Utunk, 1976 (31. évfolyam, 1-53. szám)

1976-01-02 / 1. szám

Következmények elhárítása Almába beleválik a fog. De ez még nem ok arra, hogy almát ne együnk. Csak ugye — mértékkel tegyük. Kiss Jenő TŰHEGGYEL Kalibánról Hallottatok tán Kalibánról — Hogy leigázta Prospero! Van Prospero még, ki varázsol, s kushad a lomha, és erő. Márványtömb Kivágni könnyebb a hegyből, mintse belőle kivágni majdan a szobrot! Konklúzió Mit vont le, mily konklúziót, a harcok irodalma? Ahhoz, hogy háború legyen, elég egy Érisz-alma. Konyhai foglalatosságok Az asszony tésztát s én verset sütök ki — melyik lesz táplálóbb vajon? Az édes tészta és a keserű vers megférnek, lám, egy asztalon. Melyik lesz táplálóbb vajon? FERENCZ KÁROLY ANTAL NÉGYSOROSAIBÓL A kán Eszkimó Hadvezér volt Kara­kán, bátor, merész, karakán. Ha vágtatott parapán, ült csupán a farakán. Megunta már az eszkimókat, sarkon fordult az eszkimó ház, északi sarkán forog ő most és fogdossa az eszkimókust. Don Pedro Don Pedro Alicante dicső spanyol nemes. Bajuszpedrója szaglik, de a baja nem ez. Grand ő ugyan, s a rangja égi és földi kincs, ám ősi rangján kívül egy árva grandja sincs. Fekete M'Rua feketéit tiszta babkávéból szünetlen issza. Még este tíz körül is ében italt kiván le feketében. Egy magas dombon Hasszán Keleti kényúr vala Hasszán. Hevert egész nap teli hasszán. Simogatta kis pipicéjét és szívta vizipipicáját. Egy magas dombon lakik ő. Okos. Szent. Szelíd. Békítő. A keresztény világ ura, mivelhogy ő a Pápua. CSÍKI LÁSZLÓ Vendégoldal gyermekeknek Kedves gyermekek! Olvasom a verseket, melyeket nektek írnak. Annyira szépek, hogy elirigyeltem őket, s én is megpróbáltam olyanokat írni De nehogy kacagjatok rajtam, kedvenc költőiteket (nevük tartalomjegyzékekben) kezdtem utánozni — nem is külön-külön, hanem mintha kórusban kánont énekelné­nek, s összemosódna a hangjuk. 1. Csak a magas halmot énekli a dalnok — Csuda munkakörtét: hegyre hoznak földet. 2. A darunak bögyibe ember ül — de emberül. Vágya tette őt ide, nyilván csakis legfelül. Nézem én ezt a darut — itt az ősz, égen a jel—, repüljön el, hogyha tud, de a legjobb, ha emel. Ez a madárnevű gép szolgálja a föld ügyét — és az égen ott repül az ember — de emberül. 3. Rég folyik a harc a földdel, de most eldől, ha nem dőlt el, mert amiben már nem dönt per, elintézi azt a dömper. 4. A földművelő fia legalább csizmadia (ha nem épp csizmadiák). Csizmadia volt előbb, de átszabta őt a gép (a földművelő fiát): alsó­­s felsőrészeket gépel mostan Réz Elek (de lehet, hogy Réz Izsák). 5. A disznónak nagynénje régen tömbházban lakott, s úgy szenderült jobblétre, hogy nem nyitott ablakot. 6. Hej-haj bizony, zseb­b­emeggy, de te azért ne keseregj. Mert a kukoricacsusza a túróssal nem is drusza, usza, musza, nem is muszáj. 7. Büntetését elnyeri a rossz: ő lesz a régi. Jutalmát elnyeri a jó, új lesz — reméli. Levelezőlap (Farkas Árpádnak, Sepsiszentgyörgyre, 1975. december 3-án) Arkagyij Farkasovics, atyuskám, hol tikkadsz te most e puszta pusztán, a bor forrását merre keresed? És szél sem kél, hogy elverné felém híred, babérod hulló levelén — már hiányodtól hangos a berek. Ficánkolj bár, hogy a közös delnek ágyán egymás melegét föllelnek — Szesztestvérem, véled szólni vágyom. Hallgathatsz, nem leszel attól bölcsebb — némán dőlnek, s csak tüskók a tölgyek, s fúj a szél ez irányos virányon. Így ütöttek 50 évvel ezelőtt Kevesen tudnak arról, hogy a Karinthy példájától ösztönzött irodalmi paródiának is félévszázados ha­gyományai vannak a romániai magyar sajtóban. Eddi­gi legkorábbi adatunk a kolozsvári Vasárnapi Újság 1925-i évfolyamában sorozatban megjelent A mi Pan­­theonunk paródiái. A Vasárnapi Újság hatodik évfolyamában, az utolsó lapszámokban (9—13. sz.), közvetlenül a megszűnése előtt indult a sorozat, amely átfogta volna az egész ro­mániai magyar irodalmat, betűrendbe szedve. Áprily­­tól Tompa Lászlóig mintegy félszáz írónak, költőnek Ígérte meg a halhatatlanoknak kijáró biztos helyet A mi Pantheonunkban a szerkesztő s a paródiákat Dalár álnéven jegyző Szentimrei Jenő. Ezekből a paródiák­ból közlünk kettőt. SZABÓ ZSOLT ÁPRILY Centenáriumára Az­ égbe fúrta szőke-szép fejét s egy-egy Melléklet elmúltán merengett, míg hallgatá a zagyva, zord zenét, mi bennünk ringott, sőt mi több kerengett. .. Keletre szállt az elzengett vihar, mit felkavart monostorúti Fészek. Csak állt, csak várt néhány sötét bivaly s a félszemük fehére rája nézett. Vártak. Hiába ... Akkor újra vártak és mégse, mégse történt semmi sem, mert rontó rémek rá még nem találtak. Mert túl a harcon, földön és vizen, nagy homlokára hogy leszállt a Csend — mindig mosolygott és aludni ment Becsületemre csend van Búsulia: BARTALIS JÁNOS Te szomorú fiúcska, mit csinálsz? Most délután van, mindenki ledőlt az ebédje után. Hunyd le te is ensemble-illúziókra éhes szemeid. Mindenki nyugszik. A tehenek alól az almot kitakarították. Már nem bőgnek csak egyet-egyet szegények. A disznók már felszürcsölték moslékaikat, Bodri kutya se szagolja a ház oldalán sárguló foltokat. Lefeküdt aludni. A szemétdombon nyugodtan dongnak a legyek, De te ezekről már írtál szomorkás énekeket. Mit akarsz hát? Feküdj le nyugodtan. Mindenütt csend van. Nagy nyugalom. Csak egy csodálatos szekér megy az ablak alatt A mező felé, rajta olívazöld hegy dudorodik Trágyából s a kocsis borízű hangon ordít egy éneket. De különben csend van. Becsületemre csend. Csak az a szekér — sehogy se értem — Úgy nyikorog, mint a malac, mikor ölik. Biztosan Nincs megkenve szekérkenővel. Meg aztán Jön egy ezred bala is éktelen dobajjal Mind a földrengés. Elöl a banda fújja. De különben csend van. Határozottan csend. Csak egy gyorsvonat robog el süvöltő zúgással Csak 42-es mozsarak mázsás lövedékei robbannak. Csak a szélvihar tombol megbomlott őrültként. Csak a mennykő csapdás sustorgó suttogással, De különben siket csend van mindenütt. Határozottan abszolút csend. Csak a harangok zúgnak s kétszázezer ember Énekli megbűvölten a Schneider Fánit. Fütyörésző vízirigókra. Fölöttünk 742X6 repülőgép berreg. Pilóták időnként bombákat dobnak le a De különben csend van, határozottan csend. Csak úgy tesz minden, mintha meg lenne bolondulva, Csak úgy ordít mindenki, ahogy a torkán kifér, S te is ős­állati nyüszköléssel bújsz a paplány alá, Mert különben megsüketülnél s akkor magadnak is el kellene Hinni, hogy Csend van, mindenütt süket csend. De azért ne búsulj Bartalis, Minden a tied, Az olvasók Véres babérkoszorúkkal roskasztanak, Gyönyörök ciszternája vagy, Melyben a mosogatólé­ színű Kozmos kavarog. DALAB IDEGEN SZAVAK SZILVESZTERI SZÓTÁRA A Akik folyton absztrahálnak, biz’ csak magá­nosan hálnak. B Bár iszom és bár eszem, nincs sohasem báreszem. C Se charizmám, se karizmám. D így kéri az illem­ám, legyen néhány dillemám. E — Uram, ízlik e tészta? — Cuki! — szólt az esztéta. F — Mit tanít e filozófus? — Ha rád tör a víziló — fuss! G Minden lapszámban egy glossza. Mindegy miről. Fő a hossza. H Ezt csak ő te­hető, rá vall, összeállt egy hetérával. I Hiába minden ingerencia, ha egyszer nincs ma ingerem. Szia. J Mindenki megunta s lemondott a junta. K Azt tartja a Kárma: haszon egykor, kár ma. L így biztatott e Loreley: — Nem kell nekem előre lej. M Van már matraca, nincs még metresze. N Ez még nem, nyilván, a keresett Nirvána. O O, mores, o, tempóra! Kilátszik a tempora! P — Apu, mi a prosztata? Majd megmondja prósztata. R Nem ment neki a rulett, ettől oly szomo­rú lett. S — Mester, fals a sarabande-ja! — Mit csináljak? Sarabanda! T Meghittnek tűnt e téte-á-téte, de a csalfa csak tettetett. U Szilveszteri utópia: Hennessey az utó­pia. V Azt mondják, hogy „volánt verba.“ Kevés száll csak, sok hull porba. Z Félretették és azóta renitens lett a zelóta. (kamillás) 3

Next