Utunk, 1979 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1979-01-05 / 1. szám

T­Á­V­I­R­A­T Mélyen tisztelt és szeretett NICOLAE CEAUŞESCU e S v t­á r $ ! Országunk írói ismét együtt, a legőszintébben, legmelegeb­ben köszöntik önt abból az alkalomból, hogy 1978-ban a Szimba Békedíjat adományozták önnek, a tisztelet jeleként mindazért, amit Afrika gazdasági, társadalmi fejlődéséhez, a népek szabad­sága, függetlensége ügyéhez, a nemzetközi békéhez, együttmű­ködéshez való hozzájárulásával méltán kiérdemelt. Újabb be­szédes bizonyítéka e kitüntetés annak a nagy tiszteletnek, mely­nek ön, pártunk és államunk külpolitikája kezdeményezőjeként és képviselőjeként világszerte örvend. Mindenütt ismeretesek azok az erőfeszítések, melyeket ön tett egy új gazdasági világ­rend megteremtéséért, az államok közötti valamennyi vitás kérdés tárgyalások útján való megoldásáért, az államok közötti kapcsolatok új alapokra való helyezéséért, tiszteletben tartva a belügyekbe való be nem avatkozás, a jogegyenlőség, az erő­szakról és az erőszakkal való fenyegetőzésről való lemondás elvét. A Szimba-díj adományozása kapcsán a napokban mondott programadó beszédeiből különösen azokat a szakaszokat tartot­tuk emlékezetünkben, melyeket annak a fegyverkezési verseny­nek a folytatása fölött érzett jogos aggodalma hat át, amely nemcsak az enyhülést, de magát az emberi civilizációt is ve­szélyezteti. Felhasználjuk ezt az alkalmat, hogy ismételten biz­tosítsuk önt, teljes mértékben osztozunk a leszerelést illető konkrét intézkedésekre való áttérés szükségességét hangsúly­ozó megállapításaiban, hogy a népek egy pusztító háború fenyege­tésétől felszabadultan élhessenek s dolgozhassanak, hogy a vilá­gon megvalósuljon a tartós béke. A toll embereiként azon igyekszünk, hogy e nemes eszmék tükröződjenek alkotásaink­ban, hogy azt a példát kövessük egész tevékenységünkben, me­lyet a jelen s a jövő nemzedékek számára ön nyújt. ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG ÍRÓSZÖVETSÉGE Népünk régi és mindig for­rón szeretett hazája, Románia most, hogy 31 éve köztársa­ság, erősebb, virágzóbb és te­kintélyesebb, mint valaha. Idén a köztársasági évforduló becsét különösen emeli, hogy nemrég — 1978. december 1-én — emlékezett népünk iz­zó lelkesedéssel a Nagy E­­gyesülésre, az egységes román nemzetállam megalakulására, és hogy nemsokára — 1979. január 24-én — ünnepeljük a Fejedelemségek Egyesülésének 120. évfordulóját. A Köztársaság kikiáltása Romániában jelentős törté­nelmi esemény volt, az ország társadalmi-politikai fejlődésé­nek új szakaszát jelezte, az áttérést a szocialista forrada­lomra. Az 1947. december 30-i nevezetes esemény lényege az, hogy kihasználva az erővi­szonyok megváltozását, a mun­kásosztály és szövetségesei magukhoz ragadták az állam­­hatalmat, eltávolították a kor­mányból a burzsoázia utolsó képviselőit is, megdöntötték a királyságot — Románia köz­társasággá vált. Mint a nem­zeti, antifasiszta és antiimpe­­rialista fegyveres felkeléssel indult forradalmi folyamat fontos láncszemét, a Köztársa­ság kikiáltását élénk társa­dalmi-politikai megmozdulá­sok előzték meg, s ezek élén kezdettől fogva a Román Kommunista Párt, a nemzeti és társadalmi fölemelkedést, a haladást célzó népi törekvések méltó letéteményese állott. A haza összes polgárának régóta szívébe vésődött köz­­társasági évforduló mindig is jó alkalom, hogy számba ve­gyük eredményeinket, nagy­szerű és mégis természetes si­kereinket minden téren. Az igazságért és egyenlő­ségért vívott harcban össze­forrott román, magyar és más nemzetiségű dolgozóknak a Köztársaság kikiáltása óta el­telt 31 év megannyi lépcsőfok volt az új rend megteremté­sében. Ezekben az esztendők­ben mélyreható forradalmi változások mentek végbe. A legfo­ntosabb történelmi vív­mány természetesen az, hogy végérvényesen megszűnt az ember ember általi kizsákmá­nyolása, és a termelőeszközök, az ország minden java a dol­gozó nép tulajdonába került. A szocializmus felszámolta a tőkés-földesúri rendszertől ö­­rökölt elmaradott állapotokat, megteremtette a szocialista termelési viszonyokat, az egy­séges szocialista gazdaságot, lehetővé tette a termelőerők gyors iramú fejlődését, új mű­szaki-anyagi alapra helyezte a társadalmi életet. Így csene­­vész iparú és elmaradott me­zőgazdaságú, jellegzetesen ag­rárállamból Románia átalakult ipari-mezőgazdasági országgá; erős ipara felhasználja a tu­domány és technika legújabb vívmányait, szüntelenül fejlő­dő modern mezőgazdasága pedig egyre jobban kielégíti a néptömegek fogyasztási igé­nyeit. Mindezek, valamint az áttérés a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom fölépí­tésére, a XI. kongresszuson és a párt országos tanácskozásán kitűzött célok megvalósítására — olyan történelmi jelentősé­gű folyamatok, amelyek nem­zetünknek nemcsak jelenét, hanem jövőjét is megszabják. Az ország dolgozói, lévén egyszerre termelők, tulajdo­nosok, haszonélvezők, a ter­melés irányítói s a közvagyon kezelői, tekintet nélkül nem­zetiségükre, a Köztársaság, a párt vezette szocialista építő­­munka 31 évében negyvenszer több ipari terméket állítottak elő, és megháromszorozták a mezőgazdaság hozamát. Azzal büszkélkedhetünk, hogy Ro­mánia ipara 1978-ban mind­össze 7 nap alatt megtermelt annyit, amennyit az 1948-as évben. Az állampolgárok jog­­egyenlőségének anyagi feltéte­leiről, a munkaerő ésszerű te­rületi elosztásáról gondoskodó pártpolitika tanújele az, hogy az 1979-es terv előirányzatai szerint 31 megye ipari terme­lése fogja meghaladni a tíz­­milliárd lejnyi értéket. Ezzel országunk közelebb kerül ah­hoz a távlati célhoz, hogy 1985-re elérjük a közepesen fejlett országok szintjét. A gazdasági fejlődés követ­kezményének és feltételének tekinthető folytonos életszín­vonal-emelkedés, az idevágó sok-sok párthatározat ékesszó­lóan bizonyítja, hogy orszá­gunkban minden az emberért, a dolgozók szükségleteinek ki­elégítéséért, a személyiség sok­oldalú kibontakoztatásáért történik — ez a párt politiká­jának legfőbb célja, a szocia­lista társadalom alapelve Ro­mániában. A társadalmi össz­termék meg a nemzeti jövede­lem növelése évről évre a legkülönfélébb utakon-módo­­kon, az alkalmazottak béré­nek jelentékeny emelése, a munka szerinti javadalmazás, a nyereségrészesedési rend­szer bevezetése, a fogyasztási alap bővítése, a munkahét megrövidítése , mind-mind e nép anyagi és szellemi jó­létéről gondoskodó pártprog­ram maradéktalan valóra vál­tását szolgálja. A bámulatos összhang kom­munista pártunk szavai és tettei között a Központi Bi­zottság Politikai Végrehajtó Bizottságának legutóbbi intéz­kedéseiben is megmutatkozott: az 1979-re szóló katonai költ­ségvetés csökkentésével meg­takarított összegből havonta 10 lejjel emelik minden gye­rek után a családi pótlékot. Szorgalmas népünk, élén a párt vezette munkásosztállyal, szép sikereket ért el a tudo­mányban, az oktatásban, a művelődésben és művészetben, az új gazdasági-pénzügyi me­chanizmus kikísérletezésében, a szervezés és vezetés tökéle­tesítésében, így országunk dolgozóinak életkörülményei egyre jobbak, Románia pedig tevékeny szerepet játszik nem­zetközi síkon a társadalmi ha­ladásért, a békéért és az együttműködésért folyó harc­ban. Gazdasági és társadalmi é­­letünk jelenét, de még inkább jövőjét tekintve leginkább szembeötlők a rendszeres mi­nőségi vonások. Erről ta­núskodik az 1979-re szóló gaz­dasági-társadalmi fejlesztési terv is, amely a XI. kongresz­­szuson kijelölt s később az országos konferencián meg­erősített irányelveket követi. Az egész országot áthatja a főtitkár megfogalmazta eszme, hogy a mennyiségi felhalmo­zódásnak minden ágazatban át kell csapnia új, magasabb rendű minőségbe. Egész népünkkel egyetem­ben Kolozs megye dolgozói is hittel vallják, hogy az em­lített időszak nagy vívmányai elképzelhetetlenek lettek vol­na Nicolae Ceausescu elvtárs személyes példaadása, lobogó hazaszeretete, buzgó, áldoza­tos, fáradhatatlan munkálko­dása nélkül. Ezért most, a Köztársaság kikiáltásának év­fordulóján, a kolozsvári dol­gozók, munkások, parasztok, értelmiségiek, tudósok, művé­szek, fiatalok és öregek, te­kintet nélkül nemzetiségükre kinyilvánítják szilárd elhatá­rozásukat, hogy az 1979-es tervfeladatok rájuk eső részé­nek teljesítésével és túltelje­sítésével hozzájárulnak az or­szág sokoldalú fejlesztéséhez, a nép jólétének növeléséhez, a szocialista Románia fölvirá­­goztatásához, egy igazságo­sabb és jobb világrend meg­teremtéséhez. LEONTIN STOICA 4 Köztársaság — örök virágzás A köztisztelet könyve Méltán nevezte a sajtó az Ország Könyvének a Politikai Kiadó gondozásában december végén megjelent nagyszabású munkát, az Omagiu Preşedintelui Nicolae Ceauşescu című kiad­ványt, amely a párt főtitkára, köztársaságunk elnöke hatvana­dik születésnapjának tavaly januári eseményeit fogja egybe; a cím jelezte hódolat, tisztelgés bel- és külföldi képeit, megnyilat­kozásait tartalmazza. Az Ország Könyve — mondották s mond­juk magunk is —, hiszen közelmúltunk s az első világégést kö­vető évtizedek eseményei is mind helyet kapnak egy forradal­már életének nagy fordulataiban, míg a győztes forradalom ki­teljesítésének idején immár az ország első embereként végzi tudatosan vállalt, áldozatos munkáját, amely kezdettől egybe­forrott az ország, a nép sorsával. A román nép legjobb, legnemesebb tulajdonságai, erényei megtestesítőjeként emlékeznek meg Nicolae Ceauşescu elvtárs személyéről, munkájáról a hazai közélet és a külföld kiválósá­gai. Nincs benne e kiadványban, de hadd utaljunk itt az elmúlt hetek ilyen természetű eseményeire is, amelyek a maguk mód­ján hangsúlyosabbá teszik, időbeli folyamatosságukban érzékel­tetik a megbecsülés e megnyilatkozásait. December első heté­ben angol, amerikai, jugoszláv és francia tudósok küldöttsége nyújtotta át Románia elnökének a tudomány, a béke és a tár­sadalmi haladás érdekében tett erőfeszítések elismeréseképpen a Norbert Wiener aranyérmet, majd december 21-én az 1978-as Szimba Békedíjat adták át országunk elnökének, amihez két nap múlva az afrikai, ázsiai és latin-amerikai országok diplo­máciai testületeinek vezetői gratuláltak a Köztársasági Palotá­ban, majd a fejlődő országok Romániában tanuló egyetemi hall­gatóinak küldöttsége kereste fel Nicolae Ceauşescu elvtársat, hogy kifejezze elismerését mindazért, amit a béke, a független­ség és a haladás szolgálatában végzett. Nem hagyhatjuk említés nélkül azt a nagy visszhangot keltett felhívást sem, amelyet a Román Nagy Nemzetgyűlés intézett valamennyi állam parla­mentjéhez, kormányához, a világ minden népéhez az emberiség békéjének védelme érdekében, kifejezve pártunk, államunk mé­­ly­en humanista, realista felfogását, melynek kialakításában Nicolae Ceauşescu elvtárs elévülhetetlen érdemeket szerzett. A több mint 600 oldalas kiadvány, mint mondottuk, a tavaly januári eseményeket fogja egybe, hűségesen szemléltetve az ün­nepi alkalommal történteket, a köztársaságunk elnöke hatvana­dik születésnapja és a forradalmi mozgalomban végzett munká­ja 45. évfordulója alkalmából történteket, az évfordulós rendez­vényeket csakúgy, mint a dolgozók — románok, magyarok, né­metek és más nemzetiségűek — szóban, írásban kifejezett el­ismerését, a kommunista és munkáspártok, szocialista és szo­ciáldemokrata pártok vezetőinek, külföldi államfőknek, politi­kai és közéleti kiválóságoknak üdvözleteit, a különböző sajtó­­kiadványokban megjelent cikkeket, emlékezéseket, verseket, dalszövegeket, az ünnep tiszteletére készült műalkotások re­produkcióit. Érdeme szerint aligha méltathatjuk itt most e kiadványt, olvasni, lapozni kell, hogy a kiváló politikusnak, államférfiúnak, a hazai és nemzetközi munkásmozgalom harcosának, Nicolae Ceausescu elvtársnak egy ország és a nagyvilág tisztelgő meg­nyilatkozásaiban megrajzolt alakja a maga teljességében a meg­­elevenedjék. Tudjuk, s hitet tesz erről a most megjelent kiad­vány is, hogy Nicolae Ceausescu elvtársat, a Román Kommunis­ta Párt főtitkárát, Románia Szocialista Köztársaság elnökét mi­lyen szeretettel, megbecsüléssel övezi a román nép, magyarok, németek, szerbek, az ország minden lakója, mintegy értékelve azt a fáradhatatlan elméleti és gyakorlati tevékenységet, alkotó gondolkodást kezdeményező erőt, amellyel Románia történeté­nek új korszakát jelző sikereinket ihlette. Nem volna teljes a kép, ha a kiadványt köszöntő sorainkból kimaradna az a mozzanat, mellyel az ünnepelt a megtiszteltetést fogadta, értékelte, mondván: a nép szeretetének, a kommunista pártba vetett bizalma kifejezésének tekinti mindezt, a dolgozók mintegy újonnan megnyilatkozó szándékának, hogy szilárd egy­ségben munkálkodnak tovább a párt és az állam bel- és kül­politikája valóra váltásáért, a XI. kongresszus határozataiban megszabott program szerint, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtéséért, a kommunizmus felé való haladás útján. A fennkölt gondolatokat, megnyilatkozásokat egybefogó könyv újabb bizonysága annak a köztiszteletnek, megbecsülés­nek, amelynek Nicolae Ceausescu elvtárs mind a román nép, mind Románia barátai, a béke és a népek közötti egyetértés hívei körében örvend. UTUNK

Next