kifejezi az épület társadalmi rendeltetését; — harmonikusan illeszkedik be mind természeti, mind adott építészeti környezetébe. Ezek mellett az általános feltételek mellett építészeti hagyományunk sajátos vonásait a következőkben kíséreljük megfogalmazni: — állandó jellemvonása a mély líraiság, amely benső kapcsolatot teremt az emberrel és a természettel; — nem alkalmaz száraz, merev mértani formákat és felületeket; a díszítés mindig jelen van, de mindig a legnemesebb, választékos mértéktartással; — előtérbe helyezi a célszerűséget, és idegen tőle a hivalkodó nagyzolás; — az alkotás elevensége kizárja a szabályok kánonná merevítését, a formalizmust, — szerénységében is méltóságteljes, és kerüli a látványos monumentalitást. Természetesen a felvetett gondolatok távolról sem merítik ki a modern építészet esztétikájának problémaköreit, melyeket a gyakorlat és elmélet élő dialógusa állandóan bővít, fejleszt, alakít. Sikerekben gazdagon kibontakozó ötéves tervünk keretein belül a mennyiségi és minőségi fejlődéssel párhuzamosan haladt építészetünk sajátos kibontakozása. Pártunk és kormányunk gondos szakértelemmel és körültekintéssel fordult az építés változatos feladatai felé is; számos értekezleten vitatták meg az eredményeket és a hibákat. A tervezők országos értekezletén pártunk főtitkára, Nicolae Ceaușescu elvtárs, így fogalmazta meg nemes tömörséggel a forma és a célszerűség összhangjának követelményét: „A szocializmus felsőbbrendűségét nem az épületek túlméretezésével fogjuk bebizonyítani, hanem kiváló minőségű alkotásokkal, a nemzetközi technika magas színvonalán, minél kisebb költségekkel és minél nagyobb eredményességgel.“ Építészeink teljesen magukévá tették ezeket a józan valóságból fakadó irányelveket, és számos új megvalósítással és tervvel tettek erről bizonyságot. Az utóbbi években épült 353 ezer új lakáson és több mint 700 fontos ipari létesítményen kívül számos közintézmény épült fel a tanügy, egészségvédelem, üdülés és kultúra szükségleteinek kielégítésére. Az alkotóknak bő terük nyílt szándékaik megvalósítására az elmélet és a gyakorlat szabta tág keretek között. Az Építész Szövetségben folytatott elméleti vitákat változatos gyakorlati megvalósítások követték. Az alkotásokban mind gyakrabban találkozunk a hagyományos népi formák termékeny értelmezésével és a korszerű technika ötletes felhasználásával, melyeket a tehetség kovácsol eredeti egységgé. Indokoltnak tartom, hogy néhány példa szemléltesse ezeket az eredetiség jeleit viselő megoldásokat. * A Nyugat-Európában kialakult kőépítészet nagy stílusai megszakították a közvetlen kapcsolatot a népi építészet és a kialakuló modern építészet között. Nálunk ezek az irányzatok aránylag kevés nyomot hagytak a tömegépítkezésben, amelynél a helyi anyag és forma mindig túlsúlyban maradt, és így most szinte közvetlenül valósulhat meg kapcsolatunk a népi építészet gondolatvilágával. Sajnos a mai r, 1 a k á s-,.ií kezeseknél az ■ ebbi évtizedekben város- Sién, fél mű 't párériziós elöröklötte fal', '.inkát -s külvárosainkat. Ezért tartjuk fontosnak, hogy tudatosan forduljunk hagyományaink lényege felé, és fokozatosan kívánjuk általánosítani modern, mégis sajátos szemléletünket. Korunk építészetében különös megbecsülést érdemelt ki a japán és finn építészet, mert mindkettő megtartja egyéni vonásait akkor is, amikor a legfejlettebb technikai eszközökhöz nyúl. Ezekben az országokban az átmenet a népi építészettől a modern szerkezetekhez szinte közvetlenül valósult meg, ez magyarázza friss újszerűségüket. Akárcsak ezeknél a népeknél, minálunk is kiválóan gazdag hagyománya van a faszerkezeteknek, így indokolt, hogy számos építészünk kiforrott ízléssel alkalmazta a vasbeton formáiban is a faszerkezetek tömeg- és térhatását. Ezekben az alkotásokban a régi formák, a gerendavégek és fakötések új értelmet kaptak. Mangalia-Nord üdülőtelepén szállodáinkon és vendéglőinken, valamint számos más középületen gyakran használták ezeket a megoldásokat, melyeknek ritmusa kellemes hatást kelt, ha nincs eltúlozva és nem válik öncélúvá. A fafaragás jellegzetes technikája egybeforrt népi díszítésünk részletkialakításaival, formanemessége Brâncusi oszlopában emelkedett világhírűvé. Új anyagokat és változatos léptéket használva számos alkotó alkalmazta a tört felületek fény-árnyék hatásait. A kolozsvári rádióközpont falain kellemesen hullámzanak a kékesen csillogó tört felületek, más esetekben — mint például a bukaresti televízióközponton — a tört felületek átveszik a fal súlyát. A Gheorghe Gheorghiu-Dej városban emelt „Trotu?“ szálloda vasbeton vázán a megbontott mértani formák biztosítanak életteljes lüktetést az egész felületnek. Északi megyéinkben gyakran alkalmazzák a népi ornamentika elemeit a falfelületek díszítésére, ilyenszerű, jellegében és anyagszerűségében is érdekes alkotás a nagybányai mozi tömör oldalfalát díszítő motívumritmus. A régi magas fedelű falusi ház egységes tömeghatása is jelentkezik újabb építészeti alkotásainkban. A bábolnai hegycsúcson emelt kőtorony kompozíciója kísérlet arra, hogy monumentális méretre emelje a szerény paraszti ház szimbólumát, ahol a felkelés szikrája kipattant. A kolozsvári Szamos-parton épülő sokemeletes szállodának a körvonalai a régi tetők lágyan simuló vonalait követik, míg a tornácok erős árnyék-hatására egy nagy alsó emeleti terasz hangsúlya válaszol. A tudatunkban élő formák erőltetés nélkül, természetesen és ezért megnyugtatóan testesülnek meg új méreteikben, új rendeltetésükkel. Az elméleti viták során gyakran állították az építészek elé példaként Eminescu, Brancusi, Tuculescu, Enescu vagy Bartók alkotásait, akik műveiken keresztül új értékkel kapcsolódtak a hagyományokhoz. Osztjuk azoknak a véleményét, akik felhívták a figyelmet arra, hogy a feladatokat nem lehet felületesen leegyszerűsíteni. A hagyományok továbbvitelének formái is fejlődnek és főleg lényegesen eltérőek a különböző művészeti műfajok területén. Fővárosunk központjában épülőben van az új Nemzeti Színház és a nemzetközi szálloda együttese. Korea Marcu tanár vezetése alatt a Nemzeti Színház épülete monumentális, korszerű anyagokba viszi át a hagyományos kő- és tégla-építészetünk elemeit. A tömeghatást hangsúlyozó széles, enyhe ívelésű tető megtartja régi ereszeink mély árnyékhatását. Az ívvel áttört támpillérek plasztikája a moldvai nyitott templomelőterek hangulatát idézi. Világszerte ismert és nagyra becsült középkori freskóink ihletik majd bizonyára a külső felületek díszítését. A lendületes tetőhajlások a vasbeton követelményeinek megfelelően öltenek testet a díszlettorony formáiban. Szocialista kultúránknak ebben az új fórumában merészen jelentkezik a múlt műemlékeinek formavilága. Az együttes felfogásában a nemzetközi építészeti irányzatok elemei harmonikusan ötvöződnek egybe régi építészetünk formanyelvével, hangulatvilágával, és ugyanakkor a modern technika lehetőségeit bőven kihasználva, szervesen illeszkednek be szocialista életünk ritmusába. Ezeknél a kísérleteknél különös gondot igényelt az archaizálás veszélyének elkerülése. A gyorsan fejlődő nemzetközi légiközleekedés fő állomásait világszerte kiváló épületek jelzik. Számos idegennek ezek a „légi hídfők“ jelentik az első kapcsolatot egy nemzet kultúrájával. Cézár Lázarescu építész, akinek jelentős szerepe volt a tengerparti építkezések kezdeményezésében is, a Bukarest melletti otopeni-i repülőtér együttesénél a régi ívsorok ritmusának átértelmezésével és a csarnokok tartószerkezetének lendületes vasbeton formáival a lebegés érzetét közvetíti. A technikai merészséggel és formagazdagsággal megoldott üvegcsarnokok méltán foglalhatják el helyüket a modern légiállomások nagy családjában. A korszerű szerkezetek alkalmazásából fakadó formaképzésnek sikeres példája a bukaresti cirkusz pár éve készült épülete. Hullámos vasbeton-héj boltozatában a népi építészetünkben használatos folyamatos ívkapcsolások új életet nyertek. Az újabb galaţi-i Pescarul étterem vasbeton fedél-héja a tavirózsaszirmok üde könnyedségével szinte lebeg a tartópilléreken. A predeali állomás felett merész nyeregformájú (hiperbolikus paraboloid) vasbeton-héj kupoya ível. A modern térplasztikának megfelelő tömegcsoportosításokkal is kísérleteznek építészeink. Ebben a felfogásban a külön álló tömegek változatos elhelyezése, tudatos, művészi összhangja vagy kontraszthatása közvetíti az esztétikai tményt, így oldotta meg például a tervező a slatinai szálloda térbe helyezését. Építészmérnök-nevelésünk központjának, a bukaresti Ion Mincu főiskolának fontos szerepe van a fiatal alkotók képzésében. A hazai hagyományok a korszerű szerkezetek és a gondolatgazdag új formák már számos diplomamunkában is jelentkeznek. A sokoldalú nevelés nemcsak a ma ismereteit adja át, hanem jövő feladatainak távlataira készíti elő az új építésznemzedéket. A tanulmányozott témákat a gyakorlati követelményekből kiindulva a fejlődés lehetőségeinek megfelelően oldják meg a hallgatók. Lakónegyedek, városközpontok és üdülőtelepek tervei váltakoznak középületek és ipari létesítmények merész képeivel. Ennek a gondos érlelő folyamatnak példája lehet egy kolozsvári koncertterem tanulmányi terve, amelyben a zenei ritmus, a népi forma és a középkori szerkezeti rend egysége valósul meg betonba és üvegbe öntve. Az említett irányzatok és példák mellett előfordultak öncélú kísérletek is, melyek láttán az építészet területén is pártunk főtitkárának, Nicolae Ceausescu elvtársnak a párt X. kongresszusán elhangzott szavaira kell gondolnunk: „Előfordul azonban, hogy irodalmi vagy művészi alkotásokat annál magasabb rendűnek és értékesebbnek tekintenek, minél kevésbé hozzáférhetőek és érthetőek a közönség, a széles tömegek számára, minél inkább eltávolodnak az élet kérdéseitől, annak a kornak a valóságától, amelyben élünk. S egy-egy ilyen mű alkotója, aki különben természetesnek véli, hogy ítéletet mondjon a társadalmi életről, az alkotói szabadság korlátozásának tekint a munkáját érintő minden kritikai megjegyzést.“ El kell ismernünk, hogy akadnak olyan épületeink is, amelyeknek a mindennapi járókelők nem találják értelmét. Ezek a munkák hivalkodásukkal sértik a közízlést és felesleges költségeikkel csak a szerző feltűnési vágyát szolgálják. Az újszerűség és a hagyomány alkotó átélése előfeltétele a sajátos jellegű építészetnek, amely szembehelyezkedik az objektivizmusra hivatkozó személytelenséggel, valamint a felelőtlen, divatoskodó hatáskereséssel. A Román Kommunista Párt X. kongresszusának dokumentumai nyilvánvalóvá teszik, hogy politikánk legfőbb, központi célja a nép anyagi és szellemi jólétének növelése. Az esztétikai igény is egyik fontos tényezője egy magasfokú civilizált életforma megteremtésének VIRGIL SALVANU Hogyan építünk ? V. Belek: Koncertterem Kolozsváron (Diploma-tervrajz) Az épülő Nemzeti Színház és az Intercontinental Szálló (prof. H. Marcu, R. Belea, D. Gheorghiu) A galaci Pescarul vendéglőszínház faldisze Nagybányán (részét)