Utunk, 1979 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1979-01-05 / 1. szám
TÁVIRAT Mélyen tisztelt és szeretett NICOLAE CEAUŞESCU e S v tá r $ ! Országunk írói ismét együtt, a legőszintébben, legmelegebben köszöntik önt abból az alkalomból, hogy 1978-ban a Szimba Békedíjat adományozták önnek, a tisztelet jeleként mindazért, amit Afrika gazdasági, társadalmi fejlődéséhez, a népek szabadsága, függetlensége ügyéhez, a nemzetközi békéhez, együttműködéshez való hozzájárulásával méltán kiérdemelt. Újabb beszédes bizonyítéka e kitüntetés annak a nagy tiszteletnek, melynek ön, pártunk és államunk külpolitikája kezdeményezőjeként és képviselőjeként világszerte örvend. Mindenütt ismeretesek azok az erőfeszítések, melyeket ön tett egy új gazdasági világrend megteremtéséért, az államok közötti valamennyi vitás kérdés tárgyalások útján való megoldásáért, az államok közötti kapcsolatok új alapokra való helyezéséért, tiszteletben tartva a belügyekbe való be nem avatkozás, a jogegyenlőség, az erőszakról és az erőszakkal való fenyegetőzésről való lemondás elvét. A Szimba-díj adományozása kapcsán a napokban mondott programadó beszédeiből különösen azokat a szakaszokat tartottuk emlékezetünkben, melyeket annak a fegyverkezési versenynek a folytatása fölött érzett jogos aggodalma hat át, amely nemcsak az enyhülést, de magát az emberi civilizációt is veszélyezteti. Felhasználjuk ezt az alkalmat, hogy ismételten biztosítsuk önt, teljes mértékben osztozunk a leszerelést illető konkrét intézkedésekre való áttérés szükségességét hangsúlyozó megállapításaiban, hogy a népek egy pusztító háború fenyegetésétől felszabadultan élhessenek s dolgozhassanak, hogy a világon megvalósuljon a tartós béke. A toll embereiként azon igyekszünk, hogy e nemes eszmék tükröződjenek alkotásainkban, hogy azt a példát kövessük egész tevékenységünkben, melyet a jelen s a jövő nemzedékek számára ön nyújt. ROMÁNIA SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG ÍRÓSZÖVETSÉGE Népünk régi és mindig forrón szeretett hazája, Románia most, hogy 31 éve köztársaság, erősebb, virágzóbb és tekintélyesebb, mint valaha. Idén a köztársasági évforduló becsét különösen emeli, hogy nemrég — 1978. december 1-én — emlékezett népünk izzó lelkesedéssel a Nagy Egyesülésre, az egységes román nemzetállam megalakulására, és hogy nemsokára — 1979. január 24-én — ünnepeljük a Fejedelemségek Egyesülésének 120. évfordulóját. A Köztársaság kikiáltása Romániában jelentős történelmi esemény volt, az ország társadalmi-politikai fejlődésének új szakaszát jelezte, az áttérést a szocialista forradalomra. Az 1947. december 30-i nevezetes esemény lényege az, hogy kihasználva az erőviszonyok megváltozását, a munkásosztály és szövetségesei magukhoz ragadták az államhatalmat, eltávolították a kormányból a burzsoázia utolsó képviselőit is, megdöntötték a királyságot — Románia köztársasággá vált. Mint a nemzeti, antifasiszta és antiimperialista fegyveres felkeléssel indult forradalmi folyamat fontos láncszemét, a Köztársaság kikiáltását élénk társadalmi-politikai megmozdulások előzték meg, s ezek élén kezdettől fogva a Román Kommunista Párt, a nemzeti és társadalmi fölemelkedést, a haladást célzó népi törekvések méltó letéteményese állott. A haza összes polgárának régóta szívébe vésődött köztársasági évforduló mindig is jó alkalom, hogy számba vegyük eredményeinket, nagyszerű és mégis természetes sikereinket minden téren. Az igazságért és egyenlőségért vívott harcban összeforrott román, magyar és más nemzetiségű dolgozóknak a Köztársaság kikiáltása óta eltelt 31 év megannyi lépcsőfok volt az új rend megteremtésében. Ezekben az esztendőkben mélyreható forradalmi változások mentek végbe. A legfontosabb történelmi vívmány természetesen az, hogy végérvényesen megszűnt az ember ember általi kizsákmányolása, és a termelőeszközök, az ország minden java a dolgozó nép tulajdonába került. A szocializmus felszámolta a tőkés-földesúri rendszertől örökölt elmaradott állapotokat, megteremtette a szocialista termelési viszonyokat, az egységes szocialista gazdaságot, lehetővé tette a termelőerők gyors iramú fejlődését, új műszaki-anyagi alapra helyezte a társadalmi életet. Így csenevész iparú és elmaradott mezőgazdaságú, jellegzetesen agrárállamból Románia átalakult ipari-mezőgazdasági országgá; erős ipara felhasználja a tudomány és technika legújabb vívmányait, szüntelenül fejlődő modern mezőgazdasága pedig egyre jobban kielégíti a néptömegek fogyasztási igényeit. Mindezek, valamint az áttérés a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom fölépítésére, a XI. kongresszuson és a párt országos tanácskozásán kitűzött célok megvalósítására — olyan történelmi jelentőségű folyamatok, amelyek nemzetünknek nemcsak jelenét, hanem jövőjét is megszabják. Az ország dolgozói, lévén egyszerre termelők, tulajdonosok, haszonélvezők, a termelés irányítói s a közvagyon kezelői, tekintet nélkül nemzetiségükre, a Köztársaság, a párt vezette szocialista építőmunka 31 évében negyvenszer több ipari terméket állítottak elő, és megháromszorozták a mezőgazdaság hozamát. Azzal büszkélkedhetünk, hogy Románia ipara 1978-ban mindössze 7 nap alatt megtermelt annyit, amennyit az 1948-as évben. Az állampolgárok jogegyenlőségének anyagi feltételeiről, a munkaerő ésszerű területi elosztásáról gondoskodó pártpolitika tanújele az, hogy az 1979-es terv előirányzatai szerint 31 megye ipari termelése fogja meghaladni a tízmilliárd lejnyi értéket. Ezzel országunk közelebb kerül ahhoz a távlati célhoz, hogy 1985-re elérjük a közepesen fejlett országok szintjét. A gazdasági fejlődés következményének és feltételének tekinthető folytonos életszínvonal-emelkedés, az idevágó sok-sok párthatározat ékesszólóan bizonyítja, hogy országunkban minden az emberért, a dolgozók szükségleteinek kielégítéséért, a személyiség sokoldalú kibontakoztatásáért történik — ez a párt politikájának legfőbb célja, a szocialista társadalom alapelve Romániában. A társadalmi össztermék meg a nemzeti jövedelem növelése évről évre a legkülönfélébb utakon-módokon, az alkalmazottak bérének jelentékeny emelése, a munka szerinti javadalmazás, a nyereségrészesedési rendszer bevezetése, a fogyasztási alap bővítése, a munkahét megrövidítése , mind-mind e nép anyagi és szellemi jólétéről gondoskodó pártprogram maradéktalan valóra váltását szolgálja. A bámulatos összhang kommunista pártunk szavai és tettei között a Központi Bizottság Politikai Végrehajtó Bizottságának legutóbbi intézkedéseiben is megmutatkozott: az 1979-re szóló katonai költségvetés csökkentésével megtakarított összegből havonta 10 lejjel emelik minden gyerek után a családi pótlékot. Szorgalmas népünk, élén a párt vezette munkásosztállyal, szép sikereket ért el a tudományban, az oktatásban, a művelődésben és művészetben, az új gazdasági-pénzügyi mechanizmus kikísérletezésében, a szervezés és vezetés tökéletesítésében, így országunk dolgozóinak életkörülményei egyre jobbak, Románia pedig tevékeny szerepet játszik nemzetközi síkon a társadalmi haladásért, a békéért és az együttműködésért folyó harcban. Gazdasági és társadalmi életünk jelenét, de még inkább jövőjét tekintve leginkább szembeötlők a rendszeres minőségi vonások. Erről tanúskodik az 1979-re szóló gazdasági-társadalmi fejlesztési terv is, amely a XI. kongreszszuson kijelölt s később az országos konferencián megerősített irányelveket követi. Az egész országot áthatja a főtitkár megfogalmazta eszme, hogy a mennyiségi felhalmozódásnak minden ágazatban át kell csapnia új, magasabb rendű minőségbe. Egész népünkkel egyetemben Kolozs megye dolgozói is hittel vallják, hogy az említett időszak nagy vívmányai elképzelhetetlenek lettek volna Nicolae Ceausescu elvtárs személyes példaadása, lobogó hazaszeretete, buzgó, áldozatos, fáradhatatlan munkálkodása nélkül. Ezért most, a Köztársaság kikiáltásának évfordulóján, a kolozsvári dolgozók, munkások, parasztok, értelmiségiek, tudósok, művészek, fiatalok és öregek, tekintet nélkül nemzetiségükre kinyilvánítják szilárd elhatározásukat, hogy az 1979-es tervfeladatok rájuk eső részének teljesítésével és túlteljesítésével hozzájárulnak az ország sokoldalú fejlesztéséhez, a nép jólétének növeléséhez, a szocialista Románia fölvirágoztatásához, egy igazságosabb és jobb világrend megteremtéséhez. LEONTIN STOICA 4 Köztársaság — örök virágzás A köztisztelet könyve Méltán nevezte a sajtó az Ország Könyvének a Politikai Kiadó gondozásában december végén megjelent nagyszabású munkát, az Omagiu Preşedintelui Nicolae Ceauşescu című kiadványt, amely a párt főtitkára, köztársaságunk elnöke hatvanadik születésnapjának tavaly januári eseményeit fogja egybe; a cím jelezte hódolat, tisztelgés bel- és külföldi képeit, megnyilatkozásait tartalmazza. Az Ország Könyve — mondották s mondjuk magunk is —, hiszen közelmúltunk s az első világégést követő évtizedek eseményei is mind helyet kapnak egy forradalmár életének nagy fordulataiban, míg a győztes forradalom kiteljesítésének idején immár az ország első embereként végzi tudatosan vállalt, áldozatos munkáját, amely kezdettől egybeforrott az ország, a nép sorsával. A román nép legjobb, legnemesebb tulajdonságai, erényei megtestesítőjeként emlékeznek meg Nicolae Ceauşescu elvtárs személyéről, munkájáról a hazai közélet és a külföld kiválóságai. Nincs benne e kiadványban, de hadd utaljunk itt az elmúlt hetek ilyen természetű eseményeire is, amelyek a maguk módján hangsúlyosabbá teszik, időbeli folyamatosságukban érzékeltetik a megbecsülés e megnyilatkozásait. December első hetében angol, amerikai, jugoszláv és francia tudósok küldöttsége nyújtotta át Románia elnökének a tudomány, a béke és a társadalmi haladás érdekében tett erőfeszítések elismeréseképpen a Norbert Wiener aranyérmet, majd december 21-én az 1978-as Szimba Békedíjat adták át országunk elnökének, amihez két nap múlva az afrikai, ázsiai és latin-amerikai országok diplomáciai testületeinek vezetői gratuláltak a Köztársasági Palotában, majd a fejlődő országok Romániában tanuló egyetemi hallgatóinak küldöttsége kereste fel Nicolae Ceauşescu elvtársat, hogy kifejezze elismerését mindazért, amit a béke, a függetlenség és a haladás szolgálatában végzett. Nem hagyhatjuk említés nélkül azt a nagy visszhangot keltett felhívást sem, amelyet a Román Nagy Nemzetgyűlés intézett valamennyi állam parlamentjéhez, kormányához, a világ minden népéhez az emberiség békéjének védelme érdekében, kifejezve pártunk, államunk mélyen humanista, realista felfogását, melynek kialakításában Nicolae Ceauşescu elvtárs elévülhetetlen érdemeket szerzett. A több mint 600 oldalas kiadvány, mint mondottuk, a tavaly januári eseményeket fogja egybe, hűségesen szemléltetve az ünnepi alkalommal történteket, a köztársaságunk elnöke hatvanadik születésnapja és a forradalmi mozgalomban végzett munkája 45. évfordulója alkalmából történteket, az évfordulós rendezvényeket csakúgy, mint a dolgozók — románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek — szóban, írásban kifejezett elismerését, a kommunista és munkáspártok, szocialista és szociáldemokrata pártok vezetőinek, külföldi államfőknek, politikai és közéleti kiválóságoknak üdvözleteit, a különböző sajtókiadványokban megjelent cikkeket, emlékezéseket, verseket, dalszövegeket, az ünnep tiszteletére készült műalkotások reprodukcióit. Érdeme szerint aligha méltathatjuk itt most e kiadványt, olvasni, lapozni kell, hogy a kiváló politikusnak, államférfiúnak, a hazai és nemzetközi munkásmozgalom harcosának, Nicolae Ceausescu elvtársnak egy ország és a nagyvilág tisztelgő megnyilatkozásaiban megrajzolt alakja a maga teljességében a megelevenedjék. Tudjuk, s hitet tesz erről a most megjelent kiadvány is, hogy Nicolae Ceausescu elvtársat, a Román Kommunista Párt főtitkárát, Románia Szocialista Köztársaság elnökét milyen szeretettel, megbecsüléssel övezi a román nép, magyarok, németek, szerbek, az ország minden lakója, mintegy értékelve azt a fáradhatatlan elméleti és gyakorlati tevékenységet, alkotó gondolkodást kezdeményező erőt, amellyel Románia történetének új korszakát jelző sikereinket ihlette. Nem volna teljes a kép, ha a kiadványt köszöntő sorainkból kimaradna az a mozzanat, mellyel az ünnepelt a megtiszteltetést fogadta, értékelte, mondván: a nép szeretetének, a kommunista pártba vetett bizalma kifejezésének tekinti mindezt, a dolgozók mintegy újonnan megnyilatkozó szándékának, hogy szilárd egységben munkálkodnak tovább a párt és az állam bel- és külpolitikája valóra váltásáért, a XI. kongresszus határozataiban megszabott program szerint, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtéséért, a kommunizmus felé való haladás útján. A fennkölt gondolatokat, megnyilatkozásokat egybefogó könyv újabb bizonysága annak a köztiszteletnek, megbecsülésnek, amelynek Nicolae Ceausescu elvtárs mind a román nép, mind Románia barátai, a béke és a népek közötti egyetértés hívei körében örvend. UTUNK