Utunk, 1973 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1973-07-20 / 29. szám

Ki hitte volna... ■ hogy Herédi Gusztáv novellahőse egyszer csak bevallja: „Ballagok mögöt­ted az ösvényen, és szoká­som szerint gyönyörkö­döm minden lépésben, de furcsa mód most nem csör­tet szét vad gerjedelem az ereimben, nem birizgál a bolond gondolat, hogy ha­rapjak a cukákodba, ha­nem holmi tiszteletféle lep meg.” Az olvasó ereiben viszont szétcsörtet a vad gerjedelem. Sőt birizgál is. E__, 1 __________— " * »K ijiTi^» J*^ ■ Jr I n I ORSZÁGI . • Az Igaz Szó első számú megjelenésének huszadik évfordulóján irodalmi estet rendez­tek a Szentgyörgyi István Színművészeti In­tézet Stúdió­termében. A műsor előtt beve­zetőt mondott Hajdú Győző, az Igaz Szó fő­szerkesztője és Radu Boureanu, a Viaţa Ro­mânească főszerkesztője, az írószövetség or­szágos vezetőségének tagja. Az esten fellépett: Bajor Andor, Radu Boureanu, Nina Cassian, Deák Tamás, Farkas Árpád, Romulus Guga, Traian Iancu, Jánosházy György, Létay Lajos, Nagy István, Vasile Nicolescu, Papp Ferenc, Páskándi Géza, D. R. Popescu, Aurel Rău, Szász János és Székely János. • A Secolul 20 nemrég megjelent áprilisi száma Henri H. Catargi kilenc festményének­­színes reprodukcióját hozza (mellékletként), Dan Hăulică Catargi-esszéjével. A szám köz­pontjába különben a tudományos-fantasztikus irodalomról szóló esszék, tanulmányok kerül­tek — Roger Caillois, Howard Phillips Lovec­­raft és André Pieyre de Mandiargues műveiből vett szemelvényekkel. • A Bihari Napló új, júliusi száma Bihar megyei múzeumok történelmi, irodalomtörté­neti, művészettörténeti, néprajzi kincseivel foglalkozik. E lapszám valóságos művelődés­­történeti bedeker a Biharba látogató külföldi és hazai turisták örömére. • A bukaresti Apollo kiállítási teremben megnyílt Tőrös Gábor szobrászművész, Ştefan Iacobescu grafikus és Eugen Tăutu festőmű­vész közös kiállítása. • A Tribuna hasábjain Veronica Porumba­­cu idézi Dimény István emlékét. • Kolozsváron, a Szabadság téri galériá­ban megnyílt Nuridsány Éva akvarell-kiál­­lítása. • Beaumarchais Sevillai borbélyának cím­szerepét több mint százötvenszer játszotta el a birladi színház színpadán Decebal Curta, s e páratlan sorozat után a Fekete Tenger partjára is ellátogat a társulat ezzel az előadással.­­ A 20­ th Century Fox rövidfilmet készít a román tengerpart nevezetesebb üdülőhelyei­ről. • A ko­lzsvári Március 6 utcai galériában megnyílt Cornelia Damian Tait, az Amerikai Egyesült Államokban élő román festőművésznő kiállítása. • A Hét július 13-i száma Nagy Pál festő­művész „távinterjúját“ közli a marosvásárhelyi születésű Bortnyik Sándorral, a modern ma­gyar képzőművészet egyik úttörőjével és kima­gasló képviselőjével. A nyolcvan éves mester gyermekkori emlékeiről és gazdag művészpá­lyájának jelentős állomásairól beszélt Budapes­ten , a hangszalagra rögzített interjú során. Bortnyik Sándor tanítói közül Kernstokot és Rippl-Rónait szerette legjobban, a szabadisko­lába Derkovits­ csal és Mattis Teutsch-sal járt együtt, Kassáknak volt sokáig munkatársa, ta­nítványai közül pedig elég ha V. Vasarelyt (az egykori Vásárhelyi Győzőt) említjük... • A marosvásárhelyi Vörös Zászló­ban Kicsi Antal elevenítette fel az 1919-es Jövő Népe című vásárhelyi diáklap emlékét, s miután cikke körül vita támadt, azzal a felszólítással fordult az olvasókhoz, jelentkezzenek azok, akik az egykori diáklappal kapcsolatban vala­milyen dokumentumot őriznek. LEVÉLVÁLTÁS /. P. J. — Marosvásárhely: ön nemrég lán­goló felhívást intézett hozzánk: hagyjuk oda a szerkesztőséget, és ismerjük meg, mi az élet, mi a munka, mi a valóság, mi a vágy. Annak idején nem győztünk hálálkodni becses taná­csaiért. Viszonzásképpen aztán ön bebizonyí­totta, hogy nemcsak tanáccsal tud szolgálni, hanem kaláccsal is. A kalács címe A bugyel­­láris, műfaja pedig — szerző szerint — „no­vella a fejlődő mezőgazdaságban dolgozó nő életéről“. Megragadjuk tehát az alkalmat: ki­megyünk az ön írásába, hogy megismerjük, mi a munka, mi az élet, mi a vágy. Amint belépünk a novellába, rögtön a főhősnőbe bot­lunk. Bertának hívják, a vajda lánya, három éve, hogy megszökött a kollektív gazdaságból, azelőtt élmunkáslány volt, kiváló jugoszláv szegfű-termesztő és elismert káder. Most azonban terhes, épp hazatérőben van falujá­ba, és szomorú a cigányvajda lánya. Már eb­ből is látszik az élet keménysége. Nem csoda, hogy a falu határába érkezvén, a tékozló lánynak eszébe jutnak a történtek, ami an­nál is nagyobb szerencse, mert az emlékidé­zés bepillantást enged nekünk a vágyba: „Min­den este a tehénfarm mellett vitt haza az útja, s látta, hogy a férfiszomjtól égő briga­­déros Feri szürke szeme figyelemmel követi minden mozdulatát. Érezte, hogy égeti, hogy tapad ez a forró, mondhatni bűvös erejű ős­­erő nézése. A bálokon próbált közeledni Feri, szerelméről meggyőzni Bertát, de a hajthatat­lan maradt. A szívében másért izzott égően a parázs , a kisebbik Bíró-fiú után, aki soha nem nézett rá. Rohamosan közeledett a zár­számadó nagygyűlés napja. Berta bizakodva várta, hisz tudta, sejtette, az idén megint él­munkás lesz, s a következő május 1-én büsz­kén tűzheti keblére az ötödik csillagot. Egyik este megleste Feri, amint dudorászva ment hazafele, a pajta falához szorította, belemé­lyedt erős, tehénillatú keze Berta finom, fehér női húsába. Tíz körmével védekezett, rúgott, kapálózott — nem akart úgy járni, mint a Kulcsárék Julcsája, kit a tavaly megfektettek az ablakkeverőben, de a bilincs nem enge­dett. Mikor Feri forró leheletét érezte a nya­kán, teljes erővel megharapta a — nem mond­hatni kis méretű — orrát, így szabadult meg támadójától, s így alakult ki az ellenséges vi­szony közöttük.“ A zárszámadó gyűlésen a bosszúszomjas brigadéros erős, tehénillatú ke­zével törölteti az élmunkások névsoráról a fi­nom fehér női húsú szegfűtermesztő nevét, ki is ezek után világgá megy. Idáig jut a visszaemlékezésben a volt él­­munkásnő, amidőn elébe toppan a fönt em­lített Feri. Mivel a brigadéros ezúttal igen barátságosan viselkedik, a vajda lánya az egyszerűség kedvéért neki beszéli el a továb­biakat, fennhangon. Szökése után kis időre városi nagynénjénél húzódik meg Berta, majd elszegődik háztartási alkalmazottnak egy or­vos házába. Csakhogy itt ismét vágyra kerül a sor, úgyhogy Berta kénytelen megkarmolni a doktor urat. Ez után építőtelepen vállal munkát, majd szövőgyárban. Az elbeszélés szövegében gyakran fordulnak elő célzások ar­ra, hogy ahol csak munkát vállal, Berta min­denütt dolgozik, és ebből is látjuk, mi a mun­ka. Az utóbbi munkahelyen viszont fokozot­tabban jelentkezik az élet: egy szép napon fölbukkan Jóska, a kisebbik Bíró-fiú, az a rongyos régi. Jóska most már nem fordítja el tekintetét a lány szívében égő parázsról, s né­hány sor leforgása alatt „ajkuk máris véget nem érő csókolózásba fulladt“, és Berta „na­gyon természetesnek találta, hogy Jóskával el­háljon“. El is nyeri jutalmát: „Mikulásra ka­pott egy bársony mókust“, majd teherbe esett. A kisebbik Bíró-fiú azonban váratlanul elhi­­degül tőle, és véget vet az idillnek, durván beletaposva az égő parázsba. A vajda lánya vigasztalhatatlan, és ebből az alkalomból vég­re megtudhatjuk, hogyan is áll a dolog künn a valóságban a légköri viszonyokkal: „A na­pok, most olyan ellentétes időjárást hoztak. Mikor arra gondolt, mennyi ideje van még , mintha repült volna, szárnyai nőttek volna, mikor pedig dolgozott, s alig várta, hogy csen­des magányába hazamenjen, ak­kor pedig mintha megbilincselték volna, s hogy ne tud­jon mozogni, ólomcipőt húztak lábára.“ Az időjárás viszontagságai persze az élet fö­lött sem tűnnek tova nyomtalanul: „ ... a mun­ka sem ment, teljesítménye csökkent, egyre­­másra selejtes munkát adott ki a keze alól. A mester nem győzte magyarázni, hogyan lehetséges egy ilyen változás. Kollegái véle­ménye is megoszlott. Sokan az ő pártján vol­tak, de ezen kívül még egy jó szót sem ka­pott — pedig nagyon vágyott már egy jó ba­ráti szóra. Mások pedig elmarasztalták, kerül­ték és furcsa pillantásokkal méregették. Ezek érlelték meg benne az elhatározást, hogy haza­menjen.“ Az elbeszélés e pontján a tehénillatú kezű brigadéros veszi át a szót: „Kérlek, Berta, bocsáss meg nekem. ” S elmagyarázta, ha ő nem ront rá, akkor biztos ma nem itt volna, ahol van, hanem biztos boldog feleség volna. S akkor kivette mellénye belső zsebéből oly régen féltve őrzött, a máig is fontos emléket, a bugyellárist, ami a Bertáé volt, s még a régi támadáskor ejtette el Berta (aki termé­szetesen nem vehette ezt észre, hiszen tele volt a szája a brigadéros orrával ( K.J.A.), azt hordta Feri magával. Haragjában azt hí­­resztelte, hogy Berta pénzestől adta neki, csak szeresse. Biztos ezt hallotta Jóska is.“ Miután az élet, a munka, a valóság és a vágy nagy rejtélye eképpen tisztázódott: „Ber­ta mindent megbocsátott, s együtt ballagtak a falu felé.“ E megnyugtató végkifejlet szá­munkra rendkívül tanulságosan és meggyő­zően ábrázolja a mezőgazdaság fejlődését. No­vellája tehát, kedves I. P. J., ezen a területen is jelentékenyen gyarapította ismereteinket. A nem remélt ajándékot külön is köszönjük. Máskor is szívesen lakunk írásaiban. K. JAKAB ANTAL A nyári délutánok Ady Endre verséből idézünk a vízszintes 1., függőleges 49., vízszintes 55. és a függőleges 15. sorban. VÍZSZINTES. 15. Férfinév. 16. Erős kívánás. 17. Kóstol. 18. Az ilyen szó panaszt fejez ki. 19. A modern európai zene egyik úttörője. 21. Női név. 22. Fél­elem! 23. Jogosan, megérdemelten. 24. Szükséges. 26. ÁAÁ. 27. Fából készült, ab­­roncsszerü perem. 28. Pavone könnyűzene-énekesnő személy­neve. 29. Nézési irányába. 30. Szovjet óriásrepülőgép betű­jele. 31. UH. 34. Diftéria. 38. Henger alakú, hosszú rúd. 41. Nagyon örül. 42. Ilyen ... ács is van! 43. Fakultás. 44. Le­véltartó. 46. Kockáztatás. 48. Fejlődik. 49. Sárosi egynemű hangzói. 51. Összevissza írd! 52. Hőemelkedése van. 54. Ma­gad. 59. Az északi égbolt e­­gyik csillagképe. 60. Azonos mássalhangzók. 61. Fél gömb! 62. ... -ce, kínai filozófus. 63. Község Kolozsvár közelében. 66. Rossz előjel. 67. Juttat, né­piesen. 68. Kis Dániel. 69. Mű­szaki berendezés összeállításá­val foglalkozik. 72. Növény része. 73. Női becenév. 75. Lisz­tet tisztít. 76. Felesége van. 77. Elegyít. 79. Értesítést küld. 80. Erdei rágcsáló. FÜGGŐLEGES: 1. Méter. 2. Gyenge, értéktelen írásmű. 3. Mely személyek? 4. Előzmény. 5. Hegy Jugoszláviában. 6. Minden oldalról körülvett. 7. A földrajzi tájékozódás céljá­ból meghatározott irány. 8. Négyszemközt őszintén vall. 9. Égig a... se nőnek. 10. Urán és kén. 11. Százegy a régi Ró­mában. 12. Beszélni kezd. 13. ... right: rendben van. 14. Tör­vényesen. 19. Mássalhangzó, fonetikusan. 20. Építőipari munka. 23. Hazai kiváló ál­lamférfi. 24. Mindent kiürítek. 25. Épületek. 28. Vörös , né­metül. 29. Németalföldi festő­­testvérek. 32. Költői túlzás. 33. Használatra alkalmas dolgot létrehozni. 34. Természetjáró. 35. GK. 36. Hegyes szerszám. 37. Shakespeare-tragédia hős­nője. 39. Időben nincs kezde­te se vége. 40. Fölé. 45. Grá­nátvető — románul. 47. Tár­sasjátékban támadja a királyt. 50. Süteményhez való mártás. 53. Saját kezével. 56. Néma húr! 57. ...regénye: Gárdo­nyi mű. 58. Lóversenypályán látható. 64. John Knittel El Hakim című regényének nő­alakja. 65. Két mennyiség egy­máshoz viszonyított nagysága. 68. ...perdidi: elvesztettem a napot. 69. Keskeny, szoros. 70. Január 29-én köszöntik. 71. Igekötő. 74. Kettő — oroszul. 75. Tó — németül. 76. Napó­leon tábornoka. 78. Az alap­skála második hangja. 79. BN. 80. Foszfor és ntrogén. (Készítette Rámay Tibor) A 27. számban közölt, Július című rejtvény megfejtése: lát­tam lelkében a poklot: / sze­me fényes ablakán / félős lel­ke majd kiugrott­­ óriási ab­lakán, s amint fölvetette rám! Utunkszéli szobraink LŐRINCZI LÁSZLÓ Állítja Benczédi Sándor VILÁG • Josip Broz Tito és felesége, Jovanka Broz, levélben köszöntötte Miroslav Krlezát, a nagy horvát elbeszélőt, nyolcvanadik szü­letésnapja alkalmából. • A Nagyvilág júliusi száma Somlyó György tolmácsolásában közöl részleteket Loránd Gás­pár Sol absolu című (őstalaj címen magya­rított) hosszabb költeményéből. Somlyó György a marosvásárhelyi születésű Gáspár Lorándot „az új francia költőnemzedék élvonalában“ helyezi el bevezető soraiban. Ugyanebben a folyóiratszámban méltatja Domokos Péter Nagy Kálmán Kalevala-tolmácsolását, Domo­kos Sámuel pedig Beke György román aforiz­ma-gyűjteményét ismerteti. • Eugen Ionescu első regényének, a Le Solitaire-nek hőse egy „boldog nyugdíjas“, aki harmincöt éve élvezi magányát. • Harold Pintér Rómába utazott, hogy sze­mélyesen is tiltakozhassék Régi idők című da­rabjának a római bemutatása — és megha­misítása ellen. Pintér már az olasz szöveget is hamisításnak tekinti — az angol eredetihez képest —, Luchino Visconti rendezését pedig írói intenciói megcsúfolásának minősíti. A bemutató körül zajlik a botrány. • A szlovák televízió Petőfi-filmjének for­gatókönyvét Gálán Géza írta. A kassai Petőfi ünnepségeken az Írószövetséget dr. Ján Po­­nican, Csanda Sándor és Gál Sándor képvi­selte.­­ A Horvát Műfordítók Társaságának 1973- as díjait az osztrák Jan Broda, a francia Ja­­nine Matillou és a magyar Csuka Zoltán kap­ta a horvát irodalom sok évtizedes népszerű­sítéséért. • Tizenöt évvel Varázsló című regénye el­ső részének megjelenése után Erwin Stritt­­matter folytatja a Stanislaus Büchner „varázs­ló“ kalandjairól szóló elbeszélését. Az első kö­tet hőse megszökött a hitleri hadseregből és egy görögországi kolostorban rejtőzött el. A második kötet arról szól, hogy Büchner a há­ború után visszatér Németországba, és helyét keresi az új társadalomban. • Rudolf Haase bécsi zeneművészeti főis­kolai tanár készíti elő kiadásra Leibniz nem­rég előkerült zeneelméleti iratait. • A júliusi Tiszatáj Szilágyi Domokos és Veress Gerzson egy-egy versét közli; Rácz Győző tanulmánykötetét Kántor Lajos ismer­teti; a Korunk Évkönyvet Ódor László, a nyolcvanéves Nagy Imrét Sütő András és Gaz­da József köszönti, a hetvenéves Szervátiusz Jenőt pedig Fodor Ilona. • Az 1973-as Viareggio-díjakat Achille Campanile regényíró, Ferdinando Camon köl­tő és Mario Praz kritikus kapta, a külföldi művészek közül pedig Murillo Mendes brazil költő. • Szegeden megjelent a huszonötéves Tiszai­­táj repertóriuma, összeállította: Reguli Ernő. • Az Élet és Irodalomban Pintér Lajos ír Kiráy László Kék farkasok című regényé­ről. • Az 1972-es Madách-díjat Hubik István kapta, Alfonz Bednár Egy marék aprópénz című művének tolmácsolásáért. SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: LÉTAY LAJOS (főszerkesztő), SZILÁGYI ISTVÁN (fő- A szerkesztőség címe: Cluj, str. 6 Martie 3. Telefon: 1—24—20 szerkesztőhelyettes), BODOR PÁL, HORNYÁK JÓZSEF, MAROSI PÉTER, MIKÖ Az UTUNK előfizetési díja egy évre 52 lej. ERVIN (szerkesztőségi főtitkár), NAGY ISTVÁN, SZABÓ GYULA, SZŐCS ISTVÁN Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. * v»* v­­» í* i

Next