Utunk, 1971 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1971-01-01 / 1. szám

FÖLDES MÁRIA Kémikusok Riemann (ül a földön és horgol)• Én vagyok Buddha.­­ ' vagyok Jakobson: Te csak Osthoba vagy. (Fejére áll.) Paracelsius: Hallgassatok, fölébred a gyermek a hasamban. Főorvos (be, mögötte a Vezérőrnagy): Nem hogy va­gyunk, hogy vagyunk? Riemann: A tűz! A tűz! Főorvos: Kedveseim, most ne izéljenek. Ide hoztam önökhöz a Vezérőrnagy urat. Vezérőrnagy: Én mint afféle katonaember, úgyszólván lakom­ le, hogy is mondjam mert mint tudják az urak... Paracelsius (hozzálép): Te vagy! Te vagy gyer­mekemnek atyja! Tartásdíjat... Főorvos: Kedves Paracelsius úr, meglesz a tartásdíj, én kezeskedem ... Vezérőrnagy: Vágjunk a dolog közepébe Az életsugárról van szó... Riemann, Jakobson, Paracelsius (rávetik ma­gukat): Kuss! kuss! kuss! Főorvos: Uraim, könyörgök... uraim, könyör­­gök ... Vezérőrnagy (nem ijed meg): Látja, doktor úr itt a kulcs! Főorvos: Miféle kulcs, könyörgök? Kértem, hogy ne izgassa föl a betegeket. Vezérőrnagy: Márpedig éppen arra van szük­ség! Az életsugár mindent megmagyaráz. Főorvos: Miféle életsugár, könyörgök? Riemann, Jakobson, Paracelsius (egyszerre): A nirvána! A gyermekem! Svédtorna és norvég sport! Vezérőrnagy (zavartalanul): Ezek az urak föl­fedeztek egy sugarat. Mi a hadügyminiszté­riumban életsugárnak neveztük el... Riemann: Tiltakozom! Ennek semmi köze a mi sugárzásunkhoz, amely ... Vezérőrnagy: Nos, ez a sugár egyszerűen élet­re kelti az embereket... Vezérőrnagy: Ennek megítélését talán inkább bízza rám. Nos, uraim, a dolog így áll: már az első világháborús haditechnikával is szét lehetett darabolni az embert három transz­verzális részre, mint egy Hayek nevű had­történész írja. Nos, az életsugár minden egyes lemetszett testrészhez új testet növeszt.... Főorvos: Nem értem, hová akar kilyukadni. Vezérőrnagy: Pedig egyszerű és ötletes. Az életsugár segítségével minden egyes földara­bolt katonából három-négy új, ép, egészsé­ges katonát nyerünk ... Jakobson: Ezt senki sem állíthatja, kérem. A kutatás még teljesen kezdeti szakaszban van, évek kellenek, hogy a regenerációs komple­xust a gyakorlatban ... Vezérőrnagy: Már megint a szavakon lovagol­nak. Pedig egyszerű: háború esetén minden ütközet után hadseregünk megháromszorozó­dik és így tovább ... Főorvos: De az ellenségé is. Vezérőrnagy: Igen, ha ismerné a sugár titkát De nem ismeri és nem is fogja. Riemann: Ahogy manapság áll a tudomány, minden nagy fölfedezés szükségszerűen be­következik a Föld minden pontján... Vezérőrnagy (szilárdan): Nem következik be. Mert az árulás. Főorvos: Nos, jó. De mit ér a sugár a hidro­génbomba ellen? Vezérőnagy: Hidrogénbombára nem kerül sor. A háborút a régi jó klasszikus fegyverekkel vívjuk. Főorvos: És ha az ellenség ledobja? Vezérőrnagy: Nem meri ledobni. Tehát, uraim, fölkérem önöket, hogy folytassák a kutatást, természetesen a hadügyminisztérium véd­nökségével. Riemann, Jakobson, Paracelsius (eszelősen ü­­völtenek): Nem! Mi, kérem, szegény őrültek vagyunk. Főorvos: Kérem, legyen most már elég. A be­tegeknek nyugalomra van szükségük. Vezérőrnagy: Fenét betegek. Tettetik magukat. Ismerjük mi ezt a figurát. Főorvos: Mondják, uraim, igaz-e ez a sugár­­ügy? Riemann: Ahogy vesszük. A Vezérőrnagy úr leegyszerűsíti a dolgokat. Főorvos (kétségbe esik): Akkor önök nem őrül­tek? Riemann, Jakobson, Paracelsius: A, dehogyis. Főorvos: Hát akkor mit keresnek nálam? Riemann, Jakobson, Paracelsius: Kérem, így olvastuk egy nyugati színdarabban. Főorvos: Ajjaj! Akkor hát velem ki van szúrva! Paracelsius: Nem igaz! Mindössze arról van szó, hogy sikerült bizonyos korrelációt föl­fedezni a sugárzás kvalitatív specifikuma és az emberi szervezet regeneráló képessége ... Vezérőrnagy: Ugyan, kérem, ne lovagoljunk a szavakon! Főorvos: Nem értem, Vezérőrnagy. (Élesen rá­tekint.) Ha ez igaz, és, hm, nem pusztán, hogy is mondjam, téves eszme az ön részé­ről... Vezérőrnagy (fölfortyan): Mi az, bolondnak néz, kikérem magamnak! Egyáltalán nem vagyok őrült, mint ahogy ezek az urak sem azok... Főorvos: Ennek megítélését talán inkább bízza rám. De ha, mondom, igaz is ez a sugár­história, akkor is orvosi jelentősége van, nem pedig katonai... (Függöny) L­úgók: 11, arUztofanesz Artaud, Beaumarchais, Beckett, Boileau, Brecht, Calderon, Camus, Gorki j, muptmann Hugo, ibsen, Ionescu, Les-Moiiere, M PiTM»*»»- «“*■» Sc6i"er’ ShalV­Shakespeare, Szofoklesz, Strindberg, Williams. király László 1 BARTALIS JÁNOS Különben Kosztolányi Különben Kosztolányi. Határozottan Kosztolányi. Ó, hová, hová, te gyermek, csak Európa vérzik, csak változnak az erőviszonyok, de te csak szaladsz fel a Fellegvárra, és te róla, elütnek rohanó tankok, de nem látod, hogy kitört a világháború. Mert neked csak ő. És minden ezt ordítja. De különben Kosztolányi. Határozottan Kosztolányi. Mint az ibolyák, bömbölnek a bombák, jószagú pipacsok virítanak a lelőtt katonák mellén, sikongva menekül egy hasba lőtt pelárgónia. Jönnek a jókedvű favágók a vidám aratókon. Békésen jön a szőlődomb is a favágókon, mint egy nagy békebogár, fütyörészve. Kosály fölött is repülőgépeket s ejtőernyőket virágzik az ég! De különben Kosztolányi. Határozottan Kosztolányi. Meg van írva minden. A békeharcos szelíd hajlatú ég, öröme a pirosarcú, tudatos ródlizóknak, öröme a Szamos-hídon való átmenésnek, a Dózsa György utcáról a Horea útra, midőn friss széltől buzdul az elme, s emléke két hős parasztvezéreinknek. Ó, éljen, éljen a szelíd erőszak emléke szívemben, mely feldúl. De különben Kosztolányi. Határozottan Kosztolányi. (Kéziratos változat szerint, ínyenceknek, az utolsó két sor: De különben Banner. Határozottan Banner.) SZILÁGYI DOMOKOS KISS JENŐ Eljött partomra a tenger Eljött partomra a tenger, Simogással szerelemmel. Meg is nézte magát bennem, így szólt hozzám: ó, te ember, Ó, te ember, ó, te Jenő, Nem vagy te se Pál, se Benő, Nagyobb vagy az Eiffel-tornynál, De kisebb Osztankinónál. A maradás, a haladás, Nem érdekel engem se más. Mondta tenger: jaj, de nagy vagy, Jenő, Jenő, ne hagyd abbagy. FARKAS ÁRPÁD Szódavízzel fenyvesekben Mi Ül ! bodor­rál VERS helyett Vasárnapi könyvszemle a tévé magyar nyelvű műsorában (20—30 perc, fanyalgó röplabda) ... ö ... ö ... jó napot kívánok, kedves hallgatónézőim és nézőhallgatóim ... re­mélem, jó a képük ... ö ... a hangom biztosan jó ... ö ... elnézést a rövid kité­rőért ... ö... ez itt a kezemben egy valódi Parker toll, saját maga szívja saját magát... ö ... gondolom, tintával... ö ... én ezernégyet adtam érte annak ide­jén, de most már egy hetesért is az ember után dobják... ö... van hozzá pix­is... vagy ceruza egyszóval... ö... remélem, jó a képük... nyugodtan figyelhet­nek, ahogy adok ... elnézést a rövid kitérőért... ö ... ma néhány európai hazai magyar könyvet mutatok meg ... ö ... itt van ez... ez egy európai könyv ... ko­lozsvári költő ... ez egy másik európai... sepsiszentgyörgyi... ez bukaresti, ha­zánk fővárosa, ezzel szokok találkozni... ö... egyszóval elnézést a rövid kité­rőért ... ö... remélem ezalatt sem unatkoztak ... ö ... tréfán kívül most már ... remélem, jó a képük még most is... és kedvelnek .. na, most akkor kérdezzük meg az UTUNK szerkesztőjét... ö ... Levélváltást... Kapcsoljam Kolozsvárt... szervusz, Zoltán ... ő ... állj a könyvespolcod elé. Levélváltás: Ott vagyok. Bodor Pál: ő ... ted­d karba a kezed. Levélváltás: Karba tettem. Bodor Pál: ö... Kár, hogy borotválatlan vagy. Levélváltás: Megleptetek. Bodor Pál: ö ... mi a véleményed Európáról? Levélváltás: Itt Európa van. Múltkor is láttam egyet. Bodor Pál: Köszönöm... visszakapcsolunk... ö... na, akkor azt kérdi egy kedves Buenos Aires-i lócsiszár nézőnk Magyarpécskáról, hogy mi a modern lí­ra... felkeressük ... ö... ö... Kedves lócsiszár elvtárs, mi a véleménye a té­véről, mióta én igazgatom? Lócsiszár elvtárs: ö... ö... mióta én igazgatom, a tévé kitűnő, csak kevés a focibal. Bodor Pál: Köszönöm. Na, akkor lássunk néhány... ö... verset a ... ö... szerzők eladásában. Euratom*béklyó (részletek) ... jaj a szaladok a borzalomba gebedtek nem mernek hát­ranézni ők jaj nincs szemük szóval szemük van de nem a he­lyén már a hátukon a rémülettől már alább táján millió me­nekülő fenéknek úgy rohannak Európa földje alatt a rettenet elől az Európa alatt via Trieszt szerelmük földjét elhagyva Szimplon-alagút menekülők vérük a kereszten a kereszt a vérükben SZEGET SZEGGEL (Assisi Szent Ágoston Hugó fiatal novellista) mellük is hátrafordult homlokuk is rongyos sárban a cipő­jük orra is hátrafordult már szaladásuk erre s nem arra ők ők ante apud ad adversus circum circa (Grammatica Latina) róluk róluk csak róluk senki másról a meggyalázott hősök szaladnak erre arra én látom tudom látni megadatott ne­kem Európában itthon erre akartam célozni 1. MY FAIR LADY (Horváth Béla mint Higgins professzor) 2. JAMA = HEGY JAMAJAMA = HEGYEK KUNI = EMBER KUNIGUNI = EMBEREK (Japán nyelvkönyv) jaj jaj jaj a szaladok a lelkemen keresztül szaladok végig Európa összerondított mezőin ék­ éli lamma sabaktáni MY LIFE IN NEW ORLEANS (Louis Armstrong Satchmo trombitás) CITRA CIS Szódavízzel fenyvesekben csicsitgat ez a táj engem. Szalicilos ágon lopva felém firren Europpa. Hinni hettig a talajnak, nem a gyökértelen gallynak: csavarintos eszű szabó velünk szemben Eurapó! Tűlevelű eső rám hull, a zaleburgi csapszék bámul, sír a nóta, aztán befúl könnyeibe apó-Eur: Mi van azon tudnivaló, ki volt a trójai faló, Kányádi-e, Szilágyi-e? Eur, ropva allascht ide!! Sírni kell egy ablak alatt a fenyveges mezők halátt: ha Euró kisasszonynak könyüi hazapotyognak. Lányok, fiúk és félvérek, fenyővízzel, dallal éljtek! Dánielé Veress óta hazánk székely Európa! LÁSZLÓFFY ALADÁR Kultúrák fölött Én kultúrák fölött. Én kultúrák alatt. Ez egy szép görög pillanat. De életem fölött. De az ágyam alatt. Ezer gyilkos halad. Ez egy szép tatár pillanat. Szép égi görögök. Szép égi tatárok. Pajzsos szépségemmel Csak terátok várok. Életem, életem. Északon, végeken. Zeusz és Dzsingisz kán. Jöjj velem, jöjj velem.

Next