Utunk, 1976 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1976-01-02 / 1. szám

SOLTÉSZ JÓZSEF zuA­er A: Én, amikor felkelek, elő­ször is megmosom a lábam. B: Én is meg szoktam mosni a hajam samponnal. A: Én is meg szoktam mosni a hajam samponnal, de elő­ször minden reggel jól meg­mosom a lábam. Bal kéz­zel tartom a lábam, jobb kézzel mosom. Bal kézzel nem tudom mosni. Mind a két lábamat a bal kezemmel tartom a csap fölött, és a jobb kezemet jól végigsimítom a szappanon, hogy jól be tud­jam szappanozni. B: Én csak egyszerűen meg­­fürdök a zuhany alatt, mert a zuhany lemossa a lábamat is. Nekem nincs türelmem ma­­szatolni vele. Szombat este jól megmosom a hajam sampon­nal. A sampon lecsorog a nya­kamra, és nem kell szappant kenjek rá. A nyakamat is meg a fülemet is samponnal mo­som meg. A: Milyen samponod van? B: Kétfajta samponom is van: kamillasampon meg tojásos sampon. Én a kamillasam­pont használom, az asszony a tojásos sampont. Mind a ket­tőt az asszony veszi, de ő a tojásos sampont használja, én meg a kamillasampont. Gye­rekkoromban én is sok ka­millát szedtem. A: Volt nálatok kamilla? B: Nagyon sok kamilla volt nálunk, és ezért szeretem a kamillasampont, mert pont belőle csinálják. A: Én azután a fogamat mo­som meg. De csak ennyi fog­pasztát teszek a kefére, mert az elég. Úgyis habzik. B: Én is körülbelül annyit te­szek. Jól dörzsölöm vele a fo­gam, de csak elöl, mert ha hátradugom a kefét, hányok. A: Én hátradugom a kefét, mert nem hányok. Jól hátra­dugom, és úgy mosom a fo­gam hátul. B: Neked kivették a mandu­ládat? A: Nekem nem vették ki. Biz­tosan, kell az is valamire. B: Nekem kivették. Biztosan azért hányok. Bardócz Lajos rajta A: Én csak akkor hányok,ha nagyon rossz italt iszok. B: Én ha részeg vagyok, csak rengeteget hazudok. Ha részeg vagyok, ne higgyél el nekem semmit. A: Én is hazudok, ha részeg vagyok, de inkább hencegek. B: Én is hencegek, de inkább olyankor nagyokat tudok h­a­­zudni, írónak kellett volna menjek. A: Én is írónak kellett vol­na menjek. B: A múltkor a Jancsi eskü­vőjén végig azt hazudtam, hogy én Kaliforniából jövök. És amikor még jobban berúg­tam, azt hazudtam, hogy ül­döz a kaliforniai rendőrség egy nagy banksrenk miatt. Tíz­ezer rongy. Akármit kérdeztek tőlem, rögtön tudtam felelni. Azt is megmondtam nekik, hogy hol van a bank. A: És elhitték? B: Nem hitték el, mert tud­ták, hogy részeg vagyok. De nagyon élvezték, hogy meny­nyi mindent tudok. A: Hazudni? B: Hazudni. Csak azért kérdez­tek, hogy lássák, meg tud­nak-e fogni. A: És megfogtak? B: A végén megfogtak a ke­zemnél meg lábamnál fogva, és befektettek az ágyba. A: Szép volt a menyasszony? B: Szép. A: Jaj, de ásitok! Jó nagyo­kat tudok ásítani. Lejárt a félóra. B: Hamar lejár. Gyorsan ki kell tölteni a fuvarleveleket. A: Én gyorsan kitöltöm. B: Én is gyorsan kitöltöm. A: Az asszony elvitte a gye­rekeket a tengerre. Ha haza­megyek, jól megmosom a lá­bam. B: Én is. Mikor fél évszázaddal ez­előtt Désről Nagyváradra köl­töztünk a szüleimmel, a szál­lító — valami ünnep miatt — nem tudta érkezésünk napján kirakni a bútorainkat. Ezen parázs vita támadt, mert apá­mon akarta bevasalni a „fek­­bért“. — Maga fix összegben ál­lapodott meg a sógorommal, számolhatott a kockázattal, ezt én tudom, mert annyiszor köl­töztem — sietett apám segít­ségére a nagybátyám, aki már látta, hogy megindultunk az anyagi „romlás“ lejtőjén. — Elhiszem, hogy az úr sok­szor költözött — replikázott a szállító —, de nem költözött annyiszor, mint én, adja az Isten, hogy annyit költözzön! Elképzeltem komoly, pedáns nagybátyámat, amint Nagyvá­radról Piripócsra, Piripócsról Kukutyinba hurcolkodik, és kitört belőlem a röhögés. Szüleim halála után város­ról városra vándoroltam, de mivel mindenem elfért egy ócska papírdobozban, nem éreztem az átok súlyát. Csak mikor néhány éve többezer kötetes könyvtárammal köl­töztünk, akkor döbbentem rá, hogy „ördögi“ nevetésemért a hajdani szállító Ezékiel pró­fétához méltó átka — engem fogott. • Húsz éves korunkban úgy irtóztunk a házasságtól, mint az ördög a szenteltvíztől. Ha valaki netán megnősült isme­rőseink közül, siettünk kaján mosollyal a „részvétünket" nyilvánítani. Mégis, mikor az újságokból megtudtuk, hogy Simon Böskét — az első Miss Európát — eljegyezte egy is­mert pénzember, mindenikünk irigyelte a szerencsés vőle­gényt. Csak egy akadt tábo­runkban, aki nem akarta be­ismerni, hogy a kontinens leg­szebb lánya neki is vágyálma volt. — Nagyon szánod Simon Böske vőlegényét? — fordult hozzá egyikünk ingerkedőn. — Nekem, ha milliomos len­nék, akkor sem kellene az a nő — vágott vissza hetyke társunk —. Simon Böske tavaly volt szépségkirálynő, bóvli az már, öregem! A hír csak azokat kapja szárnyra, akik tesznek vala­ HORVÁTH IMRE mit. Azokról nem közöl sem­mit, akik passzivitásukkal cse­lekszik a rosszat vagy a jót. Eljátszom a gondolattal: mi lenne, ha hírközlő eszközeink nemcsak azt adnák tudtunkra, hogy valaki vízbe fojtotta a vetélytársát, vagy a lángokba vetette magát, hogy onnan ki­mentsen egy embert, hanem azt is közölnék, hogy valaki nem gyújtotta haragosára a házat, vagy hogy nem ugrott a vízbe, mert nem tud úszni, és ezáltal megmentett egy éle­tet. „Én vagyok a legjobb ci­pész a Galamb utcában!“ Ezt egy öreg suszter mond­ta Aradon, a város egyik alig néhány házból álló utcájában, ahol emlékezetem szerint az idős mesteren kívül csak egy foltozósuszter dolgozott. Ma­gamban mulattam az öregen, aki olyan hangon kérkedett a tudásával, mintha aranyérmet nyert volna egy nemzetközi cipészversenyen. Lassacskán rájöttem, hogy igaza volt. Le­het valaki első egy kis mel­lékutcában is, és fölötte állhat annak is, akit a világ első em­berének tartanak. Meg kell százszoroznod ma­gad, hogy a saját szemedben lehess valaki, és százfelé kell magad osztani, hogy a mások szemében is valaki légy. Egész emberré csak e szorzó-osztó művelet elvégzése után vál­hatunk. Egy megsárgult régi újság­ban olvasom, hogy egy grófot becstelennek nyilvánítottak, mert fenéken rúgta a minisz­ter fogadószobájából hajlong­va kifelé hátráló kérelmezőt, akire nyilván orrolt valamiért. Annak a kornak becsület­kódexe nem ismert aljasabb dolgot, mint az orvtámadás. Nyilván ez mondatta idős ví­vómesteremmel az első világ­háború után, a tegnap és a ma között az a különbség, hogy régen voltak gazemberek is, ma pedig vannak tisztességes emberek is. Vajon most a második vi­lágháborút követő emberrab­lások idején mit mondana egykori mesterem? Minden rosszban van valami jó, és minden jóban van va­lami rossz. De mi tudjuk, hogy az arány egy cseppet sem azo­nos! Sokan kérdezik tőlem: íro­gat még? Erre azt szoktam felelni: én írogatok, csak mások nem ol­vasgatnak. A minap is egy rég nem lá­tott ismerőssel találkoztam, aki valamikor sokat olvasott. — Dolgozik még? — kérdez­te, mikor kezet szorítottunk. — Tán még többet, mint fiatalon! — Brávó, felelte, csak így tovább a csillagok felé! — Az nekem kevés — vág­tam rá —, már régen elértük a Holdat! Nekem mind a ketten bará­taim, de ők ketten mégsem azok, pedig jó barátok lehetné­nek. Ahogy elhallgatom be­szédüket, érzem, hogy kette­jükben majdnem minden azo­nos. Egyedül az a baj, hogy csupán az ellentétük egyezik. • Leonyid Zorin Varsói meló­dia című színművét Omar Khajjám versei és Chopin ze­néje tette kedvessé a számom­ra. És még valami: a Helga szerepét alakító művésznő, aki a tévé képernyőjén arra a kér­désre, hogy boldog-e, olyan mozdulattal válaszolt, ahogy talán még senkinek sem sike­rült a boldogságról véleményt nyilvánítani. A művész akkor boldog, ha valamit ilyen tökéletesen tud kifejezni. Még akkor is, ha ezzel pontosan a boldogság le­hetőségét utasítja el. • Az ember akkor boldog, ha azt teheti, amihez kedve van, de boldognak kell lennie, hogy valamihez kedve legyen. • • • • • szilágyi homokos Változatok egy képzeletbeli Weöres persre EREDETI (NINCS) ELSŐ VÁLTOZAT Henna Hanna gyehenna*, Pulykatojás, szeplős, Balfelől ül Kisanna, Jobbfelöl a gyeplős. Henna Hanna mórikál. Ez az egész mering. Meg galuska, teli táj Meg tán egy hálóing. Henna Hanna hazamegy Henna Hannibálhoz. Elefántjuk van nem egy, Az Alpokba báloz. MÁSODIK változat Két elefánttal bátran elindulj Alpokon Hannát hátra ne hadd, óvjad, akár te magad’. Ormányos barmát ne kíméld te, csupáncsak a barnát. Óvjad a jó pici húst, fald vele bé a galust. HARMADIK VÁLTOZAT Kicsikém, te gyehenna-hajú, temiattad emészt el a lú, * Gé Hinnom (­Hinnom völgye): sze­métégetőhely Jeruzsálem mellett, temiattad a gond falogat, veszek én teneked falovat, temiattad emészt el a gond, kicsikém, te gyehennabolond. NEGYEDIK VÁLTOZAT Henna álma röpdös az éji égen, Henna Hanna alva, pihegve búvik Hannibálhoz, csillagos ég a sátruk Virradatiglan. Hannibált fölkelti a trombitaszózat, Kénytelen fölkelteni Henna Hannát, Csókja hozza vissza az éber élet Napsugarához. Henna Hanna, én szivem, ébredezzél, Vár az Alpok hágcsaja, csaj, te édes, Vár­palánkin és a havas csúcson túl Római sergek. ÖTÖDIK VÁLTOZAT Te, Hannaságom, édesem, itt alá Kuruckodó a római és kevély, De Hannibál kifog, ki, rajta, S meg sem is áll seregével addig, Amíg le nem igázza, ahány vakul Elébe áll, mivel sosem olvasott Történelemtudósok által írt vereséget a pói síkon. HATODIK VÁLTOZAT Hennai hannai mennyei hannai bíbor Amfora, serbli vagy az, mit akarsz, utal, edény! te vezér, te szegény! Hozhatod állatod, nem sokat állhatod ám meg a tért, Más teszi majd a pityókalevesbe a drága babért! HETEDIK VÁLTOZAT Elöl megyen Hannacska, utána a vadmacska, az után meg a vadász, a vadmacska fára mász, leghátul meg ordibál elefántos Hannibál. NYOLCADIK VÁLTOZAT Az Alpokon, az Alpokon végső fokon, végső fokon Henna Hannáról álmodom. Az álmokon, az álmokon elefántjával álnokon fut hannibáli ámokom. KILENCEDIK VÁLTOZAT Henna Hanna, mulassunk végre, és ne kérdezzük, hogy mivégre, hisz a jó is megárt a sokkból, múlassuk el tömlőnyi sok bor mellett, mulassunk elidőzve a medvebőrön, míg a gőze a bornak tart még egyre-másra. Aztán feküdjünk le. Egymásra. TIZEDIK VÁLTOZAT Kunkori bajsza hideg, csupa jég, csupa jég TIZENEGYEDIK VÁLTOZAT Hajrá. Majré. Smárol. Szitu. Kinek nyújtsuk be a számlát a nyelvi kárról? C’est tout. TIZENKETTEDIK VÁLTOZAT két szál kappan fürdik a napban tengerparton oszlik az alkony ferde a balkon — a szállodaajtón jégbe kilépik az ember az égig TIZENHARMADIK VÁLTOZAT Ó, Hennái Hanna, te Hanni­bálanya, változatim negédes alanya! Te punba ojtott góbé, ne tedd szegény Hannibált lóvé. TIZENNEGYEDIK VÁLTOZAT Leért a síkra az elefánt­sereg: nyomok a homokban — homok a nyomokban. TIZENÖTÖDIK VÁLTOZAT Hennái Hanna, kedves, én szerelmetes egy hitvesem, itt búcsúzunk. Téged eltart a jég, s nálam kifogyott a hastartalék. Jég-ideg. (Mármint az Alpokban. Éjszaka.) meg ideg. BÁLINT TIBOR IRODALMI INYESMESTER SÁRGASÁGBAN SZENVEDŐ KRITIKUS ÉT­ ÉS ÉLETRENDJE A sárgaság tünete: a bőrnek, a nyálkahártyának és a szem fehérjének sárga, súlyosabb esetekben zöldes­fekete színeződése, amelyet a vérbe került epe (icte­rus) okoz. Kritikusoknál kísérő tünetként néha fellép a karmok sárgásvörös izzása is. Ugyanekkor a tollhegy ijesztően kihegyesedik, a tekintet vészjósló lesz. A betegség lefolyása alatt elsősorban az olvasás­tól kell tartózkodnia. Főként a kövér regényektől, há­jas szabadversektől, amelyek súlyos epegörcsöt okoz­hatnak. Úgyszintén tilos bármilyen írásbeli megnyilat­kozás, és a család tagjai jót tesznek a beteggel, ha el­rejtenek előle mindenféle tollat, tintát, papirost, amely fölizgathatja vagy támadásra ingerelheti. Étrendjéből ki kell iktatnunk valamennyi K betűvel kezdődő zöldségfélét, úgymint: káposzta, karalábé, olasz kel, karfiol, kerti laboda, kutyatej, kardhüve­lyű karósbab, kifejtőborsó, keserűgyökér, kezdő költő, ked­ves poétalány, karrierista jó barát és az összes más, k­ülön lapra tartozó egyedeket. SZIGORÍTOTT ÉTREND HÁROM NAPRA Első nap Reggeli : Csipkebogyó tea 5 dkg graham-kenyér, kicsi szelet kezdő sovány lírikus. Boka halványlilára rugdalva, apostol­kalács, őszibarack pongyolában, ecet. Zabpehelyleves, három pár herátfüle vagy más gyanútlan jó ismerős füle, öl­­tögetett nyelv, szódavíz. Tejbegríz édeskével, friss irodalmi sajtó káröröm nélkül, málnaszörp. Vesézett napilapi filmrecenzens vagy párolt albinószelet fehérlóból, pacsirta nyárson, cseresznyekompót. Habfelfújt, pár soros névtelen levelecs­­ke jókívánságokkal vagy jelentéktelen alkotás iránti hódolattal. De ha a beteg szája ízének jobban tetszik, írjon verset álnévvel a Levélváltás címére, Lautré­­amont és Sértő Kálmán elegyítésével, Anavi Ádám modorában, bodzatea, mártogatott piskótával, utá­na fekve, nyugalmi állapotban, lehunyt szemmel ezerszer elismételni: Ne ítélje­tek, hogy ne ítéltessetek, mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek! Galambszívek szerettei töltve, tejfölös csukafogak és nyelőcsont nélkül, pár csepp tiszta bűnbánati könny. Vágócsör­ és karom enyvvé főzve, két­szer átpaszírozva, ürömmártás ezer­édessel, drótkefe vajkörtéből, limonádé. további tanácsok A beteg helyesen teszi, ha ügyel arra, hogy sárga­sága idején se essék ki az irodalmi pletykákból, amelyek nagy mértékben elősegítik a táplálék lebon­­­­tását és a vér tisztulását, ugyanakkor könnyű cse­megéül szolgálnak. Sétáljon tehát napi két-három órát, és ilyen alkalommal legyen nála notesz és trón is, hogy följegyezhesse: ki az, aki áskálódik ellene, miközben ő árá­hoz kötötten, tehetetlenül szenved! Ebéd : Vacsora : Második nap Reggeli : Ebéd : Vacsora : Harmadik nap Reggeli : Ebéd : Vacsora :

Next