Utunk, 1971 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1971-01-01 / 1. szám

még jobb, ha a Találd ki rovatban közlőd m«pi j • benne. A megoldást le lehet «dn? a klwikS' sSS, ^ Azzal visszament. szamoan. — voiTa^C^ent^a^^eS^iill'zte0* PediK meghí-Kifelé indult^ 1­ ,! Azzal‘ szavalunk! Kányádit. Uak, de Farkas Jan°s komor arccal beszólította _ Nézd — közölte vele rosszallóan. — Belenéztem- ez a kézirat nem megy. Már az első mondat se érthető gyerekeinek. A gyerekek megértik a másodikat! A — A második mondat sem érthető. Én sem értem Kanyadi kezdte elveszíteni a türelmét ök­ okHo3ka 5Sto­rnon’..f.rti, majd megértik az olvasók. . ,°‘c°salc’. európaiak. Ez különben is rejtvény és a mee­fejtést úgy is közöljük. J es a meg-F­arkas szigorú arccal visszaadta az Appendixet. ,, 7 ,s érthetetlen. Érthetetlenebb, mint a kér­dé KrányAHlJd, haiZvá^e: ~ Megbírál bennünket a Pionírtanács! vendStoS maSan’ Mm akUrti‘ ^»rnkozum­, — A főszerkesztő sajnos visszaadta az írást — magyarázta 7’ 2 (IőSzerkCrm­) igen derék és hasznos főszerkesz­tő, de nem ért az irodalomhoz, telefonálok a Dolgozó Nőnek­­annak meg nagyobb a példányszáma! Lefelé indultak a lépcsőn, s közben Jelen Gyula, a Napsu­­gár„mngyar ■ mindenese valami ördögi sugallatra Fodor nyaka. Jt’ 6S hüvelykujjával hátrabökött a lépcsőfeljárat irá­— Puntyulu-Muntyulu — mondta gügyögve. — Most megy el a barátod! Bundas Marci. És elsomfordált. Mire Fodor fölpattant, a feljáróig szaladt és Kányádi után üvöltött: — Vegyél neki pacallevest a kontómra! miféle históriát! Nem azt írt! Lászlóffy: Mert meglátott té­ged és nem merte odaadni. Pedig nem tehetségtelen a fiú, és ha támogatnátok, kö­zölhető mesét is írna a vé­gén, még akkor is, ha ti gán­csoljátok! Farkas J.: De miért nem azt adja ide Mikucsák Sanyi, amit ír? Lászlóffy: Először azt adja oda, ami gyenge, amit nem írt meg, és később adja oda az ügyesebb irományát, amit megírt. De várj, épp most lépett be Mikucsák ... Mi­kucsák Feri... És azt mond­ja, hogy nem ő volt nála­tok ... Farkas J.: Hát akkor ki volt nálunk? Lászlóffy: Akkor én se tudom, csak annyit tudunk közösen kikövetkeztetni, hogy nem Mikucsák Feri volt... Nem baj, mert holnap elmegy hozzátok Mikucsák Feri is... Még szerencse, hogy nem őt kergettétek el! Különben meg kellene veszni. Kecskebuka (Annak az öt versnek egyike, amelyeket Kányádi elszavalt a vendéglő ruhatárában, kezében Bolyai János bundájával, míg az ő kabátját a zseniális tudós tartotta.) Rekettye Rekettye Berettyó Berettyó Sok béka kuruttyol Sok rekettye virágzik Sok Berettyó megázik Sok béka búvárzik. Én nem fogok kecskebékát. Nem is vetek kecskebukát. Akinek kell kecskebuka. Vessen kecskebukát maga! Ázik a Berettyó... Kiszáradt a Rekettye... Farkas János és Lászlóffy Aladár telefonbeszélgetése Farkas J.: Te küldted hozzánk azt a prémbe öltözött ala­kot? Lászlóffy: Igenis, én küldtem, mert az egy nagyon tehet­séges diáklány! Farkas J.: Hát újabban már azt se nézed meg, hogy fiú-e vagy lány? Lászlóffy: Nem nézem meg! Csak azt nézem meg, hogy tfkVipf cócff*«. Farkas J : És miből gondolod, hogy tehetséges? Lászlóffy: Hát csak rá kell nézni arra a diáklányra! Farkas J.: De ez nem diák­lány! Lászlóffy: És az számít? Ha valaki nem diáklány, akkor ti rögtön ki­kergetitek az ut­cára? Ezért gáncsoljátok Csíki Lacit, Vári Attilát, Dantét, Mikucsák Pityut? Meg kell veszni. Farkas J.: Ki az a Mikucsák Pityu? Lászlóffy: Miért nem azt kér­ded, ki az a Dante? Dante se volt diáklány. De nektek mindegy, mert csak el akar­játok őket gáncsolni. Akár diáklány, akár nem. Farkas J.: Szóval, ki volt ez az alak? . Lászlóffy: Úgy teszel, mintha nem tudnád. Mikucsák Laci volt. És ti elkergettétek! Mert nem diáklány! Meg kell őrülni. Farkas J.: Szóval... ez az alak Mikucsák Laci volt? Lászlóffy: Lehet, hogy nem Laci, hanem Sanyi, mert nem emlékszem jól a nevé­re, de zseniális rablómesé­­ket ír! . Farkas J.: Zseniális rablóme­séket? Lászlóffy: Ügyes kis históriá­kat, ahhoz képest, hogy ül­dözitek, amiért nem végezte el az egyetemet! Farkas J.: De ez nem írt sem­ A Dolgozó Tv szerkesztőségében — Nagyon örülök, hogy megismertem — mondta Erős Blanka —, egyébként is szán­dékunkban volt, hogy közöl­jünk néhány verset az elvtárs­tól... Olyan verseket, melyek­ben az elvtárs a nőkről ír. Mielőtt Kányádi elvtárs tele­fonált volna, már beírtuk a munkatervünkbe, hogy az elv­­társ verset ír a nőkről. — De... — Még nem fejeztem be. Természetesen biztosíthatom, hogy a gyűlésünk végén az elvtárs is szót kap. Persze csak akkor, ha szót kér, mert az elvtársnak joga van hall­gatni is. Nem fogjuk hozzászó­lásra kényszeríteni. — Én egy új... — Mi is egy új rovatra gon­dolunk. Mi is látjuk, hogy az ilyen versek nem férnek el a régi rovatcím alatt, például nem közölhetjük az elvtárs költeményeit a Kedves Bo­ri postájában. Mi arra gondol­tunk, legyen a címe az, hogy „Költőink nőinkről". Itt a mi nőinkről beszélhetnének köl­tőink. Költőink férfiszemmel is nézhetik nőinket, ha akar­ják. Azt azonban tudomásul kell vennünk, hogy a lapot százezer nő olvassa, tehát köl­tőinknek — még ha férfiszem­mel néznek is — meg kell ér­teniük a Nőbizottság szem­pontját. Tehát a Nőbizottság szempontjából nézzenek férfi­szemmel a nőkre. — Egy új világot... — Nagyon helyes megjegy­zés, hogy az új világot kell szolgálni. Éppen most akartam kitérni erre, föl is van írva a noteszemben. Tehát a kollekti­vista nőkről kell írni, a mun­kásnőkről, a háziasszonyokról. Úgy, ahogy az elvtárs mond­ja, írjon az elvtárs az új vi­lág háziasszonyáról, aki har­col is, főz is. — A semmiből!... — Ezt rosszul látja az elv­társ, mert nem a semmiből főzünk, hanem az Aprozarból. Az Aprozar ellátásában időn­ként van fennakadás a hibás szervezés meg a bürokrácia miatt. Azt azonban nyugodtan megírhatja az elvtárs a költe­ményében, hogy küzdeni kell a bürokrácia ellen, a rossz szervezés ellen, és háziasszo­nyaink ott állnak a sorban költőink mellett, és küzdenek. Ez lehetne talán a költemény címe: Költők és háziasszonyok a sorban. — Én... — Ha befejeztem, az elvtárs is szót kap. De még lenne egy személyes kérésünk az elvtárs­hoz, mint Kányádi elvtárs ba­rátjához ... Beszéljen vele, kérje meg a mi nevünkben is ... Hogy írjon nekünk Ká­nyádi elvtárs egy verset. A „Költőink a nőinkről“ rovat­ba. És mi akkor nagyra fog­juk becsülni magát... Minden dolgozó nő hálás lesz magá­nak, ha Kányádi elvtárs ver­set ír... Dávid Gyula lektori véleménye — Nézze — magyarázta Dávid Gyula a Kriterion Kiadó szer­kesztőségében —, nem ez az első barlangkutató tanulmány, amelyet nagyrabecsüléssel visszaadunk. Illetve ki is hozhatnók, de csak 1981-ben, kiadónk fennállásának tizenkettedik évfor­dulójára, azonban akkor is át kellene írnia regénynek. Szere­pelhetne benne egy fiú, egy leány és egy öreg­­, akit el­keresztelhet kisregényében Gaussnak is, ha már annyira ra­gaszkodik ehhez a névhez. De helyes volna Gausst bevinni szpeológiai intézetbe, ahol az öreg együtt kutatná a barlan­got egy Kovács és egy Pop nevezetű főkutatóval, akik az öreg Gaussnak értékes útmutatásokat adhatnának. Közben pedig a két fiatal bemehet egy föl nem tárt aknazsombolyba, és elté­vedhet. Amíg a kijáratot keresik, elbeszélgethetnek a Térről, a párhuzamos barlangjáratokról, vagy amiről akarnak. Fő, hogy ne lehessen megfejteni. Tehetséges íróink általában ilyen he­lyeken fejtik ki nézeteiket a világról, a mindenség szerkezeté­ről meg az időről. A fiú beszélhetne az időről, a leány pedig a Térről, és akkor a barlang kürtőjében megjelenhetne Pap, Kovács és Gauss, kezükben fáklyával. Ugyanis tehetséges író­ink a pezsdítő nyugati szellemi áramlatok hatására ilyen sok­rétűen fejezik ki véleményüket napfényes életünkről, modern valóságunkról. Ezenkívül még arra szeretnénk fölhívni a fi­gyelmét hogy írása nem lehet rövidebb, mint 120 gépelt ol­dal, oldalanként 33 sorral és soronként 30 betűvel, beleértve az ön egyébként eredeti­­ jegyzéseit, a görög ábécéből kölcsön­zött rajzait, grafikai újításait. Olvasóink nagyon örülnek az ilyen ábráknak, tömörítéseknek, különösen akkor, ha ezeket visszafelé olvasva sem értik. Ebből azonnal látják, hogy mo­dern elbeszéléssel van dolguk, amely felszínre hozza rejtett érzéseiket, saját gondolataikat az emberi lét céljáról. De az a meggyőződésem, hogy ön ezt az eljárást kissé túlzásba viszi. Azt műveli a prózában, amit Palocsay Zsigmond művel a vers­ben. Pedig talán nem is olvasta a kitűnő Palocsay Zsigmond legújabb versét a Döblec-szeletekről, melynek címe a Kis Döb­­lec — Kisebb, mint a Nagy Döblec! Pedig Palocsay a versét egyenesen abból az alkalomból írta, hogy ön a prózában kö­vetni igyekezett az ő költői stílusát. Egyelőre tehát visszaadjuk az Appendixet, átdolgozás céljából. Egy részletet viszont át­adhatna az Utunk szilveszteri számába, mert ott föléje imák, hogy humor, és akkor az olvasók rengeteget röhögnének rajta. Palocsay Zsigmond Kisdöblec Nem egyenlő Nagydöblec pro Bolyaino Janó urbi et orbi Láttalak, tata, Döbleced vágáltad Kettémetszetted, elszeletelted... Kettészeletelted-metszetted döblecedet... — E kisebb! — E nagyobb! hersegted, nyegted Kezeden mérlegelted Szeleteket. Kisebb-e a kisebb? Nagyobbik döblecszeleted Degedettebb-e? — Kisebb szeleted ...! — Nagyobb szeleted? „Nagyobb szeleted így lett Kisebb döbleced.“ Ha két egyenes Egy helyre nem lel Végtelenben Ne hersegtesd szeletedet Egyenetlen! Srutty! Sritty! Párhuzamos egyenesek­­ mennek, Egymást metszenek. Metszésekre lelnek. Ha sinus «­­ cosinus « Ha tangens fi­s­cotangens |1 Hány éves a hajóskapitány Neked tengereden? És te számot adtál Számadó bojtára lettél Felszeletelt Döbreceknek! Az Utunk szerkesztőségében — Lajos bácsi — lépett be Márki Zoltán Létayhoz — me­gint leadtam egy érthetetlen poémát. Létay szomorúan bólintott. — Gondoltam. Csak azt nem tudom, miért jelented be kü­lön, miért nem hagyod, hogy egyedül ne értsem. Aztán még reménykedve nézett Márkira: — Biztosan ... érthetetlen? — Márki bólintott. — Sajnos, biztosan. Amikor Kató gépelte, egyfolytában sírt. A harmadik mondatnál kezdett zokogni. — Meg kell mondani Katónak, hogy ne olvassa el a modern verseket gépelés közben. Általában túlságosan nagy hatással van reá a modern líra. Nagyon fölkavarja az érzelmeit. Viszont ki közölje ezeket a költeményeket, ha nem mi? Különben mi­ről szól? Márki nyelt egyet. — Azt hiszem, hogy vakbélgyulladásról. Mert Appendix a cí­me, az pedig vakbelet jelent. Ezek a mai költők szeretik az ilyen latin és tudományos cím­megoldásokat. Létay a tenyerébe temette az arcát. — És pont most adod le? Amikor a Botanikus kert meg­alapításának 117 évfordulójáról emlékezünk meg, és három írásunk van a Cipőgyár cipőfűző-részlegének ünnepléséről? Mit szól a cipőgyár, és mit szól a Botanikus kert, ha elolvassák a Vakbélgyulladást? Szerintem át kell tenni a szilveszteri szám­ba, ott az egészet tréfának veszik. — Le lehet adni, mert úgyse érti senki. — Kivéve a Botanikus kert szakembereit. És ők úgy fog­ják értelmezni, hogy a Botanikus kertnek vakbélgyulladása van és filoxérája. Kaliforniai pajzstetve: beteg az egész Botanikus kert. — Akkor mit csináljunk? Létay töprengett. — Kérdezzétek meg Marosit, ő szemfüles szerkesztő, aki ké­pes mindig elkerülni az írások veszedelmeit. Marosi végig sem hallgatta a bonyolult ügyet. — Nagyon egyszerű. Meg kell változtatni a címét. Legyen a címe: Egészségügyi ellátásunk változásai — Gyógyuló vak­bélgyulladásunk. A szöveg maradhat, a vers csakugyan mo­dern. Ezenkívül — egészítette ki Marosi — kellene eléje írni egy bevezetőt, amelyben kifejtik, hogy a vakbélgyulladás gyó­gyítása ugyanolyan magas színvonalon áll megyénkben, mint a Botanikus kert, a cipőfűzőkészítés és a prózairodalom. Marosi Péter bevezető sorai az „Egyre gyógyuló vakbél­gyulladásunk” című modernséghez Fiatal költő jelentkezett szerkesztőségünkben, aki a Botanikus kertből jött, cipőfű­zőket hozott táskájában, és lelkesedik kitűnő prózairodal­munkért. Kéziratot helyezett asztalunkra, melyben lelke­sen és modern benső életér­zéssel emlékezik meg a vak­bélgyulladást gyógyító sebé­szek nagyszerű munkájáról. Úgy véljük, hogy az érdekes és elmélyülést kívánó költe­mény szervesen egészíti ki a Botanikus kert népszerűsíté­sét, valamint a cipőgyári vál­tozásokat. Büszkén ajánljuk modern színvonalú Botanikus kertünk, valamint cipőgyári munkásaink figyelmébe az ér­dekes költői kísérletet. Hiszen Buzdugan Dumitru, Szilágyi Domokos, Victor Ventura, Pa­­nek Zoltán és mások hasonló lelkes próbálkozással fémje­lezték nevük megjelenésének első kísérletét. Szerkesztőink bátorsága folytán így lépünk újabb lép­csőfokra költészetünk, termé­szettudományunk és cipőgyár­tásunk minden területén. Az Appendix azonban így még hosszabb lett, ezért végül is helyszűke miatt át kellett helyezni a Szilveszteri Számba. Olvasóink az írások között bizonyára megtalálják.

Next