Utunk, 1978 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1978-11-24 / 47. szám

Világ proletárjai, egy­esüljetek! ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG ÍRÓSZÖVETSÉGÉNEK LAPJA XXXIII. ÉVFOLYAM • 47. (1569.) SZÁM • ARA­­­LEJ • KOLOZSVÁR-NAPOCA, 1978. NOVEMBER 24. Kocsis Előd: Tündérjáték (Színes vaskonstrukció Galacon) A nemzet és a nemzetiség problémája az RKP, Nicolae Ceauşescu elvtárs felfogásában­ ­. Az egységes román nemzeti állam megteremtésének hat­vanadik évfordulója méltó al­kalom arra, hogy felmérjük hazánk jelenkori, immár há­rom évtizedes szocialista fej­lődésének eredményeit és perspektíváit. Az 1918. évi e­­gyesülés történelmi szükség­szerűség, a történelem mene­tének objektív törvényei által támasztott követelmények ki­fejeződése, az egész nép erő­feszítéseinek, a messzi törté­nelmi múltba visszanyúló küz­delmeinek, annak a harcnak az eredménye, amelyet a kor leghaladóbb, a társadalom minden rétegét képviselő erői folytattak, így ténylegesen a széles néptömegek történe­­lemalakító szerepének preg­náns megnyilvánulása volt. A század elején — mint er­re Lenin többször felhívta a figyelmet — egy sor kelet-eu­rópai és balkáni országban, így Romániában is, a bur­­zsoá­ nemzeti irányú államépí­tés még nem fejeződött be. A román nép számottevő része a nemzeti állam határain kí­vül, idegen uralom alatt álló területeken élt. „Az ország társadalmi fejlődése, gazda­sági, politikai és kulturális haladása — hangsúlyozza Nicolae Ceaușescu elvtárs — szorosan összefüggött a román nemzet kialakulási folyama­tának befejezésével. Az egyet­len államban való egyesülés — a románok évszázados tö­rekvése, az a fennkölt ügy, a­­melyért az elődök számtalan nemzedéke harcolt — azon­nali célkitűzéssé vált, olyan elengedhetetlen szükségesség­gé, amelyet maga a román társadalom előrehaladása kö­vetelt meg.“ Az egységes nemzeti állam kialakulására a kapitalizmus általános válságának az első világháború alatti kirobbaná­sa, a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom győzelme, a török és a Habsburg biroda­lom összeomlása nyomán elő­állt feltételek között került sor. És noha a burzsoázia és a földbirtokosság uralmának fennmaradása mellett, de ki­alakult az államkeret a mo­dern Románia fejlődése szá­mára. Ez kétségkívül pozitív hatással volt országunk egész gazdasági, politikai és társa­dalmi fejlődésére. „Meg kell mondanom — hangsúlyozta Nicolae Ceaușescu elvtárs az olasz televíziónak 1978. októ­ber 19-én adott interjújában —, hogy az egységes nemzeti állam létrejötte új távlatokat nyitott a termelőerők, a tudo­mány és a kultúra fejlődése, egész népünk általános civili­zációs színvonalának emelése előtt. A kép azonban nem lenne teljes — folytatja pár­tunk főtitkára —, ha nem em­líteném meg azt is, hogy az egységes nemzeti állam meg­alakulása után a nép kincsei­nek javarésze az idegen mo­nopóliumok kezében maradt. (Folytatása a 2. oldalon) GALL JÁNOS PRÓZA BODOR ÁDÁM • HORNYÁK JÓZSEF KÖNTÖS-SZABÓ ZOLTÁN • LÁSZLÓFFY ALADÁR Példás barátság Az elmúlt évek során any­­nyiszor lezajlott Ceausescu— Tito találkozók mindig azzal érdemelték ki az ország és a világ elismerését, hogy követ­kezetesen hozzájárultak a két szomszédos ország, Románia és Jugoszlávia barátságának és együttműködésének erősí­téséhez és elmélyítéséhez, hogy szakadatlanul újabb és újabb lehetőségeit tárták fel a kapcsolatok megszilárdítá­sának népeink kölcsönös ér­dekében és javára, s ugyan­akkor síkraszálltak az egész emberiséget érintő kérdések békés és igazságos rendezésé­ért. Ebből az építő kézfogás­ból nagy tervek, fényes pél­damutatások születtek és va­lósultak meg a Dunán s azon innen és túl is. A két pártvezető és állam­elnök mostani belgrádi talál­kozója még tovább vitt a ba­rátságnak és a jószomszédi kapcsolatok ápolásának e fel­felé ívelő útján, amely a két ország nézetazonosságán, egy­más iránti tiszteletén és meg­becsülésén alapszik. Ennek a megbecsülésnek volt a kifeje­zője az az ünnepi momentum is, amikor Tito elvtárs átadta a Szocialista Munka Hőse Ér­demrendet Nicolae Ceaușescu elvtársnak 60. születésnapja és több mint 45 éves forra­dalmi munkássága alkalmá­ból, kimagasló érdemeinek el­ismeréseként az országépítés­ben, a baráti, jószomszédi vi­szony elmélyítésében és a né­pek közötti együttműködés e­­rősítésében. A belgrádi megbeszélések középpontjában is ezek a kérdések állottak. A minden területen való még szorosabb együttműködés további távla­tai nyíltak meg a közös esz­mények, a két ország szocia­lista fejlődése, a már eddig is bevált jó tapasztalatok, a köl­csönös előnyök alapján, ame­lyek mindkétfelől meggyorsít­ják az előrehaladást. A nem­zetközi életről folytatott esz­mecserét az egész világot fog­lalkoztató kérdések iránti mély felelősségérzet hatotta át, s az eltökélt szándék a nemzetközi enyhülésért, a há­borús gócpontok felszámolá­sáért, a helsinki határozatok következetes valóra váltásá­ért az európai biztonság ér­dekében, a fegyverkezési haj­sza meggátolásáért, egy igaz­ságosabb világrend megterem­téséért. Egy ország fejezi ki ma el­ismerését a belgrádi találkozó gyümölcsöző eredményeihez való újabb hozzájárulásért. UTUNK Emil Isac és Bresztovszky Ede kiadatlan levelezése A román nép évszázados törekvése az egye­sülésre különféle formákban öltött testet az idők során, a társadalmi és politikai mozgal­maktól a szellemi és kulturális testvériesülésig, de mind-mind az 1918. december 1-i egyesülés nagy művét készítette elő. Az erdélyi románok harca a nemzeti felsza­badulásért és a Romániához csatlakozásért, ál­talában a Kárpátokon inneni és túli románság küzdelme a nemzeti egység kiteljesítéséért, szerves része az 1917—18-as kelet-európai pol­gári demokratikus átalakulásoknak. A hanyat­ló monarchiában a magyar burzsoáziától és birtokos osztálytól kétszeresen, társadalmilag is, nemzetileg is elnyomott erdélyi románok túlnyomó része sohasem tekintette különálló­nak a nemzeti meg a társadalmi felszabadulás ügyét. A magyar néptömegek, munkások, parasztok, haladó értelmiségiek, demokraták, szocialisták (köztük európai, sőt világhírű tudósok, művé­szek, írók is) belátták a román lakosság har­cának jogosságát, és nem álltak a visszahúzó erők pártjára, ellenkezőleg: magasra tartották a szabadság és igazság zászlaját. Jeles román és magyar értelmiségiek az első világháború és az utána következő forradalmi események különösen nehéz körülményei kö­zepette is tovább ápolták a kölcsönös megér­tés, a demokrácián alapuló testvériség, az egyetemes emberi haladás nagy hagyományait. Említhetjük e sorban Emil Isac, Ady Endre, Vasile Goldi?, Kosztolányi Dezső, Octavian Goga, Babits Mihály, Bresztovszky Ede nevét. A testvériség, a fejlődés, a demokrácia, a szocializmus jegyében fogant s a román és magyar haladó értelmiségiek magatartására egyaránt jellemző, közös gondolatoknak és fellépéseknek idézzük az alábbiakban néhány kiadatlan írásos bizonyságát, nevezetesen Emil Isac román szocialista költő és Bresztovszky Eder magyar szocialista író, hírlapíró levélvál­tását épp az 1918-as egyesülés évéből. Az el­nyomott erdélyi románok ügyéért sokat tett családból származó kolozsvári költő, Emil Isac már fiatalon bekapcsolódik a népe fölemelését célzó mozgalomba, amely az ő szemében so­hasem más népek ellen irányul, hanem csak a főnemesek, grófok, bárók, népnyúzók ellen. A vállalkozó kedvű ifjú úgy dönt, hogy elöl­járóban a román kultúrát, a román szellemi értékeket próbálja a többi erdélyi nemzetiség, mindenekelőtt a magyarok elé tárni, meggyő­ződése ugyanis, hogy csak a közeledés oldhat­ja meg helyesen a történelmi problémákat, nem a széthúzás. „Mi azt akartuk, hogy a né­pek békében éljenek, szeressék más ajkú, más nemzetiségű testvéreiket“ — ez lesz majd Emil Isac jelmondata, életre szólóan. Századunk második évtizedének zivataros esztendeiben, midőn az erdélyi románok tár­sadalmi és nemzeti mozgalmai a magyar ki­zsákmányoló osztályok, a kormányzat merev ellenállásába ütköztek, Emil Isac mindvégig ügyelt, nehogy összetévessze az említetteket a — mint nemegyszer hangoztatta — ugyancsak kizsákmányolt magyar néppel, és szüntelenül azon fáradozott, hogy kapcsolatai e nép hala­dó képviselőivel ne csak háborítatlanok ma­radjanak, de tovább erősödjenek, mert hitte, hogy a kultúrában meginduló közeledés ked­vezően hat majd mindkét nép történelmi sor­sának alakulására. „Mivel már ifjúkoromban csatlakoztam a szocialista mozgalomhoz, amikor ez még »­bűn­nek« számított — vallotta 1946-ban Emil Isac —, 1912-ben is, 1914-ben is, később is folyton hajtogattam, hogy az »oláh kultúrát« lenéző budapesti reakció nemcsak gazságot, hanem butaságot is művel azzal, hogy a magyar né­pet ellenünk, románok ellen hergeli; másfelől a béketárgyalásokon váltig mérsékletre, ígére­teik megtartására, az antiszemitizmus elutasí­tására intettem a román kormányférfiakat. Bi­zonyság rá több száz cikkem. És viszont: ma­gyar barátaim, Ady, Babits, Kosztolányi s a magyar szellemi élet csaknem valamennyi ve­zéregyénisége egy oldalon állt velünk, romá­nokkal, román demokratákkal az emberi hala­dás közös ügyének védelmében.“ Az irodalom és a politika története immár számon tartja ezeknek az éveknek a kezdemé­nyeit a kölcsönös ismeretség elmélyítésére a román és magyar írók között. Köztudott, hogy 1909-ben Kuncz Aladár révén Emil Isac meg­ismerkedett Ady Endrével, aki „régi szilágy­sági család sarjaként nap mint nap találkoz­hatott románokkal, s megtanulta szeretni őket“, aki „talán minden magyar politikusnál jobban megértette, hogy a román kérdés... társadal­mi kérdés“, és hogy „a román tömegek vá­gyakozása az állami és közjogi újjászületésre, az emberi szabadságvágyból fakad“. Az idézett sorok írója, Emil Isac, a román—magyar kap­csolatok igazságos rendezésének körébe vágó sokrétű politikai, társadalmi és kulturális kér­dések tisztázására tett javaslataiban minden­kor biztos támpontként emlegeti a magyar költő nevét. Az ifjúkori jó barát, Kuncz Ala­dár állandó összeköttetést biztosít Ady meg Isac írói köre között, sokat buzgólkodik Ady és Caragiale találkozásának megszervezésén, a haladó román és magyar írók közeledésének előmozdításán; így 1912-ben megegyeztek a kölcsönös fordítások elkezdésében s első lépés­ként egyfelől Caragiale, másfelől Ady, Koszto­lányi és mások néhány jelenetének színrevite­­lében. 1913-ban Isacon a sor, a Noua revistă ro­mână tudósítójaként elvállalja, hogy A balkáni kérdés és a műveit Európa című, C. Rádulescu- Motru szorgalmazta nemzetközi eszmecseréhez megnyert magyar tudósok és írók (Jászi Osz­kár, Földes Béla, Márki Sándor, Kosutány Ignác) közreműködését. 1914 első heteiben, a Román Nemzeti Párt és a Tisza-kormány közötti tárgyalások idején he­ves vita robbant ki, s ebben ismét szóhoz ju­tott az Ady—Goga—Isac-hármas. Emil Isac az Adevărul hasábjain (később a budapesti Világtól is átvett) nyílt levelet intéz Ady­hoz, igazi költői, hazafias és internacionalista kiált­ványt: „Áldassék a neved, Ady Endre, hogy a modern Magyarország himnuszát zenged, légy áldott, hogy ezernyi pimasz, barbár és arisztokrata ellenében olajágat merészelsz nyújtani nemes vlach népemnek“, hiszen — folytatja Isac, újrafogalmazva Ady Gogához szóló 1914. január 24-i nyílt levelének gondo­latait — „el kell jönnie a tisztítótűznek, a sza­badító tűzvésznek, hogy lángba borítsa ezer­szám a kastélyokat és a rendházakat, el kell jönnie a lelkek hatalmas lázadásának, hogy ki­űzze az Igazság, Szabadság és Művészet temp­(Folytatása a 4. oldalon) GHEORGHE I. BODEA

Next