Utunk, 1976 (31. évfolyam, 1-53. szám)
1976-01-02 / 1. szám
SOLTÉSZ JÓZSEF zuAer A: Én, amikor felkelek, először is megmosom a lábam. B: Én is meg szoktam mosni a hajam samponnal. A: Én is meg szoktam mosni a hajam samponnal, de először minden reggel jól megmosom a lábam. Bal kézzel tartom a lábam, jobb kézzel mosom. Bal kézzel nem tudom mosni. Mind a két lábamat a bal kezemmel tartom a csap fölött, és a jobb kezemet jól végigsimítom a szappanon, hogy jól be tudjam szappanozni. B: Én csak egyszerűen megfürdök a zuhany alatt, mert a zuhany lemossa a lábamat is. Nekem nincs türelmem maszatolni vele. Szombat este jól megmosom a hajam samponnal. A sampon lecsorog a nyakamra, és nem kell szappant kenjek rá. A nyakamat is meg a fülemet is samponnal mosom meg. A: Milyen samponod van? B: Kétfajta samponom is van: kamillasampon meg tojásos sampon. Én a kamillasampont használom, az asszony a tojásos sampont. Mind a kettőt az asszony veszi, de ő a tojásos sampont használja, én meg a kamillasampont. Gyerekkoromban én is sok kamillát szedtem. A: Volt nálatok kamilla? B: Nagyon sok kamilla volt nálunk, és ezért szeretem a kamillasampont, mert pont belőle csinálják. A: Én azután a fogamat mosom meg. De csak ennyi fogpasztát teszek a kefére, mert az elég. Úgyis habzik. B: Én is körülbelül annyit teszek. Jól dörzsölöm vele a fogam, de csak elöl, mert ha hátradugom a kefét, hányok. A: Én hátradugom a kefét, mert nem hányok. Jól hátradugom, és úgy mosom a fogam hátul. B: Neked kivették a manduládat? A: Nekem nem vették ki. Biztosan, kell az is valamire. B: Nekem kivették. Biztosan azért hányok. Bardócz Lajos rajta A: Én csak akkor hányok,ha nagyon rossz italt iszok. B: Én ha részeg vagyok, csak rengeteget hazudok. Ha részeg vagyok, ne higgyél el nekem semmit. A: Én is hazudok, ha részeg vagyok, de inkább hencegek. B: Én is hencegek, de inkább olyankor nagyokat tudok hazudni, írónak kellett volna menjek. A: Én is írónak kellett volna menjek. B: A múltkor a Jancsi esküvőjén végig azt hazudtam, hogy én Kaliforniából jövök. És amikor még jobban berúgtam, azt hazudtam, hogy üldöz a kaliforniai rendőrség egy nagy banksrenk miatt. Tízezer rongy. Akármit kérdeztek tőlem, rögtön tudtam felelni. Azt is megmondtam nekik, hogy hol van a bank. A: És elhitték? B: Nem hitték el, mert tudták, hogy részeg vagyok. De nagyon élvezték, hogy menynyi mindent tudok. A: Hazudni? B: Hazudni. Csak azért kérdeztek, hogy lássák, meg tudnak-e fogni. A: És megfogtak? B: A végén megfogtak a kezemnél meg lábamnál fogva, és befektettek az ágyba. A: Szép volt a menyasszony? B: Szép. A: Jaj, de ásitok! Jó nagyokat tudok ásítani. Lejárt a félóra. B: Hamar lejár. Gyorsan ki kell tölteni a fuvarleveleket. A: Én gyorsan kitöltöm. B: Én is gyorsan kitöltöm. A: Az asszony elvitte a gyerekeket a tengerre. Ha hazamegyek, jól megmosom a lábam. B: Én is. Mikor fél évszázaddal ezelőtt Désről Nagyváradra költöztünk a szüleimmel, a szállító — valami ünnep miatt — nem tudta érkezésünk napján kirakni a bútorainkat. Ezen parázs vita támadt, mert apámon akarta bevasalni a „fekbért“. — Maga fix összegben állapodott meg a sógorommal, számolhatott a kockázattal, ezt én tudom, mert annyiszor költöztem — sietett apám segítségére a nagybátyám, aki már látta, hogy megindultunk az anyagi „romlás“ lejtőjén. — Elhiszem, hogy az úr sokszor költözött — replikázott a szállító —, de nem költözött annyiszor, mint én, adja az Isten, hogy annyit költözzön! Elképzeltem komoly, pedáns nagybátyámat, amint Nagyváradról Piripócsra, Piripócsról Kukutyinba hurcolkodik, és kitört belőlem a röhögés. Szüleim halála után városról városra vándoroltam, de mivel mindenem elfért egy ócska papírdobozban, nem éreztem az átok súlyát. Csak mikor néhány éve többezer kötetes könyvtárammal költöztünk, akkor döbbentem rá, hogy „ördögi“ nevetésemért a hajdani szállító Ezékiel prófétához méltó átka — engem fogott. • Húsz éves korunkban úgy irtóztunk a házasságtól, mint az ördög a szenteltvíztől. Ha valaki netán megnősült ismerőseink közül, siettünk kaján mosollyal a „részvétünket" nyilvánítani. Mégis, mikor az újságokból megtudtuk, hogy Simon Böskét — az első Miss Európát — eljegyezte egy ismert pénzember, mindenikünk irigyelte a szerencsés vőlegényt. Csak egy akadt táborunkban, aki nem akarta beismerni, hogy a kontinens legszebb lánya neki is vágyálma volt. — Nagyon szánod Simon Böske vőlegényét? — fordult hozzá egyikünk ingerkedőn. — Nekem, ha milliomos lennék, akkor sem kellene az a nő — vágott vissza hetyke társunk —. Simon Böske tavaly volt szépségkirálynő, bóvli az már, öregem! A hír csak azokat kapja szárnyra, akik tesznek vala HORVÁTH IMRE mit. Azokról nem közöl semmit, akik passzivitásukkal cselekszik a rosszat vagy a jót. Eljátszom a gondolattal: mi lenne, ha hírközlő eszközeink nemcsak azt adnák tudtunkra, hogy valaki vízbe fojtotta a vetélytársát, vagy a lángokba vetette magát, hogy onnan kimentsen egy embert, hanem azt is közölnék, hogy valaki nem gyújtotta haragosára a házat, vagy hogy nem ugrott a vízbe, mert nem tud úszni, és ezáltal megmentett egy életet. „Én vagyok a legjobb cipész a Galamb utcában!“ Ezt egy öreg suszter mondta Aradon, a város egyik alig néhány házból álló utcájában, ahol emlékezetem szerint az idős mesteren kívül csak egy foltozósuszter dolgozott. Magamban mulattam az öregen, aki olyan hangon kérkedett a tudásával, mintha aranyérmet nyert volna egy nemzetközi cipészversenyen. Lassacskán rájöttem, hogy igaza volt. Lehet valaki első egy kis mellékutcában is, és fölötte állhat annak is, akit a világ első emberének tartanak. Meg kell százszoroznod magad, hogy a saját szemedben lehess valaki, és százfelé kell magad osztani, hogy a mások szemében is valaki légy. Egész emberré csak e szorzó-osztó művelet elvégzése után válhatunk. Egy megsárgult régi újságban olvasom, hogy egy grófot becstelennek nyilvánítottak, mert fenéken rúgta a miniszter fogadószobájából hajlongva kifelé hátráló kérelmezőt, akire nyilván orrolt valamiért. Annak a kornak becsületkódexe nem ismert aljasabb dolgot, mint az orvtámadás. Nyilván ez mondatta idős vívómesteremmel az első világháború után, a tegnap és a ma között az a különbség, hogy régen voltak gazemberek is, ma pedig vannak tisztességes emberek is. Vajon most a második világháborút követő emberrablások idején mit mondana egykori mesterem? Minden rosszban van valami jó, és minden jóban van valami rossz. De mi tudjuk, hogy az arány egy cseppet sem azonos! Sokan kérdezik tőlem: írogat még? Erre azt szoktam felelni: én írogatok, csak mások nem olvasgatnak. A minap is egy rég nem látott ismerőssel találkoztam, aki valamikor sokat olvasott. — Dolgozik még? — kérdezte, mikor kezet szorítottunk. — Tán még többet, mint fiatalon! — Brávó, felelte, csak így tovább a csillagok felé! — Az nekem kevés — vágtam rá —, már régen elértük a Holdat! Nekem mind a ketten barátaim, de ők ketten mégsem azok, pedig jó barátok lehetnének. Ahogy elhallgatom beszédüket, érzem, hogy kettejükben majdnem minden azonos. Egyedül az a baj, hogy csupán az ellentétük egyezik. • Leonyid Zorin Varsói melódia című színművét Omar Khajjám versei és Chopin zenéje tette kedvessé a számomra. És még valami: a Helga szerepét alakító művésznő, aki a tévé képernyőjén arra a kérdésre, hogy boldog-e, olyan mozdulattal válaszolt, ahogy talán még senkinek sem sikerült a boldogságról véleményt nyilvánítani. A művész akkor boldog, ha valamit ilyen tökéletesen tud kifejezni. Még akkor is, ha ezzel pontosan a boldogság lehetőségét utasítja el. • Az ember akkor boldog, ha azt teheti, amihez kedve van, de boldognak kell lennie, hogy valamihez kedve legyen. • • • • • szilágyi homokos Változatok egy képzeletbeli Weöres persre EREDETI (NINCS) ELSŐ VÁLTOZAT Henna Hanna gyehenna*, Pulykatojás, szeplős, Balfelől ül Kisanna, Jobbfelöl a gyeplős. Henna Hanna mórikál. Ez az egész mering. Meg galuska, teli táj Meg tán egy hálóing. Henna Hanna hazamegy Henna Hannibálhoz. Elefántjuk van nem egy, Az Alpokba báloz. MÁSODIK változat Két elefánttal bátran elindulj Alpokon Hannát hátra ne hadd, óvjad, akár te magad’. Ormányos barmát ne kíméld te, csupáncsak a barnát. Óvjad a jó pici húst, fald vele bé a galust. HARMADIK VÁLTOZAT Kicsikém, te gyehenna-hajú, temiattad emészt el a lú, * Gé Hinnom (Hinnom völgye): szemétégetőhely Jeruzsálem mellett, temiattad a gond falogat, veszek én teneked falovat, temiattad emészt el a gond, kicsikém, te gyehennabolond. NEGYEDIK VÁLTOZAT Henna álma röpdös az éji égen, Henna Hanna alva, pihegve búvik Hannibálhoz, csillagos ég a sátruk Virradatiglan. Hannibált fölkelti a trombitaszózat, Kénytelen fölkelteni Henna Hannát, Csókja hozza vissza az éber élet Napsugarához. Henna Hanna, én szivem, ébredezzél, Vár az Alpok hágcsaja, csaj, te édes, Várpalánkin és a havas csúcson túl Római sergek. ÖTÖDIK VÁLTOZAT Te, Hannaságom, édesem, itt alá Kuruckodó a római és kevély, De Hannibál kifog, ki, rajta, S meg sem is áll seregével addig, Amíg le nem igázza, ahány vakul Elébe áll, mivel sosem olvasott Történelemtudósok által írt vereséget a pói síkon. HATODIK VÁLTOZAT Hennai hannai mennyei hannai bíbor Amfora, serbli vagy az, mit akarsz, utal, edény! te vezér, te szegény! Hozhatod állatod, nem sokat állhatod ám meg a tért, Más teszi majd a pityókalevesbe a drága babért! HETEDIK VÁLTOZAT Elöl megyen Hannacska, utána a vadmacska, az után meg a vadász, a vadmacska fára mász, leghátul meg ordibál elefántos Hannibál. NYOLCADIK VÁLTOZAT Az Alpokon, az Alpokon végső fokon, végső fokon Henna Hannáról álmodom. Az álmokon, az álmokon elefántjával álnokon fut hannibáli ámokom. KILENCEDIK VÁLTOZAT Henna Hanna, mulassunk végre, és ne kérdezzük, hogy mivégre, hisz a jó is megárt a sokkból, múlassuk el tömlőnyi sok bor mellett, mulassunk elidőzve a medvebőrön, míg a gőze a bornak tart még egyre-másra. Aztán feküdjünk le. Egymásra. TIZEDIK VÁLTOZAT Kunkori bajsza hideg, csupa jég, csupa jég TIZENEGYEDIK VÁLTOZAT Hajrá. Majré. Smárol. Szitu. Kinek nyújtsuk be a számlát a nyelvi kárról? C’est tout. TIZENKETTEDIK VÁLTOZAT két szál kappan fürdik a napban tengerparton oszlik az alkony ferde a balkon — a szállodaajtón jégbe kilépik az ember az égig TIZENHARMADIK VÁLTOZAT Ó, Hennái Hanna, te Hannibálanya, változatim negédes alanya! Te punba ojtott góbé, ne tedd szegény Hannibált lóvé. TIZENNEGYEDIK VÁLTOZAT Leért a síkra az elefántsereg: nyomok a homokban — homok a nyomokban. TIZENÖTÖDIK VÁLTOZAT Hennái Hanna, kedves, én szerelmetes egy hitvesem, itt búcsúzunk. Téged eltart a jég, s nálam kifogyott a hastartalék. Jég-ideg. (Mármint az Alpokban. Éjszaka.) meg ideg. BÁLINT TIBOR IRODALMI INYESMESTER SÁRGASÁGBAN SZENVEDŐ KRITIKUS ÉT ÉS ÉLETRENDJE A sárgaság tünete: a bőrnek, a nyálkahártyának és a szem fehérjének sárga, súlyosabb esetekben zöldesfekete színeződése, amelyet a vérbe került epe (icterus) okoz. Kritikusoknál kísérő tünetként néha fellép a karmok sárgásvörös izzása is. Ugyanekkor a tollhegy ijesztően kihegyesedik, a tekintet vészjósló lesz. A betegség lefolyása alatt elsősorban az olvasástól kell tartózkodnia. Főként a kövér regényektől, hájas szabadversektől, amelyek súlyos epegörcsöt okozhatnak. Úgyszintén tilos bármilyen írásbeli megnyilatkozás, és a család tagjai jót tesznek a beteggel, ha elrejtenek előle mindenféle tollat, tintát, papirost, amely fölizgathatja vagy támadásra ingerelheti. Étrendjéből ki kell iktatnunk valamennyi K betűvel kezdődő zöldségfélét, úgymint: káposzta, karalábé, olasz kel, karfiol, kerti laboda, kutyatej, kardhüvelyű karósbab, kifejtőborsó, keserűgyökér, kezdő költő, kedves poétalány, karrierista jó barát és az összes más, külön lapra tartozó egyedeket. SZIGORÍTOTT ÉTREND HÁROM NAPRA Első nap Reggeli : Csipkebogyó tea 5 dkg graham-kenyér, kicsi szelet kezdő sovány lírikus. Boka halványlilára rugdalva, apostolkalács, őszibarack pongyolában, ecet. Zabpehelyleves, három pár herátfüle vagy más gyanútlan jó ismerős füle, öltögetett nyelv, szódavíz. Tejbegríz édeskével, friss irodalmi sajtó káröröm nélkül, málnaszörp. Vesézett napilapi filmrecenzens vagy párolt albinószelet fehérlóból, pacsirta nyárson, cseresznyekompót. Habfelfújt, pár soros névtelen levelecske jókívánságokkal vagy jelentéktelen alkotás iránti hódolattal. De ha a beteg szája ízének jobban tetszik, írjon verset álnévvel a Levélváltás címére, Lautréamont és Sértő Kálmán elegyítésével, Anavi Ádám modorában, bodzatea, mártogatott piskótával, utána fekve, nyugalmi állapotban, lehunyt szemmel ezerszer elismételni: Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek, mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek! Galambszívek szerettei töltve, tejfölös csukafogak és nyelőcsont nélkül, pár csepp tiszta bűnbánati könny. Vágócsör és karom enyvvé főzve, kétszer átpaszírozva, ürömmártás ezerédessel, drótkefe vajkörtéből, limonádé. további tanácsok A beteg helyesen teszi, ha ügyel arra, hogy sárgasága idején se essék ki az irodalmi pletykákból, amelyek nagy mértékben elősegítik a táplálék lebontását és a vér tisztulását, ugyanakkor könnyű csemegéül szolgálnak. Sétáljon tehát napi két-három órát, és ilyen alkalommal legyen nála notesz és trón is, hogy följegyezhesse: ki az, aki áskálódik ellene, miközben ő árához kötötten, tehetetlenül szenved! Ebéd : Vacsora : Második nap Reggeli : Ebéd : Vacsora : Harmadik nap Reggeli : Ebéd : Vacsora :